Kezei a feh�r nadr�ghoz t�vedtek. Sesshoumaru nem b�rta tov�bb, hozz�l�tott, hogy min�l el�bb megszabaduljon saj�t nadr�gj�t�l, majd a l�ny sz�ja ut�n kapott �jb�l. K�zben kapkodva let�pte a szokny�t Midor�l, majd a form�s fen�kre tette kezeit, �s a feh�rnem�t is leh�zta r�la.

A n� gyorsan kil�pett bel�le �s m�r teljesen meztelen�l �lltak szorosan egym�s el�tt. Test�ket imm�r nem fedte semmilyen ruha, fedetlen �gy�kuk egym�shoz simult, ami �rj�t� �rz�s volt mindkett�j�knek. Mido, hogy m�g cs�kkentse a k�t test k�z�tti minim�lis t�vols�got, egyik l�b�t felemelte. A f�rfi kez�vel a l�ny t�rdhajlat�hoz ny�lt, �s megtartotta �t.

�gy �lltak p�r percig, hangosan szuszogva, mik�zben csak egym�s szem�be n�ztek. Azt�n a l�ny fej�t a d�mon mellkas�ra hajtotta �s szorosan hozz�b�jt fels�testtel is. J�l esett sz�m�ra a f�rfi test�nek melege. Mellei �gy szorosan Sesshoumaru mellkas�hoz pr�sel�dtek. � nem b�rta tov�bb, lehajolt �s �jra szenved�lyesen megcs�kolta a n�t, mik�zben, m�sik kez�vel is megemelve, a falnak d�nt�tte. �gy a fej�k, k�zel egy magass�gba ker�lt, tal�n Mido kicsit magasabban is volt. A n� �rezte, ahogy a d�mon kem�ny f�rfiass�ga egyre k�zelebb ker�l ahhoz, hogy behatoljon eddig sz�z test�be. De � nem �gy akarta. Mozgol�dott mire �jra talajt �rzett a l�bai alatt. Sesshoumaru mintha csak a gondolataiban olvasna, visszah�tr�lt a puha sz�nyegig a kandall� el�tt, majd ott lefektette �t.      

Ajakaik egy pillanatra sem v�ltak el a m�sik�t�l. Mido akaratlan halkan zih�lni kezdett, �s sz�d�lt is. Ha kinyitotta szemeit a plafon �s a falak t�ncot j�rtak, � pedig vel�k t�ncoltatta eg�sz lelk�t. Szapor�n szedte a leveg�t, de �gy is kev�snek t�nt az, mellkasa kicsinynek bizonyult, ahhoz hogy elegend� oxig�nt befogadjon. Szorosan �lelte a szellemet, mik�zben annak h�t�n j�tszott remegve v�kony ujjaival. Szinte alig jutottak el hozz� a f�rfi szavai, �s f�leg alig akarta elhinni azokat, amikor Sesshoumaru megsz�lalt. Hangja �rnyalatokkal m�lyebb volt a szok�sosn�l, enyhe rekedts�ggel f�szerezve csengett, tal�n kisz�radt tork�nak k�sz�nhet�en. 

-          Gy�ny�r� vagy! – kezdte, mire a l�ny csak fels�hajtott – Annyira gy�ny�r�! Mido… - kezdte, nyelt egyet k�t s�haj k�z�tt, majd csak v�rakoz�st kelt� pillanatok m�lva folytatta - �n akarlak! Magamnak! K�v�nlak �s… Szeretlek! – s�gta meg remeg� hangon a szellem.

Szavaira, mintha mindketten ledermedtek volna. Tal�n m�g � is meglep�d�tt, azon hogy kimondta, de most k�ptelen volt ezen gondolkodni. N�m�n n�ztek csak egym�s szem�be, millim�terekre csak szerelm�k beteljes�l�s�t�l.

Sesshoumaru b�rta kevesebb ideig. Halkan fels�hajtott �s hat�rozottan, de gyeng�den sz�tfesz�tette a l�ny combjait.

Mido t�rdeit magasra h�zta, karjait a szellem v�ll�n t�masztotta meg. A d�mon m�g egyszer t�lf�tve a v�gyt�l a l�ny szem�be n�zett. Kez�vel elindult a l�ny k�ld�ke fel� vezet� �ton, de � hat�rozottan eltolta az ujjakat. Nem ezt akarta, neki m�r m�s kellett. Szerencs�j�re Sesshoumarunak nem kellett k�ny�r�gni, egyb�l meg�rtette. Teljes s�ly�val r�d�lt a l�nyra �s behatolt a test�be.

