Ek�zben a hatalmas szellemkutya v�gtatva szelte �t az eget.

-          J�l d�nt�tt�l Sesshoumaru-sama! – sz�lalt meg a bund�ba kapaszkod� bolha.

-          Mintha lett volna v�laszt�som! – v�laszolta a kutya lihegve, piros nyelv�t �les fogai k�z�tt l�gatta.

-          Mintha ap�dat l�tn�m! � is �gy rohant 100 �ve, hogy megmentse Izayoit. 

-          Miyoga, fogd be, mert ledoblak! – morogta a kutya, majd lelass�tott egy kiemelked� sziklap�rk�nyon, amir�l t�k�letesen r�l�tott a palot�ra.

-          Igen is Nagyuram! – v�laszolta a bolha mik�zben piciny batyuj�t a h�t�ra k�t�tte. – De nem tagadhatod le �r�kk�, hogy ap�d fia vagy!

-          Gamjun, Miyoga! – v�laszolta a h�feh�r kutyaszellem. (gamjun, a hang, amit Miyoga rep�l�s k�zben kiad)

A szellem kutya p�r percig n�m�n tanulm�nyozta mi a helyzet odalent. L�tta a palot�ba szorult embereket, s�t �rezte k�zt�k Jakent �s Aunt is. Azt�n v�gign�zett a t�bb ezer emberen. Megr�zta nagy fej�t, mik�zben arra gondolt, mennyivel k�nnyebb lenne minden a Tetsusaig�val az oldal�n. Azt�n �gy �rezte, mintha Mido k�ny�rg� h�v�s�t sodorn� fel� a sz�l.

A hatalmas d�monkutya felvony�tott a hegyen, olyan hangosan hogy odalent az emberek beleremegtek. De a legjobban 3 sz�v dobbant meg ett�l a hangt�l. Sesshoumaru leugrott a hegyr�l, be az erd�be. Azt�n m�r csak por �s h�felh� maradt ut�na. 

Midayoi mikor meghallotta a t�voli vony�t�st, �gy �rezte �j �letre kel. Felm�szott a falra �s az �jszakai s�t�ts�gben pr�b�lta megl�tni az �rkez� seg�ts�get. A fal egy m�sik szakasz�r�l meglepett ki�lt�sok hallatszottak:

-          Azt n�zz�tek!

-          Mi az ott!

-          Emberek, ez bet�rt az ellens�geink k�z�!

Mido ahogy csak b�rt fut�snak ered, hogy megpillantsa, vajon mir�l besz�lnek az emberek. Sz�ve �r�lten dobogott, de nem a kis testmozg�st�l. Azt�n, amikor el�rt nagy kaput, gondolkod�s n�lk�l nekifesz�lt �s kit�rta. A nagy fa ajt�kat jobb esetben 5 f�rfi szokta mozgatni, de a d�monn�nek nem jelentett kih�v�st. Mikor elegend� helyet csin�lt, ahhoz hogy v�kony alakja kif�rjen, kicsusszant az ajt�sz�rnyak k�z�tt, �s lefel� b�mult. De csak erre volt k�pes, �jra megmozdulni m�r nem.

Odalent, az ellens�g t�bor�ban, valami hatalmas puszt�t�st v�gzett. Mido v�konyra h�zta szemit, hogy tekintet�t a felsz�ll� f�st�n, poron �s h�pelyheken �t tudja f�rni. Azt�n megpillantotta. Egy �ri�si h�feh�r kutya taposta Asano csapatait. Hatalmas mancsaival 10-20 embert csap el, �tgyalogol a s�trakon, pof�j�b�l �mlik m�rgez� ny�la, ami ahogy a f�ldre �r, mindent el�get. A felsz�ll� g�zben emberek fulladoznak. Midayoi sz�ve m�gis tal�lt egy csek�lyke �r�m�t a l�tv�nyban. K�ts�gtelen volt, a hatalmas szellemkutya csak Sesshoumaru lehet.

