Mag�nyosan…

By: Haszina

„Ostoba, ostoba Inuyasha!” – s�t�lt d�h�sen Kagome az iskola fel� – „Mi�rt kell neki mindig �gy felkapni a vizet, azt�n �gy �ll�tja be a dolgot, mintha �n egy utols� kis hetyke n� lenn�k…”

-         Kagome! – �rt�k utol bar�tn�i.

-         Jobban vagy m�r? –

-         Hogy van a l�dtalpad? –

-         Rendbe j�tt a h�tad? – bomb�zt�k k�rd�seikkel.

-         Sziasztok! – „Nagypapa…” – Igen m�r teljesen j�l vagyok. – mosolygott zavartan.

-         �gy �r�l�k, m�r kezdetem agg�dni Houjo miatt… - fogta meg a l�ny egyik karj�t Yuka.

-         Mi�rt? Mi t�rt�nt? –

-         Szeg�ny fi�, mindennap felkeres… - folytatta Ayumi.

-         M�r a fr�szt hozt�tok r�m. Azt hittem valami komoly baja van… -

-         Neked a szerelmi b�nat nem el�g komoly baj?! – rivallta le Eri.

-         H�t… -

-         Az iskola legjobb fi�ja, minden �j�ra akadna egy l�ny… -

-         �s � kitart�an csak r�d v�r… -

-         Igen, de �n m�r mondtam, hogy engem ne… -

-         Higurashi! – sz�llt le bicikli�r�l az eml�tett.

-         �, Houjo! Szia! – �dv�z�lte Kagome.

-         �gy �r�l�k, hogy �jra l�tlak, jobban van m�r a gyomorfek�lyed? –

„Gyomorfek�ly?! Meg�l�m, meg�l�m, meg�l�m…”

-         Igen, m�r jobban vagyok. K�sz�n�m! –

-         Higurashi, nem lenne kedved elj�nni velem moziba, most szombaton? –

-         Hm… Houjo sajn�lom, de szombatra m�r van programom… -

-         Semmi baj, majd m�skor meg�vlak… - b�cs�zott el.

-         Hov� m�sz szombaton? – szegezte neki a k�rd�st Eri.

-         Csak nem megint azzal az �r�lt bar�toddal leszel? – tette cs�p�re a kez�t Yuka.

-         Nem �r�lt! Igenis tud nagyon kedves lenni… -

-         Aha, h�t persze… - indultak �r�ra �s k�zben sokat pletyk�lkodtak.

-         � Higurashi, megtisztel jelenl�t�vel. – tette le a t�rt�nelemtan�r a napl�t – Ennek �r�m�re, mivel nincsen jegye, feleltetem.

„M�g ez is…”

-         Lenne sz�ves felsorolni nekem a k�z�pkori Jap�n �llamform�j�nak jellemz�it. –

Kagome fel�llt �s elkezdte sorolni, a m�r tapasztalt kegyetlens�geket. A szellemeket �s d�monokat jobbnak l�tta kihagyni…

-         N�gy�t�d. Mintha kicsit elkalandozott volna. –

Kagome nagy megk�nnyebb�l�ssel �lt le �s, innent�l kezdve semmi sem lohaszthatta le j�kedv�t, legal�bbis ezt hitte…

M�g alig cs�ngettek ki a m�sodik �r�r�l, le�lt reggelizni. Egyszer csak megpillantott egy, az ablak el�tt elsuhan� piros �rnyat. A k�vetkez� pillanatban, m�r a d�h�s hanyouval n�zett farkasszemet. Az �tel megakadt tork�n.

-         Inuyasha… -

-         Hogy k�pzeled, hogy csak �gy elj�hetsz! –

-         Inuyasha, ho… hogyan ker�lsz te ide? –

-         Vissza kell j�nn�d! –

Mire a l�ny felocs�dott, m�r mindenki a fura kin�zet�, fej�n kutyaf�leket visel� fi�t b�multa. Kagome azonnal megragadta, h�t�ra kapta t�sk�j�t �s kirohant vele a teremb�l, majd az iskol�b�l is. Mikor haza�rtek a d�ht�l teljesen piros fejjel ord�tozott a meglep�d�tt f�lv�rrel.

-         INUYASHA! M�gis hogy k�pzeled, hogy ut�nam j�ssz az iskol�ba, �s mindenki el�tt megjelensz egy �tsz�z �ve divatjam�lt ruh�ban, karddal oldaladon?! Most mindenki teljesen h�ly�nek n�z majd engem! –

-         Ne kiab�lj velem! �n csak k�vettem az illatod, eg�szen addig a nagy, fura kast�lyig! –

-         Nem lehetne halkabban. – l�pett ki a kony�b�l Mrs. Higurashi.

