2. fejezet

B�ntudatot �reztem, lehet, hogy t�l messzire mentem? Bocs�natot kellene k�rnem t�le. Ezt gondoltam magamban, mik�zben meg�rkezt�nk egy gy�ny�r� tiszt�sra. A k�zep�n egy �reg, de ann�l szebb szomor�f�z �llt. A v�g�ben pedig egy barlang a tiszt�snak, mellette pedig egy csod�latos tavacska. Visszat�kr�z�d�tt a f�ny r�la, nagyon sz�p l�tv�ny volt.

-Milyen sz�p!- feleltem l�legzetemet visszafojtva.- Itt fogunk lakni?

-Igen.- hallatszott az egyszer� v�lasz.

…

Este a t�zn�l:

�ppen h�st ett�nk. A f�rfi diszn�t fogott, azt s�t�tt�k ki. Megsz�laltam:

-Hmm… nagyon finom ez a h�s!

Nem �rkezett v�lasz.

-Figyu, szeretn�k bocs�natot k�rni az�rt, hogy d�lel�tt olyan furakod� voltam.- mondtam sz�gyenl�sen.

Ism�t semmi. A f�rfi gondolkodott, hogy mit feleljen, de nem jutott esz�be semmi megfelel�.

-Rendben… akkor megyek lefek�dni! J��jt!- vetettem v�get a k�nos csendnek.

-J��jt…- kiss� szomor�an v�laszolta.

…

�jszaka.

Egy s�t�t erd�ben botork�ltam, s�rga szemp�rok vettek k�r�l. Nem tudtam menek�lni. Megb�nultam a f�lelemt�l. �sszerogytam, sik�tozni kezdtem. Ekkor egy kar kezdett r�ngatni. R�j�ttem, hogy ez egy �lom volt. A f�rfi �bresztett fel.

-�bredj!- mondta kis k�ts�gbees�ssel a hangj�ban.

Fel�bredtem, r�n�ztem a szellemre �s zokogni kezdtem. Beleborultam a f�rfi karjaiba.

� meg �gyetlen�l simogatni kezdett, hogy megnyugtasson. Nem t�l gyakran csin�lt ilyet, f�leg emberekkel nem!

Percekkel k�s�bb, miut�n megnyugodtam, feln�ztem r�.

-Mondd, megmondan�d, hogy h�vnak? M�g nem is eml�tetted!- k�rdeztem kiss� sz�gyenl�sen.

-Sesshoumaru.

-�rtem. K�sz�n�m, Sesshoumaru, hogy megvigasztalt�l.

-Nincs mit. Mi t�rt�nt? Mit �lmodt�l?- k�rdezett.

-S�rga szemp�rok vettek k�r�l. F�ltem!- v�laszoltam m�g mindig remegve.

-Aha. Mit�l?

-nem tudom pontosan. Valakit�l, aki k�nyszer�teni akar valamire.- furcs�nak tartottam.

-�rtem.- egyszer� v�lasz.

-Akkor alszunk tov�bb?- k�rdeztem f�lve.

-Te m�g ezek ut�n aludni akarsz?- furcs�llotta a k�rd�st.

-Igen. Nagyon f�radt vagyok, �s, ha… mellettem vagy, akkor nincs mit�l f�lnem, �gy �rzem… hiszen �gyis fel�bresztesz.- tettem hozz� zavarodottan.

-rendben. J��jt.- t�m�r, mint mindig.

Az �jszaka tov�bbi r�sze csendben telt. Nyugodtam aludtam tov�bb. Nem eml�kszem, mit �lmodtam, de reggel nagyon boldogan �bredtem. Sesshoumaru m�r �bren volt. �lelmet is szerzett, �ppen s�t�tte. Illata eg�szen a barlang belsej�ben terjengett. Val�sz�n�leg szarvast fogott.

-J�reggelt!- k�sz�ntem vid�man.

-J�reggelt!- felelte nyugodtan.

-L�tom, k�szen van a reggeli! Nagyon finom illata van!

-K�sz�n�m.

…

Miut�n j�l belakm�roztunk, eld�nt�ttem, hogy elmegyek f�r�dni.

-Nemsok�ra j�v�k, elmegyek f�r�dni!- kiab�ltam be a barlangba.

-Rendben! De vigy�zz! Errefel� hemzsegnek a szellemek. Kimegyek �rk�dni.- v�laszolta parancsol�an.

-���, j�! De ne leskel�dj!- nagyon zavarba j�ttem!

Kiment�nk. A t�n�l minden gy�ny�r� volt. Csillogott a felsz�ne, �ttetsz� k�k sz�nben pomp�zott az eg�sz.

Elkezdtem vetk�zni, megk�rtem Sesshoumarut, hogy forduljon el, �s ne n�zzen, csak ha sz�lok vagy sik�tok. Nagyon kellemes volt a v�z! Egy kis v�zes�st is felfedeztem a t� v�g�ben, oda�sztam h�t. Vagy f�l �r�n kereszt�l �szk�ltam, amikor a szellem megsz�lalt:

-Kij�hetn�l m�r!- idegeskedett.

-rendben! Sietek!- feleltem.

-Siess!- ripakodott r�m.

-J� j�v�k m�r!- kezdtem bed�h�dni.

�ppen kikecmeregtem, gyorsan fel�lt�ztem. �s sz�ltam neki, hogy h�trafordulhat.

-Mi tartott ennyi ideig???- hordott le.

-Musz�j volt ki�lveznem ezt a sz�p id�t!

-De ennyi ideig???

-Igen.- feleltem higgadtan.

-Akkor gyere m�r!- fogott inger�ltem csukl�n.

-�u! Ez f�j! Micsin�lsz??- nagyon megr�m�tett.

-Beviszlek a barlangba! El�g volt ebb�l!- ordib�lt.

-J�, de engedj el! Nagyon f�j!- elkezdtem k�nnyezni a f�jdalomt�l.

-Nem �rdekel. Nekem nem fogsz parancsolgatni. Ember vagy, �gy is viselkedj!- v�laszolta ridegen. Azt�n ord�tott, ord�tott �s ord�tott. Nem tudom, mi baja volt, de nagyon kikelt mag�b�l. Vagy ez lenne �?...

Be�rt�nk a barlangba. Elengedte a csukl�mat, leestem a f�ldre a nagy lend�lett�l. Nagyon megijesztett. A csukl�mat nem tudtam mozgatni, nagyon f�jt, m�g a k�rme nyoma is benne maradt a h�somban. Elkezdtem s�rni. Zokogtam. F�ltem �s d�h�s voltam.

-MI�RT KELLETT EZT TENNED??? GY�L�LLEK, AMI�RT EZT TETTED!!! �RTED?? NAGYON F�J!!! LEHET, HOGY… elt�rted…- belefulladtam a s�r�sba.

-Mi�rt tetted ezt?...- sz�laltam meg megint elhal� hangon, miut�n megnyugodtam.

-nem tudom. Mintha valami vez�relt volna r�. �n… sajn�lom. Nem akartam. Nem �n voltam. Tudom.- felelte b�nb�n�an.

Nagyon led�bbentem, hogy �gy is tud besz�lni.

-Elhiszem, de akkor mi lehetett?- k�rdeztem f�lve.

-Nem tudom.- mondta tan�cstalanul.

*Az els� pillanat.*

folyt.k�v. ^_^