A macskalelk�

1. r�sz

-Igen fiam! Azaz! Az ox�nium-ion! �s mi a m�sik?
-A hidroxid-ion, tan�r �r!- felelte magabiztosan egy fi� a buzg� tan�rnak.

-Igen az! �s a…

K�mia �r�n �ltem. Gondolataimb�l ez a p�rbesz�d z�kkentett ki. Hito felelt. De ut�na r�gt�n belem�lyedtem �lomvil�gomba. A z�ld erd�k jutottak eszembe. Amint s�t�lgatok mag�nyosan, illetve a gondolataimmal egy�tt. Hi�nyzik valami bel�lem. De nem tudom,mi.

…

-Kicsim! Ir�ny lefek�dni!- mondta anyu energikusan. Nem tudom meg�rteni, hogy b�r ennyire akt�v maradni est�re is. �n �r�l�k, ha nem d�l�k r�gt�n az �gyba, miut�n haza�rtem.

-J�, mindj�rt! Csak ezt m�g befejezem!- sz�ltam vissza unottan.

…

Az �gyban.

„Nagyon �lmos vagyok. Aludnom k�ne…”

…

�lmaimban.

Egy sz�les, nagy, z�ld r�ten futottam. Vak�tott a z�lds�g, a f�, a vir�gok, de nem volt id�m a t�jban gy�ny�rk�dni. Valaki futott ut�nam. Nem mertem h�tran�zni. Tudtam, hogy menek�ln�m kellett. De a l�baim egyre nehezebb� v�ltak.

„Ne hagyj cserben!”- gondoltam.

De nem engedelmeskedett. G�tolt. Hirtelen meg�lltam. H�tran�ztem. Legnagyobb meglepet�semre egy fi� �llt m�g�ttem. M�sra sz�m�tottam. Valami nagyra, v�rengz�re. Rideg tekintete volt, hossz�, �sz haja csillogott a naps�t�sben. S�rga szemei voltak! �lt�zete is meglep� volt. Buggyos nadr�got viselt, valami kimon�-szer� fels�vel, �s a bal v�ll�n t�sk�s p�nc�l �keskedett. Tekintete megvet�st sug�rzott, nem mertem megsz�lalni.

-Ki vagy, ember?- k�rdezte sz�razon.

-�n..�n…

-Mondd meg, ne dadogj �ssze-vissza!- parancsolt r�m ellenvet�st nem t�r�en.

-Himiko.- v�laszoltam remegve.

-Hogy ker�lsz ide? –az �jabb sz�raz k�rd�s.

-Nem tudom. Lefek�dtem aludni �s… most itt vagyok.- v�laszoltam �rtetlen�l.

-�rtem. Ezek szerint �tt�rt�l a kapun? Eml�kszel m�g valamire?

-Csak arra, hogy kinyitottam egy ajt�t. V�rjunk… honnan tudod, hogy nem ideval�si vagyok?

-Ilyen ruh�t nem visel senki, m�g az ostob�k sem.- hideg felelet.

-Aha..k�sz.- azt hittem els�rom magam.

-Sz�val eml�kszel m�g valamire?- nem akarta abbahagyni.

-Igen. 7 ajt� volt. Volt egy piros, egy citroms�rga, egy narancss�rga, egy k�k, egy s�t�tz�ld �s egy vil�gosz�ld. �n a k�ken j�ttem be.

-Mi�rt?- a k�rd�s nagyon furcs�n hangzott, a teljes megvet�s �rz�d�tt bel�le, de ugyanakkor… valami �gyetlen figyelmess�g is.

-Meg�rz�s…- feleltem az � st�lus�ban.

Elkezdtem gondolkodni. De akkor most mi lesz? Hiszen nem tudtam visszamenni!

-�s akkor most mi lesz?- k�rdeztem rem�nykedve.

-Mi lenne?- gunyoros k�rd�s.

-Nem tudok visszajutni! M�r pr�b�ltam, de nem megy.

-Ett�l f�ltem…- v�laszolta ridegen.

-K�sz�n�m a meg�rt�st, teljesen igazad van, �n vagyok a h�lye, hogy ideker�ltem tudtomon k�v�l �s most nem tudom, mi legyen…- feleltem idegesen.

-Akkor velem kell j�nn�d. Ja �s felvil�gos�t�sk�nt: a k�z�pkori Jap�nba ker�lt�l.- tette hozz� hanyagul.

-Aha… �rtem…- led�bbentem. F�ltem, sajnos �reztem, hogy ez bizony a val�s�g!

-Akkor megy�nk??? Van egy szolg�m, Yaken, de � egy j� f�l�vig t�vol lesz t�l�nk, tudd, �s ne lep�dj meg.- �gy �rzete mag�t, mint valami cs�sz�r.

-Te nem vagy ember. Mi vagy te? Egy ember nem viselkedik �gy, nincs ilyen ember, nincs…- nem �rtettem, hogy lehet valaki ennyire kegyetlen??!!

-Szellem. Egy kutyaszellem. Ez az emberi alakom. Megvetem az embereket. De sajnos mivel sz�ks�gem van r�d, ez�rt velem kell maradnod. –felelte k�z�ny�sen.

-Akkor minek kell egy�tt maradnunk??? Nem akarom eg�sz �letemben azt hallgatni, hogy az emberek milyen h�ly�k!! Elegem van bel�led! Ut�llak!

Elkezdtem rohanni, de hirtelen el�ttem termett. Megfogta a csukl�mat, de csak finoman. A k�vetkez� mondatok nagy er�fesz�t�s�be tellettek, l�tszott, mennyire szenved t�l�k:

-Bocs�nat… hogy ilyen… gonosz voltam veled. Csak, nem szoktam hozz� az… emberek t�rsas�g�hoz. Nem… sz�vlelem �ket.

-Mi�rt? –k�rdeztem gyanakv�an.

-Semmi k�z�d hozz�!- v�ltott vissza eredeti st�lus�ba. Levette a kez�t a csukl�mr�l. Elindultunk.