Sesshoumaru levett egy kend�t oldal�r�l �s �vatosan bek�t�zte Kagome combj�t, aki erre el is pirult. El�gg� f�nt volt a seb. A szellem semmi eff�le reag�l�st nem mutatott, pedig neki is el�g k�nyelmetlen volt ez a helyzet. Miut�n befejezte az �pol�st, h�t�ra vette a l�nyt �s �gy mentek tov�bb.

-         K�sz�n�m – s�gta Sesshoumaru f�l�be.

-         El�g sokszor mondod ezt. –

-         Sok mindent tett�l �rtem, h�l�val tartozom. –

Az �t tov�bbi r�sz�ben nem besz�lgettek.

Este egy patak mellett pihentek meg. A h�s forr�son, t�kr�z�d�tt a hold. Az �gen csak �gy ragyogtak a csillagok. Kagome �s Sesshoumaru a t�z mellett �ltek �s besz�lgettek.

-         Mi�rt t�r�dsz velem? –

-         Rin szeret t�ged, �gy �rzi te vagy az anyuk�ja. – mondta, de nem ez volt a val�di ok…

-         Aha… �n is szeretem Rint, kedves kisl�ny, de azt m�g mindig nem �rtem mi�rt vetted magadhoz. -

-         Semmi k�z�d hozz�! – ord�tott a l�nyra, kicsit nagyobb h�vvel, mint akarta.

-         Tudod, ez alatt a p�r nap alatt, hogy veletek utazom, m�r r� j�ttem, hogy te nem vagy ilyen. – kezdte szel�d hangon, amit�l Sesshoumaru led�bbent - Megpr�b�lod elj�tszani a gonosz d�mont, akit hidegen hagy az emberek hal�la. – a szellem erre felkapta fej�t, hogy visszasz�ljon, de nem tette, n�zte Kagom�t, aki r�mosolygott.

Ez a mosoly olyan sz�vmelenget� volt, hogy Sesshoumaru majdnem elolvadt.

–       Nagyon szeretheted Rint, hogy miatta engem is megt�rsz. – fejezte be, majd fel�llt �s Rint �l�be v�ve aludt el.

Sesshoumaru m�g sok�ig �lt ott �s gondolkozott.

„�n nem csak Rin miatt t�r�m meg… valahogy �n is megszerettem… egy kicsit… tal�n. Mindegy, ha Inuyasha szabad lesz, elmegy vele �s ez csak egy eml�k lesz…”

***

Reggel mikor mindenki fel�bredt folytatt�k �tjukat. Kagome l�ba m�r nem is f�jt, h�la Sesshoumarunak aki ell�tta a s�r�l�st.

T�l nagy volt a cs�nd, szinte m�r aggaszt�an nagy. Ez Sesshoumarunak fel is t�nt, m�g �berebb volt, minden neszre felfigyelt. Egyszer csak megtorpant, beleszimatolt a leveg�be.

-         Itt van. – mondta nyugodtan.

-         Ho… - de Kagome nem fejezte be mondat�t, mert egy d�mon jelent meg.

Kez�be vette a l�nyt, megszor�totta. Kagome alig kapott leveg�t, pr�b�lt kiszabadulni a sz�rny karmai k�z�l sikertelen�l. Sesshoumaru nyugodt tekintettel odal�pdelt, nem sietett.

- Nincs is szebb l�tv�ny egy haland� n� szenved� arc�n�l. – kezdte a monstrum.

-         Mit akarsz itt? – k�rdezte.

-         Ez a l�ny nagyon sz�p j� lesz eb�dre. – d�rm�gte a h�rom m�teres sz�rny.

-         �t nem eszed meg. Az eny�m. –

-         Ne k�t�zk�dj kisember. –

-         Mikor tanulj�tok m�r meg… ti hatod rend� senkik… nem a m�ret a l�nyeg. – azzal akkor�t csapott a sz�rnyre, hogy az, menten �sszeeset �s meghalt.

Mikor Sesshoumaru f�ldet �rt, hatalmas f�jdalom has�tott a mellkas�ba. T�rdre rogyott. Kagome azonnal odarohant hozz�.

-         Sesshoumaru mi a baj?! – aggodalmaskodott.

-         Hagyj! – l�kte f�lre a l�nyt, aki n�gy m�terrel arr�bb �rt f�ldet.

