3. r�sz: Egy f�lv�r �s egy hanyou harca

„Ak�rmerre n�zel sz�t,

Senki sincs, aki �v �s megv�d.

M�g a F�ld is eg�szen m�s,

Senki sem �rt �lmod l�nyeg�t.

K�rd�sedre v�laszt nem kapsz,

Az se seg�t, ha ezzel felhagysz;

Sorsod az, hogy harcba sz�llj...”

Egy f�lszellemmel �s egy maroknyi haland�val tal�lta szemben mag�t. Meg k�t apr� d�monnal, azonban �rezte, a neko az nem h�tk�znapi.

– Mit keresel a ter�letemen, korcs? – k�rdezte �lesen Sesshoumaru, �s – hab�r neh�z volt elrejtenie csal�dotts�g�t – Karuna a sz�ve k�rny�k�n f�jdalmat �rzett, mikor a f�rfi kiejtette a sz�t „korcs”.

S�hajtott egy m�lyet �s tekintet�t v�rakoz�an a hanyoura emelte, aki ink�bb kit�rt a k�rd�s el�l �s elterelte a t�m�t.

– Nah�t, b�ty�m... – hangs�lyozta ki rokons�gukat. – Hogyhogy egy f�lszellemmel utazol... �s mindketten m�g �letben vagytok?

– Hah? – Karuna �rtetlen�l pislogott r�, azt�n leesett neki. Alig l�that�an megvonta a v�ll�t, kifejezve v�lem�ny�t, hab�r nem is �t k�rdezt�k.

– Na nem mintha r�d tartozna, de ez csup�n egy f�lre�rt�s eredm�nye... – felelte lassan, megfontoltan a kutyad�mon.

– F�lre�rt�s? – visszhangozta egy fura �lt�z�k� l�ny a f�lszellem mell�l. – Milyen f�lre�rt�s?

Sesshoumaru m�r nyitotta volna a sz�j�t, de �tit�rsa nem engedte, hogy megsz�laljon:

– Bizony, egy fat�lis f�lre�rt�s! – b�logatott hevesen a l�ny. – Tulajdonk�ppen egy haland�t akart, de nem sz�m�tott r�, hogy az hanyouv� v�ltozik... sz�val... – itt egy �rtatlan tekintet k�s�ret�ben Sesshoumaru fel� fordult – Mit sz�ln�l, ha kik�sz�r�ln�nk ezt a csorb�t �s sz�pen, a vil�gb�ke nev�ben elb�cs�zn�nk egym�st�l, nagy�r?

Az inuyoukai m�rgesen morgott egyet, amit Karuna egy biccent�ssel, valamint egy apr�, g�nyos mosolyk�val nyugt�zott.

– Ne merj �gy besz�lni Sesshoumaru nagy�rral, szolga! – kotyogott k�zbe Jaken, de a l�ny egy j�l ir�nyzott r�g�ssal p�r m�terre elrep�tette, mint egy fura alak� labd�t, an�lk�l, hogy tekintet�t r� emelte volna. V�gig a kutyaszellemet f�rk�szte.

– Nos? – vonta fel egyik szem�ld�k�t.

Val�j�ban azonban nem tudta, mit is akar. Hiszen, ha elmegy, akkor v�gre ism�t szabad lesz �s szabadon... na igen, szabadon k�sz�lhat a nagyvil�gban, mindenf�le c�l n�lk�l, mint annak el�tte. Viszont, ha marad, akkor megfejtheti ezt a rejt�lyt, mely mag�t Sesshoumarunak nevezi, s tov�bb �lvezheti t�rsas�g�t.

„Mi?! �n nem is �lvezem!” v�gta r� azonnal gondolatban, amint befejezte t�preng�s�t, �m m�g mindig v�rta a kutyad�mon v�lasz�t, aki j�ghideg tekintettel meredt r�, mik�zben ujjait ropogtatta.

– Na mi van, Sesshoumaru? Tal�n elvitte a cica a nyelvedet? – k�rdezte Inuyasha, j�t kuncogva saj�t tr�f�j�n.

„Ha tudn�d, milyen igazad van...” s�hajtott mag�ban Karuna.

– Ehhez semmi k�z�d, �cs�m – felelte azonnal Sesshoumaru, azzal fel� fordult. – K�sz�lj fel a hal�lra, f�lv�r, mert most nem menek�lsz meg!

– Hah! Hogy tudn�l engem legy�zni, ha m�g egy sz�csat�ban egy egyszer� l�nyt sem vagy k�pes legy�rni? – v�gott vissza a f�lszellem.

– Egy... egyszer�... l�ny...?! – pr�selte ki mag�b�l a szavakat Karuna, igyekezve, fel ne robbanjon a d�ht�l ott helyben, azonban �k�lbe szor�tott keze �s meg-megr�ndul� szem�ld�ke t�k�letesen a t�rsas�g kifejez�s�re jutatt�k, hogyan is �rez.

