Sesshoumaru �s Kagome kalandja 2

-         Fel�bresztettelek? Nem akartam. – rohant oda Kagome �s m�ris nekil�tott bar�tai �pol�s�hoz. Mikor v�gzett megsz�lalt.

-         Na �n most elmegyek �tel�rt, sietek vissza.

-         �n is veled megyek! – pattant fel Inuyasha.

-         Nem m�g meg�llni se tudsz. Egyed�l megyek. Sippo senkit ne engedj ki innen. -

-         Igenis. –

-         Sietek vissza! -

�s Kagome elindult a legk�zelebbi faluhoz.

Mikor oda�rt kicsit megh�kkent, ugyanis a faluban mindenki feket�be volt �lt�zve. M�lab�s, melankolikus hangulat uralkodott az embereken. Cs�ndben s�t�ltak az utc�kon �s fel-feln�ztek a k�z�l�k igencsak kir�v� l�nyra. Kagome el�gg� furcs�n �rezte mag�t, leszegte fej�t �s �gy baktatott egy nagyobb �p�let fel�.

-         Eln�z�st, �lelmet szeretn�k k�rni, gy�gy�tok cser�be. – aj�nlkozott a h�zb�l kil�p� csel�dl�nynak.

-         Gy�gy�tani? –

-         Igen, papn� lenn�k. – „V�g�l is, ez f�lig igaz…” – gondolta

-         Az �rn� kisl�nya el�jult �s �gynak esett, senki sem tudja, mi van vele. M�r egy hete nem kelt fel. �gy gondolod, tudn�l rajta seg�teni? –

-         Megn�zem, mit tehetek. –

-         K�vess! – intett a szolg�l� Kagom�nak �s bevezette egy terembe.

-         Mika, mit akarsz. Mondtam, hogy senki nem j�het be ide. – m�rte v�gig Kagom�t.

-         Bocs�ss meg, �rn�m. Ez a l�ny azt �ll�tja, megtudja, gy�gy�tani a kisasszonyt. –

-         H�, azt mondtam, megn�zem! – rikkant fel m�rgesen az eml�tett.

-         Te l�ny, val�ban tudn�l seg�teni az �n Chidorimon. – der�lt fel az eddig s�r� asszony.

-         Lehet. – l�pett k�zelebb a padl�n fekv� kicsihez.

Alig lehetett hat �ves. Fekete hajtincsei szem�be l�gtak. H�feh�r arc�n patakzott a verejt�k. Kagome kez�t a l�ny homlok�hoz emelte, de r�gt�n el is kapta.

-         Ez f�j! – sikkantott fel, jobban megn�zte – egy szellem a kisl�nyon! – jelentette ki.

-         Chidori! –

-         V�rjon, ne �rjen hozz�! – figyelmeztette az any�t.

Kez�t Chidori fej�hez tartotta. R�zsasz�nes f�ny t�rt el� abb�l…

-         Anyuci! – ki�ltott fel hirtelen a kisl�ny.

-         Chidori, j�l vagy! – �lelte �t – Hogyan h�l�lhatn�m meg? – zokogott m�g mindig az �r�mt�l.

-         �n csak �telt szeretn�k. –

-         Mika! Adj neki annyi �lelmet, amennyit csak elb�r! –

-         Igenis. – �llt fel Mika �s elvezette a l�nyt – Tess�k! - t�mte teli Kagome t�sk�j�t, �s �tnak eresztette.

Kagome kifel� haladt, mikor valami bele ny�lalt. H�trafordult, de csak egy fi�t l�tott ott, �gy h�t elindult visszafel�.

„Azon a l�nyon Sesshoumaru illata…” – elm�lkedett az idegen, majd k�vetni kezdte Kagom�t.

-         Kagome. Hol volt�l ennyi ideig. Inuyash�t alig lehette visszatartani! – panaszkodott Sippou.

-         Sajn�lom, siettem, ahogy csak tudtam. – magyar�zkodott – Rin gyere, egy�l. – sz�lt a kicsihez, aki szem�t d�rzs�lve m�szott ki gazd�ja pr�mje al�l.

