El�sz�r is mindenkinek sok boldog kar�csonyt k�v�nok. Ez, az �n meglepim nektek, egy Inuyash�s story. J� olvas�st. Rem�lem tetszeni fog J

A szeretet hava

By: Haszina

Mindenki erre v�gyik: Szeretni. Szeretni tiszt�n, szeretni gyeng�den. Szeretni igaz�n. Szeretni �gy, ahogy m�g soha senkit…

N�h�ny nappal kar�csony el�tt, mikor az els� h� leesett, �s feh�rbe �lt�ztette a t�jat valaki mag�nyosan ballagott sz�v�ben �ress�ggel. �ress�ggel, amit m�g sohasem �rzett. Szomor�an n�zett fel az �gre �s meg�llap�totta: havazik.

„Mennyire szerette a havat. �r�kig elj�tszott vele. �n sohase �rtettem mi j� abban, hogy a m�sikat nagy feh�r g�mb�kkel dob�ljuk… Azt�n persze mindig beteg lett, �s el kellett vinnem Kaeld�hez… Pedig mennyire ut�lok seg�ts�get k�rni egy haland�t�l…”

Ahogy tov�bb l�pdelt a m�r szinte alig l�tsz� f�ld�ton, megint elm�l�zott. Esz�be jutott egy eml�k:

-         Sesshoumaru nagy�r! Nagyuram k�rlek, v�rj meg, ne menj olyan gyorsan! – futott fel�je Jaken.

-         Sietni kell. Rin megint el�jult. – �lelte mag�hoz m�g szorosabban a diderg� kicsit.

M�g hallotta, ahogyan a kis gn�m szitkoz�dik, de nem nagyon t�r�d�tt vele. Szinte m�r rohant, csak egy valami sz�m�tott: hogy Rint �ps�gben tudja.

Kicsit megint megtorpant, arc�n egy sosem l�tott mosoly cs�kev�ny�t lehetett felfedezni.

-         Ez nem j�! –

-         Mi az Rin? –

-         Sesshoumaru – sama nincsenek vir�gok. �gy nem tudok neked koszor�t f�zni. – szomorkodott.

-         Nem tal�lsz vir�got ilyen fagyban sehol… de �n tudok egy helyet, ahov� a hideg nem �r el. –

-         Igaz�n? –

-         Gyere, odaviszlek! – �s azzal elindultak a Hikari - mez�h�z.

„Olyan sz�p koszor�t m�g sosem f�z�tt, mint akkor ott… Milyen boldog volt… milyen boldog voltam…” – ment tov�bb. Szeme el�tt lebegett a mindig mosolyg� kisl�ny arca. Az a helyes, piros pofi. Melegs�g �nt�tte el a sz�v�t. Majd esz�be jutottak a t�rt�ntek: A vil�g nem m�s, mint egy nagy kegyetlen, zord �let, aki szesz�lyesen j�tszik az emberekkel. Rin beteg volt, s�lyos beteg…

-         Rin mi baj? – kapta el az elesni k�sz�l� s�patag kicsit.

Rin csak k�h�g�tt �s nem tudta abbahagyni. Ekkor a szellem valami meleget �rzett a kez�n. El�sz�r nem fogta fel mi t�rt�nt. Azt�n mivel m�r az orra is �rezte, meg�llap�totta: Ez v�r. A kisl�ny v�rt k�h�g�tt �s fuldokolva roskadt �ssze. Sesshoumaru azonnal elvitte Kaelde any�hoz.

-         Hogy van? – k�rdezte a kunyh�b�l kil�p� �regasszonyt.

-         Nem t�l j�l. Ilyet m�g sosem l�ttam. –

-         Rendbe j�n? –

-         Nem, nem hiszem.

Sesshoumaru olyan f�jdalmas szemekkel n�zett az any�ra, hogy annak is k�nnyek gy�ltek szem�ben. A szellem felemelte kez�t �s a mellette l�v� befagyott vizes v�ly�ba �t�tte. Az ny�g�tt egy utols�t �s darabokra hullott. A kett�repedt t�m�r j�gen egy piros cs�k folyt v�gig. Sesshoumaru felemelte kez�t �s elkezdte vizsg�lni.

