XXI. Mi�rtek…

Fel�lt �s h�tra n�zett. Egy dereng� alak �llt m�g�tte, aki a falu fel�l j�tt. A l�ny pillanatok alatt talpon volt �s az �rny�k fel� szaladt. Mikor a k�zel�be �rt, akkor sem lass�tott, csak szorosan mag�hoz �lelte az �rkez�t.

-          �vatlan vagy! – sz�lalt meg az.

-          Csak elgondolkodtam.

-          Ha �gy akarn�m m�r halott lenn�l, ugye tudod?

-          J�, csak sok mindent �t kellett gondolnom. Besz�ltem Kikyouval �s olyan dolgokat l�ttam, amiket k�ptelen vagyok kiverni a fejemb�l.

-          �rtem! Am�gy rem�lem j�l vagy.

-          Igen, m�r j�l! Jut eszembe! – kapott a fej�hez a l�ny – K�sz�n�m hogy visszahozt�l az �letbe!

-          Nem �n tettem. – fordult el a d�mon, �s elindul arra a helyre ahol m�g nem r�gen Mido �lt.

-          Tess�k? – k�rdezte a l�ny �s ut�na l�pett.

-          Nem l�ttam a k�ld�tteket, azt�n a Tenseiga l�ktetni kezdett, amit�l visszat�rt a sz�vver�sed. �n nem csin�ltam semmit.

-          �rtem. Illetve nem, de ez m�r mindegy.

-          Ez a kard, nagyon akar t�led valamit. – n�zett Sessh a n�re, de szem�ben valami ismeretlen szomor�s�g csillogott – M�g ap�m sem tudta ilyen dolgokra haszn�lni! Ilyen er�ket megmozgatni!

-          Sesshoumaru! –emelte fel a hangj�t Midayoi.

-          Most meg mi van?

-          Az hogy nagyon buta vagy, m�r de ne haragudj!

-          Hogy mi? – h�zta fel a szem�ld�k�t a szellem.

-          A Tenseiga nem t�lem lett er�s. Att�l hogy megmentetted azokat az embereket a faluban. �s egy �l� d�mon vagy ember ellen tov�bbra sem hiszem, hogy sok haszna lenne, de Suikotsu �s Jakotsou halottak.

-          Na �s?

-          Komolyan nem �rted? Amikor meg�lted vele Kagevar�t, akkor is ezt az er�t haszn�ltad! Ez nem e vil�gi kard! Olyan dimenzi�kat �r el, hogy mi k�ptelenek vagyunk felfogni a hatalm�t!

-          �n mindig is �rt�ktelennek tartottam. Tal�n csak akkor nem, amikor megv�dett Inuyasha Sz�lbord�j�t�l. – s�hajtott a d�mon �s le�lt a f�be.

-          F�j igaz? – b�jt a f�rfihoz Mido.

-          Mire gondolsz? – �lelte �t � is a l�nyt.

-          Hogy ap�tok �r� hagyta a Tessaig�t.

-          M�r t�l l�ptem rajta, am�gy sem vagyok k�pes haszn�lni. Csak tudn�m m�rt nem? – szorult �k�lbe a d�mon keze.

-          M�g mindig nem tudod? – n�zett a szomor� szemekbe a l�ny.

Sesshoumaru viszonozta a tekintet�t, de nem sz�lalt meg.

-          Ap�tok csod�latos d�mon lehetett, olyan, aki �tl�tta a j�v�t. Te akkor m�s volt�l, kegyetlen �s �rz�ketlen. Ugye?

-          Igen. Arra kellettek volna az Agyarak, hogy v�gig j�rjam a h�d�t�s �sv�ny�t. Akkor besz�ltem vele utolj�ra.

-          Sejtettem. Uralkodni akart�l a kardok seg�ts�g�vel.

-          Igen. T�l akartam sz�rnyalni �t. Hatalomra v�gytam. De � csak azt k�rdezte, hogy van-e valami, amit meg akarok v�deni. Nem �rtettem, akkor hogy ez hogyan ker�lt a besz�lget�s�nkben. Azt feleltem neki, hogy nekem nincsen sz�ks�gem ilyen kicsinyes dolgokra, �s er�vel akartam elvenni a Tessaig�t �s a So’ungat, de � nem k�zd�tt meg velem. Elment Izayoi�rt �s Inuyash��rt. Akkor este meghalt.

-          Sajn�lom.

-          Nincs �rtelme, � v�lasztotta ezt az utat. Azt�n a szolg�i eljutatt�k hozz�m a Tenseig�t mint �r�ks�gem. �s �n a kardok n�lk�l j�rtam v�gig az �sv�nyt. 

-          Azt�n r�lelt�l a Tessaig�ra, �s Inuyash�val harcoltatok �rte. A kard �t v�lasztotta, �s � lev�gta a jobb karod, igaz?

