Sesshoumaru �s Kagome kalandja

By: Haszina

Kagome a szob�j�ban �lt �s tanult. Belem�lyedt az algebra rejtelmeibe. Amikor ajt�nyikorg�st hallott, megfordult. �ccse l�pett a szob�ba, �l�ben dorombol� Buyo f�l�t vakargatva.

-         Mit akarsz? – k�rdezte unottan.

-         N�v�rk�m, mikor m�sz vissza Inuyash�hoz? – �lt le a l�ny �gy�ra.

-         Mit �rdekel? –

-         Csak k�rdeztem, mert m�r egy hete itthon vagy. �s ha valaki hozz�d sz�l, nem v�laszolsz. Mindig rosszkedved van. –

-         M�r itthon sem lehetek nyugodtan. –

-         Pedig Inuyasha… -

-         Menj ki a szob�mb�l, mert zavarsz a tanul�sban! – ki�ltott �ccs�re.

Souta felpattant, �s vill�mgyorsan kirohant a szob�b�l, mintha szellemek kergetn�k.

„Igaza van mostan�ban, mindig rossz kedvem van. Sesshoumaru �s Inuyasha miatt… Ostoba Inuyasha nem �rt � semmit…” – m�rgel�d�tt.

***

-         Kagome, mi volt ez az eg�sz? – vonta k�rd�re Inuyasha – �s mi�rt el�tt�nk pusziszkodtok a b�ty�mmal? -

-         Inuyasha, hogy lehetsz ennyire �rz�ketlen tusk�. – ord�tott Kagome.

-         �n �rz�ketlen?! Te hisztis fruska! –

-         Hazamegyek! –

-         Menj csak! Ki k�rte, hogy maradj?! –

***

Eml�kezett vissza. F�lr�ncolta homlok�t, majd er�teljesen becsapta k�nyv�t. D�h�sen fel�llt �s elkezdett r�molni t�sk�j�ba.

„Ostoba, ostoba Inuyasha! Mindig csak mag�ra gondol…” – v�gott be egy t�r�lk�z�t – „�s a v�g�n m�g �n voltam a hisztis fruska. Az a, az a… tusk�!” – m�rgel�d�tt.

-         Anya elmegyek! – l�pett le az emeletr�l.

-         Visszam�sz? –

-         Igen. M�r sok ideje itthon vagyok. –

-         Rendben kicsim, mindent elr�molt�l? –

-         Igen. –

-         �telt viszel? –

-         Nem, m�r ne f�r be a t�sk�mba. – szaladt ki az ajt�n, egyenesen a kisszent�lyhez, be a k�tba.

Mikor kim�szott a Csontev�-k�tb�l, egyenesen Kaelde any�hoz vette az ir�nyt. F�l�ton j�rt, mikor �szrevette Kikiyou l�lekrabl�it. Teljesen ledermedt.

„�, itt? Hiszen a m�ltkor meg akarta �lni Inuyash�t…” – szaladt fel�j�k.

A szent f�ig k�vette a l�nyeket, ott megtorpant. Borzalmas l�tv�ny t�rult el�. Inuyasha �s Kikiyou ott enyelegtek a fa t�v�ben. A l�ny fej�t r�zta, nem akarta elhinni, amit l�t. A cs�kol�z� p�r is felfigyelt r�.

-         Kagome �n… - dermedt le a hanyou.

-         Inuyasha… - k�nnyezte a l�ny – de hiszen a m�ltkor… meg akart �lni… hogy tehetted ezt… -

-         Kagome � nem… - kezdte, de a l�ny nem v�rta meg, m�g befejezi.

S�rva rohant el.

„Mi�rt t�rt�nik ez mindig… Mi�rt?!” –szaladt, mivel m�r nagyon f�jt a l�ba lelass�tott, majd meg�llt. Szem�t d�rzs�lte, majd v�gs� elkeseredetts�g�ben a f�ldre rogyott. K�nnyei m�g mindig szapor�n hullottak. Mocorg�st hallott a h�ta m�g�l, megfordult. Csak egy mad�r volt az, aki a g�z�lg� t� mellett ugr�lt �s haragosan csipogott. Kagome fel�llt �s k�zelebb l�pdelt. Let�rdelt a t� partj�ra, majd kez�t �vatosan belem�rtotta.

