-         Hogyne eml�kezn�k… de az olyan meghat�, hogy fels�ged m�g eml�kszik r�m… - �rz�keny�lt el.

-         Te vagy az a kis b�ka, aki mindig a keresztfiammal van. –

-         Igen, valahogy �gy. – v�g�dott hanyatt.

-         Mi is a neved? –

-         Jaken, szolg�lat�ra. –

-         Nos Jaken, mint te is tudod, l�nyom Uyoko meghalt. Ez nem maradhat megtorlatlanul. Ki �lte meg? –

-         Hogy, hogy ki �lte meg? –

-         Sesshoumaru nem tehette az esk� miatt… -

„Ez kap�ra j�tt nekem. Nem tudja, hogy az �n nagyuram, �lte meg… akkor…”

-         Az a l�ny. Ott. – mutatott a Sesshoumaru �l�ben fekv� felt�n�en csinos hajadonra.

-         Az? Hiszen… - szimatolt a leveg�be – ember… -

-         Ne t�vessze meg. Egy papn�, de �n szerintem ink�bb boszork�ny. –

-         Egy ilyen �lte meg a l�nyomat? �s ahogy l�tom, megvan az ok… Sesshoumaru �s egy haland�… nem gondoltam volna… -

-         Ha b�rmiben seg�ts�gedre lehetek… -

-         El�ruln�d a gazd�dat? –

-         Sz� sincs r�la, soha. De az a l�ny megv�ltoztatta, az is lehet, hogy megbabon�zta… -

-         Megbabon�zta… var�zslat? –

-         �n mindent kin�zek bel�le… - tekintett arra undorral.

-         Rendben van, akkor sz�m�tok a seg�ts�gedre. Most megyek, majd m�g tal�lkozunk. – t�nt el.

Jaken gonoszan mosolygott, majd visszament, k�zelebb a t�zh�z.

-         Aludj, csak haland�, a napjaid meg vannak sz�ml�lva. – sziszegte, �s m�r vid�mabban aludt el.

-          

Reggel, nem mentek, sokat. Az els� mez�n�l meg�lltak, egy t� mellett. A r�tet tarka vir�gok bor�tott�k, a sziv�rv�ny minden sz�n�ben. Rin boldogan vetette bele mag�t a koszor�f�z�sbe. Jakent elk�ldt�k �tel�lt. Nem t�l vid�man, de elindult. Sesshoumaru �s Kagome ott �lt egy �rny�kos fa alatt �s besz�lgettek. �gy l�tszott, j�l mulatj�k az id�t. Kagome olyan sz�vder�t�en mosolygott, hogy a szellem alig b�rta meg�llni, hogy ne cs�kolja meg. De amit eld�nt�tt az �gy is lesz. Elhat�rozta, hogy hagy id�t a l�nynak, had em�ssze meg s�relm�t. Ugyan Kagome semmit nem mondott neki, gondolta, hogy valami Inuyash�val volt, de nem akarta felhozni a t�m�t, nehogy elszomor�tsa.

Mara egy f�r�l figyelte a turb�kol� p�rt. Szeme csak �gy szikr�zott a d�ht�l. �s hal�los pillant�sokat vetett Kagom�ra.

-         Ezt nektek csin�ltam. – nevetett vid�man Rin �s a szellem �s Kagome fej�re is tett egy a saj�tj�hoz hasonl� vir�gkoszor�t – Jaken – sama hol van? Neki is k�sz�tettem… - n�zett k�rbe.

-         Mindj�rt itt lesz, csak hoz �telt. – mosolygott a youkai.

A gn�m nem sokkal k�s�bb egy hatalmas zs�kkal bukd�csolt fel�j�k. Megk�nnyebb�lve dobta le v�ll�r�l.

-         Megj�ttem. – lihegte.

-         Azt l�tjuk. –

Kagome neki�llt kicsom�zni, farkas �hes volt. Kivett p�r alm�t, meg halat.

-         Meg k�ne s�tni… - n�zett a szellemre.

-         Rendben. – sz�lt, azzal a gyorsas�ggal el is t�nt.

Nem telt el sok id�, m�r vissza is t�rt egy k�teg f�val. P�r pillanat m�lva m�r a t�z is ropogott. Kagome gondosan felt�zte a halakat n�h�ny v�konyabb botra, �s �vatosan el kezdte �ket s�t�getni.

