-         Csak elk�d�s�tette a l�t�sod, jobb neked n�lk�le. Mi most megy�nk, a d�monok mindj�rt itt lesznek. –

-         Ne v�rjatok h�l�t, az �n r�szemr�l ne. –

-         El�g nek�nk ez a szil�nk fizets�gk�nt. – sz�lt h�tra Kikiyou, majd t�voztak.

A falu k�z�ppontj�hoz mentek, egym�s h�t�nak d�ltek, majd kez�ket im�dkoz� form�n �sszetett�k. M�r mindenki �ket n�zte. Mikor megpillantott�k a szellemeket, egy emberk�nt kezdtek mormolni, valami �rthetetlen nyelven. Egy k�k v�d�pajzs n�tt k�r�l�tt�k, majd az elkezdett n�vekedni. M�r az eg�sz falut k�rbevette, megszil�rdult.

A szellemek meg csak k�zeledte. Egyre gyorsabban mentek �s mikor el�rt�k a pajzsot, porr� lettek. Semmiv� foszlottak.

Kagome �s Kikiyou �sszecsapta kez�t, mint aki j�l v�gezte dolg�t �s elhagyt�k a falut. A v�d�burok elt�nt, �s az emberek m�g mindig ott �lltak ledermedve. Kis id� m�lva �jjenezve t�rtek vissza norm�lis �let�kbe, �s h�l�t adtak az �gnek, hogy megmenek�ltek.

A k�t papn� vid�man s�t�lt tov�bb az �ton, l�lekgy�jt�kkel k�r�lv�ve. Kagom�ban n�ha fel�tl�tt a k�rd�s, mi�rt j�nnek mindig vel�k, de megk�rdezni nem akarta. Kikiyou is sokkal mosolyg�sabb mi�ta Kagome vele van. Sosem volt � gonosz, vagy cselsz�v�, csak szerelmes. Szerelmes Inuyash�ba �s term�szetes reakci� volt, a f�lt�kenys�g Kagom�ra.

Kagome hirtelen meg�llt �s elkezdett b�mulni egy r�zsasz�n valamit, amit j�csk�n csak ben�tt a f�. K�zelebb l�pett az �rdekes szerkezethez �s vizsg�lgatni kezdte. Erre m�r Kikiyou is felfigyelt.

-         Ez… ez valahogy olyan ismer�s nekem… - sz�lalt meg v�g�l a fiatalabb miko.

-         Ismer�s? – ment oda hozz� Kikiyou, azt�n beugrott egy eml�k: �ppen Inuyash�val tal�lkozott, mikor megpillantotta a fel�j�k ezen a j�rm�v�n halad� l�nyt – Gyere, menj�nk tov�bb, m�g s�t�ted�s el�tt el akarom �rni a k�vetkez� falut. –

-         J�v�k. – mondta �s tov�bb indultak.

M�r esteledett, mikor a faluhoz �rtek, megint �r�mmel fogadt�k �ket.

-         Most itt maradunk egy ideig, b�k�s falunak t�nik, �s valahol �kk�vet �rzek. – s�gta oda Kikiyou.

-         Igen az �kk�vet �n is �rzem, meg tudn�m mondani, hol van pontosan. –

-         Nem kell… ezt a szil�nkot lassan is r��r�nk megszerezni, olyan embern�l van, akit nem k�nny� r�szedni, elvenni t�le meg lehetetlen. Az kell, hogy � adja oda. –

-         �rtem… -

-         Akkor kin�l van? –

Kagome er�sen koncentr�lt, behunyta szem�t, majd k�rbe fordult.

-         Ott, ann�l a magas, fiatal fi�n�l. – b�k�tt ara fej�vel.

-         Rendben, gyere… - indult el fel�.

-         Sz�ll�st keres�nk, mert egy ideig a faluban maradn�nk, nem tudn�l befogadni minket? – �llt meg a magas ifj� el�tt, aki meglehet�sen j�k�p� is volt.