De ekkor v�ratlanul Asano csapatai elkezdtek el�re nyomulni. Mintha a hatalmas d�mon nem is bajt�rsaikat irtan�, gondolkod�s n�lk�l rohamra indultak, �s a v�rosba �z�nl�ttek. Azt�n m�r minden �rthet� volt. A semmib�l hatalmas gerend�k �s hord�k ker�ltek el�, amiket a bet�rt v�roskapu hely�re torlaszoltak. Azt�n, mint akik j�l v�gezt�k dolgukat elindultak a lejt�n felfel�, hogy megostromolj�k a palot�t. A l�ny �rtetlenkedve n�zte, vajon mit v�rhatnak att�l a nagy rak�s �cskas�gt�l, hiszen Sessh egyszer�en �t tudja l�pni a v�rosfalat. N�m�n figyelte a fel�je k�zeled� katon�kat, �s minden zsigere azon volt, hogy megfejtse, mire k�sz�l Asano. A katon�k m�r v�szesen k�zel j�rtak a l�nyhoz, aki t�volr�l hallotta, hogy Harano a kapub�l kiab�l neki, majd becsukatja az ajt�kat. Azt�n Midayoi a t�volba meredt, ahol a feh�r kutya bizalmatlanul k�zeledett a kapu fel�, szemmel l�that�an neki sem tetszett valami. K�zben az �len halad� Asano kiadta a parancsot a t�mad�sra. Mido mozdulatlanul �llt, majd a sz�l szembe kezdett vele f�jni. �s akkor meg�rezte, friss puskapor szag�t. 

-          Ne! – ki�ltott akkor�t amekkora a tork�n kif�rt, hiszen r�j�tt mi a terv.

Mint a puszt�kon �ts�pr� sz�l, kapott a l�ny kardjai ut�n, �s elemi er�vel kezdett k�zdeni, az�rt hogy le�rjen a domb alj�ban, de k�zben kitart�an ord�tott:

-          Sesshoumaru! Menny onnan! Csapda!- de sajnos hangj�t elnyelte a csatazaj.

�m mintha a szellem kutya m�g is �rz�kelt volna valamit, fej�t felszegte, �s a palota fel� n�zett. V�r�s szemei �sszesz�k�ltek, majd a t�megben megpillantotta a k�ts�gbeesetten k�zd� Midayoit. Igaz t�rsai a falakr�l kitart�an l�tt�k nyilaikat, de a l�nynak es�lye sem volt hossz� t�von. Az �ri�s kutya d�nt�tt, p�r l�p�st h�tr�lt, majd felk�sz�lt r�, hogy elr�gja mag�t a talajt�l, �s k�nnyed�n �tugorjon a kapu felett.

Ek�zben Midayoi el�, �rdekes ellenf�l ker�lt. Asano nagy�r volt az. A l�ny egy�ltal�n nem figyelt a harcra, csak a szeretett Sesshoumarut akarta figyelni, de a f�rfi megakad�lyozta ebben. K�nnyed mozdulattal ki�t�tte az egyik kardot a l�ny kez�b�l, ami p�r�gve elsz�llt a leveg�ben. Mido csak egy pillanatra n�zett a szamur�jra, felh�zta v�d�pajzs�t, �s a leveg�be lend�l� d�mont figyelte. Szinte halotta, ahogy a kapuban egy szikra pattan, �s lass�tva l�tta a jelenetet. Mintha mindenki h�rtelen azt figyelte volna, ami a v�rosfaln�l t�rt�nik, a csat�z�k mind ugyanabba az ir�nyba n�ztek. Azt�n egy pillanat m�lva hatalmas villan�sl�tszott, majd f�ls�rt� robban�s r�zta meg a hegyeket. Az anyaf�ld beleremegett, �s a v�rosban h�zak d�ltek �ssze a s�rga t�zzel �s f�sttel j�r� robban�s k�vetkezt�ben.

-          Neee! – sik�tott a l�ny �s t�rdei megrogytak.

A f�st egyre jobban terjeszkedett, lassan a t�mad�k utols� sorait is elnyelte a k�s�rteties s�rga �s piros k�dszer� anyag. A l�ny arc�n k�t hatalmas k�nnycsepp g�rd�lt v�gig, kez�b�l er�tlen�l kiesett a kard.

- Csak nem � seg�tett volna rajtatok? – k�rdezte Asano g�nyosan, �s a magasba emelte kardj�t, hogy lecsapjon vele a t�rdre rogyott l�nyra.

Mido meg sem mozdult, a pajzsot sem h�zta fel. Csak a hal�l t�nt megv�lt�snak sz�m�ra. Elv�gre egy ilyen robban�st k�ptelens�g t�l�lni. M�g ha valaki olyan er�s is, mint Sesshoumaru. De nem akart csukott szemmel meghalni, hab�r nem is �llhatta a hadvez�r tekintet�t. Szemeit a messzes�gbe, a kavarg� f�stbe szegezte. A robban�s ut�n n�ma csend maradt, a t�mad�k �s a v�d�k egyar�nt abba hagyt�k a csat�t. A l�ny arc�n �jabb k�nnycseppek indultak �tnak, majd a sz�p barna szemek kikerekedtek.