-         J� illata van. – kord�lt meg Rin pocija, mikor a l�ny kez�be adta a ropog�sra s�t�tt pisztr�ngot.

-         �n nem eszek ilyesmit. – intett nemet Sesshoumaru.

-         Legal�bb k�stold meg, megl�tod nem olyan rossz. – k�rlelt, mire a szellem �tvett egyet.

-         Jaken. – ny�jtott oda egyet.

-         �n nem eszek, semmit, amit egy ostoba haland� k�sz�tett. – h�zta fel az orr�t.

Kagome nagyon elszomorodott erre a kijelent�sre. Sesshoumaru ezt �szrev�ve, j�l fejbe k�lintotta a b�k�t.

-         �gy �rtem k�sz�n�m nem. – n�zett bossz�san.

-         Edd meg nyugodtan, nem m�rgez�. –

Jaken a gazd�ja sz�r�s n�z�s�re tekintettel elfogadta. Miut�n mindenki megette, az �telt Kagome el�gedetten fogadta az „isteni volt”, az „eg�sz j�.”, �s a „egyszer meg lehet enni” dics�r� szavakat. Mivel m�r r�juk esteledett lefek�dtek. Szok�s szerint a kisl�ny aludt el legel�sz�r. Kis v�rakoz�s ut�n Jaken is �lomra szender�lt. A szellem kihaszn�lva az alkalmat elment Kagom�val s�t�lni.

N�ma cs�ndben r�tt�k az erd�t rengeteg gondolattal fej�kben.

-         Tudni akarod, hogy mi�rt j�ttem el Inuyash�t�l igaz? – t�rte meg v�g�l a csendet Kagome.

-         Igen. Nem akartam benned f�jdalmas eml�keket megbolygatni, de szerintem tartozol ennyi magyar�zattal. –

-         Igen �n is �gy �rzem. Tudod, amikor el�sz�r tal�lkozta az �cs�ddel, �sszet�vesztet valakivel. Kikiyouval, aki a hal�los ellens�ge volt �s az�rt velem is undokul viselkedett. K�s�bb kider�lt, hogy Kikiyou t�bb volt egyszer� ellens�gn�l, Inuyash�val szerelmesek voltak egym�sba. De mikor Naraku kij�tszotta �ket Kikiyou meghalt, az �cs�d meg a f�hoz sz�gezve aludt �t �tven �vet. �n megt�rtem az Inuyash�t fogva tart� var�zslatot, �s att�l kezdve egy�tt kerest�k az �kk�szil�nkokat. A dolgok akkor kezdtek bonyol�dni, mikor egy boszork�ny �jj��lesztette Kikiyout. Ett�l kezdve Inuyasha nem tudott k�zt�nk d�nteni… - itt kicsit meg�llt mereng� pillant�st vetett cip�je orr�ra, majd folytatta – Mindig ez t�rt�nt, megl�ttam �ket egy�tt… A l�nyeg annyi, hogy mi soha nem lehetn�nk boldogok, hiszen Kikiyou mindig ott lenne… de tudod, most m�r ne is f�j annyira… -

-         Kagome… - emelte fel a l�ny fej�t – �n szeretlek… - suttogta, majd megcs�kolta.

Cs�kjuk �des volt, �s forr�. Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt.

-         �n is t�ged… - v�ltak sz�t ajkaik, majd ism�t egybeforrtak.

Lassan visszas�t�ltak a t�borhoz. Halkan l�pdeltek, nehogy f�l�bresszenek valakit. Szorosan egym�shoz b�jtak �s �gy aludtak el.

Reggel megett�k a tegnapi marad�kot, �s lust�n ny�jt�zkodtak, az �rny�kban. Nem siettek sehov�. Kagome elkezdett kotor�szni a t�sk�j�ban, keresett valamit.

-         Megvan! – ki�ltott fel – Rin te is szeretn�l f�r�dni? – fordult a kisl�nyhoz.

-         Igen, nagyon meleg van. –

-         Tess�k, kicsit nagy lesz r�d. Ezt m�g Sang�nak hoztam… - itt kicsit elszomorodott, de azt�n �jra felder�lt az arca – Gyere, menj�nk �t�lt�zni. -

-         Hov�? – k�rdezte meglepetten Sesshoumaru.

-         Felvessz�k a f�rd�ruh�kat �s j�v�nk is vissza. –

-         Miket?! – �rtetlenkedett.

