Fogait �sszeszor�totta, �gy didergett. Haza kellett volna mennie meleg ruh��rt, de most s�rgette �ket az id�. Kagome Inuyasha h�t�n. Sango, Miroku �s a kis r�kad�mon Kirar�n, Sesshoumaru meg csak �gy egyed�l rohant el�re.

Miroku j� p�r teny�rnyommal gazdagabban, rend�letlen�l mutatta az utat. M�snap oda is �rtek, m�r mindenki teljesen f�radt volt. Kagome el is aludt a hanyou h�t�n. Nem keltett�k fel. A kapu �gyis csak este lehet megnyitni…

Beh�z�dtak egy barlangba �s ott v�rt�k, m�g lesz�ll az est. Lassan Kagome is fel�bredt, a hold is fenn volt m�r. Kis�t�ltak, csod�latos l�tv�ny t�rolt el�j�k. A hold elb�jt a hegy h�ta m�g�tt �s �gy f�nye t�rten vil�g�totta be a feh�r havat. Az meg val�s�ggal ragyogott. �s ahogy visszaverte a sugarakat t�nyleg �gy n�zett ki, mintha csillagok lenn�nek rajta.

Miut�n kib�m�szkodt�k magukat Sesshoumaru egy pontra mutatott a szikla cs�cs�n. Ott valami k�k �rv�ny volt l�that�. Elindultak fel�.

Mikor oda�rtek egy fura morajl� hangot hallottak.

-         Hagyj �tmennem! – l�pett k�zelebb Kagome, teste f�ny�rban �szott mindenki fura szemekkel n�zett r� – Hagyj �tmennem! –

-         Csak a kulcs �s az aki a fagyvir�g�rt j�tt.

-         Csak a kulcs? – �rtetlenkedett Inuyasha.

-         A kulcs Kagome. – vil�gos�totta fel a szerzetes.

Sesshoumaru bel�pett �s el is t�nt. Inuyasha is nekiv�gott, de �t h�t m�terre visszarep�tette.

-         Csak a kulcs… csak a kulcs �s az, aki a fagyvir�g�rt j�tt… csak a kulcs l�phet �t… - visszhangzotta balj�s hang.

Kagome cs�ndben bel�pett �s � is elt�nt a l�that�rr�l.

A szellem egy mez�n �rt talaj. Nem sokkal k�s�bb Kagome is a h�t�ra �rkezett. �gy kis szenved�s �r�n lassan fel�lltak.

-         Hogyan tov�bb? – k�rdezte a l�ny.

-         A bar�taid hol vannak? –

-         �k nem l�phettek �t. Azt mondta az a hang: „Csak a kulcs �s az, aki a fagyvir�g�rt j�tt…”

-         �rtem, de most menj�nk tov�bb. Sietn�nk kell. – azzal tov�bb mentek egy kast�ly fel�, ami nekik el�gg� t�volinak t�nt.

-         Itt is vannak! Tudj�tok mi a dolgotok. A kulcsot hozz�tok ide, a m�siknak ki kell �llnia a pr�b�kat. Csak �gy nem adom oda senkinek a n�v�nyt. Csak az kaphatja meg, aki igaz�n meg�rdemli… -

-         Hm. – hallatszott a moraj, majd egy eg�sz galambraj sz�llt az �gbe.

-         Mennyi id�, m�g oda�r�nk? – k�rdezte Kagome.

-         Ha ilyen temp�ban haladunk t�bb nap. Nem �rtana, ha kicsit �sszeszedn�d magad. –

-         Rendben, igyekszem… - vette szapor�bbra a temp�t, m�r szinte futott.

-         S. – intette le a szellem.

-         Mi a baj? – suttogta.

-         Sz�rnyak… -

�s ekkor suhogva sz�llt le el�j�k t�bb tucat galamb, ami nem igaz�n a szokv�nyos m�retet k�pviselte. Sesshoumaru el�sz�r csak fur�nak tal�lta a dolgot. A galambok, nem t�madtak, nem mozogtak, csak n�ma cs�ndben v�rtak valamire. Kagome lassan els�t�lta szellem mellett, teste megint aranyosan ragyogott �s meg�llt a madarak el�tt. Azok l�gyan megmarkolt�k k�t oldalra kit�rt karj�t, �s vele egy�tt felemelkedte. A kast�ly fel� vett�k az ir�nyt, �s lassan el is t�ntek, a lesz�ll� k�dben.

A szellem sem t�tov�zott sok�ig, gyorsabbra v�ve l�pteit ut�nuk eredt.

Nemsok�ra egy nagy s�t�ts�gbe t�vedt. Kicsit megh�k�lt, azt�n tov�bb indult, most m�r lassabban. Az orra hegy�ig se l�tott.