Mido ajkai k�z�l �les f�jdalomt�l zeng� sikoly sz�llt ki, h�rtelen j�v� er�s, k�m�letlen remeg�s futott v�gig a t�r�keny testen, amit a f�rfi �szre is vett. Fej�t a l�ny nyak�hoz hajtotta. Nem mozdult. P�rszor besz�vta annak zavarodott, de finom illat�t, majd mondani akart neki valamit, de nem tudott, csak zih�lva mag�hoz �lelte a l�nyt. Azt�n folytatni akarta, amibe bele kezdtek.

Mido szemeibe k�nnyek sz�ktek, amik kicsordultak �s lefolytak eg�szen a nyak�ig. L�t�sa elhom�lyosult �s nem �rezte �gy, hogy boldogan forog k�r�l�tte a vil�g, a f�jdalom sz�rny� realit�s� gondolatk�nt cik�zott idegeiben. K�rmeit a d�mon h�t�ba nyomta �s pr�b�lt nem arra gondolni mit vesztett most el. Keze nyom�n v�r�s cs�kok maradtak, amikb�l lassan sziv�rogni kezdett a v�r. Sesshoumaru �jra meg�llt, abba hagyta a mozg�st, �s simogatni kezdte, a l�ny remeg� oldal�t �s combjait, hab�r alig b�rt a v�gyaival, �rezte, hogy Midonak most m�sra van sz�ks�ge. A l�ny, arc�t szorosan a szellem nyak�hoz f�rta �s amennyire tudta �t�lelte az er�s h�tat. Szemeit szorosan �sszeszor�totta �s pr�b�lt ellazulni, de f�jdalom g�rcs�s eml�kk�nt �lt mem�ri�j�ban.

-          Sajn�lom, csak �n m�g soha senkivel… - suttogta szipogva, sz�gyenkezve, mintha b�nt k�vetett volna el. 

A simogat�s valamelyest megnyugtatta, �s pr�b�lt ellazulni. K�zben picit mocorogni pr�b�lt, hogy enyh�tsen a test�ben l�ktet� forr� feszess�g k�nyelmetlens�g�n.

-          Te bocs�ss meg! – s�gta vissza a d�mon.

Azt�n az � test�n is remeg�s futott �t, a l�ny apr�cska mozdulataira. De ez teljesen m�sfajta bizserg�s volt, k�zel sem hasonl�, mint amilyent az el�bb a n� �rzett. Ez valami m�st jelzett. Halk s�haj hagyta el a f�rfi ajkait, v�llai megrogytak, teste megfesz�lt majd �jra elernyedt. Mido a f�rfi szem�be n�zett, amiben olyan �rz�seket tal�lt, amiket eddig csak �lmaiban l�tott. J�l eltitkol, sosem l�tott �rz�seket; szenved�lyt, v�gyakt, szeretetet, odaad�s, �s nem utols� sorban k�jt pillantott meg a t�k�rk�nt csillog� aranysz�n szemp�rban. Sesshoumaru �jra lassan szinte kim�rten �s �vatosan mozogni kezdett, mik�zben sz�ja �jra a n� nyak�n�l kalandozott, cs�kokkal �rasztva azt el. Egyik kez�vel szinte tudat�n k�v�l a l�ny imm�r k�kem�ny mell�hez ny�lt, majd fej�t is lehajtva j�tszani kezdett nyelv�vel rajta.

Mido �nk�ntelen�l is k�jes ny�g�seket hallatott �s m�g k�zelebb akart ker�lni a f�rfihez. Annyira k�zel, hogy �rezze annak minden sz�vver�s�t, l�legzet v�tel�t. Sesshoumaru teljesen elmer�lt �s csak akkor n�zett fel �jra, amikor haj�ban meg�rezte a l�ny v�kony ujjait. Azok hol g�rcs�sen kapaszkodtak, hol elernyedtek.

Tekintet�k �sszefon�dott, �s �gy mozgott tov�bb a l�nyban, mik�zben mindkett�j�k ajkait m�ly s�hajok hagyt�k el. V�g�l a mozg�s lelassult, majd megsz�nt �s csak egym�s szem�be n�ztek merengve. �gy festett mintha olvasni akarn�nak a m�sik gondolataiban, pedig csak meg bizonyosodni akartak arr�l, val�ban nem valamelyik v�gy�lmukba cs�ppentek-e bele, hogy val�ban �bren vannak-e, nem csak �lom ez az eg�sz. A n� egy kicsit lehunyta a szemeit, majd pillanatok m�lva szemreh�ny�an visszapillantott. Azt�n m�r halkan ny�sz�r�gni kezdett, k�vetelve a folytat�st. Nem t�rt�nt semmi.