Mintha valami alakot �lt�tt volna a gomolyg�, s�rga f�stben. Az alak mellett ismeretlen v�kony k�ken vil�g�t� cs�k. Asano k�vette a l�ny pillant�s�t, mire a katon�k is arra tekintettek. A s�r� f�stb�l egy alak v�lt ki. Jobbj�ban k�k peng�j�vel ragyogott egy kard. Az alak lassan �s nyugodtan k�zeledett, eg�szen a f�st sz�l�ig. Ott meg�llt, d�ht�l szikr�z� s�rga szemeivel v�gig n�zett a t�megen. Az emberek r�m�lten h�rd�ltek fel, ahogy a hideg borosty�n szemekkel tal�lkozott tekintet�k. Azt�n az esem�nyek vill�mk�nt gyorsultak fel.

A szellem alakja mintha elfolyt volna, ahogy fut�snak eredt. A kard megvillan a kez�ben, visszacs�szik �v�be, majd egy m�sikat kap el�. A hideg penge ac�los f�nye megcsillan a t�z f�ny�ben, a m�r sorok k�zt sz�guld� d�mon egyet jobbra, majd balra csap vele. K�k vill�mok sz�ntj�k fel a f�ldet, �s katon�k rogynak �ssze mindk�t oldalon. A d�mon k�t k�zzel markolja meg a Toukijint, �s jobb oldalt maga mellett tartja mik�zben t�retlen�l halad el�re.

- Meg�ll�tani! – ord�t fel Mido mellett a hadvez�r, �s tekintet�t a l�nyra szegezi.

Midayoiba mintha �jra lobban volna az �let l�ngja, egyik l�b�t felh�zza, f�l t�rdel� p�zba, majd k�t kez�t mosolyogva sz�t t�rja. A k�t kard mag�t�l mozdul meg �s m�r a l�ny kez�ben is teremnek. 

-          Legk�zelebb jobban n�zd meg ki ellen m�sz hadba! – mosolygott a l�ny, majd egy laza mozdulattal jobb kez�be fogott kardj�nak markolat�val oldalr�l fejbe v�gta a szamur�jt, aki mint egy zs�k d�lt el a porban.

Ek�zben 4 sornyi �j�sz fordult szembe a k�zeled� d�monnal. Gondolkod�s n�lk�l l�tt�k nyilaikat az ellenfel�k fel�. �m a vessz�k lass�nak bizonyultak, a szellem nyomaira pottyantak csak le. Sesshoumaru kez�ben megvillant a kard �s lila v�kony f�nycs�v�k csaptak ki az ac�lb�l. A k�vetkez� pillanatban a d�mon m�r a l�ny mellett �llt. Sessh f�l k�zzel felkapta a l�nyt, felugrott, majd k�nnyed�n az udvaron �rt f�ldet. Mindenki �ket n�zte a palot�ban.

-          Idi�ta! – t�rte meg a csendet a d�mon. Hangja �gy� zeng�s k�nt hatott.

-          De Sesshoumaru… - Mido csak h�pogni tudott.

-          Itt van Aun, azonnal el kellett volna hagynotok ezt a helyet! De nem, te itt maradsz, majdnem kiny�ratod magad, s�t engem is! �s ami a legrosszabb haland�kat kell megmentenem! – kelt ki mag�b�l a szellem.

Nem emelte fel a hangj�t, nem kiab�lt, de szavai majd meg fagytak a leveg�ben. Az emberek r�m�lten n�zt�k �ket, m�g a csat�r�l is megfeledkeztek.

-          Sesshoumaru… - suttogta a l�ny megd�bbenten.

-          Menj vissza a szob�dba, �s maradj Rinnel.

-          �s te? – k�rdezte f�l�nken a l�ny.

-          P�r perc m�lva ut�natok megyek �s indulunk! – azzal a d�mon sarkon fodult.

-          De mi lesz az emberekkel? – r�m�lt meg a l�ny, ahogy esz�be jutott Konchju �s Ayuni.

-          Nem az �n dolgom!

-          �n addig nem megyek fel! �k �poltak t�bb mint egy h�napig! Nem hagyom �ket cserben!

-          Megtiltom, hogy harcolj! – azzal a szellem �tlend�lt a magas falon.

Mido csak �llt �s n�zte Sesshoumaru h�lt hely�t, mik�zben azon gondolkodott mivel hozhatta ki ennyire a sodr�b�l a d�mont. Azt�n kintr�l r�m�lt ord�t�sok hallatszottak, �s menek�l� l�bak dobog�sa. Mindenki kifel� b�mult, ez�rt, a l�ny is felfutott a falra.