Sesshoumaru el�jult. A l�ny ism�t odafutott hozz�. Levette a f�rfi kimon�j�t. Sesshoumaru mellkas�n egy kis karcol�s volt, de az elkezdett n�ni.

-         M�reg! – ki�ltott fel Kagome – Rin, Jaken maradjatok itt! Mindj�rt j�v�k! – azzal berohant az erd�be gy�gyn�v�nyek�rt.

Nemsok�ra vissza is t�rt, nagyon sietett. El�vette t�sk�j�b�l a k�dszert �s ell�tta az akkorra m�r t�z centi �tm�r�j� lyukat.

-         Aunt gyere! – a s�rk�nyl� r�gt�n ott termett.

Kagome nagy nehezen felfektette h�t�ra a szellemet, aki m�g mindig nem t�rt mag�hoz.

-         Gyertek, indulunk! – intett.

Jaken m�g morgott egy kicsit, hogy neki egy k�z�ns�ges haland� nem parancsol, de azt�n � is elindult.

-         Kagome – sama ugye nem lesz semmi baja, ugye meggy�gyul?! – l�pett a l�ny mell� Rin.

-         Meg, meg fog gy�gyulni, meg�g�rem. – Kagome tudta milyen s�lyos seb ez �s egy�ltal�n nem volt benne biztos, hogy meg tudja gy�gy�tani.

Ahogy a szomor� kisl�nyra n�zett, akinek k�nnybe l�badt a szeme, �gy �rezte � a felel�s minden�rt, � tehet az eg�szr�l.

Kagome megpillantott egy falut, gyorsabbra vett�k a temp�t. Nemsok�ra oda is �rtek egy nagy h�zn�l beki�ltott. Egy eg�szen fiatal fi� j�tt ki, haja h�tul copfba k�tve, szeme kid�lledve, mereven �llt el�re, mintha ki akarna esni. Nem volt valami sz�p l�tv�ny. A fi� elt�nt a bambuszrol� m�g�tt, nemsok�ra egy id�sebb f�rfi jelent meg.

-         Mit akarsz itt te l�ny? –

-         Sz�ll�st szeretn�k k�rni. Az �tit�rsam megs�r�lt, el k�ne l�tnom a sebeit. –

-         Kotro… - nem fejezte be az elutas�t� mondat�t, mert fia f�l�be s�gott valamit – rendben, gyere ut�nam. – mondta m�r j�mbor �s bar�ts�gos hangon. Kagome kicsit furcs�llta a dolgot, de k�vette az alakot

***

Kagome egy szob�ban t�rdelt �s k�t�zte a szellem seb�t. K�r�l�tte m�r mindenki aludt, legal�bbis ezt hitte. A s�t�tben k�t szemp�r figyelte.

-         Biztos, hogy �t akarod? Sz�pnek sz�p, de nem nemesi csal�db�l val�. –

-         Ap�m �t, csak �t. – suttogta.

-         H�t rendben, de a f�rje… – hagyta r� az apja.

***

A l�ny szenderegve t�rdelt Sesshoumaru mellett. Reggel volt m�r, a t�bbiek m�gis aludtak. A faluf�n�k fia l�pett be a szob�ba, egy nagy t�l �telt tett le a l�ny el�.

-         Rin, Rin �bredj. Egy�l. – �bresztgette a gyereket.

Rin egy perc alatt megette, egy rizsszemet sem hagyott. M�r nagyon �hes lehetett. A fi� sz�r�s tekintette jelezte, hogy azt Kagom�nak hozta, de a kisl�ny nem t�r�d�tt vele, hisz napok �ta nem ettek.

-         K�sz�nj�k! – mosolygott a fi�ra – Hogy h�vnak?

-         Ta – Tae – Taeromaru. – dadogta.

-         Az �n nevem Kagome, � itt Jaken, ez a kisl�ny pedig Rin, a sz�lei meghaltak �s Sesshoumaruval utazik – mutatott a szellemre.

-         � a f�rjed, bar�tod, vagy valami ilyesmi. – b�torodott fel.

-         Nem, csak seg�t nekem. –

A fi� egy kicsit megnyugodott, hogy Kagome nincs f�rjn�l.

-         Sz�ks�ged van valamire, hozzak valamit? – k�rdezte.

-         Nem kell, k�sz�n�m. Most elmegyek gy�gyf�vek�rt. –

-         Veled mehetek. – pattant fel Taeromaru, olyan volt minta egy k�ly�kkutya. Izgatott �s egyben vad is.

