XVIII. Amikor a sz�v d�nt az �sz helyett…

Mido felvette Rin�k illat�t, amit fel�je sodort a sz�l. Azt�n �j�ra t�maszkodva gyalogolt a s�t�t erd�ben. Kikyou szavai j�rtak a fej�ben. Nem �rtette, mit akar t�le a papn�. „Sesshoumaru f�l a v�gzet�t�l, erre r�j�tt, �s az�rt utas�totta el. De mi az a v�gzet? �s mi k�ze van ennek hozz�m �s az �kk�h�z. �s f�leg hogy j�n a k�pbe Inuyasha, meg milyen hib�t k�vetett el a miko r�gen? – �gy gondolkodott �s k�zben el�rte a t�borhelyet. Miel�tt kil�pett az erd�b�l ismer�s kellemes illat csapta meg az orr�t. Sajnos m�r nem tudott meg�llni �s ki�rt a tiszt�sra. Megt�rt�nt, amit�l f�lt napok �ta. �jra szemt�l szemben �llt Sesshoumaruval. A d�mon n�m�n �s mereven �llt el�tte vagy 5 m�terre, de a l�ny nem mert mozdulni.

-          Besz�ln�nk kell! – kezdte rekedten Midayoi.

-          Nem sz�ks�ges!

-          De igen! Nem �rtek p�r dolgot.

-          R�d tartozik! – fordult el a d�mon. Azt�n �gy �rezte vill�m, r�zza meg a test�t, ahogy meghallotta a hangot; ahogy egy ny�lt a h�rra illesztenek �s kifesz�tenek. Sesshoumaru lassan �s m�lt�s�gteljesen visszafordult.

-          V�laszolni fogsz nekem Sesshoumaru! – Mido szemei szikr�ztak s�t�tben. – Rin, menjetek innen!

-          De Mido? Mit csin�ltok? – k�rdezte r�m�lten a kisl�ny.

-          Ne f�lj, csak menj el a f�k v�delm�be �s vidd Jakent �s Aunt is! – Mido a l�nyra mosolygott, az b�lintott �s elindult.

-          Hajland� vagy besz�lni Sesshoumaru? – k�rdezte a l�ny �s a nyomat�k kedv��rt, megfesz�tette a h�rt.

-          Bizony�tsd be, hogy �rdemes vagy r�! – mosolygott a d�mon de m�g mindig ugyanolyan nyugodtan �llt.

-          Ahogy akarod! – azzal Mido ell�tte a vessz�t.

Sz�nd�kosan mell� c�lzott, de nem is volt r� sz�ks�g. Sesshoumaru meglend�tette a karj�t �s a ny�lvessz� kett�t�rt. �m Mido m�r �jabbat l�tt ki, ez el�l a d�mon eleg�nsan ell�pett, majd az energia ostor�val a n� fel� csapott. Midayoi kez�ben felragyogott az �j, �s visszaverte a t�mad�st ind�t�j�ra. A d�mon mosolygott, �s a leveg�be lend�lt.

-          Mit akarsz tudni? – k�rdezte de, a karmok m�r le is csaptak.

De csak Mido hely�re a l�ny eldobta az �jat �s jobb kez�t maga el�, helyezte balra n�z� kifesz�tett teny�rrel.

-          Mindent! – v�laszolta �s ell�tte az arany s�rg�n felizz� karmaib�l a t�sk�ket.

Nagyr�sz�k f�lre sz�llt Sessh kiker�l� man�ver�nek k�sz�nhet�en, �m egy darab eltal�lta az arc�t, v�kony �s jelent�ktelen, de fels�rtette egy r�szen. A d�mon v�re egy kis cseppben v�gigfolyt az arc�n.

-          Ez m�g sokba fog ker�lni! – h�zta mosolyra a sz�j�t �jra – Haljuk mire vagy k�v�ncsi?

Majd az energia ostorral egy k�nnyed mozdulattal felhas�totta Midayoi nadr�gj�t az egyik oldalt. �gy a l�ny bal l�ba, ha �ppen �gy fordult cs�p�t�l bok�ig kil�tszott. A d�mon m�g jobban elvigyorodott. Midayoi h�rtelen k�t kez�t el�re tartotta h�trafesz�tett teny�rrel, �s csak n�zett. Ugyanis Sesshoumaru j� 3 m�teres rep�l�s ut�n egy fat�rzsnek csap�dva landolt, ami hangos reccsen�ssel kett� t�rt.