-         Pe… persze. – lep�d�tt meg, hogy pont �t sz�rt�k ki – Gyertek ut�nam. – a fi� egy kisebb kunyh�hoz vezette �ket, mely a falu sz�l�n, a foly� partj�n �llt – Ezt a kunyh�t haszn�lhatj�tok nyugodtan, �n ott lakom a m�sikban. – mutatott a mellette l�v�re – Ha b�rmire sz�ks�getek lesz, sz�ljatok nyugodtan. –

-         K�sz�nj�k. – mosolygott Kagome, majd n�v�r�vel egy�tt bevonult a visk�ba – Nem t�nik valami nagy harcos embernek, nem igaz�n �rtem, mi�rt ne adn� oda. –

-         A sz�ve tiszta. De d�moni energi�t �rzek k�r�l�tte, nem tudom mi�rt, de nem b�zom benne. –

-         Nekem rendes fi�nak t�nik, m�g csak annyi lehet, mint �n. –

-         Ez�rt b�zom r�d a szil�nk megszerz�s�t. –

-         Mire gondolsz? –

-         L�gy a bar�tja, b�zzon meg benned. –

-         Ezt nekem nem szabad, a papn�k tisztasz�v�ek, nem lehetnek kegyetlenek, az olyan mintha h�tba t�madn�m. –

-         Nem, nem �gy �rtettem. Mag�nyos, l�tszik a szem�n, l�gy vele bar�ts�gos, hogy j�t kapjon az �gt�l. Nem azt mondtam, hogy j�tszd meg el�tte a bar�tot, hanem azt, hogy l�gy a bar�tja. Seg�ts neki, megtanulni, mi az a szeretet, mi a boldogs�g. –

-         Rendben. Minden t�lem telhet�t megteszek. –

-         �n reggel k�rbej�rom a falut, �s foglalkozom, az emberekkel, rengeteg �l�sk�d� van ebben a faluban. Most tegy�k el magunkat holnapra. –

-         J� �jt. –

-         Neked is. –

-         Kikiyou. – l�pett ki a kunyh�b�l Kagome.

-         Most ment el, nem is olyan r�gen… - sz�lalt meg a foly�parton �l� fi�.

-         J� reggelt. – �lt le mell� a l�ny.

-          Neked is. – lep�d�tt meg, �s kicsit zavarban volt.

-         Az �n nevem Kagome �s a ti�d? –

-         E… engem Sotarunak h�vnak. –

-         Hogyhogy ilyen kor�n kelt�l? –

-         Mindig ilyen kor�n kelek, szeretem n�zni a napfelkelt�t. –

-         Igen a napfelkelte nagyon sz�p… Egyed�l �lsz itt? A sz�leid hol vannak? –

-         Egyed�l �lek. Az ap�m d�mon volt, de nem ismertem. �desany�m nem sokkal a sz�let�sem ut�n meghalt. –

-         �n annyira sajn�lom. �n nem tudtam. – menteget�z�tt a l�ny.

-         Semmi gond. –

-         Akkor te f�lszellem vagy? –

-         Igen. –

Kagome szomor�an n�zet a fi�ra, �s most m�r �rtette, mi�rt van egyed�l.

-         Mi az nem futsz el? Nem g�nyolsz ki? –

-         Mi�rt tenn�m? –

-         Mindenki ezt teszi… -

-         Csak az�rt, mert f�lig szellem vagy, nem kell t�ged b�ntani. Nem az hat�rozza meg milyen ember vagy. – mosolygott kedvesen.

Sotaru eg�szen meglepett k�pet v�gott, majd kicsit megnyugodott �s m�r nem is �rezte mag�t annyira egyed�l. Eg�szen j�l elbesz�lgettek, k�zben s�t�ltak, vir�got szedtek, meg beseg�tettek a szomsz�dos h�zakban. Kagome mindig kedvesen mosolygott, �s nevetett. Satoru ezt nagyon szerette a l�nyban, azt hogy nevet, ez mindig j�kedvre der�tette.

Mikor egyik nap, s�t�ltak a falu sz�l�n, �ti gy�gyn�v�nyeket keresve, p�r a f�lszelemmel egyid�s fi� t�vedt arra. Gondolt�k, sz�rakoznak egy j�t, k�rbevett�k Satorut, �s k�vel kezdt�k dob�lni. A l�ny kez�vel tett n�h�ny kacif�ntos mozdulatot a leveg�ben. A k�vek elporladtak.