Vett egy m�ly l�legzetet, �s v�gre uralma al� tudta vonni haragj�t. Egy eleg�ns mozdulattal kivonta kardj�t �s Inuyash�ra mutatott vele.

– F�lv�r – jelentette ki, ellenfel�nek c�mezve szavait. –Hogy mer�szelsz engem egy egyszer� l�nynak nevezni?! Majd megmutatom neked, ki az egyszer�!

– Te hogy mer�szelsz engem f�lv�rnek nevezni? Ugyanolyan vagy, mint �n! – csattant fel Inuyasha, mik�zben maga el� tartotta apja agyar�t.

– Hn. T�vedsz; �n nem vagyok f�lv�r – jelentette ki h�v�sen, azt�n megunva a b�jcsevelyt, r�t�madott.

Inuyasha egy lezser mozdulattal blokkolta csap�s�t, �m nagyon meglep�d�tt, mikor Karuna elkezdte visszafel� tolni peng�j�t – �s m�g siker�lt is neki! A kutyaszellem l�ba nyom�n m�ly bar�zd�kat v�gott a laza f�ldbe, mik�zben h�trafel� cs�szott.

A tiszt�s egyik fel�n Inuyasha bar�tai b�ztatt�k a f�lszellemet, s agg�dva pillantottak a k�zdelemre, mikor l�tt�k, hogy a l�ny elveszi egyik kez�t fegyvere markolat�r�l, s f�l k�zzel szor�tja sarokba a kutyad�mont – aki viszonz�sul m�rgesen morgott, de egyel�re �gy t�nt, tehetetlen volt.

A r�t m�sik v�g�n pedig Rin n�zte izgalommal-aggodalommal Karun�t, s csendben im�dkozott az Isteneknek az�rt, hogy �p b�rrel �ssza meg a l�ny – hab�r, �gy l�tszott, � �ll nyer�sre. Jaken Ah �s Unnak t�maszkodva h�mm�g�tt �s mormogott valami cseppet sem kedveset a harcol� l�nyr�l, de ezt szerencs�j�re senki sem hallhatta t�k�letesen. M�g Sesshoumaru nagy�r, arc�n egy unott kifejez�ssel, egy fa �rny�k�ba h�z�dva n�zte a k�zdelmet. �rdekes volt megfigyelni k�t hanyou harc�t, s igen sz�rakoztat�nak tal�lta �ket – amir�l csup�n halv�nyan adott tudom�st a k�lvil�g fel� a szem�ben j�tsz� furcsa f�ny.

V�gre sz�tv�ltak; Inuyasha lihegve igyekezett vissza�ll�tani norm�lisra l�gz�s�t, ami Karun�nak m�r j�val el�tte siker�lt.

– Egy�bk�nt sem tudom, mire vagy olyan nagyra azzal a karddal! – heccelte a fi�. – Hiszen olyan �sr�gi vacaknak t�nik, hogy azt csod�lom, m�g egyben van.

– Hah... – Karuna tiszt�ban volt vele, ellenfele csup�n id�t akar nyerni mag�nak, azonban ha egy kis bemutat�ra v�gyik, h�t legyen. – A l�tszat nem minden, kutyafi�, a Te kardod sem volt sokkal szebb, miel�tt agyarr� v�ltozott volna.

– De legal�bb �tv�ltozott!

– Ez annyira l�nyegtelen!

– Igenis fontos! – ellenkezett Inuyasha, m�r vigyorogva, hogy legy�zte a l�nyt – legal�bb egy sz�csat�ban, amit b�tyja nem tudott megnyerni.

– Pff... k�rlek, ha annyira musz�j... – Karuna meglend�tette �tl�ban maga el�tt fegyver�t, majd arca el� emelte. – Hab�r... – jegyezte meg t�preng� arccal – nem sz�nd�koztam megmutatni a kardom erej�t, egy szimpla t�mad�ssal is legy�zhettelek volna...

– Ne csevegj, mutasd, mit tudsz, te l�ny! – ki�ltotta Inuyasha, el�relend�lve. – N�zz�k, akkor mire vagy k�pes egy mezei karddal!

– M�r k�s� – mosolygott egyet g�nyosan Karuna. – Te k�rted, h�t megkapod!

Szemei megvillantak, a kard pedig halv�nyk�k, nem evil�gi f�nnyel izzott fel, peng�je pedig megv�ltozott: t�k�letes volt �s hal�losan �les. Inuyasha fegyver�t egy apr� mozdulattal meg�ll�totta, ism�t f�l k�zzel. Szikr�k csaptak mindenfel�, ahogy f�m tal�lkozott f�mmel.

