XXII. A 7 zsoldos vez�re Bankotsu

Sessh ak�r mint egy kutya morogni kezdett, majd lerakta a f�ldre a r�m�lt l�nyt. Midayoi a f�rfi h�ta m�g�tt gyorsan �lt�zk�dni pr�b�lt, de nem t�l nagy sikerrel, mert a k�vetkez� pillanatban m�r �jra Sesshoumaru karjaiban volt, a hely�k�n �jabb kr�ter keletkezett. A d�mon egyik helyr�l a m�sikra ugr�lt, de Renkotsou csak b�szen l�v�ld�z�tt ut�nuk. Azt�n Midayoi v�ltozni kezdett a d�mon karajaiban.

- Tegy�l le! – ki�ltotta.

Sessh b�lintott �s meg�lltak. Renkotsou c�lzott �s l�tt. De a t�ltet valaminek nekicsap�dott �s visszasz�llt.

-          Ugye tudj�tok hogy ezek az utols� perceitek! –sziszegte a d�mon, �s a Toukijin felizzott a kez�ben.

-          Hu, fi�k m�r is f�l�nk! Egy k�z�prang� d�monocska azt mondja nek�nk itt a v�g! – nevetett Bankotsu a 7 zsoldos vez�re.

-          Bankotsu Oou Aniki, szerintem ezt az�rt nem k�ne! – kotyogott bele k�telkedve Jakotsou is.

Sesshoumaru kez�ben lil�n l�ktetni kezdett a kard.

-          Au. Juj. Hu. Na ez durva volt! – h�zta el a sz�j�t, a d�mon mellet Mido.

-          Bankotsu, de mi mire kell�nk? – k�rdezte Jakotsou szomor�an, ami�rt nem v�laszolt neki vezet�j�k.

-          Foglalkozz a n�vel! – utas�totta a vez�r.

-          Nem az esetem! – ny�gte Jakotsou �s egy hanyag mozdulattal, kicsapta a kardj�t.

Midayoi h�trany�lt �s az ikerkardok megvillantak a kez�ben. Jakotsounak m�g meglep�dnie sem volt ideje, k�gy�kardja m�r beszorult a f�nyesen izz� peng�k k�z�. Mido egy mosoly k�s�rt�ben, megr�ntotta, �gy a zsoldos egy sikeres hasast dobott a f�st�lg� f�ben. Sesshoumaru ek�zben Renkotsouval vaj�dott, akit lassan sikeresen harck�ptelenn� tett, majd Midayoi fel� tekintett, mik�zben sakkban tartotta a r�m�lt zsoldost.

-          Ez a te h�res zsoldos band�d? – k�rdezte a l�ny Bankotsut, majd Jakotsou feje felett csap�sra emelte kardjait.

�m nem tudta befejezni a mozdulatot egy hatalmas alab�rd kiverte a kardot a kez�b�l. A l�nynak csak egy pillanatnyi ideje volt hogy kit�rjen a k�vetkez� csap�s el�l, de a harmadikat m�r nem tudta h�r�tani. Viszont az m�g sem �rt c�lba. Sesshoumaru fordulatb�l balk�zzel arcon �t�tte Bankotsut, aki �gy nem tudta befejezni a t�mad�st. Ek�zben Jakotsou �s Renkotsou �sszeszedt�k magukat, majd az el�bbi megsz�lalt:

-          Bankotsu Oou Aniki! Az a nyamvadt Naraku er�sen f�lre inform�lt minket, mert az �n dr�ga Sesshoumarum se nincs legyeng�lve, s�t ez a kis haland� is �letben van, �s r�ad�sul er�s is! – sir�nkozott Jakotsou.

-          Azon vitatkozhatn�nk, hogy kinek a Sesshoumaruja! – d�rm�gte a h�tt�rben Mido, mik�zben felvette az elejtett kardot.

-          Fogd be �s maradj a h�tt�rben, ha ilyen gyenge vagy! Vagy az lesz a legjobb, ha elm�sz Inuyash�val j�tszadozni, csak vigy�zz meg ne �lj�n! – ord�tott a duzzog� Jakotsoura a vez�r.