-          Mit�l f�lsz? Mi t�rt�nt Inuyasha �s Kikyou k�z�tt? – k�rdezte mosolyogva a l�ny is – Nem akartam hogy ez legyen, de ezt meg�rdemelted a ruh�m�rt.

-          �gy gondolod? – a d�mon fel�llt elr�gta mag�t a f�ldt�l �s m�r a l�ny h�ta m�g�tt volt. H�rtelen lefogta annak mind a k�t csukl�j�t �s a k�zvetlen a f�le mellett, folytatta – Inuyasha beleszeretett abba a papn�be, de Naraku k�zbej�tszott �s kij�tszotta �ket egym�ssal szemben. Kikyout hal�losan megsebezte Inuyasha k�p�ben, ez�rt � egy f�hoz szegezte az idi�ta �csik�met �s 50 �vre lepecs�telte. Akkor j�tt Kagome �s most itt tartunk.

Azt�n megvillantak az �les karmok �s egy j�l ir�nyzott v�g�ssal sz�tv�gt�k a l�ny p�nc�lj�t, �sszek�t� b�r�ket. A p�nc�l koppanva f�ldet �rt. Midayoi kaj�nul elvigyorodott. Azt�n kifordult a szor�t�sb�l k�t kez�t a d�mon v�ll�ra tette �s �zel�t��l egy kicsit megr�zta �t, �m Sessh m�g csak meg sem mozdult. Midayoi elr�gta mag�t a talajt�l �s p�r m�terrel arr�bb �rt f�ldet.

-          Sz�val att�l f�lsz, hogy egy f�nak sz�gezve v�gzed? – k�rdezte.

-          M�rt k�ne? – k�rdezte a f�rfi, �s k�nnyed�n k�vette �t.

Ez �gy ment egy darabig, Mido h�tr�lt Sesshoumaru k�vette �s n�ha egy-egy sikeres t�mad�s ut�n a l�ny, elvesztette a v�ll v�rtj�t, majd a szalagot a derek�r�l. Mido megunta �s egy mozdulattal Sesshoumaru m�g�tt volt. Kicsapta az ujj�b�l az arany fonalat, ami a szellem dereka �s mellkasa f�l� fon�dott. A l�ny elmosolyodott �s egy mozdulattal megszabad�totta Sessht az eg�sz v�rtezet�t�l.

-          �gy m�ris igazs�gosabb! – h�zta ki mag�t – Akkor mi t�rt�nt a m�ltkor? M�rt volt�l olyan, �s most m�rt hozt�l vissza? – k�rdezte �s �jabb karom csap�st k�ld�tt a d�mon fel�.

-          �n ezt m�r lez�rtam! Am�gy meg sz�vets�gesek vagyunk! – v�laszolta Sessh �s sikeresen h�r�tott.

Azt�n megunva az ide-oda sz�ll� csap�sokat az �v�hez ny�lt, de az leszakadt m�r el�z�leg. Midayoi lehajolt a l�ba el�tt fekv� Toukijinhez.

-          Csak nem ezt keresed? – k�rdezte de, miel�tt felvette volna az energia ostor kicsap�dott, a kardra csavarodott �s a d�mon fel� dobta.

-          Bolond vagy! Meg sem tudn�d �rinteni! – v�laszolta Sesshoumaru �s felvette a kardot.

-          Sz�val �gy �llunk? – k�rdezte Mido �s el�h�zta az ikerpeng�ket – Lehet hogy te lez�rtad, de ha magadt�l nem mondod, akkor ki verem bel�led a v�laszokat! Nem gondolod hogy ahhoz kicsit messze ment�nk, hogy te csak �gy lez�rd ezt? – �s t�mad�sba lend�lt.

-          Nem is volt mit lez�rnom. Te ember vagy, ha egy kicsit er�sebb is, �n tisztav�r� szellem. Felejtsd el, ami t�rt�nt! – v�laszolt a d�mon h�v�sen �s h�r�tani pr�b�lta a l�ny csap�sait.

Mido megdermedt, �s n�ma csend maradt a r�ten. A 3 kard egym�snak fesz�lt, a l�ny egy pillanatra a f�ldet b�multa, majd k�nnyes szemmel feln�zett. A kardok v�r�sen izzottak a kez�ben.

-          Sz�val neked ennyi voltam? Csak egy fut� kaland, egy percnyi gyenges�g �s most j�ssz nekem megint a rohadt tiszta v�reddel! – kiab�lta �s d�h�ben akkora csap�st ind�tott el Sesshoumaru fel�, hogy � k�nytelen volt el�hozni a Syouryuuha-t, de �gy is csak �ppen h�r�tani tudta.

