-          Az menny id�?- k�rdezte Sesshomaru.

-          Nem tudom. �gy… k�t nap.

-          Sok.- d�bbent meg Nia.

-          Igen, de �gy megmarad az ereje.- mondta Totosai.- Addig v�rnunk kell. Sesshomaru, a Tensaiga egy kicsit er�sebb lesz, mint eddig. De ez nem azt jelenti, hogy ki kell pr�b�lnod, mikor t�rik el.

-          Ne f�lj! Nem fogom!

-          M�g valami. Meg kell tanulnod rendesen haszn�lni.

Sesshomaru igencsak megd�bbent.

-          Mert eddig nem haszn�ltam j�l?

-          Nem tudod az �sszes v�dekez�si m�dot, amit a kard tud. Gyakorolnod kell vele.

Este elnevette mag�t.

-          �gy �rted, �lj�n meg valakit, azt�n �lessze fel?

-          Nem. Majd r�j�tt�k.

Sesshomaru �s Este �sszen�zett. Egyik�j�k sem �rtett semmit sem. V�g�l felmentek. Rin a faluban j�tszott, egyed�l. A t�bbi gyerek f�lt, mert tudt�k, hogy az �jonnan j�tt d�monnal van.

-          Rin!- ki�ltott ki neki Este.- Gyere be!

-          Igenis!

Mikor a kisl�ny beszaladt, l�tta, hogy m�r mind felj�ttek.

-          K�sz van a Tensaiga?- k�rdezte.

-          M�g nem teljesen.- mondta Sesshomaru.- V�runk k�t napot, azt�n megy�nk, j�?

-          Vissza Jaken-samahoz?

-          Igen.

-          Jaj, de j�!

Rin �r�m�ben ugr�ndozni kezdett. Nia nevetve figyelte.

-          Gyere, mutatok valamit!- sz�lt, azt�n elvezette a kisl�nyt.

Mikor Este, Sesshomaru �s Totosai egyed�l maradt, az �reg kov�cs r�gt�n r�t�rt a l�nyegre.

-          Sesshomaru Nagy�r, hogyhogy visszak�ldtek?

A d�mon egy pillanatra nem tudta, mit feleljen.

-          Mert m�g van egy kis elint�znival� dolgom.

-          Enn�l kicsit nagyobb az ok, igaz?

-          Sajn�lom, de nem mondhatom meg. Ha elj�n az ideje, megtudod.

4. fejezet: A nagy felfedez�s

Naraku �pp a k�mvarj� jelent�s�t hallgatta, mikor Kagura l�pett be az ajt�n. A n�n nem nagyon l�tszott, de a szeme ki volt s�rva.

-          �, Kagura. J�, hogy j�ssz.- sz�lalt meg hirtelen Naraku.

-          Valami t�rt�nt, Uram?- k�rdezte csendesen a sz�lboszork�ny.

-          Nos, igen. R�gi bar�tunk, Este, ell�togatott Totosai mesterhez.

Kagura �rtetlen�l n�zett Naraku-ra. Bar�ti tal�lka, ugyan mi k�ze lehetne a terv�kh�z?

-          Mondott valamit, ami felkeltette az �rdekl�d�semet.

-          �s mi volt az?

-          �ssze akar kov�csoltatni egy kardot.

Kagura most m�r t�nyleg nem �rtett semmit.

-          L�tom, nem sejted, mire gondolok. Este �s Totosai csak egyszer dolgoztak egy�tt eg�sz �let�kben. Egyetlen egyszer. Nem tudod, mikor volt az?

A n� megr�zta a fej�t.

-          Dr�ga bar�tunk, Sesshomaru kardj�nak elk�sz�t�sekor.

Kagura pr�b�lt k�z�mb�s maradni. Mindig, mikor a d�monra gondolt, el�nt�tte a keser�s�g. Szerencs�re Naraku m�g nem vette �szre.

-          A Tensaig�ra gondolsz?- k�rdezte v�g�l.

-          Igen, arra. De most ez mell�kes.

Naraku fel�llt �s odas�t�lt az egyik ablakhoz.

-          Most az a k�rd�s, mi k�sztette Est�t, hogy megkeresse Totosai-t. A te dolgod az lesz, hogy ezt kider�tsd. Meg�rtetted?

-          Igen.

-          �szak fel� indulj. Nem kell bemenned a palot�ba, csak figyeld az embereket. Ne vond magadra a figyelmet.

-          �rtettem.

Naraku intett, mire Kagura elhagyta a helyis�get. M�g aznap elindult. Olyan �rz�se volt, hogy valami nagy meglepet�s fogja �rni annak a bizonyos Est�nek a kast�ly�n�l.

