-          Nem Midayoi. Az�rt j�ttem, hogy meg�rtselek!

-          Ugyan minek?

-          Meg vetsz ebben a palot�ban mindenkit, igaz? – k�rdezte m�g mindig kedvesen, mik�zben m�lyk�k szemeit a l�nyra szegezte.

-          M�rt, mit k�ne tennem? �t�lnek, miel�tt meghallgatn�k a v�delmet, k�pesek egy gyermeket b�ntani, az�rt mert �hes volt! Olyant gy�l�lnek, amit nem is ismernek! Nem tudnak k�l�nbs�get tenni j� �s rossz k�z�tt!

-          Te tudsz? – k�rdezte bar�ts�gosan a f�rfi.

-          Igen, tudok! Meg tudom l�tni emberben �s d�monban egyar�nt a j�s�got! Meg tudom k�l�nb�ztetni az �lc�t a val�s�gt�l! 

-          De te k�l�nleges vagy! Ne v�rj ilyent az �tlagosokt�l!

-          M�rt? Mert ahhoz ki k�ne nyitniuk a szem�ket? – k�rdezte a l�ny, �m mondat�t f�lbeszak�totta Konchju �rkez�se.

A l�ny egy nagy t�l �telt hozott, majd ur�ra pillantott. A f�rfi biccentett �s a szolg�l� lerakta az �telt a meglepett Rin el�.

- Hallottam �hs�gedben lopt�l! M�r nem kell! Nyugodtan egy�l! – mosolygott a fiatal�r a kisl�nyra.

- K�sz�n�m! – suttogta Rin �s hozz�l�tott az ev�shez.

- Midayoi! Ebben a palot�ban olyan emberek �lnek, akiknek a csal�dj�t szellem irtott�k ki, falujukat �k d�lt�k fel. Ap�m, �s vezet� szerzetes�nk mentsv�rat ny�jtott nekik. A f�rfiak katon�nak �lltak, a n�k gyerekeket sz�ltek �s egy nagycsal�d lett�nk. Itt mindenki arra tette fel az �let�t, hogy ap�mat v�dje, �s a d�monokat irtsa. Azt�n ap�m elesett…

- Ez mind sz�p! De �gy gondolj�k, hogy minden szellem gonosz �s irtani val�?

- Annyi f�jdalmat �ltek t�l, hogy a d�monokat csak gy�l�lni tudj�k. K�rlek, ne hib�ztasd �ket, �s bocs�ss meg nekik! – �lt le Itshiri-sama is.

- Ha az olyan k�nnyen menne. Hiszen �k is megvetnek engem.

- Sehol az eg�sz szigeten nem n�zn�k j� szemmel egy haland� n�, �s egy szellem, hogy mondjam… - kereste a szavakat kicsit zavartan az �r.

- Kapcsolat�t?

- Igen! Sz�val az emberek mindenhol ugyan �gy reag�lnak erre. Ezt �gy mondod, mintha nem ebben a vil�gban �lt�l volna eddig.

- �szint�n mondhatjuk �gy is. Sz�val a l�nyeg, az hogy szokjam meg, azt hogy len�znek, megvetnek �s gy�l�lnek, mert Sesshoumaru oldal�n tal�ltam meg a boldogs�gom?

- Midayoi, ne t�gy �gy, mintha nem �rten�l!

- Mido, �n nem haragszom r�juk! – szolt k�zbe halkan Rin.

- Jaj, �des kicsi Rin! – �lelte mag�hoz a kisl�nyt Mido.

�m h�rtelen patadobog�s robaja hallatszott be kintr�l. Azt�n egy fut�r t�pte f�l az ajt�t, majd t�rdre borult ura el�tt:

-          Nagyuram! Baj van! Az Asanok! T�madni k�sz�lnek! M�r a foly�kanyarban j�r a sereg�k!

-          Micsoda? – pattant fel Itshiri-sama meglepetten.

-          Uram, minden ir�nyb�l j�nnek, az a c�ljuk hogy k�rbe vegyenek! Rengetegen vannak.

-          Az a rengeteg m�g is mennyi? – k�rdezett k�zbe Mido.

A h�rn�k meglepetten fordult fel�, de mikor ura intett v�laszolt.

- K�r�lbel�l 2000.

- Mennyi? – d�bbent le Itshiri-sama.

- 2000 uram! Keletr�l, az �sszes �r, �t�llt Asano z�szl�ja al�. Legk�s�bb est�re itt lesznek.

- Itshiri-sama! Neked mennyi embered van? – k�rdezte r�m�lten Mido.

