1. fejezet: Kis korcs...

A v�z szel�den csengett, mik�zben a langyos sz�l gyeng�den
v�gigsim�totta t�kr�t, min b�rsony hull�mok kavart�k fel �s
torz�tott�k el az alakokat. Egy labda pattogott v�gig
huncutul a k�ton, nyom�ban egy feh�r haj� kisfi�val. A j�t�k
a t�loldalon meg�llt �s pimaszul kicsiny gazd�j�ra meredt,
mikor r� fenyeget� �rny�k borult. A kisfi� k�ts�gbeesett,
f�l�nk szemeit a fel�je magasod� f�rfira szegezte, ki �ben
tekintet�vel r�merdt. Az ember s�t�t, r�ncokt�l torz k�p�n
�rd�gi grimasz ter�lt sz�t, amint felvillantak a fogai,
mik�zbe ngonosz ujjait a labda k�r� csavarta. A gyerek nem
�rt� szemeit a fenyeget�, ropog� ujjakra szegete, mik
incselked�en a magasba emelt�k a „ny�sz�t�” j�t�kot. A fi�
ujjait kiny�jtotta, de nem �rte el a labd�t. Hars�ny, gonosz
nevet�s hull�ma lobogott meg a leveg�ben:
-Menj haza kis korcs!
Embert�meg gy�lt a fi� k�r�, kinek test�t el�nt�tte a
rosszindulat� rik�csol�s, mi a megvet� mosolyok m�g�l habzott:
-Kis korcs!
-Takarodj kis korcs!
A gyerek nem �rtette a szavakat, de �gett�k elm�j�t, mert
forr� gy�l�let sug�rzott bel�l�k. A fi� arany szemei s�s
dereng�ssel teltek meg. A gonosz f�rfi ujjai nyikorogva
kit�rultak eleresztve a s�r� labd�t. A kisfi� �tszaladt a
h�don anyj�hoz. A n� b�natos szemeivel fi�ra meredt, ki
mened�ket keresett hossz� hajtenger�ben. A gyerek �rtatlan
hangon megsz�lalt:
-Anyu. Mit jelent az, hogy korcs?
A fi� nem �rtette, hogy mik azok az ez�st�s cs�kok, mik
v�gigfolytak a n� arc�n. Hidegek voltak...Hirtelen forr�
v�r�ss�g csorgott v�gig a fi� arc�n. Mikor feltekintett,
szemeit el�nt�tte valami kegyetlen nedvess�g. Anyja homlok�n
seb t�tongott, mib�l szapor�n bugyogott a v�r. �jabb, �les
k� csap�dott a n�h�z, mi a f�ldh�z csapta a t�r�keny test�t.
Viygorg� t�meg �llt a t�loldalon. Az egyik f�rfi k�p�re
�rd�gi r�ncok kunkorodtak fel, mik�zben kez�t a magasba
emelve kit�rta ujjait. A k�darab suhogva kett�szelte a
leveg�t. A fi� arc�hoz csap�dott. Rik�csol� , irt�zatos
hahot�z�s zengett. A fi� lassan felkelt. Habz� v�re ajkaira
csorgott, onnan le a f�ldre. Szemeit nem lehetett l�tni,
azok �ben semmibe mer�ltek bele, mik�zben haj�t megfodorta a
sziszeg� sz�l.
-Tan�tsuk m�resre a kis korcsot �s az anyj�t!-ord�tott fel
az egyik ember.
A f�ld�n fekv� n� remeg� ujjait fia fel� ny�jtotta, mik�zben
szemeib�l k�nnyek z�pora t�rt el�. A sz�l k�s�rtetiesen
suhogott. Hirtelen a gyerek szemh�lyai eltasz�tott�k egym�s,
szinte kil�velni a szemgoly�t, mi v�resen ragyogott d�h�dt
szikr�kat sz�rva. A f�ktelen nevet�s hirtelen eln�mult v�res
semmibe fulladva...