-         Semmi baj… eml�kszel… a Tenseiga… Csak ne f�jna ennyire… - megszor�totta a nyak�ban l�g�, m�r eg�szen nagy �kk�vet, azon vezette le a f�jdalm�t – K�rlek, nem v�gezn�l velem… Ez… nagyon f�j… -

-         Nem b�rn�lak meg�lni, m�g akkor sem, ha ut�na tudom, fel�lesztelek… -

-         Nem baj… most m�r mindj�rt v�ge… - markolt bele a szellem kimon�j�ba, �s k�zben zil�lva kapkodott leveg� ut�n.

-         Kagome… -

-         Semmi baj…… m�r…… mindj�rt…… v�…ge… - ny�gte, �s a szor�t�sa enyh�lt, majd v�gleg elengedte szerelme ruh�j�t, �s az �kk�vet is.

A szellem megt�r�lte szem�t, �s el�h�zta a gy�gy�t� kardot.

„Eml�kszem… m�ltkor vir�gok, r�zs�k… de most nincs semmi, a v�re egyszer�en elfolyik… MI�R NEM L�TOM �KET?!” – n�zett k�rbe zaklatottan, ekkor vette �szre az �kk�vet.

Ott, l�gott a l�ny nyak�ban �s k�l�n�s f�nyt �rasztott.

„Mi ez…” – csod�lkozott, majd megfogta a n�gy l�lek �kk�v�t.

Annak f�nye most elhalv�nyult, majd teljesen kialudt.

-         Kagome… - szor�totta mag�hoz a holttestet – Azt mondtad, nem lesz semmi baj. Azt mondtad, majd fel�lesztelek! AZT MONDTAD… AZT MONDTAD, HOGY NEM LESZ SEMMI BAJ! – ord�tozott az �lettelen l�nnyal, �s most m�r szapor�n z�poroztak k�nnyei – Semmi baj… azt mondtad… semmi baj… - csuklott el a s�r�st�l hangja.

Ekkor felemelte az �kk�vet �s avval kezdett kiab�lni. Egy k�nnycseppje r�hullott. Megint vak�t� f�ny �radt sz�t �s egy n� alakja kezdett kirajzol�dni. A gy�ny�r� l�ny let�rdelt Kagome teste mell�.

-         Neked, m�g nem j�tt el az id�d, majd, ha sz�ks�gem lesz r�d, sz�l�talak. – cs�kolta meg homlok�t.

Kagome �bredezni kezdett, �vatosan kinyitotta a szem�t.

-         Mi… Midoriko… -

-         M�g nem kell j�nn�d, majd h�vlak, ha sz�ks�gem lesz r�d… - ism�telte – majd h�vlak. –

-         Midoriko, elb�nsz vel�k? –

-         El. – mosolygott �s visszasz�llt az �kk�be.

-         Kagome. – �lelte �t a l�nyt a k�nnyei m�g mindig patakokban folytak.

-         Sesshoumaru… - viszonozta az �lel�st.

-         Nem l�ttam �ket. Annyira f�ltem, hogy elvesz�telek. – szor�totta er�sebben.

-         Fsz. – szor�totta �ssze fog�t a Kagome.

-         Bocs�ss meg. – vette �szre a szellem.

-         Semmi baj, m�r j�l vagyok. – cs�kolta meg – de most menj�nk vissza, k�rlek… -

A szellemnek sem kellett t�bb b�ztat�s, �l�be kapta a l�nyt, �s pillanatokon bel�l ott is voltak a t�born�l. Sesshoumaru bek�t�zte a l�ny s�r�l�seit, �s �l�be fektette.

-         Ki volt az, az el�bb �s mir�l besz�ltettek? – k�rdezte a youkai.

-         Az a n� egy papn� volt, Midoriko, � benne sz�letett a Shikon no Tama. Arr�l tudsz, hogy bennem sz�letett �jj�? –

-         Igen arr�l m�r halottam. –

-         Az �kk�ben �r�k harc d�l a szellemek �s Midoriko k�z�tt. Ha j� c�lra haszn�lj�k, akkor Midoriko erej�t n�veli, de ha rossz kezekbe ker�l a d�monok kerekednek fel�l. –

-         �s te is ott volt�l, seg�tett�l neki? –

-         Igen, de visszak�ld�tt… neked h�la… -

-         Mi�rt nekem? –

-         Mert Midoriko meghallotta, hogy itt is sz�ks�g van r�m, ez�rt visszahozta a lelkem. –

-         Ak�rhogy is, nagyon �r�l�k. Ha elvesz�tettelek volna… -

-         Ilyenekre ne is gondolj. – cs�kolta meg ism�t.

-         Kagome – sama, mi t�rt�nt?! – rohant oda Rin – Mi�rt sebes�lt�l meg? –

-         Megt�madtak, de most m�r semmi baj. –

-         Meggy�gyulsz? –

-         Meg fog gy�gyulni, de sokat kell pihennie. – simogatta, meg a szellem a kicsi fej�t.

Jaken is meg�rkezett, csod�lkozva n�zett v�gig a l�nyon.

„Hogy lehet, Mara – sama nem tudta meg�lni?”