-         Nekem semmi bajom t�le… nekem meg sem �rt… NEKI MI�RT?! –

-         Tal�n van egy m�d arra, hogy megments�k. –

 „Megtal�lom az a vir�got, �s ha kell az �letem �r�n is, de megszerzem… �rted… Rin…” – A melegs�g, mit eddig �rzett, most semmiv� lett. Sz�tfoszlott az �ress�gben �s hely�be, megint az a l�lekv�j� �ress�g maradt. �ress�g, amibe majd belepusztult. „M�r �rzem az �cs�m b�z�t, mindj�rt �sszefutunk…” – szagolt bele a leveg�be – „M�r csak az a k�rd�s, hogy az a haland� seg�t e…”

-         Ez nem lehet igaz! – torpant meg Inuyasha.

-         Mi t�rt�nt? –

-         A b�ty�m. Mindj�rt itt lesz. – r�ntotta el� a Tetsusaig�t.

-         Sesshoumaru? – kapott Sango a csontbumer�nghoz.

Mire mindannyian harci �ll�sba helyezkedtek a szellem is befutott. Lassan l�pdelt a kis csapat fel�, h�v�s arc�n most semmi g�ny nem volt. Ahogy k�zeledett, a hangulat egyre fesz�ltebb lett. Senki nem sz�lalt meg. Sesshoumaru els�t�lt �ccse mellett �s egyenesen az �j�t kifesz�tve tart� Kagome el�tt �llt meg.

-         Tal�n van egy m�d arra, hogy megments�k. –

A youkai felkapta a fej�t, �s k�r�n n�zett.

-         Hallottam egy vir�gr�l, ami t�len ny�lik �s dacol a faggyal. Azt besz�lik, hogy mindenre j�, ha szeretetb�l adjuk. Csak egy gond van… -

-         Mi? –

-         Ez a n�v�ny egy isten kez�ben van. �s nem adja oda csak �gy ak�rkinek… -

-         Hol tal�lom? – �llt fel Sesshoumaru.

-         Senki se tudja pontosan… Menj �szaknak, ha el�rsz egy hegyet, ahol a csillagok a havon vannak �s megtal�lod a l�nyt, akinek sz�ve tiszta �s ereje vetekedik Midorik��val kiny�lik a kapu �s bel�phettek. –

-         Egy l�nyt, akinek ereje vetekedik Midorik��val? Honnan tudjam ki az? –

-         H�t nem j�tt�l m�g r�… Midoriko a papn�, akinek harc�b�l sz�letett a n�gy l�lek �kk�ve. A Sikongy�ngy �rz�s�t ezut�n Kikiyou vette �t, majd hal�la ut�n egy l�nyban sz�letett �jj�… Most m�r tudod, kit kell keresned? –

-         Kagome… -

-         Igen, Kagome. –

Sesshoumaru ne sz�lt t�bbet csak elindult. Tekintette nyugodt volt, m�gis fesz�lten l�pdelt, m�g alakj�t el nem lepte a feh�rs�g.

-         Sok szerencs�t… - suttogta m�g Kaelde, majd visszament kunyh�j�ba.

Mindenki nagyon megh�kkent. Inuyasha t�rt el�sz�r mag�hoz. �s gyorsan k�z�j�k �llt.

-         Mit akarsz?! –

-         Nem hozz�d j�ttem �cs�m. –

-         Mi?! – l�ptek k�zelebb a t�bbiek.

-         Kagom�val szeretn�k besz�lni. –

-         Kagom�val?! – v�gott buta arcot a f�lv�r �s hagyta, hogy a l�ny f�lretolja.

-         Kagome mit csin�lsz? – lep�d�tt meg Sango.

-         Semmi baj, senkit nem akar b�ntani. Ha meg akarna �lni minket, m�r megtette volna. – kezdet nyugodtan – Mit szeretn�l Sesshoumaru? –

-         Ez nem egy r�vid… -

-         Akkor verj�nk t�bort. –

-         De Kagome?! Nem mondod komolyan?! – d�bbent le a hanyou.