-         Majd, megl�tod. – mosolygott a l�ny �s Rint k�zen fogva elvezette.

Kis id� m�lva meg is, j�ttek. A szellem led�bbenten n�zett v�gig a k�t l�nyon. Rinen egy lila egybe-r�szes f�rd�ruha d�szelgett, ami egy kicsit nagy volt r�, de a c�lnak az�rt megfelelt. Kagome pedig egy k�t-r�szes feh�r bikiniben fesz�tett.

-         Az�rt vegy�l leveg�t. – nyomott puszit a szellem arc�ra Kagome, �s Rinnel egy�tt beles�t�ltak a t� h�s viz�be.

Sok�ig j�tszottak, fr�csk�lt�k egym�st, j�l mulattak. Sesshoumaru meg csak figyelte �ket �s n�ha-n�ha eleresztett egy halv�ny mosolyt. Fel se t�nt nekik, hogy Jaken nincs ott…

-         Mit tehetek �rted Mara – sama? – k�rdezte a szellemasszonyt a kis gn�m.

-         M�r van egy tervem, csak az k�ne, hogy a kis boszork�ny egyed�l maradjon. Ebben leszel te a seg�ts�gemre… - mosolygott ravaszan, majd beavatta terveibe Jakent is.

Jaken gonoszan vigyorogva ment vissza a t�bbiekhez �s csod�lkozva vette �szre, hogy a k�t l�ny csak �gy a nagy�r el�tt f�rdik. Tiszt�n eml�kezett, hogy Kagome megmondta, ne leskel�djenek. Majd alaposabban is odan�zett megakadt a szeme a k�l�n�s ruhadarabokon.

-         Eddig sem �lt�zk�d�tt valami b� ruh�ba, de ez m�r mindennek a teteje… - morgott mag�ban �s le�lt gazd�ja mell�.

-         Hol volt�l? – k�rdezte egy szemernyi �rdekl�d�ssel sem hangj�ban Sesshoumaru.

-         Csak… csak s�t�ltam nagyuram… -

-         Hm. – n�zett megvet�en, de ezzel t�bbet m�r nem foglalkozott.

M�snap kor�n tov�bbindultak, mondv�n j�t tesz egy kis helyzetv�ltoztat�s. Rin �l�nken szaladt a csapat �l�n �s k�zben gyerekdalokat �nekelt a melegr�l, meg a vir�gokr�l. Jaken f�l�t befogva ballagott ut�na, Auntot vezetve. Sesshoumaru �s Kagome enyelegve ment legh�tul. Boldogok voltak �s sokat mosolyogtak.

Mikor egy erd�n haladtak �t, Kagome hirtelen megtorpant.

-         �kk�szil�nkot �rzek, nagyon gyorsan k�zeledik. – ki�ltotta.

-         �kk�? – n�zett r� furcs�n a szellem.

-         Kagome! – termett a l�ny el�tt a farkas-d�mon.

-         Ko… Kouga… - dadogta. –

-         Hogy vagy? – mosolygott a d�mon �s megfogta a meglep�d�tt Kagome kez�t.

-         K�sz�n�m j�l… Kouga � itt Sesshoumaru, Rin �s Jaken. – mutatott a mellette fura szemeket meresztget� t�rsaira.

-         Inuyasha? Meg az a m�sik kett�? R�gen nem vel�k utazt�l… -

-         Igen. De most m�r Sesshoumaru�kkal utazom. –

-         Ez meg ki? – karolta �t a zavarban l�v� l�nyt a szellem.

-         Hogy mi?! – lep�d�tt meg a farkas.

-         Sesshoumaru, � itt Kouga. A farkas-d�monok kl�nj�nak vez�re. –

-         Aha, �s mi�rt fogdossa a kezed? –

-         Ez egy hossz� t�rt�net… -

-         Kagome… - szippantott bele a leveg�be Kouga – l�tom, m�lt�bb t�rsat v�lasztott�l… �r�l�k, hogy nem maradt�l amellett a korcs mellett… Sz�vesebben vesz�tek ellened. – fordult Sesshoumaruhoz, majd elviharzott.

-         Kouga… - n�zett ut�na sajn�l�an Kagome.

-         Akkor ki volt ez pontosan? – �rdekl�d�tt Sesshoumaru.

-         H�t… - kezdte �s mindent elmes�lt, �t k�zben.