Inuyasha egy fa t�v�ben �lt �s �nsajn�latba mer�lt. Nem r�g csaptak �ssze egy nagy sz�rnnyel, �s �t az els� menetben ki�t�tte. Csak Miroku l�lekjelenl�t�n m�lott, hogy nem tapost�k agyon. Hirtelen Kagome �s Chijo j�tt oda hozz�.

-          M�g mindig b�nk�dsz?- k�rdezte Chijo.- Majd legk�zelebb te mented meg Mirokut.

-          Nem ez zavar!- csattant fel a fi�.- M�skor is seg�tett m�r nekem.

-          H�t akkor?- k�rdezte Kagome.

Inuyasha hallgatott.

-          Ny�gd m�r ki!- mordult r� Chijo.

-          Fogd be! Sesshomaru �s Rin meghalt, te meg itt j�pofizol!

-          Sajn�lom, ha megb�ntottam az �rzelmeidet, de �n soha sem tal�lkoztam ezzel a bizonyos Sesshomaru-val! Fogalmam sincs, milyen volt! �gyhogy ne v�rd t�lem, hogy l�tv�nyosan szenvedjek!

-          Nem v�rom el t�led! Csup�n meg�rt�st k�rek!

Azzal Inuyasha fel�llt �s elment.

-          Nem �rtem.- mondta Chijo.

-          N�zd, Sesshomaru a b�tyja volt, m�g ha nem is voltak olyan j�ban, f�j neki a hal�la.- pr�b�lta csit�tani Kagome.

-          Nekem is meghaltak a sz�leim! De h�rom h�nap ut�n m�r nem voltam �gy letagl�zva!- fortyant fel Chijo.

Egy darabig mindketten hallgattak.

-          Ne haragudj!- mondta halkan Chijo.- De elegem van abb�l, hogy semmit sem tudok err�l az eg�szr�l. Ki volt ez a Sesshomaru �s mit csin�lt?

-          H�t...- kezdte t�tov�n Kagome-, ezt neh�z elmagyar�zni. � volt Inuyasha b�tyja �s m�r r�g�ta az egyetlen rokona is. De jobb, ha az elej�r�l kezdem.

Kagome belekezdett a t�rt�netbe. Elmondta a d�mon t�rt�net�t, hogy mi�rt gy�l�lte Inuyash�t, hogy ker�lt hozz� Rin, mi t�rt�nt a hal�la el�tt. Chijo sz�jt�tva hallgatta. M�r r�g lement a nap, mikor Kagome befejezte a mond�k�j�t.

-          Nah�t!- �lm�lkodott Chijo.- Fura egy figura lehetett! F�leg azzal a holddal a homlok�n!

-          Igen, n�ha az volt. Nagyon tiszteletet parancsol� k�lseje �s magabiztos, n�ha tal�n t�lont�l nyugodt hangja megr�m�tette az embereket. Mindenki f�lt t�le.

-          De Inuyasha nem.- tette hozz� Chijo.

-          Nem vallan� be, de szerintem egy kicsit igen.

Chijo elnevette mag�t.

-          B�r ismertem volna!- suttogta.

-          Ha kicsit jobban megfigyeled Inuyash�t, hasonl�t r�, nem gondolod?

Chijo v�giggondolta a hallottakat.

-          Most hogy mondod, t�nyleg.- felelte.- N�ha ugyanolyan mogorva.

-          �h�m.- mondta Kagome.- Most m�r vissza k�ne menn�nk.

-          Igazad van.

A k�t l�ny visszaindult a t�borhely fel�, ahol a t�bbiek m�r v�rt�k �ket. Chijo kib�k�lt Inuyash�val �s v�g�l lepihentek.

K�t nap m�lva a Tensaiga is kih�lt. Mind lementek a m�helybe. Rin kicsit megijedt a hatalmas terem l�tt�n, de miut�n k�rbej�rta, m�r egy�ltal�n nem f�lt.

-          Azt hiszem, k�szen van.- mondta Este, azzal felemelte a kardot �s meglend�tette.

-          Szerintem is.- tette hozz� Totosai.- Rem�lem, j�l m�k�dik.

-          �n rem�lem a legjobban.- s�gta Sesshomaru.

Rin ugr�lni kezdett.

-          V�gre megy�nk! V�gre megy�nk!- kiab�lta.

-          Igen, most m�r mindj�rt.- mondta Este.- Merre indulsz?- fordult oda Sesshomaru-hoz.

-          Megkeresem az �cs�met. Azt�n elint�zem a feladatomat.

-          �s ut�na?

-          Azt nem tudom.

-          N�ha beugorhatn�l hozz�nk is. Lenne mit megbesz�ln�nk.