A l�ny szomor� pillant�st vetett r�, a kis gn�m nem b�rta �llni a tekintet�t.

„Tudja… most v�gem a nagy�r biztosan v�gez velem…”

-         Jaken mi a baj? – k�rdezte Sesshoumaru – �gy �llsz ott, mint aki halni k�sz�l. –

-         Se… semmi. – �lt oda.

Ism�t Kagom�ra tekintett �s sz�rnyen elsz�gyellte mag�t. Egyre csak a l�ny hangja visszhangzott a fej�ben:

„Hogy tehetted ezt…”

Az nap �jjel Jaken egy szemernyit sem aludt, ott s�rg�l�d�tt a s�r�lt l�ny mellett �s leste minden k�v�ns�g�t. B�ntudata volt.

„Hiszen semmit nem �rtott nekem, �s �n m�gis a hal�l�t k�v�ntam… M�g a nagy�rnak sem �rulta el…”

Sesshoumaru kicsit furcs�llta, hogy a talpnyal� ennyire seg�t�k�sz, hiszen tudta, mennyire ut�lja a l�nyt, de nem k�l�n�sebben foglalkozott vele. Rin ott fek�dt mellett�k, �s �desen szuszogott. Lassan Kagome is elszund�tott, de nem aludt valami j�l. R�m�lmok gy�t�rt�k, �s er�sen verejt�kezett. A youkai percenk�nt cser�lt borogat�st homlok�n, eg�sz �jjel virrasztott.

M�snap reggel cs�kkal k�sz�nt�tte kedves�t, �s �jrak�t�zte sebeit. A t�bbiek m�g aludtak.

-         Egyre jobban csin�lod. M�r szinte profi vagy. – mosolygott Kagome.

-         Melletted, meg kell tanulni. –

-         Igen… - nevetett, ami k�h�g�sbe fulladt, majd pedig v�rk�p�sbe.

-         Ne er�ltesd meg magad. – �lelte mag�hoz agg�d�an a szellem.

-         Rendben, majd te vigy�zol r�m. -

-         Milyen meghat�. – kacagott gonoszan egy n�i hang.

-         Mara… - morgott Sesshoumaru – Ne merj k�zelebb j�nni. –

-         Csak nem b�ntan�d a keresztany�dat? –

-         Te mi�rt b�ntottad a szerelmemet. –

-         T�bb okom is volt, meg�lte a l�nyomat, �s megb�v�lte az �n egyetlen keresztfiamat. De ahogy l�tom, t�l�lte, sz�v�sabb, mint gondoltam. –

-         Meg�lte a l�nyodat? Hiszen nem is � tette! –

-         Az a varangy mondta. – b�k�tt a most m�r �bredez� gn�m fel�.

-         Jaken! –

-         Se… Sesshoumaru nagy�r… �n meg tudom magyar�zni… -

-         Ez nem v�ltoztat a t�nyen. –

-         Nem � v�gzett Uyok�val, hanem �n! –

-         De hiszen t�ged k�t az esk�. –

-         Amikor megl�ttam, hogy meg akarja �lni Kagom�t, egyszer�en megt�madtam, nem t�rt�nt semmi. –

-         M�r �rtem… -

-         Mit? –

-         Akkor viszont, t�nyleg nem babon�zott meg… -

-         M�r… mondtam, hogy nem… - sz�lalt meg Kagome is.

-         Az�rt volt�l k�pes Uyokora t�madni, mert m�st szeretsz… De mi�rt kellett meg�ln�d? –

-         Sajn�lom, nem tehettem m�st… -

-         �n akkor sem vagyok kib�k�lve a dologgal, hogy egy egyszer� haland�t v�lasztott�l. –

-         �t szeretem. –

-         Ugyan olyan vagy, mint Inutaisho… Bolond… –

-         De a keresztfiad… -

-         Soha nem �rtelek meg titeket, de ha ez a sz�ved v�gya, lemondok a bossz�r�l… csak nem �lhetem meg a keresztfiamat… -

-         Ink�bb csak f�lsz, hogy alulmaradn�l… - mosolygott most m�r Sesshoumaru.

-         Meglehet… de most megyek… - azzal f�nyg�mb form�j�ban elsz�llt.

-         Viszl�t. –

-         �gy l�tom, j� a kapcsolatotok. – mosolygott Kagome.

-         Igen, any�m helyett volt any�m… Jaken, ami t�ged illet… -

-         Ne, hagyd. M�r megb�nta… - csit�totta le kedves�t.

A szellem m�g morgott egy ideig, de mivel nem akarta fel�breszteni Rint ink�bb, szerelm�vel foglalkozott.

M�g j� p�r nap eltelt, mire Kagome teljesen fel�p�lt, �s tov�bb b�rtak �llni. �gy d�nt�ttek megkeresik Inuyash��kat, hogy egyszer �s mindenkorra lez�rj�k ezt a szerelmi n�gysz�get.

FOLYTAT�S K�VETKEZIK!

�rj v�lem�nyt a haszina@freeamil.hu mail c�mre.

Rem�lem tetszett!

  Puszi: Haszina J