2. fejezet: Ki is az az Este?

H�rom napig ment, mire megtal�lta a kast�lyt. Nagyj�b�l olyan volt, mint Naraku�, de nem vette k�r�l gonosz aura. S�t, ilyen tiszt�t m�g egy miko sem l�tott. A k�rny�ken �l�k nagyon szerett�k urukat. Kedves volt hozz�juk, �s ha valaki nem kapott sok rendel�st, mindig seg�tett neki. Ugyanis itt majdnem az �sszes f�rfi a kardkov�csol�sb�l �lt. �lelemhez cserekereskedelem �tj�n jutottak. Ez a ter�let h�res volt a nagy erej� �s tiszta aur�j� kardokr�l. A palota ura nem engedte a rosszakar�kat a k�zelbe. Az eg�sz k�rny�ket, ami a palot�hoz tartozott, egy nagy csatorna vette k�r�l. Egyetlen kimenetel volt, egy h�d a k�t r�sz k�z�tt. Sesshomaru, mik�zben �tment a h�don, azon gondolkodott, milyen okos is a palota ura, hisz �gy voltak�pp saj�t erej�t veti be a t�mad�k ellen. Este Nagy�r ugyanis nemcsak a kardkov�csol�shoz �rtett. � volt a v�zid�monok k�zt a leger�sebb. Erej�t ugyan nem mindig j� c�lok �rdek�ben haszn�lta, de egy ideje meg�llapodott. Pontosabban 400 �ve.

Az emberek a faluban nagyon megb�mult�k Sesshomaru-t. Mintha nem j�tt volna minden nap egy d�mon a palot�hoz. Ez egy kicsit zavarta, de t�retlen�l ment el�re. Hamarosan oda�rt a kapuhoz. Az �r�k lekiab�ltak neki.

-          Mit szeretn�l, idegen?

-          A nagyuratokkal akarok tal�lkozni.

-          Most nem �r r�. Ha kardot akarsz k�sz�ttetni, akkor a faluban pr�b�lkozz.

-          Megb�nj�tok, ha nem sz�ltok neki azonnal. Mond meg Est�nek, hogy Sesshomaru keresi.

Az �r�k megh�zt�k a v�llukat, de az�rt az egyik elment. Berohant a palot�ba. V�gigfutott egy nagy folyos�n �s oda�rt egy ajt�hoz, ami mellett egy nagy t�l volt tele v�zzel. Bekopogott. Egy fiatal l�ny nyitotta ki.

-          Nia kisasszony, k�rem, Este Nagy�r itt van?

-          Igen, mi�rt?- k�rdezte egy hang bel�lr�l.

-          Uram, egy d�mon keresi �nt. Azt mondja, ha nem engedj�k be, megb�nhatjuk.

-          Ha rosszat akarna, nem jutott volna �t. Nem mondta a nev�t?

-          De, Nagyuram. Valami… Sessymanu vagy…

A t�lban l�v� v�z megremegett. Hirtelen kicsap�dott az ajt�. Egy d�mon j�tt ki rajta. A haja hossz� volt �s s�t�tk�k, a szeme is vil�gosk�k, m�g a b�r�ben is volt egy kis k�kes �rnyalat. A kimon�ja fels� r�sze feh�r volt, m�g az als� ugyancsak k�k. Az arca fesz�lt �s meglepett volt.

-          Sesshomaru?- k�rdezte.                 

-          Igen, Uram, csak nem jutott eszembe.

A d�mon kirohant az udvarra.

-          Kaput kinyitni!- sz�lt oda az �r�knek.

Az �r�k engedelmeskedtek, b�r nem tudt�k, mi �t�tt az urukba. Sesshomaru bel�pett a kapun. Este elmosolyodott �s odarohant hozz�.

-          Sesshomaru! Micsoda kellemeses meglepet�s!

-          R�g tal�lkoztunk, igaz?

-          14 �ve.