-         Anya… -

-         Kicsim, hogyhogy ilyen kor�n hazaj�tt�l, m�g nincs v�ge az iskol�nak? –

-         Igen csak… - itt d�h�s szemekkel n�zett a mellette �ll� hanyoura – musz�j volt hazaj�nn�m. –

-         Inuyasha, r�gen l�ttalak. Esztek valamit? – mosolygott kedvesen.

-         L�gy sz�ves anyu, k�sz�ten�l valamit. Mi addig felmegy�nk a szob�mba. – tolta maga el�tt Inuyash�t.

-         Persze. –

-         Kagome vissza kell menn�nk! –

-         �s m�gis mi�rt? –

-         Hogyhogy mi�rt?! Meg kell keresn�nk az �kk�szil�nkokat! –

-         Gondolhattam volna. �n neked csak erre vagyok j�… - fordult el s�rt�d�tten a l�ny.

-         Kagome… Nem csak erre vagy j�… -

-         H�t m�g mire, bajba ker�lni is nagyon j�l tudok… -

-         Hi�nyozt�l… -

-         Inuyasha… -

-         Nagyon hi�nyozt�l a t�bbieknek. –

-         Inuyasha. – mosolygott.

-         Hm? -

-         FEKSZIK! – �s azzal a f�lv�r elter�lt a padl�n – csak az�rt nem kapsz nagyobbat, mert az emeleten vagyunk, �s nem akarom, hogy r�nk szakadjon az �p�let. Adj h�l�t az �gnek… -

-         Kagome! Gyertek k�sz az ennival�. –

A l�ny nagy kelletlen�l leballagott az �sszevakart Inuyash�val, gyorsan megett�k a mil�n�it �s a h�tizs�k �sszepakol�sa ut�n m�r indultak is.

-         Kagome! – ugrott a l�ny nyak�ba Sippou.

-         Sziasztok. –

-         �r�l�k, hogy visszaj�tt�l. – k�sz�nt�tte Sango �s h�r�totta a szerzetes egy �jabb pr�b�lkoz�s�t.

-         Akkor indulhatunk is? – k�rdezte a hanyou, mivel kicsit kellemetlen�l �rezte mag�t, hogy m�r megint � a hib�s minden�rt.

-         Menj�nk. – pattanta szellemirt� Kirara h�t�ra, �t k�vette Miroku �s Sippou.

Kagome el�g�nyolta �t�tt-kopott bicikli�t �s m�r indultak is.

Nem is mehettek olyan r�gen, mikor elfeketedett az �g. Inuyasha meg�llt �s v�rszomjas pillant�st vetett az �gre.

-         Naraku… - szor�totta �k�lbe kez�t, majd a l�nyt h�t�ra vette �s elindult vele.

Sango�k se t�tov�ztak sok�. P�r percen bel�l, m�r csak a r�zsasz�n bicikli maradt ott, m�g mindig kattogva forg� kerekeivel.

-         Inuyasha. �r�l�k, hogy l�tlak. – h�zta g�nyos kacajra sz�j�t a p�vi�nb�rbe �lt�z�tt f�lszellem.

-         Naraku… Most meghalsz! – t�madott neki a Tetsusaig�val – Sz�lborda! – �v�lt�tte.

-         Hm. – mosolyodott el, �s egy mozdulattal v�d�pajzsot h�zott teste k�r�.

-         Kagome, most! A nyilat! – parancsolta a hanyou.

A l�ny csak b�lintott �s kil�tt egy szent ny�lvessz�t. Az felbontotta a v�d�burkot �gy szabad utat hagyva Inuyash�nak.

-         Sz�lborda! –

-         Kanna! – ord�totta Naraku, mire a kisl�ny el� �llt �s t�kr�t a sz�lborda fel� ir�ny�totta.

-         Visszat�kr�zi! – ki�ltott Kagome, de a hanyou m�r nem tudott reag�lni – Vigy�zz! – l�kte f�lre, �s �gy �t tal�lta el a t�mad�s.

Ekkor �rtek oda a t�bbiek, ledermedve �lltak ott �s n�ztek, nem tudt�k felfogni mi t�rt�nt. Sango reag�lt els�k�nt.

-         Csontt�r�! – haj�totta el bumer�ngj�t, amivel sikeresen kett� is szelte Narakut.

-         Egy szellemb�bu… - �llap�totta meg a szerzetes, majd Kagom�hoz rohant.

Kanna elt�nt, amilyen gyorsan j�tt, �gy t�vozott is.