-          Idefigyelj te ostoba l�ny! Mindkett�nknek feladatunk van! A papn�nek igaza van! Nem arra k�ne felesleges energi�kat pazarolnod, hogy velem bajl�dsz, ink�bb a c�l fel� k�ne t�rekedned! Felejtsd m�r el ezt az eg�szet!

-          Soha! – ord�totta vissza Mido �s �jabb csap�st ind�tott. – N�lk�led gyenge vagyok…

Sesshoumaru f�lrel�pett, a hatalmas �rv�nyek elh�ztak mellette �s m�g vagy j� 500 m�teren letaroltak minden �l�l�nyt a talajon. Azt�n Mido megd�lt �s t�rdre rogyott. A kardokat k�toldalt maga mellett a f�ldbe d�fte. Ek�zben a bokrok k�z�tt Rin Jakenre n�zett.

-          Jaken-sama! Hagyjuk �ket, am�gy is szomjas vagyok! Majd csak megunj�k, hab�r nem tudom mire j�, amit csin�lnak. – fogta meg a kisl�ny a d�mon kez�t.

-          Azt hiszem jobb is lesz, ha nem �llunk az �tjukba! Nem szeretn�k annak a facsoportnak a hely�ben lenni! – n�zett Jaken a letarolt f�k fel�.

-          Sesshoumaru nagy�r! Elment�nk vizet keresni! – kiab�lt ki a f�k k�z�l Rin �s elindultak.

Sesshoumaru a hang ir�ny�ba pillantott �s r�viden b�lintott. Azt�n a t�rdre rogyott l�nyra n�zett. Miel�tt m�g valamit tehetett volna a n� el�jult. Sessh a k�vetkez� pillanatban m�r mellette volt. A h�t�ra ford�totta. Midayoi szeme �s arca tiszta k�nny volt. Sesshoumaru lehajolt a kardok�rt, majd fel�ltette a l�nyt, �s a h�velybe cs�sztatta azokat. Azt�n felkapta �s elindult vele az erd� fel�. Beleszippantott a leveg�be, �s keletnek fordult. P�r perc gyalogl�s ut�n egy kicsiny forr�shoz �rtek.

A v�z bugyogva t�rt fel p�r nagyobb szikla al�la. A forr�st szomor� f�zf�k �llt�k k�rbe, hossz� leveles vessz�ik teljesen elrejtett�k azt az avatatlanok szeme el�l. A talaj form�sra csiszolt kavicsokkal volt bor�tva, melyek k�z�tt n�hol hossz� sz�l� f� sarjadt. A v�z krist�lytiszta volt, �s n�h�ny vadvir�got nevelt a szikl�k t�v�ben. A f�zfa, mely legk�zelebb volt a forr�shoz, oltalmaz�an hajtotta f�ldig a s�r� vesszeit. Azok z�ldes ez�st f�nnyel ragyogtak a hol elb�v�, hol el� ballag� hold lassan kerek arca alatt. A d�mon ehhez, a f�hoz �ltette a l�nyt, majd vizet mer�tett a tenyer�be �s Mido arc�ra locsolta. � pr�szk�lve t�rt mag�hoz �s egy mozdulattal talpon volt.

Az erd� csendes, nyugodt �s b�k�s volt ezen az �jen, semmi nem j�rt a k�zel�kben, m�g az �llatok is pihentek. Mido n�m�n hallgatta a lombok susog�s�t, �s k�nnyes szemekkel n�zett el�re. Azt�n megl�tta a d�mont, majd a harcra gondolt. „M�rt vagyok ilyen szerencs�tlen! Mit keresek ebben a vil�gban? �s egy�ltal�n hogyan hoztam l�tre azt a t�mad�st? M�rt harcoltam Sesshoumaruval, az �ngyilkoss�gnak egyszer�bb m�dja is van? M�rt t�rt�nik mindez velem? – kavarogtak a k�rd�sek a fej�ben. A d�mon is fel egyesedett, Midayoi nagyon is par�nyinak �rezte mag�t mellette. Reflexszer�en a f�hoz simult. Azt�n csak n�zt�k egym�st, majd Sesshoumaru t�rte meg a csendet.

- Mire volt ez j�? – k�rdezte halkan.

Hi�ba pr�b�lt nem figyelni r�, test�t bizserg�s j�rta �t hogy �jra ilyen k�zel van ehhez a n�h�z. Midayoi szeme k�nnyesedni kezdett.