-          Sz�moltad?

-          Csak most.

Meg�lelt�k egym�st.

-          Sz�val?- k�rdezte Este.- Mi j�ratban? Gondolom, nem csak az�rt j�tt�l, hogy l�ss.

-          H�t, nem. Egy sz�vess�get szeretn�k k�rni t�led.

-          Mindj�rt sejtettem. Ker�lj beljebb, gyere.

Bementek a palot�ba. Szinte az ajt�ban Sesshomaru megl�tott egy l�nyt. Biztos volt benne, hogy ember, �rezte a szag�n. A l�ny egy gy�ny�r�, vil�gosz�ld kimon�t viselt �s egy s�rga szalaggal k�t�tte meg. A haja fekete volt. Sesshomaru biztos volt benne, hogy l�tott m�r szebb l�nyt is �let�ben, de a l�tv�ny hirtelens�ge leny�g�zte. Olyan tiszt�nak �s �rtatlannak l�tszott, mint a frissen lehullott h�. Este odavezette a l�nyhoz.

-          Sesshomaru, � itt Nia, a nevelt l�nyom.

-          �dv�zl�m.- mondta a l�ny halkan.

Meghajoltak egym�s el�tt. Sesshomaru-t hirtelen elfogta a szomor�s�g. Esz�be jutott Rin, �s ekkor �szrevette, hogy mennyire hi�nyzik is neki a kisl�ny.

-          Gyere, odabent elmondod, mi�rt is j�tt�l.

Este �s Sesshomaru Nia vezet�s�vel bementek. A l�ny a nagy�r �gynevezett dolgoz�szob�j�ba vezette �ket. A szob�ban egy asztal volt, p�r �l�gy�k�ny, k�pek �s n�h�ny sz�nyeg. Az asztalon k�l�nb�z� megrendel�sek voltak. A mesterembereknek ilyen pap�rokat kellett beadniuk, ha megrendel�st kaptak. Ezeken rajta volt az illet� neve, mib�l k�sz�lj�n a kard, �s hogy mikor lesz k�sz. Ahhoz, hogy az emberek ezt mind be tudj�k adni, meg kellett tanulniuk �rni �s olvasni. Mivel ebben az id�szakban kevesen voltak �r�stud�k, ezeket az embereket tartott�k a legm�veltebbeknek akkoriban. Az els� embereknek m�g maga Este tan�totta meg ezt a tudom�nyt, v�g�l kiv�lasztott n�h�ny f�rfit, akik tov�bbadt�k a tud�sukat az elk�vetkezend� nemzed�keknek.

Sesshomaru �s Este egym�ssal szemben �lt le.

-          Nagyuram, elmehetek?- k�rdezte Nia.

-          Persze.

A l�ny kiment.

-          Na?- k�rdezte Este.

-          H�t, ���… haragudni fogsz. S�t, le fogod szedni a fejem.

-          Hidd el, nem fogom. Mond el.

Sesshomaru el�vette a Tensaiga darabjait.

-          �����!!!!!

Este szinte s�rva fakadt.

-          ELT�RTED!!!!

-          Nem �n.- mondta Sesshomaru csendesen.

-          N�LAD VOLT, MIKOR ELT�RT?

-          Igen.

-          AKKOR ELT�RTED!!!!

-          N�zd, nem az �n hib�m volt. De most az a legfontosabb, hogy �sszekov�csoljuk.

-          Nem olyan k�nny� az, fiacsk�m! �n nem vagyok el�g hozz�!

-          Tudom. 

-          Ide figyelj! Nem vagyok hajland� olyannak kov�csolni, aki �ton �tf�len elt�ri! Ezzel vedd nemnek, j�?

Sesshomaru vett egy m�ly leveg�t.

-          Amikor elt�rt, Naraku-val harcoltam. Vagyis a reinkarn�ci�val. De sokkal er�sebb, mint �.

-          Na �s?

