3. fejezet

�jszaka �lmodtam. Egy feh�rtigrissel. Olyan s�rga szemei voltak, mint az el�z� �lmomban a sz�rnyeknek. Odaj�tt hozz�m. A mancs�val leter�tett a f�ldre, m�ly sebet ejtve rajtam. De azt�n… amikor azt hittem, meg�l, �tv�ltozott Sesshoumaruv�… �s fel�bredtem. Nem �rtettem a jelent�s�t.

-J�l vagy?- sz�lalt meg egy hang.

-Nem. Kimegyek s�t�lni.- v�laszoltam inger�lten.

-V�rj!- megfogta a kezem.

-Azonnal engedj el! Ne �rj hozz�m!- gyorsan kikaptam a kezem. Nagyon megijedtem. R�j�ttem, hogy f�lek t�le.

-Mi bajod van???- k�rdezte higgadtan n�mi inger�lts�ggel a hangj�ban.

-F�lek t�led!- �s kirohantam.

Otthagytam. Kifutottam a barlangb�l. Elrohantam a t� v�g�be a v�zes�shez. Zuhogott az es�, b�rig �ztam, de nem �rdekelt. Ez izgatott jelen pillanatban a legkev�sb�. F�ltem Sesshoumarut�l. Nagyon f�ltem. Tudtam, hogy nem tehet r�la, mert nem � ir�ny�totta a tetteit. Hogy ezt honnan tudtam? Nem tudom, �reztem, �s a meg�rz�sekre ugyeb�r hallgatni kell. Gondolkodtam, gondolkodtam arr�l, hogy mi�rt f�lek ennyire t�le, hogy mi�rt �zom az es�ben, pedig nagyon hideg van, hogy mi ez az eg�sz, �s hogy mi�rt f�j m�g mindig annyira a csukl�m. Jobban megn�ztem, nagyon be volt dagadva, alig b�rtam mozgatni. Eld�nt�ttem, hogy elindulok gy�gyn�v�nyeket gy�jteni, nem mintha nagy mestere lenn�k…

Az egyetlen, amit felismertem, az a kamilla volt, �gy t�ptem bel�le, elindultam visszafele. Az eg�sz erd� v�zben �szott, a leveleken csak �gy z�r�gtek az es�cseppek. Vissza�rtem, k�vel p�pess� d�rzs�ltem a n�v�nyt, r�raktam a sebre. A ruh�mb�l let�ptem egy nagy darabot, hogy r�k�ssem a csukl�mra.

„H�, de rutinos vagyok!”- gondoltam magamban ironikusan.

�gy gondoltam, most m�r �gyis mindegy nekem, belemegyek a t�ba, de az�rt a ruh�imat leveszem, a bal kezemmel meg majd hadon�szok addig, nehogy lej�jj�n a k�t�s. A t� vize nagyon melegnek hatott. Vagy egy �r�n kereszt�l �ztattam magam. Miut�n belementem, r� 5 percre el�llt az es�, majd kis�t�tt a nap. Nagyon meleg lett. A ruh�m is megsz�radhatott ennyi id� alatt, de az�rt �gy gondoltam, m�g gondolataimba mer�l�k, addig �ztatom magam.

V�g�l arra jutottam, hogy m�g mindig f�lek a szellemt�l, m�g ha nincs is r� teljesen okom. Nem �rtettem semmit, de �lveztem a sz�p id�t. Idilli k�r�lm�nyek k�z�tt nem lehet rossz dolgokra gondolni! Am�gy is, f� az optimizmus, majd minden megold�dik… vagy nem. Az�rt az el�bbiben rem�nykedtem.

Fel�lt�ztem, persze el�tte megsz�r�tkoztam a napon. Tudtam, hogy Sesshoumaru �gyse mutat hajland�s�got arra, hogy a b�szkes�g�n egy apr� csorba is essen… mennyire j� lett volna, ha egy m�sik Sesshoumarut ismerek meg! Egy kedves, szel�d, �rzelmekkel teli Sesshoumarut. De nem �gy volt, ehelyett egy b�szke, bek�pzelt, �res lelk� szellemmel voltam �sszez�rva egy barlangba… de az�rt �gy se b�ntam annyira. Legal�bb van t�rsas�gom, aki hoz enni, aki vigy�z r�m, mert megv�d m�s szellemekt�l. �s helyes… De mit is besz�lek! Ugyanm�r…

…

Este a barlangban, naplemente el�tt.