-         Hagyj�tok b�k�n! – �llt el�.

-         Mi�rt fogod a p�rtj�t? Te egy papn� vagy, az a dolgod, hogy elpuszt�tsd a magafajt�kat. –

-         Nem, nekem az a dolgom, hogy megv�djem az embereket a GONOSZ szellemekt�l. Satoru pedig nem egy gonosz szellem, ha jobban megismern�tek r�j�nn�tek, hogy igenis nagyon kedves, �s bar�ts�gos fi�. –

-         K�nny� egy l�ny szokny�ja m�g� b�jni. -

„V�rjunk, mintha velem m�r t�rt�nt volna ilyesmi… Jinenji… de ki az a Jinenji…” – gondolatmenet�b�l a Satoru bor�totta ki.

-         �llj f�lre, nem akarom, hogy neked is bajod essen. – tolta f�lre.

-         N�zz�tek, milyen �nfel�ldoz� lett hirtelen. –

-         Minket nem v�gsz �t, m�g k�s�bb sz�molunk. – mondt�k azzal elrohantak.

-         J�l vagy? – seg�tett fel�llni a f�lszellemnek.

-         J�l, persze, hogy j�l. Neked nem esett bajod? –

-         Dehogyis, egy mik�t nem b�ntanak. – mosolygott ism�t, majd visszaindultak a kunyh�khoz.

Mikor oda�rtek sz�tv�ltak �tjaik. Mindketten beballagtak, saj�t kunyh�jukba.

-         K�s�n j�tt�l. –

-         Tudom, volt egy kis �sszez�rd�l�sem a helyiekkel. –

-         A fi� miatt? –

-         Igen, f�lszellem, ez�rt van olyan egyed�l. –

-         Akkor ezt �reztem… -

-         Kimegyek f�r�dni. Te nem j�ssz? – k�rdezte Kagome, m�r k�s� este.

-         Nem, most nem. – felelte Kikiyou.

Kagome kis�t�lt a visk�b�l �s k�rben�zett. Miut�n meggy�z�d�tt r�la senki sincs a foly� k�zel�ben, levetk�z�tt �s beles�t�lt a v�zbe. Mikor v�gzett m�g nem ment be, le�lt a partra, �s n�zte a csillagos eget. M�r j� ideje �lhetett ott, mikor mocorg�st halott a h�ta m�g�l.

-         Satoru, megijesztett�l… - k�nnyebb�lt meg, mikor megl�tta fi�t.

-         Sajn�lom, nem akartam. Le�lhetek? –

-         Persze, gyere csak… Mi�rt vagy f�nn ilyen k�s�n? –

-         Nem b�rtam aludni, ilyenkor mindig idej�v�k gondolkodni. –

-         �rtem… -

-         Kagome… -

-         Igen? –

-         �n m�r sokat besz�ltem magamr�l, de r�lad j�form�n m�g semmit sem tudok. –

-         Az�rt nem, mert magamr�l �n se tudok sokat. K�r�lbel�l k�t h�napja megt�madott egy d�mon �s Kikiyou – sama mentett meg. Azel�ttr�l semmire sem eml�kezem. Nagyon h�l�s vagyok neki, tan�tv�ny�v� fogadott. Most a sh�kongy�ngy szil�nkjait keress�k… –

-         �rtem, sajn�lom, hogy elvesztek az eml�keid. –

-         Nem tesz semmit. – mosolygott – Boldog vagyok n�lk�l�k is. –

Satoru lassan k�zeledett a l�ny fel�. Megfogta a kez�t, �s meg akarta cs�kolni, de ekkor…

-         Kagome! – jelent meg valami a horizonton, �s kiab�lva rohant a l�ny fel� sz�d�letes sebess�ggel.

Mikor oda�rt kicsit meglep�d�tt a l�tv�nyt�l: A l�ny k�zen fogva �l a csillagos �g alatt egy j�k�p� fi�val.

-         Kagome… -

-         Inuyasha. – l�pett ki a kunyh�b�l a halott papn� kifesz�tett �jjal.

-         Kikiyou… -

-         Nem eml�kszel. Megmondtam, visszahozom a lelk�t, de velem marad. –

-         Ismer engem? – lep�d�tt meg Kagome.