-         Inuyasha. Mire haszn�lod a szemed?! –

-         Hogy, hogy mire? –

-         Inuyasha, n�z Sesshoumaru szem�be! – adta ki az utas�t�st a szerzetes.

A hanyou b�tyj�ra meredt �s most fedezte fel azt, amit Kagome m�r r�gen �szrevett. Sesshoumaru szem�ben ott csillogott a szomor�s�g, az a m�lys�ges b�nat, amit Rin betegs�ge okoz neki.

�gy h�t m�r kicsit lehiggadva, mindenki le�lt a Kagome hozta pokr�cra �s a szellem mindent elmes�lt.

-         �s �n lenn�k az, akinek seg�teni kell, kinyitni a helyet? –

-         Kaelde szerint. –

-         Aha… �s m�gis hogyan tudn�k �n seg�teni? –

-         Nem tudom. –

-         A hely, ahol a csillagok a havon vannak… - elm�lkedett Miroku – m�r hallottam r�la… -

-         Igen?! – figyelt fel a szellem.

-         Tudom, hol van. De csak minden �vben t�l k�zep�n jelenik meg…-

-         El tudsz minket vezetni oda? –

-         El. De ma m�r nem v�gjunk neki az �tnak. Esteledik, f�radtak vagyunk. Ink�bb fek�dj�nk le.

-         Rendben… - egyezett bele Sesshoumaru �s kicsit od�bb telepedett le a t�bbiekt�l.

M�r nagyon k�s�re j�rt. A t�z, ami eddig vid�man lobogott, hirtelen aludt ki �s nem maradt m�s ut�na csak a hamu.

A szellem m�g mindig h�tat ford�tva az alv� bag�zsnak meredt a semmibe. Elgondolkodott.

„Vajon mi lehet most Rinnel? Rem�lem, j�l van…” –

Egy haland�nak seg�t. Haland�k… akiket annyira megvet gyenges�g�k�rt. Most k�nnyet hullajt egy ilyen�rt… Igen k�nnyet, de m�r nem is sz�gyellte. Felid�zte mag�ban a nevet� Rin arc�t �s boldogs�ggal v�lt el t�le egy �jabb eml�k kedv��rt:

-         Sesshoumaru – sama! –

-         Igen Rin? –

-         Sesshoumaru – sama mi�rt hervadnak el a vir�gok? –

-         Mert leszeded �ket… -

-         �s mi�rt hervadnak el att�l, hogy leszedem �ket? –

-         Mert �gy m�r nem kapnak t�panyagot �s kisz�radnak. –

-         Mi�rt sz�radnak ki? –

-         Mert az �sanya �gy akarja. –

-         Mh. �rtem… -

-         Sesshoumaru – sama! –

-         Tess�k? –

-         Ha �n �sanya lenn�k, soha egyetlen vir�g sem hervadna el. – mosolygott Rin.

-         Azt meghiszem. – vette �l�be az elf�radt picit �s �gy meneteltek tov�bb.

-         Soha egyetlen vir�g sem… Soha… soha… soha… - m�l�zott a szellem �s csak akkor vette �szre a mell� le�l� Kagom�t, mikor az megsz�lalt.

-         Hi�nyzik? –

-         Igen. – vallotta be.

-         Ne agg�dj, meg fog gy�gyulni. Minden t�lem telhet�t megteszek. –

-         Mh. – b�lintott h�l�san, majd mindketten n�zt�k a m�g mindig sz�ling�z� h�pelyheket.

Hajnalt�jt, m�r tov�bb is �lltak. A h� m�r ugyan nem esett, de m�g mindig cs�p�s id� volt. Ennek hat�s�t legjobban Kagome �rezte, aki ugyeb�r iskolai egyenruh�j�ban fesz�tett. Az meg el�gg� lenge �lt�zetnek sz�m�tott, �gy t�l fel�…