-          Azt�n MEGHALTAM!

Este arca �tv�ltott d�hb�l csod�lkoz�sba.

-          Mi?

-          Mondom meghaltam. Elt�rt a Tensaiga, azt�n az �cs�m �lete ker�lt vesz�lybe �s �n meghaltam, mik�zben �t v�dtem! Azt�n visszak�ldtek, hogy elv�gezzek egy k�ldet�st, amihez elengedhetetlen a Tensaiga! Seg�tened kell! K�rlek!

-          Mif�le k�ldet�s?

-          Nem mondhatom meg. Meg�g�rtem.

-          M�gis kinek?

-          Az ap�mnak.

Este m�r t�nyleg alig �rtett valamit ebb�l.

-          Inutaisshou-nak?

-          Igen! �s � k�rt meg, hogy j�jjek el hozz�d! � mondta, hogy te felt�tel n�lk�l seg�teni fogsz! De �gy l�tszik, t�vedett.

Este fel�llt �s odas�t�lt az ablakhoz. Az arca gondterhelt volt. Fiatalnak l�tszott, ahhoz k�pest, hogy majdnem el�rte a 1000. �let�v�t. Ha az arc�n boldogs�g t�kr�z�d�tt, ak�r 18 �vesnek is n�zhette volna az ember. Ha viszont szomor� vagy gondterhelt volt, legal�bb 50-nek l�tszott.

Hirtelen nagyot s�hajtott.

-          Ismertem az ap�dat, a sz�let�s�t�l a hal�l�ig. Sok mindenen ment�nk kereszt�l egy�tt, mint ahogy veled is. Hogy mondhatn�k neki nemet, ha egyszer arra k�r? Szinte �rzem, hogy itt van.

-          Teh�t hiszel nekem?

-          Igen, ismerlek. Nem szokt�l ilyenekkel viccel�dni. Csak annyit k�rdezek, mivel kapcsolatos a k�ldet�sed.

-          A vil�ggal.

-          Ez j� b� magyar�zat.

-          Ennyit mondhatok.

Este odament az ajt�hoz. Kisz�lt az egyik szolg�l�nak.

-          Sz�lj az egyik lov�sznak, hogy nyergelje fel a leggyorsabb lovat. Sietek. �gy h�rom nap m�lva v�rjatok.

-          Hova m�sz, Este Nagy�r?- k�rdezte Nia, aki hallotta az ura parancs�t.

-          Messzire. Seg�tek egy bar�tomnak. Am�g t�vol vagyok, te v�ded a palot�t.

-          Igen.

A l�ny nagyon szomor�nak t�nt. Este odament hozz� �s meg�lelte.

-          Ne f�lj, hamarosan itthon leszek. Csak n�h�ny nap.

P�r perc m�lva m�r az ist�ll� fel� vett�k az ir�nyt.

-          Figyelj, Sesshomaru.- kezdte Este.- Neked is figyelned kell a k�rny�kre. Att�l tartok, kicsit hosszabb lesz az ott tart�zkod�som, mint k�pzeltem. Totosai nem szokta ok n�lk�l elhagyni a m�hely�t. �s ha m�g az ok�t sem tudom megmondani, nehogy kihallgassanak, akkor v�gk�p nem akar majd j�nni. De elk�vetek mindent. Ha m�gsem siker�l, tudni fogod. Akkor gyere, �s ketten egy�tt megmagyar�zzuk neki, j�? Figyelj, hogy ne k�vessenek. Hozd a Tensaig�t is. Igaz, vissza kell j�nn�nk, a harmadik ember miatt. Tudod, mir�l besz�lek.

-          Igen, nyugodj meg, nem lesz semmi baj.

-          �s vigy�zz Ni�ra. Ha valami baja esik, meg�llek.

-          Ok�.

-          Nem ok�. �s milyen sz� m�r az, hogy ok�?

