XXVI. Az akad�ly

-          Hogy mi? – k�rdezte a l�ny, �s � is arra n�zett.

A k�vetkez� pillanatban berobbant a kij�ratot eltorlaszol� k�vek halmaza. L�ngolva h�ztak el k�r�l�tt�k. Sessh a l�ny fej�t lenyomta �s test�vel takarta el. A Tokijint kikapta f�ldb�l �s a szikl�k fel� s�jtott vel�k. Azok elporladtak �s egy sem tal�lta el �ket. A f�st �s l�ngtengerben megjelent egy alak. Renkotsou.

- Bankotsu? Oda bent vagy? – k�rdezte a s�r� f�stt�l.

V�lasz nem j�tt csak egy villan�s. A karmok z�lden megvillantak �s 2 szil�nkot t�ptek ki a meglepett zsoldos test�b�l. Az h�trat�ntorodott �s a nyak�hoz kapott.

A f�st el�lt Sesshoumaru kez�ben ott csillogtak a v�res �kk�szil�nkok.

- Midayoi! – sz�lt h�tra.

A l�ny is el�re j�tt �s a meglepett zsoldosra n�zett.

- M�g egy van a jobb v�ll�ban! – mondta �s elvette a szil�nkokat a d�mon kez�b�l.

Azok amint meg�rintette �ket megtisztultak, �s r�zsasz�n f�nnyel ragyogtak. �m Renkotsunak is leesett, hogy ezek ketten mit akarnak itt. V�ll�ra kapta fegyver�t, �s eszeveszetten l�v�ld�zni kezdett. De nem ment vele semmire, mert a karmok �jra megvillantak a f�stben. De szerencs�j�re nem tal�lt�k el, �m hi�ba is l�tte ki sorra t�lteteit nem tal�lt el senkit. Kis id� m�lva meg�llt imm�r a barlang sz�j�ig h�tr�lva, ahol nagyot s�hajtva megt�r�lte a homlok�t.

-          Ezek csak nem lehetnek t�z�ll�k, mint az a nyamvadt Inuyasha!

-          T�vedsz! – j�tte egy rideg hang a h�ta m�g�l.

Renkotsunak m�g megfordulni sem volt ideje, csak �rtetlen�l meredt a mellkas�b�l ki�ll� hossz� karmokra. Az �kk�szil�nk v�resen kihullott a test�b�l. Sesshoumaru m�r csak egy �sszeaszal�dott csontv�zb�l tudta kih�zni a kez�t, ami pillanatok alatt porr�v�lt. Mido azt a szil�nkot is felvette �s megtiszt�totta, azt�n a d�monra n�zett.

Sessh zih�lva vette a leveg�t, fal feh�r volt, �s a Toukijin helyett m�r a Tenseig�t szorongatta.

-          Mido, nekem… - kezdte akadozva.

-          Sesshoumaru, mi van veled? – rohant hozz� a l�ny.

-          Az akad�ly. Er�s�dik. Nem b�rom.

-          �rtem. De mit tegyek!

-          Ki kell jutnom innen! – lihegett a szellem.

-          Tudtad, hogy ez lesz �s m�g is ut�nam, j�tt�l?

-          Nem volt m�s v�laszt�som, kock�ztatnom kellett!

-          Jaj! De hogy jutunk ki innen.

-          Neked kell kital�lnod! – v�laszolta Sessh mik�zben er�sen verejt�kezett.

-          Nem tudom. Eddig nem is l�tszott rajtad, hogy ilyen rosszul vagy! Mit tegyek? – p�nikolt Mido.

-          �rted k�zd�ttem. Musz�j volt b�rnom! – v�laszolt a szellem �s megingott – De Naraku. Tudta hogy itt vagyok, az akad�ly, elviselhetetlen.

-          Valamit tennem kell! �, meg van! – ki�ltott a l�ny �s az egyik �kk�szil�nkot megfogta �s a Tenseiga tokj�ba cs�sztatta.

A h�velyt maga el� tartotta egyik kez�vel, m�sikat im�ra emelve meger�s�tette majd a f�ldbe sz�rta. Egy kis k�p alak� feh�r v�d�burok keletkezett, ami k�r�l�lelte mind kett�j�ket. A d�mon �gy �rezte, mintha hossz� fuldokl�s ut�n �jra leveg�t kapna. S�hajtva rogyott f�l t�rdre, �s m�lyeket l�legzett. Mido elengedte a h�velyt, �s Sessh mell� l�pett. L�gyan megfogta a d�mon v�ll�t, le�ltette a f�ldre, majd � is mell� �l, �s hagyta, hogy a szellem az �l�be hajtsa a fej�t.

- Csak p�r perc kell! Ut�na indulunk Naraku ut�n!

- Nem �rdekel az a korcs! A l�nyeg hogy te jobban legy�l! – h�zta ki a hajsz�lakat Mido a szellem arc�b�l.