-          Igen! Az�ta k�zd�k vele, hogy eny�m, lehessen ap�m agyara. D�h�t, hogy egy f�lszellem kez�ben van, aki m�g csak rendesen haszn�lni sem tudja.

-          Sesshoumaru! Tudod, szerintem ez neked ne f�jjon!

-          Ugyan m�r, hogy gondolod? – k�rdezte m�rgesen a d�mon.

-          Ap�tok k�t okb�l hagyta az �cs�dre a kardj�t. Az egyik a Tetsusaiga erej�nek titk�ban rejlik. Csak a haland�k v�delm�ben lehet haszn�lni, az�rt Inuyash�t v�lasztotta akkor a kard, mert � Kagom�t akarta megv�deni vele. M�sr�szt, te hatalmas �s er�s vagy e n�lk�l is, ap�tok f�ltette t�led Inuyash�t �s mivel � f�lig emberi sz�rmaz�sa miatt, k�t�dni fog a haland�khoz, s�t k�nnyebben szerelembe eshet, r�hagyta azt a kardot, amivel �lni lehet, valaki �let��rt. Te az�rt kaptad a Tenseig�t, hogy v�dve legy�l az ellen, ha esetleg Inuyasha a v�delmed �t�tn�, �s hogy a kard embers�get adjon neked.

-          Honnan veszed ezeket? – k�rdezte a d�mon, hitetlenked�ssel �s indulattal a hangj�ban. Elkapta a l�ny karj�t, �s mag fel� ford�totta, csak kicsit t�l nagy h�vvel.

-          Kagome elmes�lt mindent, ami a s�rban �s k�s�bbiekben k�ztetek t�rt�nt, �s m�g a vak is l�tja az �sszef�gg�seket! – r�ntotta ki a karj�t Mido m�rgesen. A szellem ujjainak nyomai megmaradtak a feh�r kis karon.

-          �s ett�l nekem mi lesz jobb? – k�rdezte m�rgesen Sessh �s felkelt majd csak j� p�r m�terrel arr�bb �llt meg.

L�that�an b�ntotta a t�ma. A lelke m�ly�n � is �rezte, hogy mag�ban kellene keresnie a hib�t. De t�l b�szke volt ehhez. F�jtak neki a l�ny szavai, pedig tudta hogy Midayoi nem akarta b�ntani. „Van valami, amit meg akarsz v�deni?” – v�zhangzott a fej�ben a lassan sz�z �ve felett k�rd�s. Kezdte meg�rteni, az apj�t. �rzete hogy valami olyan dolog t�rt�nt az �let�ben, ami sok mindenre f�nyt der�t majd. Midayoi n�m�n a f�rfi ut�n l�pett, sz� n�lk�l el�je �llt �s �t�lelte. Szorosan, karjait annak nyaka k�r� fonta.  Sesshoumaru meglep�d�tt a nem v�rt reakci�n azt�n � is mag�hoz �lelte a l�nyt. Mido halkan megsz�lalt:

-          Ugye tudod, hogy m�r te is �rdemes vagy ap�d �r�ks�g�re! – n�zett a f�rfi gy�ny�r� szemeibe.

-          Te �gy gondolod?

-          Biztos vagyok benne! – s�gta vissza a l�ny, majd l�bujjhegyre �llt �s megcs�kolta a szellemet. – Elv�gre azt mondtad megv�desz mindent�l, �s �n haland� vagyok!

Sesshoumaru meglepetten viszonozta a cs�kot. Azt�n Mido a f�ldre d�nt�tte a szellemet, �s mosolyogva hajolt f�l�. Csak n�m�n n�zt�k egym�st a nyirkos f�v�n fekve. Azt�n mind a ketten a csillagos �gre tekintettek, majd kis id� m�lva �jra a m�sik tekintet�t kerest�k. A l�ny hozz�simult a d�monhoz. Sesshoumaru l�gyan megcs�kolta. Azt�n a l�gy cs�kok egyre er�sebbek �s hat�rozottabbak lettek. Teljesen elmer�ltek �rzelmeikben, nem t�r�dve semmi vesz�llyel, ami a szabad �g alatt fenyegeti �ket. Mikor Mido �jra sz�hoz jutott, m�r a d�mon �l�ben �lt, szemb�l. Sesshoumaru hanyatt fek�dt �s a n�t figyelte. Egyik kez�t felemelte �s v�gig sim�tott egy hossz� fekete hajtincset, ami a l�ny v�lla felett, a mellein kereszt�l el�r�l a derek�ig le�rt. Azt�n �jra �t figyelte.

-          Megv�ltozt�l. – mondta kis id� m�lva.

-          Tudom! – v�laszolta a l�ny, majd egyik kez�vel kilaz�totta a kimon�ja fels�j�t, �gy hogy az, a bal v�ll�r�l lecs�szott �s l�tni engedte a finom h�feh�r b�rt.