– Megint meg�ll�totta a Tessaig�t! – h�k�lt fel Miroku.

– R�ad�sul f�l k�zzel – jegyezte meg Sango. – L�ttatok m�r valakit, aki k�pes erre?

– H�t, Sesshoumaru mindig ezt csin�lja... – jegyezte meg Shippou.

Kagome idegesen vihogott:

– Mivel m�s v�laszt�sa nagyon nincs is, azok ut�n, hogy Inuy... – a l�ny tork�n akadt a sz�, mikor megl�tta Sesshoumaru tekintet�t, mely r� szegez�d�tt.

Egy gonosz mosoly jelent meg az inuyoukai sz�ja szeglet�ben, amint lassan felemelkedett a fa al�l, s elindult fel�. Kagome nagyot nyelt. Amikor Sesshoumaru m�r csup�n p�r l�p�sre volt t�le, hirtelen kiszakadt a f�lelem hipn�zis�b�l, ami eddig leb�n�totta:

– Inuyashaaa! – sikoltotta.

Karuna eleg�ns mozdulatokkal harcolt, ha tehette, nem pazarolta erej�t-idej�t-mozdulatait. Vele ellent�tben, Inuyasha vadul, vak d�hvel t�madott r�, ez�rt is f�radt ki olyan k�nnyen. �pp most kapott egy j�kora r�g�st a has�ba, s a f�ld�n m�tereket cs�szva a h�t�n, egy fa t�rzse v�gre meg�ll�totta.

Karuna f�lig behunyta a szem�t, �gy t�nt, koncentr�l valamire. �s val�ban �gy volt: kardja egyik k�l�nleges t�mad�s�t akarta seg�ts�g�l h�vni. Lassan mindenre k�d �lt k�r�l�tte, csup�n Inuyasha piros alakj�t l�tta, amint felt�p�szkodik a f�ldr�l.

– Most megvagy... – mormogta egy el�gedett mosoly k�s�ret�ben, mikor megl�tta a k�r�l�tt�k �rv�nyl� fekete-feh�r energia�rv�nyeket. – �s m�g csak nem is kell a legnagyobb t�mad�somat haszn�lnom... – kuncogott halkan, azzal meglend�tette kardj�t, belev�gva ezzel az Inuyasha k�r�l kering� egyik fekete energiasz�lba.

Pontosabban, ezt tette volna, ha nem mozd�tja ki koncentr�ci�j�b�l egy sikoly:

– Inuyashaaa! – ez nem �gy hallatszott, mintha agg�dn�nak a f�lszellem�rt, hanem egy k�ts�gbeesett seg�ts�gk�r�snek.

Az utols� pillanatban �ll�totta meg a peng�t, miel�tt az hozz��rhetett volna ellenfele energia�rv�nyeinek egyik�hez. Morcosan ford�totta oldalra a fej�t, hogy jobban szem�gyre vegye a sikoltoz� Kagom�t. „Most meg mi van?!” k�rdezte m�rgesen gondolatban.

– Sesshoumaruu! – ord�totta Inuyasha, de l�tta, m�r nem �r oda id�be, �gy elhaj�totta a Tessaig�t.

Nagy hiba volt.

– Inuyasha! Fekszik! – hallatszott Kagome ideges hangja, majd pedig egy tompa puffan�s, amint a f�lszellem belecsap�dott a f�ldbe, mik�zben a haland� l�ny seg�ts�g�re sietett.

– H�! Ezt meg mi�rt csin�ltad?! – kiab�lt r� Inuyasha, mire v�gre siker�lt kik�sz�l�dnia a lyukb�l, melyet a puha f�ldbe �t�tt. – Megmentettelek!

– Egy fr�szt! Majdnem eltal�lt�l! – tiltakozott a l�ny.

Karuna csak a fej�t cs�v�lta, mik�zben kardj�t laz�n a v�ll�ra lend�tette, s nyugodt l�ptekkel els�t�lt a l�ny �s Sesshoumaru fel�, aki m�r nem l�tszott t�l m�rgesnek, �gy t�nt, sz�rakoztatja ostoba �ccse �s haland� bar�tn�je viaskod�sa.

– M�g egy emberl�nyt sem tudsz legy�zni, m�gis hogy v�rtad, hogy ellenem lesz es�lyed? – k�rdezte szem�ld�k�t felvonva Karuna, mikor m�r el�g k�zel volt Kagom�hez �s a vit�z� Inuyash�hoz.

A kard n�gy�k k�z�tt volt pontosan.

– Te meg mit besz...– a fi� azonban nem tudta befejezni mondat�t, mert Karuna megfogta a f�ldbe �kel�d�tt Tessaig�t �s kih�zta onnan.