-          Most m�rt csin�lod? – k�rdezte tehetetlen�l Mido.

-          Hiszen te nem akartad m�g az elej�n? – k�rdezett vissza a f�rfi, de hangja elcsuklott, mert �t is egyre jobban szor�totta a v�gy.

P�r m�sodpercig m�g mozdulatlanul n�zt�k egym�st, majd Sesshoumaru �jra mozogni kezdett. A temp� felgyorsult, �s sokkal csod�latosabban hatott a kis sz�net ut�n, mindketten kikerekedett szemmel �s er�seket s�hajtva vett�k �szre ezt.

Mido �r�lt, hogy a f�rfi megk�ny�r�lt rajta, hiszen tiszt�ban volt vele, hogy m�r nem sok�ig tudta volna t�rt�ztetni mag�t. Test�t egyre er�sebben j�rta �t a k�j �s hangos ny�g�sei t�ntek fel a k�t test tal�lkoz�s�nak hangjai k�z�tt. Soha nem gondolta, hogy egy d�monnal fogja �t�lni el�sz�r ezt az �lm�nyt, �s azt sem hitte, hogy ez ennyire j� lehet. Ennyire j�, m�mor�t� �s csod�latos. Bizsergeti �s k�nyezteti az eg�sz test�t, mintha nem is a f�ld�n, hanem a mennyekben lenne. A b�ntudat kis szikr�j�t fedezte fel lelk�ben, de most ez sem �rdekelte, imm�r maga m�g�tt hagyta minden g�tl�s�t, �nuralm�t, j�zan esz�t �s f�lelm�t.

Sesshoumaru nagy leveg�t vett �s m�g er�sebb temp�t dikt�lt. Mindketten �rezt�k, hogy a cs�cs m�r nagyon k�zel van, a l�ny er�sen megkapaszkodott a f�rfi v�ll�ban, de �gy is k�ptelen volt k�vetni a temp�t. M�r nem is folytatt�k vissza ny�g�seiket, az sem �rdekelte �ket, hogy b�rki meghallhatja a palot�b�l, aki erre vet�dik. A szob�ban visszhangot vertek a k�j felt�r� hangja, lassan ki�lt�ss� er�s�dve. Mido fej�ben olyan gondolatok sz�lettek, amik miatt norm�l esetben saj�t mag�n elpirul, de most csak �lvezte szerelm�k �lvezettel teli cs�cs�t. �lvezte, ahogy forr� nedves test�hez hozz� fesz�l egy er�s, izmos, csod�latos f�rfi test, ahogy �l�ben egyre fokoz�dik a gy�ny�r. M�r nem tudta k�vetni az eszeveszett temp�t, m�r gondolkodni sem tudott, csak az, maradt a fej�ben, hogy vajon ez-e a k�l�nbs�g egy haland� �s egy d�mon f�rfi k�z�tt? Ez a szenved�ly? Ez a v�get nem �r� v�gy, ez, ahogy l�ktet k�r�l�tte a kifogyhatatlan energia. �gy �rezte � m�r ahhoz is f�radt, hogy lehunyja szem�t, a beteljes�l�s m�r csak pillanatokra volt.

A n� test�n h�rtelen meleg�raml�s futott v�gig tark�j�t�l a bok�j�ig, majd a gerince mellet meg�rezte azt a hideg bizserg�st, amir�l m�r annyiszor hallott, de m�g soha nem �rzett. A l�ny csak halv�nyan �rz�kelte a k�lvil�got a test�t el�nt� gy�ny�rt�l. Szorosan mag�hoz h�zta Sesshoumarut, k�jesen felny�g�tt mik�zben test�n remeg�s hull�mok sorozata futott v�gig majd p�r pillanat m�lva mozdulatlann� dermedt.

A f�rfinek m�r csak kett�t-h�rmat kellett l�knie �s az � test�t is el�nt�tte a beteljesed�s gy�ny�re. Hangosan fels�hajtott, majd bele�lvezett a l�nyba. Mido �rezte, ahogy a szellem l�ktet� magja sz�t�rad test�ben.