-         Inuyasha menj el! – parancsolta Kikiyou.

-         Inuyasha? Ez olyan ismer�s nekem… - gondolkodott el a l�ny.

-         Kikiyou k�rlek… Sz�ks�gem van Kagom�ra… sz�ks�gem van r�… -

-         Mi�rt? Mi�rt kell neked annyira? –

-         Mert… mert szeretem… -

-         Szereted? Te igaz�n szereted ezt a l�nyt? –

-         Igen… szeretem… -

-         Inuyasha… - n�zett fel Kagome, majd el�jult.

Satoru tehetetlen�l �s meglep�d�tten �lt f�l. Nem tudta mit k�ne csin�lnia.

-         �s velem mi lesz? Engem m�r nem szeretsz? –

-         Kikiyou, �n t�ged is szeretlek, de te m�r meghalt�l… Kagome velem van… -

-         Kagome is m�r meghalt egyszer… -

-         Kikiyou, te is tudod, hogy a kett� nem ugyan az, a te tested f�ldb�l �s csontokb�l lett �sszegy�rva, m�r nincs benne �let… Kagom�nak csak a lelk�t kellett visszahozni. Ez�rt h�l�s is vagyok neked, de m�r r�j�ttem… �t szeretem… -

-         �rtem… Sz�val �t v�lasztod helyettem… - eresztette le �j�t, majd m�g utolj�ra f�ln�zett – Azt akarom, hogy tudd… �n mindig is szerettelek. – sz�lt, majd �sszeroskadt �s nem maradt m�s bel�le, mint f�ld �s hamu.

Egy kis l�lekg�mb sz�llt ki bel�le, ami c�lba vette a m�g mindig eszm�letlen l�nyt. A hanyou odasz�kkent mell� �s Satoruval nem is t�r�dve �l�be vette fej�t.

-         Inuyasha… - �bredezett a l�ny.

-         Kagome. – g�rd�lt le egy k�nnycsepp Inuyasha arc�n.

-         Mi lett Kikiyouval? –

Inuyasha nem sz�lt, csak a f�ldkupacra mutatott, �s �t�lelte a l�nyt. Kagome lassan fel�lt �s �szrevette a ledermedten �ll� Satorut.

-         Satoru �n, �n annyira sajn�lom… -

A fi� nem felelt, csak befutott a kunyh�j�ba �s az �kk�szil�nkot otthagyta a f�ld�n.

-         Mit sajn�lsz? – �rtetlenkedett Inuyasha, de azt�n esz�be jutott az a jelenet, amikor meg�rkezett �ppen k�sz�lte megcs�kolni Kagom�t, erre gondolva d�h�s lett, �s ez meg is l�tszott rajta.

Kagome ezt �szrev�ve, egyb�l tudta honnan f�j a sz�l, �s megcs�kolta a hanyout. Az visszacs�kolt.

-         T�nyleg engem szeretsz? – k�rdezte Kagome.

-         Csak t�ged. – mosolygott Inuyasha �s �jra megcs�kolta visszakapott kedves�t, majd visszaindultak bar�taikhoz.

-         Kagome. – tabl�zott le Sango �s egy �r�mk�nny csordult ki szem�n.

-         Kagome! – vettette mag�t a l�ny nyak�ba Sippou �s alig akarta elengedni.

Miroku is szinte b�g�tt az �r�mt�l.

Kagome elmes�lte mi t�rt�nt vele �s el�vett egy nagyobb ruhadarabot. Kibontotta, majd megsz�lalt.

-         Csak mag�nyos volt… mag�nyos… -

-         Kagome… -

-         Visszavissz�k Kaelde any�nak. � eltemeti, hogy b�k�ben nyugodhasson… - bugyol�lta vissza a hamvakat, majd lassan nyugov�ra t�rtek.

Kagome m�g sok�ig forgol�dott az �jszaka, nem tudott aludni. Feltekintett az �gre, majd valami fur�t �rzett. Kikiyou volt az.

-         Legyetek boldogak… h�gom… - nyomott egy puszit Kagome arc�ra, majd v�gleg elt�nt.

Rem�lem tetszett. K�rlek, �rj v�lem�nyt a haszina@freemail.hu -ra.

Puszi: Haszi J