-         Meleg… - �llap�totta meg – Egy h�forr�s… -

„Megf�r�dhetn�k, att�l megnyugszom…” – kezdett halkan vetk�zni.

Lassan beles�t�lt a meleg v�zbe �s belem�lyedt.

„Jaj, de j�l esik, ez a kis meleg…” – ny�jt�zott, majd le�lt egy alacsonyabb pontra, ahol az arca m�g kil�tszott – „Meg k�ne, keresne Sesshoumarut… de hol? Hol keressem…” – elm�lkedett – „Tal�n majd � r�m tal�l…” –

Lassan kim�szott a h�forr�sb�l �s fel�lt�z�tt. Leter�tette h�l�zs�kj�t �s j�l bebugyol�lta mag�t. Nem sok�ra �lom j�tt a szem�re. Nem aludt valami j�l, forgol�dott, �s verejt�kezett. R�m�lma volt:

Ott �lt Inuyasha karjaiban a szent fa alatt, mikor hirtelen beborult az �g �s meg jelent Kikiyou. H�trafordult �s �szrevette, hogy m�r a semminek t�maszkodik, oldal�ra esett. Nehezen felt�p�szkodott �s megpillantotta a cs�kol�z� p�rt. Ledermedve n�zte �ket egy darabig, majd Inuyasha hely�n hirtelen megjelent Sesshoumaru �s most m�r � enyelgett a halott mik�val.

-         Ne! – �lt fel, arc�n v�gigszaladt, p�r verejt�kcsepp – Csak �lom volt… - nyugtatgatta mag�t.

K�rben�zett, m�r hajnalodott, p�r m�kus szaladg�lt a t� k�r�l, �s mikor �szrevett�k a m�g k�m�s l�nyt, ijedten ugortak vissza a bokorba.

Kagome megd�rzs�lte szem�t, majd felkelt. A lehet� legkisebbre t�m�r�tette paplanj�t �s visszadugta t�sk�j�ba. H�t�ra vetette �s indult is tov�bb, amerre a sz�l sodorta. Nem igaz�n szeretett �gy c�ltalanul l�d�r�gni, de rem�lte, �sszefut Sesshoumaruval.

Sok�ig ment, m�g egy faluhoz �rt. Gondolta felaj�nlja gy�gy�t�i szolg�ltat�sait, h�tha kap �rte �telt �s sz�ll�st. Mi tagad�s, most nagyon hi�nyolta Mirokut…

Egyenesen a faluf�n�k h�z�hoz vette az ir�nyt. Mikor oda�rt elmondta, hogy gy�gy�t�, de nem j�rt szerencs�vel. A faluban m�r volt egy papn�… �gy k�nytelen volt tov�bb �llni. Korg� gyomorral, ism�t nekivetette mag�t az erd�nek.

-         Sesshoumaru – sama, n�zd! – ny�jtott �t egy tarka vir�gkoszor�t a kisl�ny.

-         Ez nagyon sz�p lett. – tette fej�re.

El�gg� nevets�gesen mutatott komoly arc�hoz egy piros, k�k, s�rga koszor�, de Rint ez boldogg� tette.

-         Sesshoumaru – sama? –

-         Igen? –

-         Kagome – sama mikor j�n vissza? – k�rdezte �rtatlanul.

A szellem egy ideig nem felelt, csak lehajtotta fej�t. Keser�en mosolygott, majd ism�t f�ln�zett.

-         Nem tudom… - mondta halkan.

-         Rem�lem min�l el�bb, mert m�r nagyon hi�nyzik. –

-         Igen nekem is… -

Beesteledet. Nem volt kimondottan hideg, de az�rt megs�lni se lehetett. A kisl�ny �desen aludt Sesshoumaru pr�mj�n, �s n�ha m�sik oldal�ra fordult. Jaken botj�nak t�maszkodva �rk�d�tt, de lassan �t is elnyomta az �lom, �s �gy aludt el. M�r csak Sesshoumaru volt �bren. F�jdalmasan n�zett az �gre, gondolkodott.