-         Persze. – felelt bizonytalanul, nem tudta mire v�lje a fi� viselked�s�t.

***

Kagome egy fa t�v�b�l szedett ki egy vir�got. Leguggolt �s pr�b�lta gy�kerest�l kih�zni. Egyszer csak egy kezet �rzett a v�ll�n.

-         Taeromaru, de megijesztett�l. – nyugodt meg, m�r azt hitte egy szellem – Mit szeretn�l? – k�rdezte bar�ts�gosan.

Taeromaru nem felelt, hozz�szor�totta a l�ny v�ll�t a f�nak �s k�zeledett ajkaihoz. Kagome nagyon meglep�d�tt, de volt ideje reag�lni. Pofon v�gta a fi�t �s elszaladt. Kis�rt szemekkel l�pett be a szob�ba.

-         Kagome – sama, mi t�rt�nt?! – rohant oda hozz� Rin.

-         Semmi. – kapott �szbe �s gyorsan elt�ntette k�nnyeit – Semmi nem t�rt�nt. – mondta vid�man �s let�rdelt a szellem mell�, aki m�g mindig eszm�letlen�l fek�dt.

A k�t�se �t�zott �gy lecser�lte. Agg�dott a Sesshoumaru�rt, m�r r�g�ta nem t�rt mag�hoz. A sebe ugyan, m�r majdnem elt�nt h�la Kagom�nak, m�g �letvesz�lyben volt.

„Nem �llhatnak tov�bb, Sesshoumaru lehet, hogy bele is halna, ha �tra keln�nek. Nem lehetek olyan �nz�, hogy tov�bb menj�nk. Maradunk, am�g meg nem gy�gyul.” – gondolta Kagome

***

Este megint ott t�rdelt Sesshoumaru mellett. Hirtelen megremegett, Taeromaru �llt m�g�tte.

-         Ne ellenkezz! Ap�m �ld�s�t adta r�nk. – k�zeledett a l�nyhoz.

-         Ja, csak �ppen a „mennyasszonyt” felejtett�k megk�rdezni. – h�k�lt h�tra, de a fi� el�l nem menek�lt.

-         Az eny�m vagy! –

-         Nem vagyok �n senki�! –

-         Az eny�m vagy! -

H�traszor�totta Kagome kez�t �s pr�b�lta volna megcs�kolni, ha valami f�lre nem l�ki.

-         Sesshoumaru… - csillant meg Kagome szeme.

A szellem �sszerogyott, m�g nem volt el�g ereje.

-         Pihenned kell! – termett ott Kagome.

-         Indulunk! Most! – s�rgette a l�nyt.

-         Azt mondtam, pihenned kell! – ellenkezet Kagome felemelve hangj�t.

-         Indulunk! – a l�ny nem vitatkozott tov�bb.

Jakent �s Rint fel�ltett�k Aunt h�t�ra, aki eddik az ist�ll�ban heccelte a lovakat. Kagome m�g felkapta a t�sk�j�t �s m�r �ton is voltak.

Egy t�n�l t�boroztak le. Kagome levette a k�t�st, a hatalmas lyuk hely�n m�r csak egy apr�cska heg jelezte, hogy ott h�rom nappal ezel�tt nagy s�r�l�s volt.

-         Hogy van a l�bad? – sz�lalt meg hirtelen Sesshoumaru.

-         M�r j�l. – �s azzal visszak�t�zte a szalagot a szellem oldal�ra – Kimostam.

-         Mi�rt maradtunk ott, mi�rt maradt�l ott? –

-         M�g nem lett volna tan�csos utazni veled. -

-         Az, az alak zaklatott �s te elt�rted, csak mert nekem, nem lett volna tan�csos utaznom? … Ostoba haland�. -

-         Bele is halhatt�l volna, ilyen makacs m�rget m�g �letemben nem l�ttam, na mindegy most m�r rendbe j�ssz. Holnapra m�r kutya bajod se lesz. – mondta vid�man.

-         K�sz�n�m. – ny�gte ki a Sesshoumaru.

Kagome �gy meg�r�lt ennek, hogy �t�lelte a szellemet, aki bele is pirult. Jaken m�g �bren volt �s l�tta mindezt. Nem tetszett neki. Az � nemes nagyura t�ri, hogy egy haland� k�zeledjen hozz�.

„Rin m�s, � m�g kicsi, de Kagome. Nem lesz ennek j� v�ge.”

***