T�l sokat olvasott a t�rt�nelemk�nyvekben, a k�z�pkori Jap�nban d�l� polg�rh�bor�kr�l. Soha nem kegyelmeztek az ellens�gnek, �s soha nem adta fel senki sem a harcot, ink�bb buktak el csata k�zben. A f�rfiakat egyt�l egyig meg�lt�k, a gyerekeket szint�n, a n�ket pedig szolg�nak vitt�k.

-          Midayoi! Sz�l�ts csak Haranonak! A teljes nevem Itshiri Harano, de azt hiszem te rangban felettem, �llsz, �gyhogy sz�l�ts, k�rlek a keresztnevemen. Azt �gy is k�nnyebb kimondani…

-          �llok a nagy francokat, maximum a pokol kapuj�ban! – d�rm�gte zs�rt�l�dve a l�ny - Akkor Harano, te sz�l�ts engem Midonak, �s v�laszolj a k�rd�semre.

-          Mido, nekem, ha minden j�l megy, tal�n van 700 katon�m, �s 200 olyan f�rfim, aki k�pes a fegyverforgat�sra.

-          Az nem t�l b�ztat�! A fen�be. Sz�val legal�bb k�tszeres a t�ler�. Mennyi es�ly�nk van?

-          Nem tudom. A v�rosfal gyenge, de a palota v�delme kiv�l�! De kevesen vagyunk.

-          Mit akar k�l�nben t�led ez az Asano fick�?

-          El�gt�telt!

-          Mi�rt?

-          Az apj��rt.

-          Sz�val kiz�rt a b�kek�t�s?

-          Asano Hitomira nem ismer ilyent!

-          Hogy mondtad, Asano Hitomira? – dermedt le a l�ny.

-          Igen, tal�n ismered?

-          Szem�lyesen nem, csak a j�v�j�t! – ny�gte a l�ny.

Annyit olvasott err�l a kegyetlen hadvez�rr�l t�ri �r�n. Tudta m�r melyik csata lesz ez, aminek a k�zep�be cs�ppent. A keleti birodalmat egy er�s f�rfi �sszefogja, �s arra haszn�lja a hatalm�t, hogy letarolja az eg�sz szigetet. V�res �s kegyetlen ember lesz ez az Asano Hitomi, tal�n a kor legkegyetlenebb haland�ja.

-          Hogy mondod?

-          L�nyegtelen! Ami fontos, ha bet�rnek a falakon bel�lre, itt mindenki halott lesz hajnalra. Tudom!

-          Nem �rtelek, ennyire nem rem�nytelen a helyzet�nk!

-          De igen! Asano puskaport fog haszn�lni, olyant, amit a kontinensr�l hozatott!

-          Honnan tudod? – Haranonak kezdett elfogyni a t�relme.

-          L�ttam a j�v�j�t, ennyi legyen el�g! Csak akkor m�g a sors nem tudta, hogy �n is itt leszek! – szor�totta �k�lbe a kez�t.

-          Nem �rtelek, de ha igaz, amit mondasz, nem tudunk kitartani!

-          De igen! Az embereket a v�rosb�l, mindenkit telep�ts fel a palot�ba! Minden f�rfi foglyon fegyvert, �s a v�rosfalat kell v�den�nk! Ha a palota fal�ig el�rnek, v�g�nk!

XXXVI. Polg�rh�bor� k�zep�n

-          Mido ezt �gy �rtem, hajland� vagy az oldalunkon harcolni? – k�rdezte Harano rem�nykedve.

-         Megbolondultam szerinted? Nem, majd itt karok meghalni!

-         K�sz�n�m!

-         Akkor k�sz�nd, ha t�l �lt�k! Most pedig! Sz�lj az embereidnek!

-         Rendben, de gyere velem! – azzal karon ragadta a l�nyt, nyom�ban pedig a h�rn�kkel kil�pett a foly�s�ra, majd a fut�r fel� fordult – F�vasd meg a v�szk�rt�ket! 10 perc m�lva minden f�rfi legyen a f�udvaron!

-         Igenis! – azzal a katona elrohant.

-         Hova viszel!

-         Majd megl�tod!

�ppen amikor el�rt�k a f��p�letet, akkor zend�ltek meg a k�rt�k. A palota, mint egy felb�dult m�hkas, zsongott be a hangra. A hideg, sz�rke p�r�ban, �s a sz�ling�z� h�ban, emberek rohantak az udvar fel�. Mikor letelt a 10 perc �s m�r egy gombost�nek sem volt hely, Itshiri-sama megsz�lalt.