-          Csak tudni akartam az igazat. Az igazat, arr�l hogy te… - nem folytatta.

-          Sajn�lom. L�tom m�g mindig nem �rted. – v�laszolta Sessh, de �gy �rezte „mintha sz�d�lne, vagy t�nyleg egyre k�zelebb hajolna a l�nyhoz?”

-          Sesshoumaru! Mond a szemembe, hogy nem jelentek neked semmit! Akkor �n is lez�rom ezt az �gyet. �g�rem mellettetek, maradok, seg�tek a harcban, �s ut�na visszamegyek a vil�gomba! Csak mond ki… - suttogta Midayoi.

„Hazudnom kell neki. M�skor nem szokott neh�z lenni de most nem megy. Ugyan m�r!” – gondolta a d�mon �s elkezdte.

-          �n… - de nem jutott tov�bb, viszont megint sz�d�lni kezdett (vagy k�zeledni) a l�ny gy�ny�r� gesztenye barna szemeibe n�zve, ahogy l�tta benne Mido �sszes �rz�s�t.

-          Mond ki! – s�gta a l�ny elhal�an, �s h�tr�lni pr�b�lt, csak nem volt hova.

Sesshoumaru nem folytatta, Midayoi k�zelebb hajolt �s megism�telte.

-          Mond ki! Csak 4 sz�!

-          Mire j� ez neked? – k�rdezte a d�mon �s �sszeh�zta a szemeit.

-          Gyer�nk, ne hazudj! Tudni akarom!

-          �s ha nem mondom el?

-          El fogod! – suttogta vissza Mido.

-          Mit csin�lsz, ha nem v�laszolok? – a d�mon m�g csak nem is pislogott.

-          Itt hagylak!

-          Azt �g�rted �r�kk� velem maradsz!

-          Ez l�nyegtelen, akkor azt hittem, hogy te… - Mido hangja egyre jobban halkult.

-          Mit? – Sessh m�r nem is figyelt a besz�lget�sre.

A l�ny szem�ben l�ngok kezdtek el t�ncolni. N�m�n n�zt�k a m�sikat. H�rtelen friss szell� futott v�gig a t�jon, felemelve a d�mon h�feh�ren f�nyl� hajsz�lait. Azok, mint megannyi ez�st fon�l csillogtak az egyre jobban n�v� hold f�ny�ben. Azt�n Mido l�tta, ahogy a szellem tekintete egyre lejebb v�ndorol az arc�n, majd m�r nagyon-nagyon, s�t t�l k�zelr�l a l�ny f�lig nyitott ajakait n�zi. „Mit akar? Mire gondol? Sesshoumaru…” – gondolta Mido de k�ptelen volt megmozdulni. �gy �lltak ott egy darabig, majd a l�ny �rezte, hogy a szellem megmozdult, majd az er�s karokat a derek�n. Midayoi tov�bbra, sem mert megmoccanni, de perzselte a l�gk�r a b�r�t, v�gni lehetett volna k�zt�k a leveg�t, annyi elfojtott �rz�s kavargott k�r�l�tt�k. Mido k�ptelen volt ak�r csak elford�tani a fej�t, vagy megsz�lalni. A sz�ve �r�lten vert, de k�zben �temek maradtak ki. M�r forrt k�zt�k a leveg�, de egyik�k sem mozdult meg. Azt�n Sesshoumaru halkan �s meglep�en rekedten megsz�lalt.

- Akkor ne hazudjak tov�bb? - kezdte, Mido lehajtotta a fej�t. A Lelke m�ly�n m�g mindig retteget, hogy mi lesz a folytat�s. – �n…

- Igen?

- Nem akarom, hogy elhagyj, mert �n… - de nem fejezte be.

Azt�n Sessh lehajolt hozz�, a fej�t kicsit megbillentette �s megcs�kolta a l�nyt. Midayoi dermedten �llt, k�ptelen volt megmozdulni, m�g a szemei is nyitva maradtak. Ez a cs�k nem olyan volt, mint az els�, ott a h�vforr�s mellett. Ez vad volt, szenved�lyes �s �rzelemmel teli. Mido lassan a d�mon nyaka k�r� fonta a karj�t, egyik kez�vel annak tark�j�ra rakta, majd lehunyta a szem�t �s viszonozta a cs�kot. Hosszan �s t�zesen cs�kol�ztak, majd a l�ny elh�zta fej�t. Sessh r�n�zett, de nem engedte el.

-          �n…- kezdte �jra a mondatot, de k�ptelen volt tov�bb folytatni - �n t�ged… - �jra megakadt.