Sesshomaru m�g csak most vette �szre, hogy haszn�lja a sz�t. Valamikor Kagom�t�l hallhatta, � haszn�l mindig ilyen fura szavakat.

-          R�gen hallottam. Na menj, mert m�g a v�g�n kifutok az id�b�l.

Este lova sz�lsebes volt. Pillanatok alatt elt�nt a l�that�ron. Az emberek suttogni kezdek.

-          Mi�rt megy el? Tal�n a d�mon miatt, aki j�tt?- k�rdezte egy �regasszony.

-          Lehet. Szerencs�re Nia kisasszony itt maradt, �gy kord�ban tarthatja.

Sesshomaru mindent hallott.

-          Mintha nem l�tn�nak minden nap d�monokat.- mondta Ni�nak.

-          Te el�g, hogy is mondjam, egyedi vagy.

-          Egyedi?

-          Igen. Nem minden nap l�tunk itt ez�st haj�, arany szem� kutyad�monokat.

-          J�, de vannak n�lam furcs�bb szerzetek is.

-          De azok ide nem j�nnek. �k f�lnek Est�t�l.

Hamar be�rtek a palot�ba. Nia megmutatta Sesshomaru-nak a szob�t, ahol aludhat. A d�mon hamar kifejtette, hogy � csak v�gsz�ks�g eset�n alszik, de az�rt megk�sz�nte a vend�gl�t�st.

-          Mond csak, Nia, mi�ta ismered Est�t?- k�rdezte Sesshomaru.

-          Ami�ta az eszemet tudom. N�gy �ves voltam, mikor mag�hoz vett.

-          �s most mennyi vagy?

-          18.

-          14 �ve vagy mellette?

-          Igen. A falumat lerombolt�k. Csak �n maradtam �letben. Egy darabig j�rtam a k�rny�ket, de a falvakban nem l�ttak sz�vesen. Ennem sem adtak. M�r majdnem �hen haltam, amikor Este r�m tal�lt. �n a f�ld�n fek�dtem legyeng�lten. � odaj�tt hozz�m, fel�ltetett �s adott egy szelet kenyeret. K�pzelheted, hogy faltam! V�g�l elmes�ltem neki a t�rt�netemet �s neki nem volt sz�ve otthagyni. �gyhogy most itt vagyok.

-          Sz�p t�rt�net.

-          Nem hiszed?

-          De…

Sesshomaru m�g �let�ben nem �rzett ilyet. A sz�v�t mardosni kezdte a hi�ny �rzete. Rin-t l�tta maga el�tt. Nagyon ideges�tette, hogy nem tud r�la semmit. Vajon j�l van? De mi van akkor, ha � is… Nem, az lehetetlen. Rin nem halhat meg. M�g t�l fiatal. Alig l�tott valamit az �letb�l.

„Ha Inuyasha nem vigy�zott r�, akkor �n meg�l�m!”- gondolta.

-          Sesshomaru Nagy�r!

A d�mon felkapta a fej�t, de csak Nia sz�lt hozz�.

-          Olyan szomor�nak t�nsz! Mi a baj?

-          Csak… egy sz�momra kedves szem�lyre gondoltam.

-          M�r meghalt?

-          Rem�lem nem.

-          Hamarosan biztos tal�lkozol vele.

-          B�r igazad lenne.

Hirtelen egy eszement �tlete t�madt.

-          Nia, nem baj, ha egy napra elmegyek? Csak am�g megkeresem �t.