-         Kagome! – rohant oda hozz� Inuyasha – KAGOME! –

-         I… Inuyasha… - ny�gte, majd sz�j�n nagy mennyis�g� v�r folyt ki.

T�bb� nem mozdult. Szem�b�l elt�nt a csillog�s, a csillog�s mely j�kedvre der�tett mindenkit, m�g a legborong�sabb napon is. Kezei ernyedten hanyatlottak a test mell�, �s kih�ltek. Azok a kezek melyekkel annyiszor l�tta el bar�tait.

-         Te ostoba! – ord�tott Inuyasha – TE OSTOBA! Mi�rt nem figyelt�l jobban!? �s �n… �s �n mi�rt nem FIGYELTEM JOBBAN?! Te IDI�TA!  Mi�rt ugort�l el�! TE OSTOBA!–

-         Kagome! – szaladt oda hozz� Sippou – Kellj fel hallod! Kellj fel! –

-         M�r nem fog fel�bredni. – hallatszott egy h�v�s hang, majd egy alak is csatlakozott hozz� – M�r meghalt. –

-         Kikiyou? – n�zett fel Inuyasha.

A papn� lassan k�zeledett a holttesthez.

-         Hozz� ne merj �rni! – dobta el� a csontbumer�ngj�t Sango, �s v�delmez�leg � is oda�llt.

-         Hagyd b�k�n! Ha a lelkedet akarod, keresd m�shol! – tette el�re fenyeget�s�l jobb kez�t a szerzetes.

-         Csak seg�teni akarok. – csengett hideg hangja.

-         Seg�teni? –

-         Elviszem magammal �s �ltre keltem. Mivel �n m�r halott vagyok nekem ez nem nagy feladat. Visszahozhatom a lelk�t az alvil�gb�l, de… -

-         Mi de? –

-         De semmire nem fog eml�kezni, �s m�r nem j�n vissza hozz�tok. Velem marad, tan�tv�nyomm� fogadom. –

-         Azt m�r nem! – makacsolta meg mag�t a szellemirt� – Nem hiszek neked! –

-         Sango, �llj f�lre… - hallatszott Inuyasha hangja.

-         Hogy mi?! Te r�b�zn�d erre a… -

-         Ez az egyetlen m�dja, annak, hogy �ljen… �s ameddig tudom, hogy �ps�gben van semmi sem baj… -

-         Ennyire fontos neked? – l�pett k�zelebb a papn�.

-         M�g jobban is! –

-         De Inuyasha te is nagyon j�l tudod, hogy Kikiyou seg�tett Narakunak, honnan veszed, hogy ez az eg�sz nem csak erre megy ki? Hogy megszerezz�k Kagom�t? – �rvelt Miroku, de besz�de s�ket f�lekre tal�lt.

A l�lekrabl�k lassan k�rbefont�k a halott l�ny test�t �s Kikiyouval egy�tt elt�ntek vele.

-         De Inuyasha! –

-         Most hagyj egy kicsit! Gondolkodnom kel! –

***

Egy l�ny s�t�lt az erd�ben. Gy�gyn�v�nyeket keresett. Haja szoros copfba volt fogatva, melyb�l jobb �s bal oldalt egy-egy sz�l laz�n kil�gott. Miko ruh�t viselt, h�t�n �jat hordott. Mik�zben gy�jt�getett, �gak z�rg�s�t halotta meg. Mikor odan�zett egy szellem tornyosult el�tte �s vicsorogva nekit�madt. A l�ny nem futott el, nem ijedt meg. Nyugodt arccal el�vett egy nyilat �s kifesz�tette. Kecses mozdulattal sz�lnek eresztette. A ny�lvessz� k�r�l r�zsasz�n f�ny jelent meg �s mikor eltal�lta a szellemet, m�g nagyobbra n�vekedett. A d�mon semmiv� foszlott, �s a l�ny nyugodtan l�pdelt tov�bb.

-         �, meg�rkezt�l? M�r agg�dtam, sok� nem j�tt�l. – n�zett fel egy teljesen ugyanolyan n�, az egyetlen k�l�nbs�g tal�n, a koruk volt. A most meg�rkez� miko legal�bb k�t, h�rom �vel fiatalabb volt.

-         Bocs�ss meg Kikiyou – sama, csak tal�lkoztam egy k�gy�d�monnal. -

-         Semmi baj. Megvannak a gy�gyn�v�nyek, amiket k�rtem. –

-         Igen, mindb�l tal�ltam. – adta �t.

-         Rendben Kagome, akkor te most menj �s l�sd el azokat, akiknek csak kisebb s�r�l�seik vannak, �s vigy�zz az �l�sk�d�kkel, tudod azokat csak a papn�k, �s a szerzetesek l�thatj�k. –

-         Igen. – ment h�tr�bb �s elkezdte fert�tlen�teni a rengeteg sebes�lt s�r�l�seit.