Mirokunak nem kellett k�ny�r�gni, egyb�l nekifogott.

-         Inuyasha, egy�l te is! –

-         Nem. – makacsolta meg mag�t, m�g mindig neheztelt a l�nyra.

-         Ne csin�ld, hoztam egy csom�t. –

-         Nem kell. –

-         Rendben. Te tudod. Sango k�rlek, gondoskodj r�la. – Sango csak b�lintott �s lenyomott egy nagy adag rizst a hanyou tork�n - Sesshoumaru? – fordult a szellemhez.

-         Nem. –

-         Ez nem k�rd�s volt. S�lyosan megs�r�lt�l, eszel! – hallatszott a szigor� parancs, majd tett is k�vette.

Kagome let�rdelt mell� �s elkezdte etetni, az ellenkez� „5 �ves gyereket”. Inuyasha majd sz�trobbant a d�ht�l. Ezt persze b�tyja �szre is vette, �s kifejezetten �lvezte, ahogy Kagome darabonk�nt adja sz�j�ba a h�st �s itatja vele a levest.

„Az a l�ny k�zel �ll Sesshoumaruhoz…” – vonta le k�vetkez� k�vetkeztet�s�t az ismeretlen alak, aki az ablakb�l leste, mi t�rt�nik.

-         Inuyasha megetted? – ment oda hozz� Kagome.

A hanyou nem tudott felelni mivel m�g mindig teli volt a sz�ja, csak h�tat ford�tott.

A szellemirt� l�ny, olyat v�gott a h�t�ra, hogy egyb�l lecs�szott a falat a tork�n.

-         Inuyasha ne csin�ld m�r, olyan vagy, mint egy kisgyerek. –

-         �n kisgyerek!? – h�borgott a hanyou.

-         Egy�l sz�pen. Meg kell gy�gyulnod. –

Inuyasha hallgatott, majd nekil�tott az el�tte l�v� kupacnak.

-         Kagome - sama. – hallatszott Rin hangja a sarokb�l.

-         Tess�k. – ment oda hozz� kedvesen mosolyogva.

Rin intett, hogy hajoljon k�zelebb.

-         Kagome – sama a nagy�r s�lyosan megs�r�lt ugye? –

-         Sajnos el�gg�, de az a furcsa, hogy nem tudom, mi okozza gyenges�g�t. Semmif�le seb, vagy v�g�s nincs rajta. A v�rz�s�t m�r el�ll�tottam, de m�g mindig vesz�lyes lenne tov�bb�llnotok. –

-         De ugye rendbe j�n? – ord�totta suttogva. (Nem tudom, hogy csin�lta, de �gyi volt J)

-         Rem�lem, de mindenk�ppen itt kell maradnotok. Rin, Sesshoumaru tov�bb akar menni, am�g azt hiszi te rosszul vagy maradtok. –

-         �rtem. – v�gta mag�t hapt�kba, jelezve mindent megtesz az �gy �rdek�ben.

-         K�sz�n�m. – simogatta meg a kisl�ny buksij�t.

„H�t agg�dik �rtem…” – t�lt�tte el melegs�g a nagy�r sz�v�t, mert mindent hallott, v�g�l is kutya.

Sesshoumaru nem �rtette, mi�rt �r�l ennyire a dolognak, de boldogg� tette �s mag�ban m�g el is mosolyodott. L�tta, ahogy Rin sz�npadiasan f�jlaltatja pocij�t �s �ssze-vissza hablatyol. Ha nem tudn�, hogy csak megj�tssza, tal�n m�g agg�dna is a cselfes gyerek�rt.

Esteledett, mindenki nyugov�ra t�rt. Sesshoumarun k�v�l m�r mindenkinek begy�gyultak a sebei. A szellem m�g mindig el�gg� rosszul �rezte mag�t, gyeng�nek �s sebezhet�nek. Kagome virrasztott mellette. Nem nagyon besz�lgettek. Rin, aki ott aludt a nagy�r mellett n�ha megszor�totta a l�ny szokny�j�t, r�m�lma volt.