Ahogy ment, egyszer csak megjelent el�tte Rin. J�t�kosan r�mosolygott a szellemre, majd elfutott. Sesshoumaru ut�na eredt, mikor ism�t r�tal�lt, m�r nem fogadta, ilyen sz�vder�t� l�tv�ny. A kicsi ott fek�dt v�rbe fagyva �s nem mozdult. Szem�n m�g l�tni lehetett, ahogy az utols� szikra is kisz�ll bel�le, �s elhagyja a l�lek. A youkai nem t�tov�zott, el�vette a Tenseig�t �s suhintott egyet a holtest felett. Az nemsok�ra megmozdult. Felkelt �s egy akkor megjelen� t�rrel szeretett gazd�j�ra t�madt. Sesshoumaru nem �rtett, most mi van. M�r harmadszorra sebezte meg �t Rin, mikor �szhez kapott. Eltette a gy�gy�t� kardot �s vill�mgyorsan odaszaladt a kisl�nyhoz. Lefogta k�t kez�t �s szorosan mag�hoz �lelte.

-         Mit csin�lsz Rin? – k�rdezte szomor�an.

-         �tment�l… - hallatszott a kisl�ny hangja, majd porr� lett.

�s vele egy�tt porr� lett a s�t�ts�g is.

-         Egy pr�ba… pr�b�kat kell ki�llnom? Most m�r �rtem… - n�zett fel az �gre, majd tov�bb eredt.

L�pten-nyomon mindenf�le szellembe �s d�monba �tk�z�tt, sokat legy�z�tt, sok megsebes�tette, de nem t�r�d�tt vele a lehet� leggyorsabban futott tov�bb. Mert csak egy valaki sz�m�tott �s az Rin.

Mikor egy foly�hoz �rt, kicsit megingott. F�lve meresztette szem�t a foly� m�sik partj�n �ll� szellemre. Mintha nem akarn� elhinni. Minden gondolat elhagyta elm�j�t. Elfelejtette k�ldet�s�t, hogy mi�rt van itt.

-         Ap�m? – k�rdezte hitetlenkedve.

-         Mi�rt? Mi�rt �lted meg Izayoit? MI�RT?! – t�madt neki Inutashio.

-         Ap�m �n… - v�dekezett, nem t�madt vissza csak v�dekezett.

-         Innen csak egyik�nk megy el �lve… - �t�tte ki fia kez�b�l a kardot.

-         Ap�m ne… - v�dett ki egy �jabb csap�st, m�sik kardj�val, �s most � ker�lt f�l�nybe.

Inutashio ott fek�dt a f�ld�n, felette Sesshoumaru.

-         Mi�rt?! – g�rd�lt le egy k�nnycsepp apja arc�n.

-         �n… �n sajn�lom… - tette el a Toukijint.

-         �tment�l. – lett porr�.

Sesshoumaru m�r meg se lep�d�tt, csak ment tov�bb.

-         �s most az utols�… Na ezt, megn�zem…

-         �tmegy rajta. – mondta nyugodtan Kagome.

-         Majd megl�tjuk… -

A szellem egy s�t�t erd�be �rkezett. Ahogy bel�pett megborzongott. Cs�ndesen l�pdelt beljebb, �s k�zben jobbra, balra j�ratta a szem�r. Ideges volt, hogy mi�rt nem tudta volna megmondani… Ahogy ment tov�bb z�rejeket halott. H�trakapta fej�t: egy f�rfi volt ott, has�ban egy hossz� v�g�ssal, szeme teljesen befeketedett. Csak vonszolta mag�t a szellem fel�. De nem csak � volt ott, egyre gy�ltek az ilyen emberek, �s szinte m�r k�rbez�rt�k a youkait. Ekkor egy kisl�ny fogta meg l�b�t �s kis�rt szemekkel n�zett f�l.

-         Mi�rt? Mi�rt b�ntott engem a b�csi? – azzal lefordult �s m�g l�tszott, ahogy a nyak�n l�v� v�g�sb�l �mleni kezd a v�r.

-         Szembes�lnie kell saj�t mag�val… Gondolod, hogy el�g er�s ahhoz, hogy sz�tv�lassza a m�ltj�t �s a jelen�t. –

-         Igen. Musz�j lesz neki Rin�rt. – agg�dott Kagome �s tov�bb n�zte a fejlem�nyeket.

„Ezeket… ezeket az embereket… �n �ltem meg… Nem tettek velem semmi rosszat �n m�gis lem�sz�roltam �ket… Gyerekeket… n�ket… mindenkit, Minden embert!” – roskadt �ssze.