- Itt az alakalom, nem hagyom, hogy �jra elmenek�lj�n! Csak az a nyamvadt akad�ly ne lenne! – v�laszolt csukott szemmel Sessh.

- Ha lenne �jam, meg nyilaim, tal�n megpr�b�lhatn�m megt�rni.

- M�rt, nincsen? – k�rdezte a szellem �s fel�lt.

- H�t ami�ta a foly�ba estem nincsenek! Te meg m�g pihenj�l.

- M�r j�l vagyok! – v�laszolt a szellem – Mido, a m�sik alakodban eleve vannak nyilaid meg minden.

- Tudom, De hogyan v�ltozzak �t?

- H�t, hogyan ahogy szokt�l.

- De h�t?

- H�, te is a Tenseiga tokj�nak v�d�burk�n bel�l vagy!

- T�nyleg! – kapott a fej�hez a l�ny �s v�ltozni kezdett.

H�trany�lt a tegez�hez, �s leakasztotta az �j�t, �s egy ny�lvessz�t h�zott ki. A d�monra n�zett az b�lintott. Midayoi megfesz�tette az �jat �s a magasba c�lzott. P�r pillanatig v�rt, azt�n leengedte az �jat.

-          Nem fog menni! �rzem! – s�hajtott.

-          Ugyan m�r. Legal�bb pr�b�ld meg!

-          N�lam sokkal er�sebb szellemi er� tartja fenn!

-          �gy �retd egy nagyhatalm� szem�ly, seg�ti Narakut?

-          Igen. � k�ptelen lenne ilyent l�trehozni. Valaki a hegy belsej�b�l fent tartja ezt az eg�szet.

-          Figyelj, egy pr�b�t meg �r! Az �cs�m �s a bar�tai m�r bent vannak! Nem hagyhatom, hogy az � pr�d�juk legyen az a fatty�.

-          Semmi �releme sincsen! – s�hajtott a l�ny, �s �jra megfesz�tette a h�rt –V�rj egy percet! H�ny szil�nk is volt abban a halottban.

-          H�rom.

-          Meg van! – csillantak fel a l�ny szemei.

Az �jat maga mell� a f�ldre rakta �s el�szedte a k�t m�sik szil�nkot. �sszez�rta feh�r kis kezeit, �s im�dkozott. A szil�nkok �sszeforrtak, �s mintha m�g szebben ragyogtak volna, mire �jra sz�tnyitotta ujjait. Azt�n az egyik vessz� hegy�re illesztette, ami gond n�lk�l egy� v�lt vele. Mosolyogva a d�monra n�zett:

-          K�sszen vagy? – k�rdezte.

-          R�szemr�l mehet! – b�lintott Sessh.

A l�ny minden erej�t megfesz�tve h�zta h�tra a h�rt, az �gre c�lzott, �s ell�tte.

- Menny! – ki�ltott a vessz� ut�n.

Az f�gg�legesen felfel� sz�llt, majd mintha lassulni kezdett volna a v�lgykatlan tetej�nek magass�g�ban. Midayoi �s Sesshoumaru rem�nykedve figyelt�k, mi t�rt�nik. A ny�l eg�sz eddig nem csin�lt semmit sem, m�g csak tiszt�t� vessz�v� sem v�ll. Azt�n amikor lelassult, h�rtelen felcsillantak a hegy�ben a szil�nkok. R�zsasz�n f�ny �radt, �s a ny�l �tv�ltozott. Mikor el�rte az akad�lyt az �gen belef�r�dott �s meg�llt. Lila �s k�k f�nysugarak csaptak ki bel�le, �s spir�l alakban k�gy�zva vil�g�tott�k be a t�jat. A vessz� sz�pen lassan �tf�rta mag�t �s elt�nt. A szellem �s a l�ny �sszen�ztek.

�m a k�vetkez� pillanatban l�that�v� v�lt a hegy aur�ja, majd repedezni kezdett.

Ugyanekkor a Hakureizan belsej�ben Sango �s Miroku rem�nytelen�l harcolt egy �l� Buddh�v� v�lt mumifik�l�dott pappal. A szerzetes v�gs� pr�b�lkoz�sk�nt megnyitotta a sz�lcsatorn�j�t, �s v�rta mi k�vetkezik. Az akad�lyt fent tart� szent ember kez�b�l kics�szott az imaf�z�r. Mido ebben a pillanatban l�tte el a vessz�t, �gy az akad�lyt k�t t�mad�s �rte egyszerre �s az megingott. A pap felemelkedett �s szem�lyi v�d�pajzs�t fent tartva elmenek�lt a hegyb�l. Midayoi �s Sesshoumaru csak annyit l�ttak, hogy az akad�ly megt�rik, majd szertefoszlik.