„- Sesshoumaru – sama ne! – ki�ltott (fel hangosan, �llm�ban Rin), de m�r k�s� volt a nagyurat �td�fte egy hatalmas kard. Kagome a t�z mellett fek�dt mozdulatlanul, haldokolt. Majd egy n�i hang hallatszott: - Mert t�ged szeretett…” – Rin felriadt.

Tiszta v�z volt, g�rcs�sen �lelte �t Sesshoumarut, aki erre felszisszent.

-         Mi a baj Rin. – n�zett a kicsire – Aludj sz�pen. – nyugtatgatta, majd maga mell� fektette a pr�mj�re.

Kagome csak mosolygott, olyan furcsa volt m�g mindig neki ez az eg�sz. A nagy Sesshoumaru, mint gondoskod� apa. Minden megeshet.

-         Mit n�zel haland�?! – z�kkentette ki a l�nyt gondolatmenet�b�l Sesshoumaru.

-         Semmit, csak annyira kedves vagy mikor �gy t�r�dsz Rinnel. – mosolygott Kagome.

-         Kedves?! – h�borodott fel – Majd megl�tjuk ki a kedves, ha a m�rgezett karmaim �tf�rj�k a tested. – �lt fel nagy h�vvel.

-         Sh. Most pihenned kell. – nyomta vissza a szellemet v�ll�n�l fogva, ami el�g kellemetlen helyzetbe fulladt – Bo… bocs�nat. – pirult el a l�ny, mivel alig k�t centi volt k�zt�k.

Sesshoumaru sz�ve egyre hevesebben vert, de nem mutatta ki. Arca teljesen fagyos volt. F�lre n�zet �s fel�ltette a ledermedt l�nyt. Kagome m�g mindig paradicsom sz�n�en el�kotort egy b�gr�t �s �nt�tt a m�g d�lut�n lef�z�tt gy�gyf�ves te�b�l. Sesshoumaru kez�be nyomta, nem b�rt a szem�be n�zni. Egyszer�en sz�gyellte mag�t, hogy mi�rt nem tudta.

„Hiszen nem  csin�ltam semmi rosszat, csak v�letlen�l r�estem…” – elm�lkedett �s, ha lehet m�g jobban elv�r�s�d�tt.

-         Mi az, haland�? – g�nyol�dott a youkai, k�zelebb hajolt hozz�, majd a f�l�be s�gta: - Az �cs�m. -

-         Hogy mi? – �rtetlenkedett Kagome, de mikor h�trafordult szembe tal�lta mag�t az igencsak d�h�s Inuyash�val.

-         M�gis mi a fen�t csin�ltok ti itt?! – n�zett d�h�sen a hanyou.

-         �ppen esti mes�t olvas nekem, nem tudok aludni. – sz�rakozott tov�bb Sesshoumaru.

-         Se… semmit. – j�tt zavarba Kagome, fel�llt �s megn�zte, hogy van Sango.

Inuyasha �s Sesshoumaru m�g sok�ig n�ztek farkasszemet, majd �k is lefek�dtek.

-         Kagome indulunk tov�bb! – sz�lt a l�nynak Inuyasha – El kell vinn�nk a Tetsusaig�t, meg kell jav�tatni. -

-         De h�t Sesshoumaru m�g nem el�g er�s. – ellenkezett Kagome.

-         Itt hagyjuk! Te megtett�l �rte mindent. –

-         Inuyasha! Hogy mondhatsz ilyet?! Nem hagyhatjuk itt csak �gy a b�ty�dat. –

-         Dehogy is nem! –

-         Rendben ti menjetek, �s ha v�geztetek, gyertek vissza �rtem. �n itt v�rok r�tok. –

-         De Kagome! – ugrott oda Sippou.

