-          Majd elmes�lem.- felelte a d�mon.

Felemelkedtek a magasba, �s Este palot�ja fel� vett�k az ir�nyt.

-          Rin! Rin! Hol vagy? Rin!

A kiab�l� Jaken volt. Mikor �szrevette, hogy a kisl�ny nincs vel�k, elkezdte keresni. El�sz�r nem nagyon agg�dott, de miut�n h�rom �ra is eltelt, m�r teljesen elvesztette az esz�t.

-          Hol lehet ez az ostoba kisl�ny?

-          Seg�tek keresni.- mondta Chijo.

-          Mi is.- felelt�k a t�bbiek.

Tov�bb kutattak, de semmit sem tal�ltak. Hirtelen Inuyasha felki�ltott.

-          Gyertek gyorsan!

Mindenki odasietett.

-          Itt j�rt k�t d�mon is. Egyiket sem ismerem. De Rin szag�t is �rzem.

-          NEEEM!!!!

Jaken levetette mag�t a f�ldre.

-          Felfalt�k! Rin meghalt! Kudarcot vallottam!

Inuyasha is �gy gondolta, hogy a kisl�ny m�r halott. Nem ismerte fel a b�tyja szag�t, mert egy kicsit megv�ltozott. Nem nagyon, de �pp el�gg� ahhoz, hogy az �ccse ne tudja azonos�tani. A t�bbiek szem�be k�nny sz�k�tt.

„Rem�lem, tal�lkozik a t�lvil�gon Sesshomaru-val. Akkor v�gre boldog lesz.”- gondolta Inuyasha.

3. fejezet: Mi, mi�rt �s hogyan

Sesshomaru hamar be�rt a palot�ba Rin-nel. A kisl�ny sokat n�zel�d�tt �t k�zben.

-          Hol vagyunk?- k�rdezte.

-          Egy nagy erej� d�mon birodalm�ban.

-          Ismered �t, Sesshomaru-sama?

-          Igen, j� bar�tok vagyunk.

Nem k�rt�k, hogy nyiss�k ki a kaput, egyszer�en �tugrottak a falon, j�l meglepve ezzel a lak�kat.

-          Sesshomaru Nagy�r!- szaladt oda hozz�juk Nia.- Merre volt�l?

A d�mon v�lasz helyett lerakta Rin-t a f�ldre. A kisl�nynak nagyon tetszett a hely.

-          � meg kicsoda?- k�rdezte csod�lkozva Nia.

-          A nevelt l�nyom.

-          Neked is van? Jobban hasonl�tasz Est�re, mint gondoltam.

-          Szerintem sokban k�l�nb�z�nk.

Nia lehajolt Rin-hez.

-          Szia, az �n nevem Nia kisasszony.

-          Szia! Rin vagyok.

-          Gyere, k�rbevezetlek.

Sesshomaru addig kiment az udvarra. Mindenhol vir�gok ny�ltak, volt olyan fa, amelyik termett is. Sesshomaru le�lt, s arra gondolt, vajon siker�l-e Est�nek meggy�znie Totosait.

Este eg�sz nap �s �jjel v�gtatott. Mikor oda�rt Totosai m�hely�hez, az els� dolga az volt, hogy tudt�ra adta, itt van.

Totosai �pp egy kisebb k�st pr�b�lt �les�teni, amikor �szrevett egy pocsoly�t a bej�ratn�l.

-          Olyan forr� itt a f�ld, hogy az es� menten elp�rolog, ahogy le�r! Hogy ker�l ide m�gis ez a pocsolya?

Hirtelen egy kis k�gy� j�tt ki a pocsoly�b�l. A k�gy� is v�zb�l volt. Odak�szott Totosai l�b�hoz �s r�m�szott a bok�j�ra. K�rbetekerte, de nem szor�totta meg.

-          Este?- suttogta a kov�cs.

-          L�tom, r�j�tt�l, ki k�ldte a pocsoly�t neked.

Totosai az ajt�ban �ll� d�monra emelte a tekintet�t.

