Sesshoumaru �s Akera

Csod�s napra virradt a k�z�pkori Jap�n. A madarak csiripeltek, a nap s�t�tt �s enyhe szell� lengette a cseresznyef�k �gait. Semmi sem zavarta meg a ny�ri nyugalmat. Egy jelent�s�gteljes alak l�pkedett az erd�ben. Hossz�, ez�st�sfeh�r haj�t meglengette a szell�, pr�mje hetyk�n l�gott le v�ll�r�l. Arany szeme csak �gy szikr�zott. Sz�p f�rfi volt. �tit�rsai egy k�tfej� s�rk�nyl�, egy kobold �s egy 7 �v k�r�li haland� kisl�ny volt. Hirtelen a f�rfi, Sesshoumaru, aki a nagy kutyaszellem, Inutaisho fia volt, meg�llt, �s sz�lt k�vet�inek:

- Itt maradunk. – Azok meg csak b�lintottak.

D�lut�n Sesshoumaru nagy�r �gy d�nt�tt elmegy s�t�lni. Furcsa illat k�lt�z�tt orr�ba. Ismer�s volt, de m�gsem. Valami eg�szen furcsa illat. Sesshoumaru eml�kezett r�, hogy gyakran �rezte ezt az illatot, ha v�letlen�l egy haland� faluba t�vedve elment egy friss szerelmesp�r mellett. S�t. M�g korcs kis�ccse �s a haland� bar�tn�je k�zel�ben is �rezte. De sosem foglalkozott vele. Most is csak az�rt keltette fel a figyelm�t, mert a k�zelben nemhogy egy falu, de m�g testv�re szag�t sem �rezte. Csak ez a mindent elbor�t�, �desk�s illat volt az orr�ban.  �tk�zben azzal nyugtatta mag�t, hogy csak a cseresznyefa vir�gait �rzi, de ez eg�szen m�s volt. M�r j� ideje s�t�lt, amikor egy tiszt�sra �rt. Itt �rezte az illat forr�s�t. Meg�llt, �s k�r�ln�zett. Tekint�lyt parancsol� volt, �s m�gis volt valami �rz�keny benne. T�n a haland� l�ny, Rin miatt, aki megtan�totta szeretni. B�r ezt a mai napig nem ismerte el a nagy�r…

Hirtelen belekapott a szell� Sesshoumaru haj�ba, �s a tiszt�son, kb. 5 m�terre a nagy�rt�l megjelent egy gy�ny�r� n�. Neki volt ilyen �rdekes illata. Sesshoumaru t�gra ny�lt szemekkel n�zte a t�nem�nyt, aki huncut mosollyal az arc�n elindult fel�. Hossz� barna haja volt, k�z�pen elv�lasztva, �s a jap�n m�ddal ellent�tben nem volt fufruja. S�t�t szeme volt, barna, de volt benne egy m�sik sz�n is. Arany… Vir�gos kimon� volt rajta, lila alapon m�lyk�k vir�gokkal. Kimon�ja a combja k�zep�ig �rt, �s vil�gosbarna saru, aminek p�ntj�t l�bsz�ra k�r� tekerte. Egy pontra meredt, Sesshoumarura. Rend�thetetlen�l haladt a nagy�r fel�, aki �gy �rezte, ahogy k�zeledik fel� ez a csoda, �gy er�s�dik sz�vver�se. Ezt m�g mag�nak se merte elhinni. V�g�l a l�ny meg�llt Sesshoumaru el�tt, �s elmosolyodott. Gonosz, huncut mosoly volt ez, amit a nagy�r igen rossz n�ven vett, de a sz�ve m�ly�n tetszett neki. A l�ny belen�zett az aranys�rga szemp�rba, majd felemelte kez�t, r�tette Sesshoumaru arc�ra, majd megsz�lalt:

-         Sz�val Te vagy a nagy �s hatalmas Sesshoumaru nagy�r. – mondta.

-         Ismerlek?- Azt hiszem te vagy az egyetlen, aki nem… - v�laszolta a l�ny, egy kis szomor�s�ggal a hangj�ban. – Sesshoumaru furcs�n n�zett r�. T�nyleg nem ismerte. V�g�l a l�ny �gy sz�lt:

-         A Szerelem vagyok, Sesshoumaru. – mondta. A nagy�r csak n�zett. Nem �rtette. A Szerelem?? L�tva Sesshoumaru arc�t, a l�ny magyar�zatba kezdett.

-         L�tszik a szemeden, hogy nem vagyok teljesen ismeretlen sz�modra, k�vetted az illatomat.

-         Te szellem vagy?

-         Nem, m�g csak az k�ne! – kacagott a l�ny. Sesshoumaru ezt kiss� zokon vette. M�gis hogy mer�szeli kinevetni a fajt�j�t egy haland�… Haland�? Nincs haland� szaga. Akkor milyen teremtm�ny lehet. A l�ny, mikor megnyugodott, ism�t belekezdett t�rt�net�be:

-         A N�is�g �s a Szerelem t�nd�re vagyok Sesshoumaru. Meghallgatom szellem, haland�, �llat, n�v�ny, b�rmilyen csoport n� tagjainak k�v�ns�g�t, ami a szerelemmel kapcsolatos, �s igyekszem teljes�teni azokat. Ez a dolgom. Egyesek boszork�nynak is tartanak. Az ostob�k… Hogy nem lehet meghat�rozni a k�l�nbs�get t�nd�r �s boszork�ny k�z�tt?...

Sesshoumaru szeme elkerekedett, �s titkon kicsit sz�gyellte mag�t. M�r hallott ezekr�l a t�nd�rekr�l, de � is csak boszork�nynak tartotta �ket. Nem is �rtette mi�rt kapnak akkora tiszteletet. A l�ny keze lecs�szott Sesshoumaru arc�r�l, a mellkas�ra, pont a sz�ve f�l�

- Ideges vagy, mondd csak?- k�rdezte. – Ne feszengj, ez ront el mindent.

A szellem sz�ve pedig majdnem kiugrott a hely�r�l.

- Sok n� k�v�ns�g�nak vagy t�rgya, Sesshoumaru. – azzal k�zelebb hajolt, �s sz�jon cs�kolta a nagyurat, aki teljesen led�bbent. M�r �ppen viszonozta volna a cs�kot, amikor a l�ny elh�z�dott t�le, �s elindult. Sesshoumaru ut�na ki�ltott:

- V�RJ! Mi a neved?- a l�ny visszafordult, elmosolyodott, �s csak ennyit mondott:

- Akera. – majd elt�nt az erd� s�r�j�ben. Sesshoumaru pedig csak �llt meredten, �s a csod�latos t�nem�ny ut�n b�mult. Nem tudta mi t�rt�nik vele. Melegs�g t�lt�tte el fagyos sz�v�t, �s mar� hi�ny csapta meg eg�sz l�ny�t. Akarta ezt a l�nyt. Akera… A hangja m�g mindig ott csengett a f�l�ben, illata az orr�ban keringett. P�r perc m�lva �sszeszedte mag�t, visszavette semmitmond�, unott arckifejez�s�t, �s elindult a t�bor fel�, oda, ahol a t�bbieket hagyta.