-          De Bankotsu! Minek n�zel te engem? – s�rt�d�tt meg a zsoldos.

-          Oou Aniki! �n addig megkeresn�m azt a farkast, aki meg�lte Ginkotsout! – sz�lt k�zbe Renkotsou is, mivel egy�ltal�n nem volt kedve itt meghalni.

-          T�njetek. – sziszegte Bankotsu �s ellenfeleire n�zett.

-          Midayoi, keresd meg, �ket! – sz�lalt meg hidegen Sesshoumaru, er�s nyomat�kkal a hangj�ban.

Mido �rtetlenkedve n�zett r�, de a d�mon csak a magabiztosan �lldog�l� Bankotsut figyelte.

-          �n nem is harcolhatok? – nyavalygott a l�ny.

-          Midayoi! – emelte fel a hangj�t a szellem.

-          H�t j�, majd akkor keress meg, ha v�gezt�l! – azzal a kardokat h�vely�kbe rakat �s elindult a falu fel�.

A l�ny hamarosan elt�nt a szem�k el�l, a f�st�lg�, egykori r�t maradv�nyai k�z�tt pedig ott �llt a k�t f�rfi egym�ssal szemben. A Bankotsu hatalmas alab�rdj�t hanyagul a v�ll�ra vetette, Sesshoumaru elrakta a Tokijint.

- D�mon, csak nem puszta k�zzel akarsz megk�zdeni velem?

- Nem vagy r� �rdemes hogy a kardom v�res legyen miattad.

- Sokat gondolsz magadr�l. Lehet hogy Inuyash�val ellent�tben teljes d�mon vagy, de te leszel a 996dik, akit a Banryuumel meg�llek!

- Er�sen k�tlem! – v�laszolta a d�mon.

Bankotsu hangos ord�t�ssal a szellem ellen rontott. A b�rd villogott a kez�ben, de csak a f�ldre tudott les�jtani vele. Sessh k�l�n�sebb mozdulatot nem tett, csak minden egyes alaklommal elt�nt mire Bankotsu az el�z� hely�hez �rt. A zsoldos d�h�sen kergette, � meg egy csepp f�rads�g n�lk�l t�rt ki a csap�sok el�l.

-          Ne menek�lj! – ki�ltotta a zsoldos vez�r.

-          �gy gondolod? – k�rdezett vissza a d�mon, �s a k�vetkez� percben m�r az ember el�tt �llt.

Bankotsu megpr�b�lt lecsapni r�, de Sessh f�l k�zzel meg�ll�totta a b�rdot, majd megvillantak m�sik kez�n a karmok, de most � tal�lta csak el a f�ldet. �gy ment ez m�g egy p�r percig, de k�ptelen voltak sebet ejteni a m�sikon. Azt�n a d�mon egy k�nnyed mozdulattal, egy 5 m�terrel arr�bb �rt f�ldet.

-          Most meg vagy! – azzal megp�rgette, a feje felett az alab�rdot Bankotsu.

Sesshoumaru v�rta, hogy m�g egy l�p�st k�zelebb j�jj�n, azt�n kipattintotta az energia ostort. Az a meglepett f�rfi csukl�j�ra csavarodott �gy a fegyver kiesett a kez�b�l. Az csak d�bbenten n�zett. A d�mon el�re r�ntotta a zsoldost �s m�sik kez�n m�regz�ld f�nnyel felragyogtak a karmai. De m�g miel�tt el�rte volna ellenfel�t, az k�r�l felragyogott egy r�zsasz�n v�d�burok. Sesshoumaru visszat�ntorodott a h�rtelen megjelent pajzs l�tt�n. A zsoldos felett pokoldarazsak repkedtek.

-          Naraku! – sziszegte a fogai k�z�tt Sesshoumaru.

-          Igen te is �tban vagy annak a fick�nak! – nevetett a zsoldos �s a b�rdj��rt ny�lt.

-          M�r nem sok�ig, mert meg�l�m! – v�laszolta a d�mon �s � is a kardj��rt ny�lt.