-          Rendben van. Gyer�nk Rin!

Sesshomaru �tvette a Tensaig�t Est�t�l. A kard azon nyomban l�ktetni kezdett, ahogy a szil�nk is a d�mon oldal�ban.

Mikor fel�rtek, �sszefutottak Ni�val. A l�ny nem sz�lt semmit, csak n�zte �ket. Kik�s�rte Sesshomaru-t �s Rin-t a kapuig. Este �s Totosai is vel�k ment.

-          Rem�lem, m�g tal�lkozunk, Sesshomaru Nagy�r!- suttogta Nia.

-          Biztos, hogy fogunk. Igaz, Rin?

A kisl�ny hevesen b�logatott.

-          Most m�r elmondod, mi az a hatalmas k�ldet�s?- k�rdezte �rdekl�dve Este.

-          Nem. Majd.

-          Mi�rt?

-          Mert.

-          Ily sz�k magyar�zat m�g�tt rengeteg dolog �ll, igaz?

-          Igaz. Figyelj, el fogom mondani, de m�g nem szabad. Tudod, hogy �g�retet tettem.

-          Igen, mondtad. Akkor vigy�zz magadra! Szeretn�lek eg�szben viszontl�tni.

-          Viszl�t!- ki�ltott Rin.

Nia mosolyogva integetett nekik. A faluban az emberek megk�nnyebb�lten s�gtak �ssze.

-          Na v�gre! M�r azt hittem, �r�kre itt maradnak!- hallott�k az egyik �reg hangj�t.

-          Ne f�ljetek, m�g majd j�v�nk!- ki�ltott oda neki Sesshomaru.

Az ember megr�m�lt e szavak hallat�n, de ez m�r egyik�ket sem �rdekelte. Rin �rvendezve ugr�ndozott Sesshomaru el�tt, a d�mon pedig �r�mmel n�zte a kisl�ny felh�tlen j�kedv�t. Am�g a faluban mentek, a r�juk v�r� vesz�lyekre gondolt, de miut�n ki�rtek, r� is �tragadt Rin hangulata �s m�r egy�ltal�n nem izgatta a j�v�.

"Majd csak megoldjuk valahogy." gondolta, majd kihal�szta a foly�b�l a kisl�nyt, ha m�r egyszer belesett…

Kagura a kast�ly k�zel�ben sz�llt le egy hegyoldalban, aminek a t�v�ben egy �t futott.

-          Minden t�lont�l b�k�s. Fel k�ne dobni a hangulatot.- gondolkodott hangosan.

-          Meg ne pr�b�ld!- sz�lt egy hang a h�ta m�g�l.

A boszork�ny �sszerezzent �s ijedten h�trafordult. V�g�l l�tta, semmi vesz�ly nem fenyegeti.

-          Mit keresel itt, Bichotsu?

Egy r�vid, lila haj� f�rfi �llt m�g�tte. A szeme sz�rk�n csillogott. Arca sz�p �s fiatal volt.

-          Naraku mondta, hogy j�jjek ut�nad. Nem nagyon b�zik benned.

A f�rfi let�rdelt mell�.

-          Mert benned lehet b�zni?- v�gott vissza Kagura.- Csak az �kk�szil�nk miatt vagy ilyen nagyleg�ny!

-          T�ny, hogy m�g mindig gyerek voln�k, ha nem lenne bennem. De �gy er�sebb vagyok, mint r�gebben. Az az ostoba f�lszellem majdnem legy�z�tt.

-          Meg�lted a b�tyj�t. Persze, hogy megsokszoroz�dott az ereje.

-          Nem akartam meg�lni! Csak az�rt halt meg, mert volt olyan ostoba, hogy el�ugrott! Nem akartam!

-          J�l van, na!

Kagura tov�bb n�zte az embereket. Bichotsu lehajtott fejjel �lt mellette.

-          Most meg mi bajod van?- k�rdezte a sz�lboszork�ny.

-          Te nem vagy szomor� azok miatt, akiket meg�lt�l?- k�rdezte �szint�n a f�rfi.- Az a d�mon megv�dte az �ccs�t. Meghalt, de megv�dte.

Kagura megveregette a Bichotsu v�ll�t.

-          Tudom, hogy benned b�zhatok, �gyhogy elmondom neked, amit �rzek.

A n� szem�be k�nny sz�k�tt.

-          Azt a d�mont Sesshomaru-nak h�vt�k, �s…

Elharapta a mondatot. Bichotsu �rtetlen�l n�zte.

-          Mi a bajod? Kagura?

A boszork�ny sz�ja t�tva maradt. Szaggatottan l�legzett �s a szemei is kimeredtek.