-          Emberek, bajt�rsaim, katon�k! Palot�nkat nagy vesz�ly fenyegeti, Asano csapatai k�zelednek!

A t�meg morajlani kezdett. De a f�rfi int�s�re �jra csend t�madt.

- Most pedig, azonnal �r�ts�tek ki a v�rost, minden embert hozzatok a palota fali k�z�. A f�rfiak pedig a rakt�rakban sorakozzanak p�nc�l�rt! Ne feledj�tek, csak p�r �r�nk van!

- Igen is uram! – j�tt a n�p v�lasza.

- M�g valami! � itt mellette Midayoi-sama, a Kelet hercegn�je! Bizony�ra mindny�jan ismeritek l�t�sb�l. Ezennel parancsolom, hogy az � utas�t�sait �gy fogadj�tok el, mintha �n mondtam volna!

A t�meg zavarodottan morajlani kezdett ism�t, s�t p�ran hangot adtak azon fajta v�lem�ny�knek, hogy ez �ngyilkoss�g, �s fel hozt�k az �jszaka t�rt�nt kompromitt�l� esem�nyeket. Mido v�r�s arccal kezdett els�llyedni az am�gy biztons�gos fa padl�n. Mit nem adott volna ha eltudott volna t�nni vagy legal�bb l�thatatlann� v�lni.

- A dolgotokat tudj�tok, a kapit�nyokat k�rem a nagyterembe! – azzal Harano sarkon fordult �s Midot ism�t mag�val h�zta.

A nagyteremben hamarosan 14 szamur�j l�pett be. Meghajoltak az id�k�zben v�rtbe �lt�z�tt uruk el�tt, az helyet mutatott nekik. Mido is a k�rben �lt �s hallgatta a f�rfiak tan�cskoz�s�t, mik�zben eml�keib�l min�l jobban pr�b�lta el�hozni az Asano-Harano csat�r�l tanult minden piciny eml�k�t. Arra riadt, hogy Harano sz�longatja.

- Midayoi-sama? Tudsz nek�nk valami hasznosat mondani? – k�rdezte.

- Igen, ha kapok pap�rt �s �r�szersz�mot! – v�laszolta a l�ny, mire szolg�k azonnal el� rakt�k a k�rt t�rgyakat. – K�sz�n�m! – biccentett a l�ny majd b�szen rajzolni kezdett.

Mikor v�gzett az eg�sz v�ros �s a palota alaprajza fek�dt el�tt�k, pont, �gy ahogy a t�ri k�nyvben benne volt.

-          Ha j�l gondolom �gy n�z ki a palota. Uraim, maguk is tudj�k hogy mik a gyengepontjai! A strat�gi�nkat arra kell alapoznunk, hogy Asano nem �rheti el a palota falat. Nem engedhetj�k �t neki a v�rost, b�rmibe is ker�l.

-         �s m�g is, ezt hogy gondolja, Midayoi-sama? – k�rdezett k�zbe az egyik szamur�j.

-         Asano 3 �temben fog t�madni. Az els� t�mad�s sor�n, az egyetlen v�roskaput veszik ostrom al�. A m�sodik t�mad�ssal egy helyen berobbantja a falat, de nem a kapun�l, hanem a h�tunk m�g�tt, �gy hogy az a kis foly�, ami vizet ad a v�rosnak, a kez�re ker�lj�n. Ekkor ez a csapat kett� v�lik egyik r�sze e v�rosv�d�k ellen, indul, a m�sik puskaporral megostromolja a palot�t. Nek�nk ezt kell megakad�lyoznunk! – mes�lt a l�ny, mintha csak bele �ln� mag�t a t�rt�nelem tananyagba.

-         Honnan tudja ezt olyan biztosan? – k�rdezett egy m�sik szamur�j.

-         L�ttam, de ezt hossz� lenne megmagyar�zni! A terv a k�vetkez�. Mi n�gy r�szre fogjuk bontani a csapatainkat. Egy l�tszatra nagyobb osztag a f�kaput fogja v�deni. Egy m�sik a palota v�delm�r�l gondoskodik, a harmadik �s a negyedik, pedig a legrosszabb feladatot kapja. �k a foly�ban, a palota mellett �s lent a v�rosfaln�l, annak partj�n �s a n�dban, a k�zeli h�zakban fognak megb�jni, �s rajta �t�sszer�en meglepni ezt a k�t t�mad� csapatot.

-         De mit tegy�nk a robban� por ellen? – k�rdezte Harano.