„Mi�rt t�rt�nt mindez. Beleszeretni egy haland�ba, �n ostoba… Hiszen tudtam, hogy az �cs�met szereti. �s az a sz�nalom teljes tekintet. Engem sajn�lt, egy v�rszomjas szellemet… Mi lett bel�lem? Szerelem, szeretet… Ezeket az �rz�seket nem engedheti meg mag�nak egy hatalmas d�mon… Mit v�rtam? Lassan olyan vagyok, mint ap�m… Sz�nalmas… … … de nem b�nom, az a cs�ppnyi �r�m, mikor r�m mosolyog… Rint�l se v�ln�k meg, a vil�g �sszes kincs��rt sem… Kagome… hi�nyzol...”

Megvet� pillant�st vetett a holdra, mintha haragudna r�. Majd lassan � is elaludt.

Reggel az erd� fel� vett�k az ir�nyt. Sz�p, meleg nap volt. Mad�rcsicserg�s, b�kakuruttyol�s a k�zeli t�r�l. Igazi ny�ri nap. M�r mehettek egy ideje, mikor a szellem felkapta fej�t. Beleszimatolt a leveg�be �s a k�vetkez�t vonta le.

-         Kagome… -

-         Kagome? Hol van? – k�rdezte vid�man Rin.

Jaken m�r nem volt ennyire lelkes. Lehogasztotta fej�t �s beler�gott egy kavicsba. A szellem �l�be kapta a kisl�nyt �s elkezdett szaladni. Jaken Aunttal k�zdve, lassan ut�nuk eredt.

Egy tiszt�son futottak �ssze. Kagome ledermedve �ll egy ideig, Sesshoumaruval szembe, majd eleredtek k�nnyei �s a szellem karjaiba zuhant. Sesshoumaru sut�n �t�lelte �s pr�b�lta megnyugtatni. Rin csak �llt ott �rtetlen�l �s n�zte a s�r� l�nyt vigasztal� nagyurat. Jaken is befutott, elborzadva vette �szre, hov� „s�llyed” gazd�ja.

-         Jaken hozz t�zif�t! – n�zett a szolg�ra Sesshoumaru, az, kelletlen�l elindult.

Est�re m�r vid�man lobogott a t�z. Rin �s Jaken �lmosan d�ltek el mellette �s lassan elaludtak. Kagome kis�rt szemekkel melegedett. A youkai le�lt mell�, �s k�rd�n n�zett r�. Nem akart r�k�rdezni, de k�v�ncsi volt a l�ny baj�ra. Kagome kicsit elmosolyodott �s nekid�lt a szellemnek. Biztons�gban �rezte mag�t.

-         Meddig maradsz? – t�rte meg a csendet a Sesshoumaru fagyos hangja.

-         Meddig maradhatok? –

-         Ameddig akarsz… -

-         Akkor �r�kk�. – n�zett f�l.

-         Kagome… -

-         Ne k�rlek. Ezt hagyjuk ennyiben. – b�jt k�zelebb �s lassan neki is �lom j�tt szem�re.

-         Akkor vel�nk maradsz Kagome – sama? – k�rdezte Rin, imm�r �t k�zben.

-         �gy n�z ki. – mosolygott kedvesen.

-         Az j�! Akkor, majd elmegy�nk vir�got szedni, �s koszor�t f�z�nk bel�le Sesshoumaru nagy�rnak, meg majd sokat j�tszunk… -

-         Igen, majd f�z�nk koszor�t Sesshoumarunak. – nevetett a l�ny.

-         De j� lesz nekem… - h�zta k�nos mosolyra sz�j�t.

Ezen a l�nyok j�t nevettek. Mindenki remek�l sz�rakozott, csak Jaken, volt olyan elutas�t�. M�g mindig nem b�k�lt meg a tudattal, hogy az � nagyura megv�ltozott. M�lyeket s�hajtozott �s �gy ment tov�bb az �ton.

Este t�bort vertek. Sesshoumaru, Kagome �s Rin egym�s �l�ben fek�dtek, mint egy nagycsal�d, de a kis gn�m megint csak j� t�volra f�lreh�z�dott.

-         Az �n nagyuram… - s�hajtozott.

-         Neked, sincs �nyedre ez a v�ltoz�s? – l�pett ki a bokor m�g�l egy d�mon.

-         Mara – sama? – hitetlenkedett.

-         M�g eml�kszel r�m? –