-          Rendben, menj. De ha Este megtudja, hogy v�dtelen�l hagytad a palot�t…

Sesshomaru-t most egy�ltal�n nem �rdekelte, mit fog gondolni r�la Este. Hisz � is megtette 14 �vvel ezel�tt…

Rin �szrev�tlen�l ment el f�r�dni a t�bbiekt�l. Inuyasha �s csapata, meg Jaken is az igazak �lm�t aludta. Mikor oda�rt a patakhoz, sz�pen levetk�z�tt �s bem�szott a v�zbe. Ami�ta Sesshomaru meghalt, a v�z volt az egyetlen dolog, ami j�kedvre tudta der�teni. Kicsit pancsolt, azt�n kim�szott, megsz�r�tkozott �s fel�lt�z�tt. Egy darabig m�g n�zte mag�t a v�z t�kr�ben, azt�n �gy gondolta, visszaindul. Ahogy fel�llt, megdermedt. A v�zben egy �ri�si sz�rny k�pe rajzol�dott ki. Rin teljes test�ben remegni kezdett. Sikoltani sem volt b�tors�ga, nemhogy elfutni! A sz�rny felh�rd�lt �s kiny�jtotta a kez�t. Felemelte a f�l�jult kisl�nyt a f�ldr�l.

-          De j�! Megvan a reggelim! Nem is kellett olyan sok�ig keresni.

Rin �rezte, hogy a sz�rny megszor�tja. Feljajdult f�jdalm�ban. �gy �rezte, menten elt�rik az �sszes csontja.

-          El�sz�r kiszor�tom bel�led a lelket, azt�n megeszlek. Ne f�lj, a csontjaidat meghagyom a bar�taidnak.

�jra megszor�totta, most er�sebben. Hirtelen egy h�tborzongat� roppan�s hallatszott. Rin bord�ja elt�rt. A kisl�ny m�r egy�ltal�n nem gondolt a menek�l�sre. Alig kapott leveg�t. M�r alig l�tott. De ekkor megsz�lalt egy ismer�s hang a sz�rny h�ta m�g�l.

-          Azonnal… leteszed… k�l�nben…

-          K�l�nben mi lesz?

A sz�rny nem gondolta, hogy ez t�rt�nik. Sesshomaru odarohant �s lev�gta a sz�rny karj�t.  Azt, amivel Rint tartotta. A kar leesett a f�ldre. A szor�t�s abbamaradt �s a kisl�ny megk�nnyebb�lten l�legzett fel. Nagyon f�jt a mellkasa, de legal�bb leveg�t kapott. Megpr�b�lt a csat�z�k fel� fordulni. Elakadt a l�legzete.

-          Sesshomaru Nagy�r!- suttogta.

A d�mon k�t csap�s k�zt r�n�zett, tekintet�k egy �r�kk�val�s�gnak t�n� pillanatig �sszekapcsol�dott. Rin a mennyorsz�gban �rezte mag�t. Sesshomaru visszat�rt! Inuyasha m�gsem �lmodott! A d�mon hamar v�gzett a sz�rnnyel. Furcsa volt, de az eg�sz teste elp�rolgott. Most m�r csak a szaga volt a leveg�ben.

-          Rin!

Sesshomaru odament a kisl�nyhoz.

-          Sesshomaru-sama!

A kisl�ny �t�lelte a d�mont. S�rt, de nem a f�jdalomt�l. H�nyszor, de h�nyszor im�dkozott mag�ban, k�rlelte a t�lvil�giakat, hogy k�ldj�k vissza neki Sesshomaru-t, �s most v�gre itt van! Rin �rezte, hogy a d�mon is meg�leli, de csak finoman.

-          Ne f�lj! M�r nincs semmi baj!

Hirtelen meg�rezte, hogy az �kk�szil�nk a jobb oldal�ban l�ktetni kezdett. De nem az�rt, hogy kiszakadjon. Sesshomaru tudta, mennyit kock�ztat ezzel, de v�g�l r�sz�nta mag�t. A szil�nk erej�nek egy kis r�sz�t kiengedte a test�b�l. A f�ny k�r�lvette Rin test�t, majd visszat�rt a szil�nkba. A kisl�ny �rezte, hogy most m�r nem f�j a mellkasa. Sesshomaru �vatosan felemelte �t.

-          Sesshomaru Nagy�r! Hol volt�l ilyen sok�ig?- k�rdezte Rin.