-         �rtem… Sz�val ez az ordas, szeretett t�ged. –

-         Igen, de �n m�r az elej�n megmondtam, neki, hogy k�zt�nk… -

-         Nem kell magyar�zkodnod. – mosolygott, majd megcs�kolta a l�nyt.

Rin csillog� tekintettel n�zett a p�rra �s v�gre �gy �rezte teljes a csal�dja.

Estefel� megint let�boroztak. M�r mindenki aludt, mikor Jaken szeme hirtelen felpattant. Odalop�dzott a t�l�k nem messzi hatalmas f�hoz �s felfel� suttogott.

-         Holnap, el fog menni, f�r�dni, elint�zem, hogy egyed�l legyen. –

-         Rendben… - l�tszott Mara vil�g�t� szemp�ra, majd elt�nt.

-         Elmegyek f�rdeni. – jelentette be Kagome – Rin nem j�ssz? –

-         De… vagy ink�bb m�gsem. – n�zett a r� k�r�n tekint� gn�mra – Jaken – sam�val nagyon ritk�n j�tszhatok… -

-         Rendben. –

-         Egyed�l m�sz? – �lelte �t Sesshoumaru.

-         Igen, nem lesz semmi bajom. Ne agg�dj. –

-         Vigy�zz magadra. – eresztette el.

-         �gy lesz. – mosolygott, majd egy t�r�lk�z�vel kez�ben elindult.

Nem kellet sok�ig gyalogolnia, m�g tal�lt egy tavat. Levetk�z�tt, �s lassan beleg�zolt a hideg v�zbe. Kicsit f�zott, ez�rt al�mer�lt. Mikor �jra felbukkant, nem fogadta �ppen kellemes l�tv�ny.

-         Kagome, ha nem t�vedek… - h�zta ravasz vigyorra sz�j�t.

-         Ki… ki vagy te? �s honnan tudod a nevem? –

-         Biztosan eml�kszel a l�nyomra, Uyokora. –

-         Akkor te Ma… Mara vagy… -

-         L�tod, m�gis csak ismersz, gondolom Sesshoumaru mes�lt r�lam. –

-         Igen, de mit akarsz itt? –

-         Jaken, m�gis csak a hasznomra volt… -

-         Mir�l besz�lsz? –

-         Egyed�l vagy itt, velem, nem gyan�s egy kicsit. Elmes�lte nekem, hogy az �n kis Uyokom miattad halt meg. Nem volt sz�p dolog megbabon�zni a jegyes�t… - cs�v�lta a fej�t Mara.

-         Mi? Nem �rtem mir�l besz�lsz, �n nem babon�ztam meg senkit… -

-         Sesshoumarut m�r gyerekkora �ta ismerem, soha nem �llt volna �ssze egy haland�val. Te volt�l az, aki meg�lte a l�nyomat! – ki�ltott, eddigi nyugodt hangj�hoz k�pest el�gg� hangosan.

-         V�rj, �n nem �ltem meg senki! –

-         Gyere ki a v�zb�l. Menek�lj. – kacagott gonoszan.

Kagome, kicsit furcs�llta a dolgot, de nem sok�ig t�tov�zott. Ki a partra, �s m�g vizesen mag�ra kapkodta ruh�it. Szaladni kezdett, a t�boruk fel�.

-         Sesshoumaru! – ki�ltozott Kagome.

-         Senki nem hall. Az �n szagomat sem �rezte… - dobta fel� t�r�t.

A k�s Kagome l�b�ba f�r�dott, �gy az elesett. Mara f�l��llt. El�h�zta hossz�, �ves szably�j�t �s a l�ny v�ll�ba szelt vele. Kagome a f�jdalomt�l felsikkantott.

-         Szenvedj! – sz�rta hasba.

Kagome felny�g�tt. Arc�n egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig �s fuldokolva kapott a t�dej�hez.

-         Mara! – ki�ltott ekkor egy ismer�s f�rfihang.

-         Sesshoumaru, te is meg�rkezt�l? Most m�r nincs itt t�bb dolgom. – mondta unottan, �s elt�nt.

-         Kagome! – rohant oda hozz� a szellem.

A l�ny m�g mag�n�l volt, �s �gy kap�l�dzott, mint egy hal, mikor kiszedik a v�zb�l.

-         Kagome… -

-         Ez… nagyon… f�j. – ny�gte, majd egy kisebb adag v�rt k�p�tt.

Sesshoumarunak k�nnyek gy�ltek szem�ben.