Mido lehunyta a szem�t, mintha sz�gyelln� mag�t, �s m�g lejebb tolta a ruh�t. A derek�n a szalag kilazult �s elcs�szott, a l�ny fels�test�t lassan m�r semmi sem takarta. A d�mon n�m�n fek�dt, csak egy pillanatra villantak meg meglepetten s�rga szemei. Nem engedte, hogy a l�ny tov�bb vetk�zz�n. A h�t�ra ford�totta �s �gy � ker�lt fel�lre. �rtetlen�l n�zte a f�tyolosan csillog� barna szemp�rt.

-          Midayoi? Mit akarsz? – k�rdezte halkan, de nem b�rta ki, hogy ne fejezze be, amit a l�ny elkezdett.

Az egyre lejjebb sikl� fels� al�l kibukkant a t�r�keny h�feh�r test, a l�ny sz�gyenl�sen h�zta �ssze mag�t, �s csak n�zte a szellemet. Sessh keze v�gig v�ndorolt a l�ny meztelen fels�test�n, majd szorosan mag�hoz �lelte. Nagy sok�ra v�laszolt csak.

-          Nem akarom, hogy ugyan az legyen a sorsom, mint a Kikyounak. Kagome az �letet v�lasztotta. �n nem tehetem, �s bele fogok ker�lni az �kk� gonoszs�g�ba. Tudom. De nem akarom, hogy �gy keljen meghalnom, hogy a hal�lom pillanat�ban b�nnom kelljen, hogy valamit nem tettem, meg am�g �ltem…

Sesshoumaru n�m�n n�zte a remeg� kis n�i testet, �s szomor� mosoly suhant �t az arc�n. Szemei elid�ztek a f�nyl� csod�latos hajzuhatagon, ami a l�ny k�r�l az eg�sz f�ldet betakarta. Belen�zett azokba a t�zes barna szemekbe, majd a le a kecses nyakon kereszt�l a telt, form�s mellekre, a v�kony der�kra �s ism�t a l�ny szem�t n�zte. Pr�b�lta megfejteni annak gondolatait. Azt�n a h�t�ra fordult �s mag�hoz h�zta a l�nyt. A fels�t f�l k�zzel visszah�zta a t�r�keny kis v�llakra. Majd m�g a pr�met is r� ter�tette. Szorosan �t�lelte �s k�zben a l�ny h�t�t simogatta.

-          Sesshoumaru! – suttogta Midayoi.

-          Ne besz�lj bolonds�gokat, am�g �lek nem engedem, hogy bajod essen! Nem fogsz �gy j�rni, mint az a halott miko.

-          De �n…

-          Cssss! – hallgattatta el a d�mon. – Nekem nem ilyen okb�l kellesz!

-          Sesshoumaru, de �n, h�t nem �rted? – Mido rettent�en rosszul �rezte mag�t, olyan volt mintha a f�rfi visszautas�totta volna.

-          Midayoi! – simogatta tov�bb a l�ny h�t�t – H�t nem �rted, nekem nem csak a tested kell! Azt akarom, hogy az�rt legy�l velem, mert a sz�ved val�ban azt akarja!

-          Sesshou-maru… - suttogta a l�ny, �s szorosan a d�monhoz b�jt, majd k�nnyes szemmel folytatta. – De �n szeretlek! Veled akarok lenni!

-          �n is, de most nyugodj meg! Nem tudom mi t�rt�nt Kikyou �s k�zted, de valami megv�ltozott benned!

-          L�ttam az eg�sz �let�t! �s f�lek, mert engem senki nem k�sz�t fel erre az �tra, � is elbukott pedig saj�t maga v�lasztotta.

-          Nyugodj meg v�gre! Velem maradsz �r�kre, lez�rjuk ezt az eg�sz Narakus �kk�ves dolgot! – hajolt a l�ny arc�hoz Sesshoumaru, de a k�vetkez� m�sodpercben m�r r�m�lten a leveg�be szagolt – Ez nem igaz…! – cs�szott ki a sz�j�n, de a k�vetkez� pillanatban m�r a l�nnyal a karj�ban j� 3 m�terre volt att�l a helyt�l ahol az el�bb m�g fek�dtek.

A k�vetkez� pillanatban m�r egy f�st�lg� kr�ter volt csak azon a helyen. A 7 zsoldos marad�ka akci�ba l�pett. A gomolyg� f�stfelh�b�l el�t�nt a 3 alak. Jakotsou, Renkotsou �s m�g egy ember.

- Sz�val te lenn�l Sesshoumaru, Inuyasha b�tyja? D�mon l�tedre haland� n�kkel vagy. Sz�nalmas. – sz�lalt meg az idegen.