-          Nocsak! R�g tal�lkoztunk, Este Nagy�r. Mi j�ratban vagy itt, hol semmilyen folyad�k nem marad meg?

A d�mon odament �s felemelte a kez�t. Hirtelen a f�ld megremegett �s a v�z sz�k�k�tszer�en kil�vellt a magasba. Igaz, hogy nem �rt le a f�ldre a h�s�g miatt, de ilyen m�r �vsz�zadok �ta nem t�rt�nt ezen a k�rny�ken.

-          Hmm, az er�db�l nemigen vesztett�l, bar�tom.

-          De te sem. Egy sz�vess�get szeretn�k k�rni t�led.

-          �s mi lenne az?

-          Gyere el velem egy p�r napra a palot�mba. Van egy kard, amit veled egy�tt szeretn�k elk�sz�teni.

-          Ha eddig megvolt�l n�lk�lem, mi�rt pont most k�rsz meg r�?

Este elmosolyodott.

-          Tudtam, hogy nem akarsz majd j�nni. De k�rlek, gondold meg! Nagyon s�rg�s lenne.

-          �s m�gis milyen kardot nem tudsz n�lk�lem elk�sz�teni?

-          Azt itt nem mondhatom meg.

-          Titok?

-          M�g az.

-          Ut�lom a titkokat.

Este let�rdelt Totosai el�.

-          Ha ez a kard nem k�sz�l el, rengeteg �let lesz vesz�lyben.

-          Kinek a megrendel�s�b�l k�sz�lt?

-          Az a legnagyobb titok.

-          Furcsa, hogy v�llaltad a kov�csol�st. Nagyhatalm� �r lenne?

-          Bar�t.

-          A te bar�taidnak nem k�sz�tek kardot.

-          M�r tal�lkozt�l vele. T�l j�l ismered.

Este tudta, hogy valaki hallgat�zik, �gy a besz�de k�zben le�rta a kulcssz�t a f�ldre.

„TENSAIGA, SESSHOMARU”

Totosai nem v�ltoztatott a hangj�n, pedig nagyon meglep�d�tt.

-          Sz�val ismerem? Sok embert ismerek, akinek kardot k�sz�tettem.

-          K�rlek!

-          Na j�, elmegyek veled. De csak n�h�ny napra.

-          Nem fogod b�nni.- mondta Este.

Csettintett egyet, mire mindketten v�zz� v�ltak �s elp�rologtak, elmosva maguk ut�n a szavakat. Amikor Este meg�rkezett, �szrevett egy nagy holl�t a f�n. Mivel itt a m�rges g�zok miatt nem �lnek �llatok, r�gt�n tudta, hogy a mad�r egy k�m. Ez�rt nem hozta sz�ba az okot Totosainak.

P�r kilom�terrel od�bb egy kis felh� jelent meg az �gen. Hirtelen zuhogni kezdett bel�le az es�. Amikor v�ge lett, a f�ld�n a v�zb�l �ssze�llt Este �s Totosai.

-          De gy�l�l�m, mikor ezt csin�lod! Mindig v�ziszonyom lesz t�le.

-          Bocs�nat, de volt egy k�med odakint.

-          Tudom, m�r j� p�r napja itt legyeskedik. Naraku k�mje lehet.

-          Igen, azt gondoltam.

-          Valami k�sz�l�ben van. T�rt�nni fog valami, amit Naraku szeretne elker�lni.

-          M�r megt�rt�nt. Sesshomaru visszat�rt.

Totosai most m�r nem fogta vissza mag�t.

-          Hiszen meghalt! Visszak�ldt�k? De mi�rt?

-          Azt nem mondta el. De elt�rt a Tensaiga �s �ssze kell kov�csolni.

-          Igen, tudom. Minden megvan hozz�?

-          Igen.

-          Akkor menj�nk.

Sesshomaru m�g mindig az udvarban �ld�g�lt, mikor Rin visszat�rt. Nia kicsit meg is vizsg�lta, miut�n hallotta a kisl�ny besz�mol�j�t a t�rt�ntekr�l. Furcs�nak tal�lta, de semmi baja nem volt. V�g�l elengedte a kisl�nyt.