-         Az ellen semmit nem tudunk. A palot�ban a tet�t �s az �ghet� k�ls� dolgokat az asszonyok locsolj�k le, �gy a t�zet elker�lhetj�k. – mondta Mido, �m szavait egy felharsan� k�rt szava szak�totta f�lbe.

Kintr�l r�m�lt sikolyok �s ki�lt�sok hallatszottak, a hadvez�rek kirohantak a torn�cra, �s lepillantottak az alattuk elfekv� v�rosk�ra. Emberek sokas�ga �z�nl�tt felfel�, v�llukon batyuikkal, csomagjaikkal, �s sietve pr�b�lt�k el�rni a biztons�got, jelent� palot�t. A v�rosfalon k�v�l, ahol az erd� kezd�d�tt, h�rtelen a f�k mintha �letre keltek volna. Mozogni kezdtek, azt�n m�r j�l kivehet�v� v�lt, ahogy katon�k ezrei tartanak a palota fel�.

-          Nincsen t�bb id�! – ki�ltotta Harano. – 400 ember azonnal l�ra �s a nagykapuhoz! �j�szokat is k�ldjetek! A t�bbit tudj�tok, �n a nagykapuhoz megyek!

-         Igen is! –azzal a szamur�jok sz�tsz�r�dtak.

-         A kapun�l tal�lkozunk! – ki�ltotta Mido �s fut�snak eredt visszafel� a szob�j�hoz.

A szob�ban ott volt Rin, Konchju �s Ayuni is. Mido vill�m gyorsan pakolni kezdett. Amit Rin meghagyott �sszecsomagolta kis batyuba. Azt�n a k�t sz�p ruh�t, amit kapott, egyszer�en t�pkedni kezdte. A l�nyokat bugyol�lta be vele, �s k�t �les k�st adott Ayuninak �s Konchjunak, majd a t�rk�pekre �s a penn�ra mutatott.

- Papn�nek tanultok, nem? �rjatok tiszt�t� lapokat, �s k�sz�tsetek Shikigamikat!

- M�rt �rn�m? – k�rdezte Ayuni.

- A h�bor� elkezd�d�tt, �n a v�rosfalat fogom v�deni. Felh�zok egy akad�ly, ami ezt a szob�t v�deni tudja, sajnos t�bbre nem vagyok k�pes jelenleg. Ha a palota elbukna, �n visszaj�v�k �rtetek, �s megsz�k�nk. Ha nem lenn�k itt, amikor bet�rik a palota kapuj�t, induljatok el n�lk�lem! A l�nyeg hogy nem hallhattok itt meg! �s l�nyok, vigy�zzatok Rinre! – hadarta idegesen Mido.

- De Midayoi-sama, m�g is merre menek�lj�nk? – k�rdezte remegve Konchju.

- A kert fel�. Ahol az a kedves �reg fa van amit, annyira szerettem. Ott van egy pal�nk. Ki van lazulva, k�nnyen kid�nthetitek. Akkor azt�n elindulhattok a palota m�g�tti rizs�ltetv�nyek fel�. Haszn�lj�tok minden tud�sotokat, �s ha el�rt�tek az erd�t, keress�tek meg Jakent �s Aunt! Rin tudni fogja merre! Azt�n menek�ljetek, �s ne n�zzetek vissza! �rtett�tek?

- Mido, m�rt besz�lsz �gy? N�lk�led nem mehet�nk el! – szolt k�zbe az eddig csendes Rin.

- Ne agg�dj �rtem! Ha ki�rtetek mond Aunnak hogy, vigyen Sesshoumaruhoz. � majd m�r tudja, mit kell tennie!

- De Mido? – szipogta a kisl�ny, �m kintr�l �jabb k�rt szava hallatszott.

- Ne f�lj! Visszaj�v�k! – �lelte mag�hoz Mido Rint, azt�n az egyik f�ld�n hever� hajt�vel megsz�rta az ujj�t, �s p�r csepp v�rt az ajt� el� �s a szoba sarkaiba cs�ppentett. Azt�n f�l t�rdre ereszkedett �s im�ra fonta kezeit azon a furcsa m�don, ahogy a mikok szokt�k. H�rtelen a szoba aranyos f�nyben felragyogott, majd a ragyog�st elnyelt�k a falak. A l�ny felegyenesedett �s biztat�an t�rsaira mosolygott:

- A gondvisel�s �vjon titeket! – suttogta majd kisuhant az ajt�n.