A peng�k csillogtak a porfelh�ben, amit a harc k�zben csaptak. Az er�k egym�snak fesz�ltek, majd �jra meg �jra csap�sok indultak. A zsoldos �rthetetlen�l er�s csap�sokat hozott l�tre fegyver�vel, amiket Sessh sorra h�r�tott �s a Toukijinnel felelt r�juk. F�radhatatlanul k�zd�ttek, a d�mon kezdett egyre d�h�sebb lenni. Ezt ellenfele is l�tta �s fokozott er�vel t�mad, m�g nem Sessh kez�b�l kicsapta a kardot. A d�mon meg sem pr�b�lt ut�na ny�lni csak m�lt�s�gteljesen kiegyenesedett, �s megvet�en a f�rfira n�zett, az aranysz�n� szemek hidegen �s le�rhatatlan gonoszs�ggal csillogtak, majd v�rv�r�sbe csaptak �t.

- Haland�, ez az �letedbe fog ker�lni! – azzal a d�moni energi�k �ramolni kezdtek a teste k�r�l, haj�t �s ruh�j�nak lebeg� sz�leit az �g fel� emelve.

- Mi a? – ugrott r�m�lten h�tra a zsoldos �s m�r a menek�l�si �tvonalat kereste.

- Sesshoumaru! Ugyan m�r? – sz�lalt meg egy halk de er�teljes n�i hang a falu ir�ny�b�l.

Mido, Rin �s Jaken �lltak ott, a l�ny �s rosszall�an megcs�v�lta a fej�t.

-          Eddig hagytad, hogy j�tsszon, most meg k�pes lenn�l �tv�ltozni egy ilyen kis �kk�vel er�s�tette haland� hulla miatt? – k�rdezte.

-          Mi van? – h�zta el a sz�j�t Bankotsu.

-          Midayoi, minek j�tt�l vissza? – k�rdezte a d�mon, �s abba hagyta a v�ltoz�st.

A l�ny ek�zben elindult �s felvette a f�ldr�l a Tokijint. Sessh csak hitetlenkedve b�mult. A kardb�l kicsapott a j�l ismert lil�s aura �s k�rbe fonta a l�nyt.

- Ugyan m�r! – s�hajtott Mido �s egy suhint�ssal elt�ntette az aur�t �s tov�bb indult.

A szellem mell� l�pett �s az �v�be t�zte a kardot, Bankotsu csak t�volabbr�l b�multa a k�zj�t�kot �s csod�lta a k�l�nleges l�nyt. Az fel� fordult:

- Itt az utols� alaklom hogy �lve elmenj, vidd a nyamvadt szil�nkjaidat a b�rdodban �s mond meg annak a Narakunak hogy, sz�molja az �r�it…

- Csak a sz�d ilyen nagy kis l�ny? Vagy el�g feladat hogy ezt a bek�pzelt d�mont szolg�ld? – vakkantott vissza a zsoldos a v�d�pajzs m�g�l.

- Nem vagyok a szolg�ja �s te is tiszt�ban, vagy azzal hogy Sesshoumaru kisujja is t�bbet �r n�lad.

- Ugyan m�r, hiszen m�g csak meg sem tudott sebezni! – hencegett a zsoldos.

Az eddig n�m�n hallgat� d�mon �jra morogni kezdett.

-          Akkor meg m�rt rezelt�l be annyira, amikor v�ltozni kezdett? �s m�rt b�jt�l Naraku mocskos pajzsa m�g�? – k�rdezte hevesen �s megvet�en a l�ny.

-          Tetszel nekem te n�! Ha legy�z�m a nagy Sesshoumarut, megengedem, hogy engem szolg�lj! – v�laszolt a zsoldos �s t�mad�sba lend�lt.

-          Sesshoumaru ezt a mocskot �n �l�m meg! – sziszegte a l�ny �s m�r a kez�ben fesz�lt az �j.

-          Egy ny�lvessz�? Milyen r�miszt�! – nevetett a futt�ban k�zeled� Bankotsu.

Mido nem v�laszolt, csak ell�tte a nyilat. Az f�l�ton, mintha meg�llt volna a leveg�ben, a hegy�n�l f�nyg�mb jelent meg, majd k�k aur�val felizzott �s �tt�rte a f�rfi v�d�pajzs�t.