Rin odament a d�monhoz.

-          Sesshomaru Nagy�r!

-          M�r v�geztetek is?

-          Igen. Ki az az Este?

-          � egy hatalmas v�zid�mon. R�gen sokat voltunk egy�tt. Szinte m�r t�l j�l ismer.

Rin le�lt Sesshomaru mell�.

-          � a palota ura?

-          Igen.

-          Sesshomaru-sama! Mi�rt j�tt�nk ide?

-          T�n nem tetszik a hely?

-          De, csak… nem �rtem.

A d�mon szembe fordult a kisl�nnyal.

-          Tudod, mikor meghaltam, elt�rt a Tensaiga. � seg�t �sszekov�csolni.

-          A Tensaig�t nem Totosai-sama k�sz�tette?

-          De, f�lig. A Tensaiga egy gy�gy�t� kard, hisz tudod. Az ereje nagy. Ha elt�rik, elveszti ezt a k�pess�g�t. Ha �jra azt szeretn�nk, hogy eggy� v�ljon, �s olyan legyen, mint r�gen, az eredeti k�sz�t�it kell �sszeh�vnunk.

Sesshomaru egy kis sz�netet tartott.

-          A Tensaiga erej�hez nem el�g egy d�mon �s egy ember ereje. Az Ap�m ez�rt megk�rt m�g egy d�mont �s egy miko-t, hogy seg�tsen neki. Az egyik d�mon � maga volt, m�g a m�sik Este, a kov�csmester. Akkoriban m�g csak egy miko volt olyan er�s, hogy tudjon seg�teni, Midoriko papn�. Az � v�re seg�tett a Tensaig�nak �letre kelni. Este �s Totosai a tud�sukat haszn�lt�k fel hozz�. �gy, a kard v�gleges alakj�nak elnyer�s�hez �t f� kellett.

Rin elkezdett sz�molni valamit az ujjain.

-          Ak�rhogy is n�zem, �n csak n�gyet tudok �sszesz�molni.

-          Gondoltam. Inutaisshou, Totosai, Este, Midoriko �s �n. �gy vagyunk egy�tt.

-          De te mi�rt?

-          Mert valakinek haszn�lnia is kell, nem gondolod?

-          Ja, igen.

Sesshomaru egy kicsit elgondolkodott.

-          Rin, most egy olyan dolgot fogok neked elmondani, amit senkinek sem szabad tudni rajtunk k�v�l.

A kisl�ny �rdekl�dve n�zett r�.

-          �n igaz�b�l nem voltam a t�lvil�gon.- folytatta Sesshomaru.- �gy f�l�ton voltam, mikor tal�lkoztam Ap�mmal. � megb�zott valamivel… �s most itt vagyok. Azt mondta, el kell hoznom valamit az �rz�j�hez, mikor elj�n az ideje.

-          Mi volt az, Sesshomaru Nagy�r?

-          Most j�l figyelj, Rin. Mikor a Shikon no Tama elt�r�tt, az egyik szil�nk valamilyen m�don �tjutott a t�lvil�gba. Az ott l�v�k v�rtak addig, m�g elj�tt valaki, akinek el�g ereje volt ahhoz, hogy visszahozza, �s titokban tartsa. Ez�rt elrejtett�k a szil�nkot a k�ld�tt jobb oldal�ba.

Sesshomaru r�mutatott a mellkasa jobb oldal�ra.

-          Val�sz�n�leg nem j�ttem volna vissza, ha ez nem lenne. Bennem van.

Rin nagyon meglep�d�tt. Akkor az volt az a f�ny, ami k�r�lvette �t.

-          A lelkem legm�ly�re �ltette a szil�nkot, ahol senki sem veheti �szre. Csak �n hozhatom onnan ki, senki sem f�rhet hozz� rajtam k�v�l. Csak akkor vehetem ki, ha m�r az eg�sz �kk�b�l m�r csak ez az egy szil�nk hi�nyzik. Te �rezted az erej�t, mikor megtal�ltalak. Meggy�gy�tott. Sokat kock�ztattam vele, de meg�rte.