A szellem �s a l�ny egym�sra mosolygott. Mido felszedte az id�k�zben a f�ldre visszahullott �kk�szil�nkokat. Sesshoumaru kih�zta a Tenseiga h�vely�t a f�ldb�l, a benne l�v� szil�nkot a l�nynak dobta, a kardot elrakta �s a barlang beomlott fel�hez l�pett. Mido ut�na l�pett. Sesshoumaru keze z�ld f�nyben �szott �s a szikl�kra n�zett. Azt�n �sszeh�zta a szem�t.

- Mido, te is �rzed? – k�rdezte.

- Igen! – r�ndult �ssze a l�ny – Ez hatalmas.

- Nem, ink�bb rengeteg! – v�laszolta a szellem.

A k�halmaz remegni kezdett, �k r�m�lten f�lre ugrottak. A szikl�k k�z�l el�t�rt t�bb sz�z szellem. Mindannyian a kij�rat fel� igyekeztek. Amilyen gyorsan csak lehetett megpr�b�lt�k elhagyni a hegyet.

- Ezek Naraku szellemi! – sz�lat meg Sessh.

- Menek�lnek? Az akad�ly tartotta fogs�gban �ket? – k�rdezte a l�ny.

- Val�sz�n�leg.

- Hallod? Nem k�ne meg�ln�nk �ket? – k�rdezte a l�ny.

- Csak id�fecs�rl�s!

- De k�s�bb kevesebb bajunk lenne! Meg Rin�ket is kint hagytad! – r�m�lt meg a l�ny.

A d�mon egy hang n�lk�l felpattant, �s m�r p�rd�lt is az energia ostor.

Midayoi sz� n�lk�l kiugrott �s vessz�t f�z�tt az �ja h�rj�ra, �s az alag�t belseje fel� l�tt. Egyetlen l�v�se megtiszt�totta a j�ratot. Valahol a m�lyr�l �rezte, hogy �jabbak fognak j�nni, de fut�snak eredt befel�. A szellem k�vette.

S�t�t nyirkos �s nem t�l bizalomgerjeszt� volt az �tjuk. �t k�zben �jabb csapat menek�l�vel tal�lkoztak, akiket sorra �rtalmatlann� tettek. M�r hossz� percek �ta haladtak el�re t�retlen�l, amikor is a l�ny meg�llt. A d�mon �rtetlen�l r� n�zett.

-          Sesshoumaru! Az �kk�szil�nkok mozg�sba lend�letek!

-          Tess�k?

-          Rengeteget �rzek! Egy hatalmasat, ami valahol felfel� �s el�tt�nk van. Kett� mintha vel�nk p�rhuzamosan haladna. Ezek eg�sz tiszta szil�nkok. �s �rzek m�g n�gyet, ami messzebb van mindegyikn�l, de az is k�zeledik.

-          Sz�val az a korcs megmozdult.

-          Nekem itt valami nem tetszik! – n�zett k�rbe egyre b�tortalanabbul a l�ny.

-          �n is �rzem! Siess�nk! 

�jra fut�snak eredtek, a rossz �rz�s nem m�lt el. Mido �gy l�tta, mintha a falak �letre keltek volna. Mozogtak, �s l�ketettek. R�m�lten futott a d�mon ut�n, �m az, h�rtelen meg�llt. Meredten n�zett a l�ba el�. S�llyedni kezdett, mintha a falak be akarn�k nyelni.

-          Sesshoumaru! – ki�ltotta r�m�lten a l�ny.

-          Ne gyere ide! – utas�totta a d�mon, de addigra a falakb�l el�b�j� ny�lv�nyok k�rbefont�k a test�t �s der�kig elt�nt a furcsa f�ldben.

-          Ne! – ki�ltotta a l�ny �s a k�vetkez� pillanatban megvillantak karmai, �s sz�tt�pt�k a d�mon lefog� furcsa karszer� ny�lv�nyokat.

-          Midayoi! T�nj innen! – l�kte el �t a d�mon, a talaj �jra t�mad�sba lend�lt ellen�k.

-          Ne! H�zz vissza! – ny�jtotta a kez�t a l�ny �s mag�hoz r�ntotta a d�mont, majd lehunyta a szem�t.

A v�r�s v�d�pajzs l�ktetve k�rbefogta �ket, �s kicsiny k�rben megtiszt�totta a ter�letet. �m �gy is kitart�an s�llyedtek, majd v�g�l elt�ntek a furcsa falakban olvadva. Mido lehunyta a szem�t, kezeivel Sesshoumaru ruh�j�ba kapaszkodott, arc�t a feh�r pr�mbe f�rta. A d�mon is csukott szemmel �llt a g�mbben, szorosan mag�hoz h�zta a l�ny, mintha �gy pr�b�ln� meg�vni. Hossz� percekig zuhantak.