-         Nem lesz semmi baj, nem hagyhatom itt �ket. –

-         Akkor viszont Miroku�k is maradjanak. – Toutousai hegy�re �gyis csak �n mehetek.

-         Egyet�rtek. – egyezett bele Sango.

-         Inuyasha! Vigy�zz magadra! – sz�lt m�g ut�na Kagome – Sippou, menj ut�na! –

-         Rendben, figyelek r�! – szaladt ut�na a kis r�ka.

-         Kagome mi�rt volt erre sz�ks�g? – telepedett a l�ny mell� Sango.

-         Nem tudom, rossz �rz�sem van. –

-         Kagom�nak igaza van. – csatlakozott a szerzetes – D�h�s d�moni energi�kat �rzek.

Esteledett nyugov�ra t�rtek. Kagome szok�s szerint Sesshoumaru mellett virrasztott. M�r h�rom napja nem aludt semmit, el�g f�radt volt. �s�tott egyet azt�n eld�lt. A szellemre esett. Sesshoumaru csak fek�dt egy ideig, majd m�r nem b�rta tov�bb. �t�lelte a l�nyt, j�l mag�hoz szor�totta, beleszagolt, majd keser� mosollyal Rin mell� fektette.

Reggel mikor fel�bredtek, megreggeliztek.

-         Kagome, elh�vtak szellemirt�sra, n�gy nap m�lva j�v�nk. Miroku is elk�s�r, rem�lem, nem h�z�dik el. -

-         Rendben siessetek vissza. – (tudom kicsit er�ltetett, de azt akartam, hogy egyed�l legyenek, majd m�g Rin�ket is elint�zem…)

-         Kagome nem baj, ha egyed�l hagyunk? – k�rdezte Miroku.

-         Nem leszek egyed�l. Itt van Rin, Jaken �s Sesshoumaru. –

-         Biztos? –

-         Persze menjetek csak. –

Sango �s Miroku elindultak a nagymacsk�n utazva.

-         Hogy van Rin? – t�rte meg a csendet a youkai.

-         Jobban, de m�g alszik. –

-         Tudom, hogy nincs semmi baja. – fordult Kagome fel�.

-         Mi… mir�l besz�lsz? – pr�b�lta menteni a helyzetet.

-         Az eg�sz csak az�rt van, hogy itt maradjak… �s igazad van, t�nyleg gyenge vagyok, de ezt a vil�g �sszes kincs��rt sem vallan�m be senkinek. – a szellem fel�lt �s k�zelebb h�zta mag�hoz Kagom�t – Figyelnek! – suttogta – Nem tudom ki az, de az�ta figyel minket, mi�ta �lelmet, hozt�l a falub�l. –

-         Figyel?! –

-         Jaken! - sz�lt imm�r hangosan – vidd Rint �s Kagom�t Kaelde any�hoz! – parancsolt a kis szolg�ra.

-         �n itt maradok! – jelentette ki Kagome.

-         Vesz�lyes lehet! – suttogott ism�t.

-         Azt mondtam, maradok! –

Jaken �s a m�g f�l�lomban l�v� kisl�ny Aunt h�t�n mentek Kaelde any�hoz.

„Mi ez? M�r csak ketten maradtak… Ez m�dos�t a tervemen…” – elm�lkedett a leskel�d� f�rfi.

-         Ezt idd meg! Visszanyered t�le az er�det, k�t napig f�ztem. – nyomott a szellem kez�be egy cs�sz�t.

Sesshoumaru csak n�zett a te�ra, de valami olyan undorral, amit m�g ember nem l�tott. Er�t vett mag�n �s leh�zta.

-         Ett�l majd meggy�gyulsz, rem�lhet�leg. Sz�val, mi ez az eg�sz? –

-         Nem tudom, mondtam m�r, hogy nem ismerem, meglep, hogy f�lesz� �cs�m nem vette �szre. Kilom�terekre b�zlik a d�mon szaga. –

-         Nos, akkor mit tegy�nk? –

-         Semmit. Megv�rjuk, hogy � l�pjen. – hallatszott a higgadt felelet.