-         Akkor mi itt v�gezt�nk is. – k�sz�ntek el a faluf�n�kt�l.

-         Hogyan h�l�lhatn�nk meg, hogy seg�tettek a csat�b�l visszat�r�knek. –

-         Nek�nk ez a dolgunk. – �lltak tov�bb, �s alakjukat lassan elnyelte a hom�ly.

Este egy t� mellett vertek t�bort. P�r ez�st�s l�ny f�t hordott nekik, azt meggy�jtott�k, �s mikor m�r vid�man lobogott a t�z elmentek lef�r�dni. Lassan l�pdeltek a langyos v�zbe, �s k�zben besz�lgettek.

-         Merre megy�nk holnap? – k�rdezte a fiatalabb papn�.

-         Kelet fel� balj�sfelh�ket �reztem, sok szellem tart arra. Ha reggel siet�nk m�g el�tt�k, oda�rhet�nk. –

-         Rendben… Kikiyou – sama. –

-         Tess�k? –

-         M�r lassan k�t h�napja, hogy megmentett�l att�l, a hatalmas d�mont�l, �s a sz�rnyaid al� vett�l… de �n m�g mindig csak annyit tudok, hogy a nevem Kagome. –

-         �n se tudok r�lad semmit, mikor megmentettelek, csak annyit mondogatt�l Kagome vagy, �s el�jult�l. Mikor ism�t fel�bredt�l, m�r nem eml�kezt�l semmire… Tal�n b�nt valami? –

-         Nem… csak szeretn�m tudni, ki vagyok �n val�j�ban… Hiszen szinte teljese ugyan �gy n�z�nk ki, mindketten papn�k vagyunk, valami kapcsolta, csak van kett�nk k�z�tt. –

-         Lehet, de az is lehet, hogy csak a sors szesz�je akarta �gy. De ez m�r nem fontos, ami megt�rt�nt az megt�rt�nt, a m�lton nem v�ltoztathatunk. �n �gy szeretlek t�ged, mint h�gomat, �s �r�l�k, hogy m�r nem vagyok egyed�l. Am�g te nem volt�l, mag�nyosnak �reztem magam… -

-         �n is �gy szeretlek, mint n�v�remet, �s �r�l�k, hogy melletted lehetek. – mosolygott imm�r �s minden b�ja elsz�llt.

Reggel kor�n tov�bb indultak, mert m�g a d�monhorda el�tt oda akartak �rni a faluba. M�g d�lel�tt meg is �rkeztek. Ahogy bes�t�ltak a faluba, mindenki boldog tekintettel �s mutogatva n�zett r�juk. Mindig ez volt, mindenki szerette �ket, hiszen mindenki szerette a papn�ket. Biztons�g�rzetet adtak. P�r kisgyerek anyjukt�l elszakadva rohan hozz�juk oda, �s mosolyogva k�sz�nt�tt�k �ket.

A k�t miko nem �llt meg, csak kedvesen visszamosolyogtak �s mentek tov�bb a faluban l�v� legnagyobb h�zhoz.

-         A faluf�n�k fogad titeket. – vezette be a k�t l�nyt.

-         Mit �hajtotok? – k�rdezte a k�v�rk�s, bajszos ember.

-         S�t�t energi�kat �rezt�nk �s j�tt�nk felaj�nlani seg�ts�g�nket. – hajolt meg Kikiyou.

-         �gy �rted szellemek k�zelednek, a mi b�k�s falunkba? –

-         Igen, erre tartanak. –

-         Kikiyou – sama, egy �kk�vet �rzek, er�sen szennyezett. – sz�lalt meg Kagome.

-         �kk�? �n nem �reztem a jelenl�t�t. –

-         Igen birtokunkban van a szent �kk� egy darabja. –

-         Ott van, a… -

-         A p�rn�mban. Nincs ann�l biztons�gosabb hely. –

-         Az �kk� csak szerencs�tlens�get hoz az ilyen emberekre, add h�t �t. – ny�jtotta kez�t Kikiyou.

-         Az �kk� meger�s�t, mi�rt adn�m �t? –

-         Mert nem n�lad a helye. Kagome! –

Kagome kiny�jtotta kez�t �s �gy az �kk�szil�nk egyenesen a kez�be sz�llt. Tenyer�be z�rta �s mikor �jra kinyitotta, m�r feh�r f�nnyel ragyogott. Majd el�vette a nyak�ban l�g� nagyobb darabot �s beleolvasztotta.

-         Az �kk�vem! –