-          Sz�val miko vagy, r�ad�sul l�tod a szil�nkokat? Dupla siker! – vigyorgott a zsoldos �s t�retlen�l haladt el�re, mivel �t nem �rte el a vessz� – Banryuu! – ki�ltotta �s a csap�s a kett�s fel� sz�llt.

Mikor a porfelh� �lni kezdett az el�gedetten mosolyg� zsoldos arc�r�l lefagyott a vigyor. Egy v�r�s v�d�burok fogta fel az eg�sz t�mad�s.

-          Midayoi, fejezd be. Menny vissza �s v�dd Rin�ket �n, elint�zem! – sz�lalt meg a d�mon.

A l�ny s�hajtott, de nem ellenkezett. Feloszlatta a pajzsot �s a t�volban v�rakoz� k�t kis alak fel� indult. Ott meg�llt �s �jra felh�zta a v�d�pajzsot.

- Ha ez miatt a poj�ca miatt lerombolja f�l hegyet… - d�nny�gte az orra al�.

Sesshoumaru ek�zben el�h�zta �jra a kardj�t �s egy k�nnyed csap�ssal, elind�totta a Syouryuuhat. A k�k vill�mok k�z�tt a leveg�ben megpillantott�k a menek�l� zsoldost, majd egy kis t�rgyat a f�ldh�z csapott a d�mon l�ba el�tt. A f�st�lg� m�reg hatalmas felh�t k�pezve gomolygott az egyre halv�nyul� vill�mok f�ny�ben. Midayoi meglepetten l�pett p�rat el�re �s csak a f�st�t figyelte.

-          M�reg? Ellenem? H�t nem tanult�l annak a sz�nalmas t�rsadnak a sors�b�l? – k�rdezte a d�mon.

-          Eszem �g�ban sincsen tov�bb k�zdeni veled, �r�l�k hogy �jra �lek! �s ezt �lvezni is fogom egy gy�ny�r� n� t�rsas�g�ban! – v�laszolt a zsoldos, a k�vetkez� pillanatban m�r Midayoi mellett �llt, �s el� is egy ugyan olyan m�rget, tartalmaz� csomagot dobott.

Mindkett�j�k alakja elt�nt a f�stben, a h�tt�rben Rin r�m�lten felsik�tott. A d�mon balk�zbe fogta a Tokijint �s m�r jobbja a Tenseiga markolat�t, fogta. Gondolkod�s n�lk�l kir�ntotta a kardot, ami ahogy elhagyta h�vely�t m�r k�ken vil�g�tott. A kard hegye alig cs�szott ki a tokj�b�l a d�mon egy m�rhetetlen erej� csap�st k�ld�tt a f�stfelh�be. Olyat, mint amilyet eddig soha ezzel a karddal.

Azt�n el�lt a f�st �s Rint majd Jakent is megpillantotta a f�ld�n fekve. Hozz�juk l�pett. K�r�l�tt�k vil�gosk�k aura derengett majd percek m�lva a k�t kis l�ny fel�bredt. De Midayoinak �s a zsoldosnak semmi nyoma nem volt, ha csak azt az egy pontot nyomnak nem tekintj�k, ahov� a zsoldos a m�rget dobta, itt k�t m�teres k�rben talajig le�gett a f�.

-          Nagyuram! – suttogta r�m�lten Jaken.

-          Sesshoumaru nagy�r! Az a f�rfi elvitte Midot! – ny�gte k�h�gve Rin.

-          Tudom! – v�laszolta a d�mon �s alakja v�ltozni kezdett.

K�t kis t�rsa r�m�lten szaladtak a d�mon l�baihoz hogy �k is vele egy�tt tudjanak utazni. Sessh a hegy akad�ly�nak sz�l�ig rep�lt, majd ott alakot �lt�tt �s gyalogosan l�pett be az akad�ly m�g�. �rezte a zsoldosok b�z�t, �s k�vette azt. Kis id� m�lva az orr�t t�z �s puskapor szaga csapta meg a hajnalod� nap f�ny�ben. Nem foglalkozott vele, csak ment tov�bb n�m�n felfel�. Rin csendesen k�vette, Jaken pedig botj�ra t�maszkodva v�nszorgott. �gy k�vetkezett el a k�vetkez� nap hajnala.