Rin �t�lelte a d�mon derek�t.

-          Nem mondom el senkinek sem, Sesshomaru-sama! Esk�sz�m!

-          Tudom. B�zom benned. �pp ez�rt mondtam el.

Sesshomaru az eg�sz besz�lget�s alatt figyelte a szagokat a leveg�ben. Egyik ember sem j�tt oda a kerthez, �gy el tudta mondani Rin-nek, amit akart. A kisl�ny hirtelen megmozdult.

-          De Nagyuram! Midoriko papn� m�r meghalt! �t nem h�vhatod ide!

-          Nem is kell. A reinkarn�ci�ja itt �l a palot�ban. Ni�nak h�vj�k.

Rin elk�pedt.

-          Nah�t! Nem is tudtam!

-          Persze, hogy nem. Ezt nem hangoztatj�k.

Hirtelen egy kisl�ny rohant be a kertbe.

-          Este Nagy�r meg�rkezett.

Sesshomaru �s Rin fel�llt.

-          K�sz�nj�k az �rtes�t�st.

Est�t �s Totosai-t a kapun�l tal�lt�k meg.

-          Nah�t!!!!!- ki�ltott fel Totosai, mikor megl�tta Sesshomaru-t.- H�t m�gis igaz! Visszat�rt�l!

-          Gondoltad, hogy hazudok?- k�rdezte mosolyogva Este.

Hirtelen �szrevette Rint-t.

-          � meg kicsoda?

-          � Rin. Majd elmagyar�zom, hogy ker�lt ide.

-          Igaz is, nincs sok id�nk, ha min�l hamarabb el akarsz menni.

Este odament bar�tj�hoz �s elvette t�le a Tensaiga maradv�nyait.

-          Szerintem �ssze tudjuk kov�csolni, nem?

Totosai szem�gyre vette a kardot.

-          Igen, nagy az es�ly r�. Kezdj�nk is hozz�.

Sesshomaru lehajolt Rin-hez.

-          Menj j�tszani. Mi most elmegy�nk egy kicsit.

-          Rendben.

Este k�l�nbbej�rat� m�helye a f�ld alatt volt, egy barlangban. Oda csak � l�phetett be, �s persze az, akit mag�val vitt. Az eg�sz palot�ban csak egy ember volt, aki l�thatta bel�lr�l, Nia. Most � is vel�k ment. Tudta, sz�ks�g�k lesz r�.

�gy m�r minden egy�tt volt. A kard pont „j�l” t�rt el, mert nem esett ki bel�le szil�nk, �gy semmi sem kellett az �sszeilleszt�s�hez, csak a k�t f�l. �gy Inutaisshou ereje megmaradt. Este �s Totosai is egyes�tette tud�s�t, Nia pedig v�rt a h�v�sra. Mikor a kard m�r el�gg� felforr�sodott, Este �s Totosai �sszeillesztette. Azt�n Nia k�vetkezett. El�vett egy k�st, odament a kardhoz �s megv�gta a tenyer�t. A v�r a t�r�s hely�re cs�p�g�tt. A Tensaiga dobbant egyet, jelezve, hogy m�r van benne �let. Ezut�n Este �s Totosai felv�ltva �tni kezdt�k a kardot. Minden egyes �t�sn�l er�s f�ny j�rta be a barlangot. Ni�t nagyon vak�totta a hirtelen j�tt vil�goss�g, �gyhogy becsukta a szem�t. Sesshomaru-nak nem szabadott hozz��rni a kardhoz, m�g el nem k�sz�lt. Ez�rt � csak figyelte az esem�nyeket.

Az utols� mozzanat a kard leh�t�se volt. Ezt sem lehetett egyszer�en megoldani, hisz a Tensaiga k�l�nleges volt.

-          Meg kell v�rnunk, m�g mag�t�l kih�l.- sz�lt Este.