Ha minden megv�ltozik!

by: fire

2. fejezet: A H�zi �llat

-Jajj Kagome! Gyere m�r! �gy sose gy�jtj�k �ssze az �kk�vet!

-Megyek! –hallatszott a l�ny hangja a szob�j�b�l. P�r pillanat m�lva m�r Inuyash�val ugrottak be a k�tba, ami elr�p�tette �ket a K�z�pkori Jap�nba. A ”t�loldalon” m�r v�rtak r�juk. Sango Shippouval, no meg Kirar�val mosolyogva fogadt�k �ket.

*

Egy sz�p erd�ben haladtak kereszt�l, amikor Inuyasha hirtelen megtorpant.

-V�rszagot �rzek!

-Merre? –P�r m�terre el�tt�nk!

-Akkor mire v�runk? Nyom�s! –utas�totta Sango a csapatot majd futni kezdett a bumer�nggal a kez�ben. Inuyasha fut�s k�zben ut�na ki�ltotta.

-Halott emberek szag�t!

-Mondhattad volna el�bb is! –a szellem�rt� eltette a fegyver�t, majd Kagome seg�ts�g�vel �tvizsg�lt�k az embereket, van e t�l �l�.

-Valaki profi gyilkos lehet! –jegyezte meg Inuyasha mik�zben � is kutatott �l� ember ut�n.

-Itt van egy t�l�l�! De nem ember!

-Mi? Egy farkas? Kagome m�r megint kezded? Nem el�g nek�nk az a m�sik r�hes farkas?

-Alig l�legzik! Nem hagyhatjuk itt!

-Na de Kagome! –guggolt mell� Sango.

-M�gis csak egy �llat!

-Kirara is az!

-Igazad van, nem sz�ltam! –�llt fel a szellem�rt� �s mag�hoz h�vta Kirar�t. A h�t�ra fektett�k a v�rben �z�, ritka Ez�st farkast (Ahogy Kagome id�zte) �s elvonultak egy tiszt�bb helyre.

-Sango, Shippouval �s Kirar�val a k�zeli faluba mentek, Inuyasha pedig elment t�zi f�t gy�jteni.

Kagome a farkas sebeit l�tta el. Finoman kitiszt�totta a m�ly sebeket �s bek�t�zte. Az �llat az er�s f�jdalomra fel�bredt �s morogni kezdett.

-Nyugalom, nem akarlak b�ntani! –kezdte a l�ny l�gyan. A farkas a nagy fekete szemein kereszt�l v�gig m�rte a l�nyt. Nem l�tott rajta semmi furcs�t, b�r nem b�zott benne engedte neki, hogy ell�ssa a s�r�l�seit. Mire Kagome befejezte a farkas �lomba mer�lt, �s a t�bbiek is visszat�rtek.

-�gyes vagy! –simogatta meg Kagome az �llat fej�t majd neki �llt vacsor�t k�sz�teni a t�bbieknek. Instant t�szta, mint mindig.

-Vannak dolgok, amik sohasem v�ltoznak! –gondolta mag�ban a l�ny �s legut�bbi komolyabb hangv�tel� besz�lget�se jutott esz�be Inuyash�val. Akkor mondta neki a fi�, hogy v�glegesen d�nt�tt Kikyou mellett. A l�ny valahol m�lyen a sz�v�ben �rezte ezek a szavak m�r v�glegesek �s megm�s�thatatlanok. �s igaza is volt. Az�ta egy komolyabb mondatot nem volt k�pes besz�lni Inuyash�val. A fi� is folyton ker�lte az �jszak�kat sem t�lt�tte a t�borban. Mindig elvonult egy k�zeli fa tetej�re �s ott pihent.

A l�ny szeme �nk�nytelen�l is k�nnybe l�badt az eml�kt�l.

-Kagome j�l vagy?

-Igen… Inuyasha m�r elment? –k�rdezte.

-M�r r�g. �szre sem vetted!? Minden rendben?

-Nem nincs semmi sem rendben. –kezdte a l�ny halkan szavai szapora l�legzetek k�z�tt mondta. Nem akart s�rni, de a k�nnyei magukt�l j�ttek szem�b�l.

-Tudod, ami�ta Inuyasha eltasz�tott mag�t�l, nem tal�lom a helyemet ebben a vil�gban. Tal�n haza kellene mennem, �s nem kellene t�bbet visszaj�nn�m.

-Nem hagyhatsz itt. �s az �kk�…

-M�r r�g nem �rdekel az �kk�.

-Tudom.

A besz�lget�s ezzel be is fejez�d�tt. A l�t l�ny szomor�an, a gondok zuhatag�ban aludtak el. Tudt�k semmi sem lesz m�r olyan, mint r�gen. Minden megv�ltozott… tal�n �r�kre.

Folytat�sa k�vetkezik!