-          Cssss! Nem kell kimondanod… - tette a d�mon sz�j�ra az egyik ujj�t a n� – B�szke, tisztav�r� d�mon vagy, nem v�rom el, hogy kimond! El�g, ha �rzem! – s�gta �s most rajta volt a sor, hogy megcs�kolja szellemet.

Minden �rz�s�t beleadta, sz�ve �sszes v�gy�t, minden porcik�j�t �tadta a szenved�lynek. �jabb maratoni cs�kcsata kezd�d�tt, de mire v�get �rt, m�r a f�zfa t�v�ben fek�dtek egym�sba gabalyodva.

-          Akkor �jra kezdj�k? – k�rdezte Midayoi k�t cs�k k�z�tt.

-          Nem. – v�laszolta a d�mon, a l�ny felh�zta szem�ld�k�t – Onnan folytatjuk, ahol abba hagytuk!

-          Te azt m�g nem �rdemled meg! – mosolygott gonoszul Mido �s fel�lt lovagl� �l�sben a f�rfi cs�p�j�re, amikor fel�lre ker�lt. – Nagylelk� leszek, �s megengedem, hogy velem aludj, de t�bbet ne v�rj.

-          Valahol el kell kezdeni! – h�zta mosolyra a sz�j�t a d�mon �s jobb kez�vel v�gig, sim�totta a l�ny ball l�b�t, cs�p�t�l bok�ig, ahol a harc k�zben sz�tt�pte a ruh�t.

-          H�! Ezt meg ne pr�b�ld m�g egyszer! – vis�totta nevetve a l�ny.

-          �s ha igen? - Sesshoumaru is fel�lt �gy Mido lejebb csusszant, kezeit a l�ny cs�p�j�re rakta, majd teljesen v�tlen�l azok is lejebb v�ndoroltak. Mido halkan �jra felvis�tott.

-          Mit kell tennem, hogy ne el�r�l, kezdj�k? – k�rdezte a d�mon.

-          Nagyon sok mindent! Bizony�tsd be, hogy fontos vagyok neked! – nevetett Mido de k�r, volt, mer Sessh egy h�rtelen mozdulattal, eld�nt�tte �t, �s �gy �jra a d�mon ker�lt fel�re.

-          Hogyan?

-          V�rj�l addig, am�g �jra megb�zok benned! R��rsz, a k�vetkez� egy-k�t sz�z �vben!

-          �s ha nem b�rok? – k�rdezte a szellem, majd sz�th�zta a l�ny kimon�j�t, �s a nyak�t kezdte cs�kolgatni. Pont �gy, mint egykor a t�parton.

-          Sesshoumaru! Nem err�l volt sz�! – pr�b�lt sz�kni a l�ny.

-          Nem baj!

-          De igen!

-          De nem!

-          De igen!

-          De nem!

-          Sesshoumaru!

-          Igen?

-          Legy�l t�relmesebb! – csusszant ki al�la a n�.

-          �s ha nem? – h�zta vissza a d�mon.

-          Akkor hoppon maradsz! – v�laszolta Mido.

-          Mido!

-          Igen?

-          Nekem, sz�ks�gem van r�d. Kellesz nekem.

-          Ennek �r�l�k! - mosolygott a l�ny pimaszul.

-          Akkor most? – k�rdezte rem�nykedve a szellem.

-          Nem.

-          K�rlek!

-          Sesshoumaru, felejtsd el, egyel�re.

-          Ha az csak �gy menne!

-          Legk�zelebb legy�l rendesebb! Ha ez az eg�sz k�zj�t�k kimaradt volna az �letemb�l, nem kellett volna v�gigs�rnom �jszak�kat, nem itt tartan�nk!

-          Bocs�ss meg, de nehogy azt hidd, hogy nekem k�nny� volt!

-          M�rt mi volt neked olyan neh�z?

-          �rezni hogy nem vagy mellettem, nem alszol el a v�llamon, nem �lelhetlek magamhoz!

-          Nekem is sz�rny� volt! – b�jt szorosan a d�monhoz a l�ny.

-          Akkor most p�toljunk be mindent! – v�laszolta Sessh �s m�g lejebb h�zta a n� ruh�j�t.

-          Most m�g ne! – cs�szott ki az �lel� karok k�z�l a l�ny �s felkelt. – Menj�nk vissza Rin�khez, mert azt hiszik kard�lre h�nytuk egym�st.

-          Ne! Midayoi! – h�zta el a sz�j�t Sessh.

-          Milyen apa vagy te?