Eddig sohase viselte meg, ha valakit csak �gy legyilkolt, kifejezetten �lvezte. De most… mi�ta Rin vele van…

-         Hat gyerekem v�rt haza… - t�rdelt el� egy eg�szen fiatalasszony – Hat �hes sz�j. Az egyik beteg volt, neki mentem az erd�be gy�gyf�vet gy�jteni… de meghaltam, meg�lt�l… - esett �ssze k�t darabban �s t�bb� m�r � se mozdult.

-         �n sajn�lom. �n t�nyleg sajn�lom. M�r nem vagyok az, aki r�gen voltam… NEM �N M�R MEGV�LTOZTAM! Megv�ltoztam… - csitult el, �s mire �jra feln�zett m�r nem volt ott senki. M�r csak p�r k�k l�lekg�mb�t lehetett l�tni, ahogy felfele sz�lnak �s m�r mosolyogva visszhangozz�k:

-         Megbocs�tunk… -

Sesshoumaru lassan fel�llt �s elindult tov�bb, de m�g mindig ott lebegetek el�tte azok a s�r�s szemek:

„Mi�rt? Mi�rt b�ntott engem a b�csi?”

-         Sesshoumaru! – rohan el� m�r a kapuban Kagome �s �t�lelte a let�rt szellemet – Nincs semmi baj, m�r itt vagy, megkapod a vir�got. – azzal beh�zta a m�g mindig k�ba youkait.

-         Te lenn�l az, akinek a fagyvir�gra van sz�ks�ge? –

-         Igen. –

-         �s minek az, neked? –

-         Van egy gyerek, egy kisl�ny, aki nagyon beteg… M�r csak ez a n�v�ny seg�thet rajta… -

-         Egy haland�? Hm, ez �rdekes. Egy haland��rt v�llaltad a vesz�lyt… J�l mondta a kulcs, t�nyleg megv�ltozt�l… -

-         Tess�k, de figyelmeztetlek. Csak akkor hat, ha szeretetb�l adod, mikor havazik… a kulcs, majd seg�t… -

-         Mi�rt kell neki seg�tenie? –

-         Mert csak � �rhet hozz�. Ha valaki m�s, kinek nem tiszta a sz�ve beszennyezi. Hi�ba j� az ember, ebben az esetben szellem, nem teljesen tiszta a sz�ve. Csak a kulcs, egyed�l � az, kit megt�r a vir�g… De most siessetek. – adta Kagome kez�be a h�feh�r, ez�st�sen ragyog� n�v�nyt, majd megjelen�tett egy felh�t. – Ezen gyorsabban oda�rtek. –

-         �s a t�bbiek? –

-         � r�luk m�r gondoskodtam, r�gen ott vannak, mondjuk azzal, kutyaf�l�vel meggy�lt a bajom… -

-         Inuyasha… - nevetett Kagome, majd elindultak.

Berontottak a kunyh�ba. M�r mindenki idegesen v�rta �ket. Kagome k�zelebb l�pett, a kisl�nyhoz, majd intett Sesshoumarunak, hogy � is j�jj�n. Megfogta a szellem kez�t, �s a vir�got k�z�sen a kisl�ny mellkas�ra tett�k.

Hatalmas f�ny t�rt ki bel�le. Mire elhalv�nyult, m�r semmi nem volt ott, csak a szem�t d�rzs�lget� Rin.

Sesshoumaru olyan boldog lett, hogy egyb�l �t�lelte a kicsit. Az csak mosolyogva viszonozta.

-         K�sz�n�m… - nevetett – K�sz�n�m mindenkinek. - �s azzal kirohant a nagy k�v�r, h�pelyhek k�z�, amik �gy hullottak al� az �gb�l, mint m�g soha.

Rin gy�rt egy h�goly�t �s megdobta vele a kunyh�b�l �ppen kil�p� szellemet. Az elmosolyodott rajta �s viszonozta a j�t�kos gesztust.

A h�goly�csat�ba azt�n mindenki besz�llt, csak Jaken k�borolt m�g mindig egyed�l Aunttal, gazd�j�t keresve.

M�g soha nem sz�rakozott olyan j�l Sesshoumaru, mint akkor, ott. �s v�gre meg�rtette, hogy a m�ltj�t lez�rta �s m�r csak az sz�m�t, mik�nt cselekedik ezut�n. Meg�rtette apj�t, meg�rtette �ccs�t. Meg�rtette az �let l�nyeg�t.

Ezt a napot m�g mindig �gy emlegetik, mint a szeretet hav�nak napja. Mert nincs is szebb dolog a vil�gon, mint a szeretett.

Mindenkinek sok boldog kar�csonyt!

Puszi: Haszi J