Vacsor�ztunk, minden �gy ment, mintha semmi sem t�rt�nt volna. Semmi. A v�ltozatoss�g kedv��rt h�st ett�nk, m�r nagyon elegem volt ebb�l.

-Elmegyek valami n�v�nyt szedni.- mondtam hirtelen �s fel�lltam.

-Minek? Ez neked nem el�g?- k�rdezte kiss� s�rt�d�tten, hidegs�g�t meg�rizve.

-Nem. Kell valami z�ld, sietek vissza.- v�laszoltam �s �tnak indultam.

…

Naplemente el�tt nem sokkal �rkeztem. Gyorsan megettem, amit szereztem, meg persze a h�st is. Na �gy m�r sokkal jobb! Gondoltam magamban.

-Meg vagy el�gedve magaddal?- k�rdezte Sesshoumaru.

-Igen, �gy sokkal finomabb.- feleltem el�gedetten.

-Ez azt jelenti, hogy m�r nincs is sz�ks�ged r�m, nemde?- k�rdezte fenyeget�en.

Nagyon megijedtem.

-Hagyj b�k�n! Ne merj hozz�m �rni!- kiab�ltam �s kirohantam a barlangb�l.

� j�tt ut�nam. Nyugodtam, higgadtan. Lassan t�ve meg minden egyes l�p�st, finoman. Elrohantam a f�zf�hoz, leguggoltam a t�v�be �s zokogni kezdtem. Nagyon f�ltem t�le. M�r majdnem lement a nap �gy el�g s�t�t volt, m�r alig l�ttam valamit. Hallottam, ahogy k�zeledik. M�g jobban �sszeh�ztam magam. �s akkor… �t�lelt. Sesshoumaru. Engem. �t�lelt. Nem �rtettem. Finoman, gyeng�den, mint egy porcel�nbab�t.

-Nem akarom, hogy f�lj t�lem. Nem b�rn�m elviselni. Bele�r�ln�k. Bocs�ss meg, hogy b�ntottalak, nem akartam, nem �n voltam…- felelte gyeng�den, k�zben simogatott. �reztem az illat�t, hozz�b�jtam alig �rezhet�en. M�r nem f�ltem t�bb� t�le. Feln�ztem r�, hossz�, selymes haja simogatta a b�r�m.

Led�bbentem. Ez nem az a Sesshoumaru volt, akit �n ismertem. Fekete, hossz� haja volt, szemei feket�k, k�rmei r�videk. Ez egy ember volt.

-Te nem is Sesshoumaru vagy!- pattantam fel gyorsan.

-De �n vagyok az, magam se �rtem, mi t�rt�nt, mi�rt vagyok ember… de azz� v�ltoztam. Pedig ez csak a f�lszellemekn�l fordulhat el�. Szellemekn�l nem.- felelte l�gyan.

-Aha, biztosan.- bizonytalan voltam. Nem tudtam elhinni, hogy ez ugyanaz a szem�ly. T�k�letes ellent�te volt. Kedves, meg�rt�, aranyos, l�gyhang�…

-Mutasd a sebed! Majd �n ell�tom.

Gyeng�den megfogta a kezem. Kik�t�zte, megvizsg�lta finoman.

-Hozok gy�gyn�v�nyeket, pillanat m�lva visszaj�v�k!- felelte seg�t�k�szen.

P�r perc m�lva vissza is �rt. Finoman lemosta, r�tette a gy�gyn�v�nyeket, bek�t�zte a sebet, egy �j ruhafoszl�nnyal (az �v�vel!).

-Na k�szen is van! Milyen?- k�rdezte rem�nykedve.

-Nagyszer�.- v�laszoltam mosolyogva.

Elindultunk visszafel�. �ppen r�mosolyogtam, amikor elbotlottam, de � elkapott. Bet�mogatott a barlangba, le�lt�nk a par�zsl� t�z mell�.

-Nagyon k�sz�n�m, hogy �gy t�r�dsz most velem.- hozz�b�jtam.

-Ez a legkevesebb.- v�laszolta angyali mosollyal.

A v�ll�n aludtam el. Nagyon boldog voltam. Ez az a Sesshoumaru volt, akire �n v�gytam… M�g �lmomban �rztem, hogy mag�hoz �lel �s egy�tt alszunk el.

* A m�sodik pillanat*