A n� h�travetette a fej�t �s hagyta, hogy Sessh r�boruljon �s arc�t hossz� barna tincsei, k�z� f�rja. Mido a d�mon kimelegedett, nedves h�t�t simogatta. Hossz� percekig fek�dtek �gy

- Sesshoumaru! – t�rte meg a csendet a l�ny v�kony hangja.

-          H�m?

-          K�sz�n�m!

A l�ny keze megremegett a simogat�s k�zben, mik�zben arra gondolt mennyire oda van ez�rt a f�rfi�rt. Az a gy�ny�r�, nagyon hossz� ez�st haj, a sz�p, szab�lyos, nemes arc, azok a borosty�n s�rga szemek, amiket kiemelnek a bord� szemh�jak. Az izmos, er�s test, amit az a porcel�nfeh�r gy�ny�r� b�r bor�t.  Azt�n a nagy szellem �vatosan kicsusszant bel�le �s a h�t�ra fek�dt. A n� orr�t megcsapta az ilyenkor jellegzetes szagok sokas�ga, pedig haland� form�j�ban volt. 

Sessh mag�hoz �lelte Midot, aki szorosan hozz�b�jt. Teste m�g n�ha megremegett, de l�legzete lassan lelassult. Sessh automatikusan simogatni kezdte a l�ny h�t�t, szinte megszok�sb�l. Azt�n csak fek�dtek, n�m�n �s f�radtan.

-          Mit k�sz�nsz? – n�zett r� a szellem nagy sok�ra.

-          Mindent! – v�laszolta csendesen Mido.

-          Tudod, nem hittem volna. – sz�lalt meg p�r perc m�lva a f�rfi.

-          Mit?

-          Hogy egyszer egy haland� n� lesz a legfontosabb az �letemben. Mert azt hiszem te vagy a legfontosabb. F�ltem, hogy elvesz�telek, amikor az a fatty� megsebezett…

-          Sessh! – akarta csit�tani a l�ny, de a d�mon folytatta.

-          Soha nem hittem, hogy valaha is szerelmes leszek. Azt meg m�g csak �lmomban sem jutott eszembe, hogy valakibe, aki nem a fajt�mb�l val�…

-          Ezt m�r megbesz�lt�k! – emelkedett fel a l�ny egy kicsit �s kih�zott p�r ez�stsz�n� hajsz�lat a sz�p arcr�l.

-          Tudom! Szeretlek! – v�laszolta a szellem.

-          �n is szeretlek! – kis s�haj - K�l�nben szerinted �n hittem? Ak�r 4 h�nappal ezel�tt, hogy a k�z�pkori jap�nban, egy palot�ban egy youkai �ltal vesz�tem el a sz�zess�gem?

-          B�nod? – h�zta fel k�rd�n a szem�ld�keit a f�rfi.

Hangj�ban csal�dott b�nat csend�lt.

-          Egy�ltal�n nem! – r�zta meg mosolyogva a fej�t Midayoi, �s lehajolt, majd finoman megcs�kolta szerelm�t.

K�s�bb � t�rte meg a l�gy cs�kot �s fel�lt, h�ttal a szellemnek. Azt�n fel�llt, hogy rakjon a kialudni k�sz�l� t�zre, �m f�jdalmasan a has�hoz kapott �s felszisszent.

Val�ban f�jt neki. Len�zett meztelen combjaira ahol l�tta, hogy v�kony cs�kban v�r csordog�l, meg m�g m�s is. L�pni akart egyet, de a f�jdalom ism�t jelentkezett. T�nyleg nem ilyennek k�pzelte ezt el. �gy azt�n k�nytelen volt vissza�lni, de Sessh m�r r�m�lten m�g�tte volt. Azt�n �vatosan h�tulr�l �t�lelte a visszaereszked� l�nyt.

-          Mido?

-          Semmi baj! T�nyleg, ez teljesen term�szetes. – fordult meg a l�ny �s sarkaira �lt.

-          Biztos nem az �n hib�m? – k�rdezte nagy szomor� szemekkel Sesshoumaru.

-          Egy�ltal�n nem! – mosolygott a l�ny, �s kezeit a f�rfi arc�ra rakta, �s cs�kot nyomott a homlok�ra, pont a f�lholdra. – S�t!

-          Mi s�t? – pislogott nagyokat Sessh.

-          S�t, k�l�n�sen gyeng�d volt�l velem. Olyan, amilyen tal�n haland� f�rfi soha sem… Figyelt�l r�m, �s ez mindenn�l t�bbet jelentett! Nagyon j� volt!!! - pirult el a l�ny, majd a szellemhez b�jt.