– Most egy �sr�gi vacak, hogy a te szavaiddal �ljek... de n�zz�k csak... hogy is csin�ltad...? – morfond�rozott el Karuna, mikor egy picit meglend�tette a Tessaig�t tart� karj�t, mik�zben m�sik kez�ben m�g mindig a saj�t peng�je volt, a v�ll�n pihentetve.

Egy szempillant�s alatt �tv�ltozott egy gy�ny�r� agyarr� a Szent Kard. A l�ny megvizsg�lgatta.

– �gy �rzem, nagy er� vagy benne, te m�gsem tudod haszn�lni rendesen... – jegyezte meg csendben, csak �gy mag�nak.

– Milyen nagy a sz�d! Add vissza a kardom! – kapott ut�na Inuyasha, de Karuna egy sz�kken�ssel m�terekkel h�tr�bb �rt f�ldet.

– Hmm... hadd gondolkozzak... nem! – felelte. – El�tte kipr�b�lom!

– Azt sem tudod, hogy kell haszn�lni! Ne r�h�gtess! – fennh�j�zott Inuyasha, ez�rt csakugyan meglepte a l�ny �szinte v�lasza, holott ism�t valami cs�p�s megjegyz�sre sz�m�tott t�le.

– Igazad van, val�ban nem tudom; hisz nem ismerem ezt a kardot – b�lintott a l�ny. – De ez nem azt jelenti, hogy nem tudom el�hozni egyetlen t�mad�s�t sem... ugye?

K�rdezte egy kisl�nyos mosoly k�s�ret�ben, s egy gyors karlend�t�ssel arra fel� fordult, amerre senki sem �llt; a k�vetkez� pillanatban pedig letarolta a Sz�lborda a f�l erd�t.

Inuyash��k sz�ja t�tva maradt a d�bbenett�l.

– Hogy... hogy volt�l k�pes haszn�lni a Kaze no Kizut? – hebegett a kutyad�mon.

Karuna megvonta a v�ll�t.

– Sz�val ez a t�mad�s neve. Klassz, de kor�ntsem a legt�bb, ami kihozhat� ebb�l a kardb�l... mindegy, �gyse tudom mire haszn�lni, nekem m�r van egy sokkal jobb kardom! – kacsintott, azzal visszadobta Inuyash�nak az agyart. – Gyakorolj szorgalmasan, kutyafi�, akkor tal�n nem lesz ennyire unalmas a k�vetkez� �sszecsap�sunk...

– Mir�l besz�lsz? Megfutamodsz?

– Hja. Menek�l�k a hal�los unalomt�l – v�laszolta k�z�ny�sen a l�ny, azzal elindult.

Sesshoumarut is meglepte, hogy ilyen k�nnyen k�pes volt el�hozni ez a f�lv�r a Sz�lbord�t, r�ad�sul minden kisebb er�fesz�t�s n�lk�l, vagy hogy tudat�ban lett volna annak, mit tesz. Azonnal elindult, hogy �sszegy�jtse Rint �s Jakent, hogy folytathass�k �tjukat. Az�rt figyelt, a l�ny k�veti-e.

Most m�r nem �llt sz�nd�k�ban kiengedni a mark�b�l, hiszen Karuna tudott b�nni a Tessaig�val, �s... Rin is megkedvelni l�tszott ezt a f�lv�rt.

„F�lv�r...” r�ncolta �ssze homlok�t a nagy�r. „Ez a l�ny azt mondta, nem f�lv�r... de biztos vagyok benne, hogy hanyou. �rezni az illat�n...” zavartan �sszesz�k�tette szemeit. „�rezni a szag�n.” jav�totta ki saj�t mag�t azonnal.

Ekkor �rte be �ket a l�ny. Term�szetesen a Tessaig�t nem hozta el. De az agyar m�r annyira nem is sz�m�tott neki, hiszen a Toukijin volt olyan j�, s�t tal�n m�g jobb penge is, mint amaz. �s �gy t�nt, Karuna is megvolt a saj�t mag��val.

Sesshoumaru csendesen s�hajtott, a t�bbiek el�tt haladva. M�g hossz� volt az �t a kast�lyig, s m�r most �gy �rezte, nem lesz egyszer� sem, f�leg a l�nnyal az oldal�n. Egy apr� pillant�st vetett r�, amint Rinnel halkan besz�lgetett, azt�n visszafordult az �t fel�. Tudta, hogy nehezen fogja elviselni a term�szet�t, de k�nytelen volt megtenni.

„Van valami k�l�n�s Karun�val kapcsolatban... ki fogom der�teni!” egy alig �szrevehet� mosoly j�tszadozott a nagy�r sz�ja szeglet�ben a nap tov�bbi r�sz�ben. M�g akkor is, mikor �jszak�ra nyugov�ra t�rtek...

Folytat�sa k�vetkezik...