A kapuban m�r Harano idegesen v�rta. A nyitott nagykapun folyamatosan �ml�ttek befel� az emberek, mik�zben odalent Asano csapatai elfoglalt�k �ll�saikat. A falak mellett 400 lovas v�rakozott, �s figyelt�k a r�m�lten gyalogl� emberek t�meg�t. Mido oda�rt, de m�r egyb�l egy lovat vezettek el�je. A l�ny sz� n�lk�l felpattant, azon gondolkodva, hogy vajon mikor tanult meg lovagolni. Azt�n Itshiri-sama mell� l�ptetett. K�rt k�t teli tegezt �s egy �jat, �gy gondolta, am�g nem sz�ks�ges nem v�lt alakot. Azt�n a csapat ki�getett a nyitott ajt�n. Az emberek utat nyitottak a lovasoknak. 

- Nos akkor gyer�nk! – ki�ltotta Harano, �s a sereg megindult lefel�.

F�l �ton j�rhattak, amikor is Mido v�rtalanul megh�zta lova gyepl�j�t. T�rsai elrobogtak mellette, � viszont meg�llt. Innen m�g pont t�ll�tott a v�rosfalon, olyan magass�gban volt, de m�r b�ven el�g k�zel, ahhoz hogy nyilaival el�rje a falon t�li ter�leteket. Kimondottan kap�ra j�tt neki a meredek domb.

Azt�n m�r csak n�m�n szeml�lte, ahogy Harano elfoglalja �ll�sait a falon �s a kapun�l, majd n�zte, ahogy kint, val�sz�n�leg Asano jelt ad a t�mad�sra. T�zes nyilak sz�llnak a leveg�ben, mire a l�ny g�nyosan elmosolyodik:

-          Kezdhet�nk im�dkozni! – mondta mag�nak, �s lova h�t�r�l megfesz�tette �j�t, majd ell�tte a vessz�t.

A tiszt�t� ny�l utat t�rt mag�nak az ellens�g sorai k�z�tt, �m a l�ny nem t�r�d�tt a hat�ssal. �jra �s �jra �tj�ra engedte a vessz�ket, hab�r csak pillanatokra tudta megt�rni a t�mad�st. Az els� sorok el�rt�k a kaput �s ostrom al� vett�k. Mido sz�pen lassan ell�t, k�ttegeznyi vessz�t, mire a kapu recsegve, ropogva megadta mag�t. Asano emberei be�z�nl�ttek a v�rosba.

- A k�nk�ves pokol csapn� meg! – szitkoz�dott a l�ny �s elind�totta lov�t. �m p�r m�ter ut�n egy d�rda sz�llt a leveg�ben, ami ki�t�tte al�la szeg�ny �llatot. Mido abban a pillanatban kiugrott a nyeregb�l, �s m�r d�monk�nt, guggolva �rt f�ldet.

- H�t, akkor most megtudom milyen ember�letet kiontani! – s�hajtotta.

Azzal, d�moni sebess�g�vel fut�snak eredt, majd aknak�nt csap�dott be az �z�nl� ellens�g sorai k�z�. Az emberek t�bbs�ge semmit nem l�tott, csak v�r�s �s s�rga kavarg� sz�l�rv�nyeket, amik letarolnak minden embert. Azt�n, mintha egy pillanatra megapadt volna a t�mad�k ut�np�tl�sa. Mido egyb�l elrakta a kardokat, �s kit�r�lte a szem�b�l a ver�t�ket. Nagyon f�radt volt m�r, de az�rt a kapuba rohant, �j��rt �s ny�l�rt ny�lt.

P�r pillanatig farkasszemet n�zett az el�tte alig 5 m�terre �lldog�l� p�nc�los f�rfiakkal. Azok meglepetten b�mult�k a d�monn�t, �m semmi jel�t nem mutatt�k a f�lelemnek. Azt�n mintha rajtsz�ra tenn�k, l�ndzs�k �s nyilak rep�ltek a l�ny fel�. Mido felvonta a v�d�burkot, amir�l lepattantak a fegyverek, �m m�g miel�tt a katon�knak meglep�dni lett volna idej�k, ell�tte a vessz�t, ami j� 60 m�teren �ts�v�tett �s ott egy szerencs�tlen mellkas�ban �llt meg.

-          Mondj�tok meg annak a gy�va Asanonak, hogy szem�lyesen jelenjen meg, �s felejtse el a puskaport! – kiab�lt ki a l�ny, �m a t�mad�s megindult �s � ism�t k�nytelen volt k�zelharcba bocs�tkozni.