� h�trad�lt, Mido pedig az er�s mellkasra hajtotta a fej�t. Sesshoumaru a l�ny hossz� haj�t n�zte, ahogy a v�r�sen par�zsl� t�z f�nye megt�rik a sz�lakon, mik�zben szorosan mag�hoz �lelte.

- Nem tudom, hogy mondhatj�k azt r�d, hogy egy gonosz �s sz�vtelen d�mon vagy! Ez mind bolonds�g!

- Sajnos nem az! Te csak ezt az oldalamat ismered. �s csak rem�lni tudom, hogy a m�sikat nem fogod, soha!

- Ez h�lyes�g! Aki ennyire figyelmes �s kedves, mint te, aki k�pes szeretni, az nem lehet gonosz.

A d�mon felnevetett.

- Mi van? – k�rdezte a l�ny cs�p�sen, elv�gre � nem viccnek sz�nta ezt. 

- Te vagy az els�, aki ilyeneket mond r�lam. �s f�lek, m�g nem ismered igaz�n a fajt�mat…

- Mert �n vagyok az els�, akit k�zel engedt�l magadhoz! Tudom hogy te m�s vagy! – v�gott vissza a l�ny.

- Tal�n, mert r�d v�rtam eg�sz �letemben!

- Bolond vagy! – nevettet Mido boldogan.

- Tudom, te bolond�tott�l meg! Te �s azok a csodasz�p szemeid! – s�gta m�r szinte a l�ny sz�j�ba Sessh.

Azt�n csak n�m�n n�zt�k egym�st, majd ajkaik finoman �ssze�rtek, sz�tv�ltak �s �jra �ssze�rtek. Nyelveik utat kerestek a m�sik sz�j�ba, �s m�mor�t� t�ncba kezdtek. A cs�kt�l mindkett�j�k h�t�n a hideg futkosott, mire szenved�lyesebben simultak �ssze. �jra szabadon engedt�k el nem m�l� v�gyaikat, a d�mon �jra k�nyeztetni kezdte a l�ny test�t �s �jra egym�s�i lettek. Forr�n �s vadul, mintha most akarn�k bep�tolni az eg�sz eddig elmulasztott id�t. Mint ha most akarn�k ki�lni test�k minden gy�ny�r�t, mintha v�gyaikat �r�kk� �lvezni akarn�k. Nem lehetett eld�nteni melyik�knek jelentettek t�bbet ezek a pillanatok. Az egyszer� gimnazista l�nyb�l lett mikonak, aki m�g soha nem �rezte a szerelem ilyen fok� gy�ny�reit, aki most adta oda mag�t egy olyan f�rfinak, aki mellett akar maradni �r�kk�. Vagy a d�monnak, ki 500 �ve j�rt a vil�gban, m�g is csak most tal�lkozott az igaz szerelemmel, hab�r a testi v�gyak beteljes�l�se nem volt ismeretlen sz�m�ra, de m�g is soha nem �lvezte ennyire, �gy hogy azt a n�t tartja a karjaiban, aki�rt eladn� a lelk�t.

�s �gy ment ez eg�sz �jjel, am�g v�gk�p el nem f�radtak. Mido a szellem v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s r�gt�n elaludt. Sesshoumaru m�g egy darabig fent volt, magukra ter�tette a feh�r pr�met, �s azon gondolkodott, mennyire kellemes is ez az �rz�s. „Val�ban beleszerettem ebbe a l�nyba?” – n�zett a b�k�sen alv� n� fel�, aki �lm�ban angyalian mosolygott. Ere a f�rfi is elmosolyodott, �s m�g szorosabban mag�hoz �lelte. Orr�t megcsapta a l�ny illata. Eg�szen m�s volt, tal�n, att�l hogy keveredet az � szag�val is. M�mor�t�, kellemes, megnyugtat� �s csod�latos volt a Midob�l �rad� illatok �sszess�ge. M�lyen besz�vta, majd � is lehunyta a szem�t. V�g�l �t is hamarosan elnyomta az �lom. Tal�n soha nem aludt m�g ilyen kellemesen, hiszen ahogy p�rszor fel�bredt �jjel m�g mindig a karj�ban tarthatta a l�nyt. Boldog volt, hossz� �let�ben el�sz�r �nfeledten. Nem is sejtett�k milyen �bred�s v�r r�juk.