Odakint Sessh gyalogolt �t a sorokon. Csak ment egyenesen el�re, k�zben ide-oda n�zel�d�tt, mintha valamit keresne. A katon�k megpr�b�ltak el�sz�r r�t�madni, de azt�n bel�tt�k rem�nytelen megk�zel�teni a szellemet, aki csak nyugodtan csapkodott k�rbe �s k�rbe energia ostor�val. Azt�n megtal�lta, amit keresett. Odas�t�lt �s l�b�val od�bb r�gta a f�ld�n fekv� alakot. Az mocorogni kezdett, majd felkelt. Asano nagy�r volt az.

-          Ez meg mit akar? – k�rdezte f�lhangosan a l�ny.

A h�ta m�g�l ismer�s hangokat hallott, �s amikor arra fordult megpillantotta a fel�j�k k�zeled� Rint, akit Jaken k�vet, a k�t kis l�nyt pedig r�m�lten �ld�zte Ayuni �s Konchju. Jaken rekedtes �b�gat�s�t �rtette meg legel�sz�r a l�ny:

- Sesshoumaru nagy�r! Nagyuram merre vagy?

- T�nyleg itt van Jaken-sama? – k�rdezte Rin �s lihegve meg�llt.

- Maradjatok, ahol vagytok! – kiab�lta a l�ny.

- �rn�m sajn�ljuk! – kapta el a kis sz�kev�nyeket Ayuni.

- Engedjetek, Sesshoumaru nagy�rhoz kell mennem!

- Rin maradj ott! – kiab�lta idegesen Mido mik�zben f�l szem�vel a kinti esem�nyeket figyelt.

Asano kardot r�ntott a szellem ellen, aki k�zben a fel�j�k k�zeled� embereket tartotta t�vol az energia ostorral.

-          Takarodj el, �s akkor tal�n megk�m�lem az �leteteket, ami�rt megpr�b�ltatok meg�lni!

-          Ne �lmodj szellem! Ez a palota hajnalra a mi�nk lesz! – v�laszolta a szamur�j, mik�zben kardj�t er�sen megmarkolta.

-          Utolj�ra figyelmeztetlek, t�nj el innen, vagy meghalsz! – sz�lt ism�t a jeges higgadt hang.

-          T�mad�s! – v�laszolta Asano, mire az �ket k�rbe�ll� katon�k megindultak.

Sesshoumaru arra sem n�zve, csak a katon�k fel� intett, nyitott teny�rrel, mire m�reg sz�ll a leveg�be. Mido �gy �rezte h�nyni fog, ha ezt tov�bb n�zi. A m�reg csontig marta a b�rt �s a h�st az emberek tagjair�l, mik�zben �k eszeveszett ord�t�ssal �tadt�k test�ket a hal�l eny�szet�nek. A l�ny sz�d�lni kezdett, de nem tudta elford�tani a fej�t. Hallotta t�rsai r�m�lt suttog�s�t maga mell�l, de nem �rtette a szavakat.

-          D�mon, nem gy�zhetsz, t�ler�ben vagyunk! – sz�lalt meg a szamur�j.

-          Nem gy�zni akarok, csak, azt hogy takarodjatok ezekr�l, a f�ldekr�l, �s soha t�bb� ne gyertek vissza!

-          Nem tehetj�k! – v�laszolt a f�rfi �s csap�sra emelte kardj�t.

Sesshoumaru felemelte jobb kez�t, 3 ujj�n a karmok s�rg�s z�ld f�nnyel kezdtek vil�g�tani, majd kipattintotta az energia ostort, ami szil�nkokra t�rte Asano kardj�t. De ennyi nem volt el�g a szellemnek. Kecsesen megp�rd�lt a tengelye k�r�l, mik�zben az energia ostor k�rbe tarolta a frissen �rkezett katon�kat. Azok �lettelen�l, v�res darabokban hullottak le a f�ldre. A d�mon meg�llt �s Asanora n�zett.

-          Az utols� es�ly hogy �lve elmenjetek!

-          Soha! – h�rg�tt a katona �s t�rt r�ntott.

-          Neked semmit nem jelent az embereid �lete? – k�rdezte sz�nalmat t�kr�z� hangs�llyal Sessh, �s a r�m�lt, marad�k hadseregre n�zett.

-          �tkozott yokai! - ord�totta Asano �s a szellem ellen indult.

Sesshoumaru meg sem mozdult, mikor a szamur�j el�rte elkapta annak t�rt szorongat� jobbj�t, mire az f�jdalmasan felord�tott. Tiszt�n kivehet� volt a k�s�rteties z�ld csillog�s, ami a d�mon k�zfej�t k�rbe �leli. Ez a f�ny nem jelenthetett m�st, mint hogy Sessh ism�t m�rget haszn�l. Mikor a szamur�j jobb csukl�ja hangos roppan�ssal let�r�tt, a d�mon elengedte a f�rfit, aki a f�ldre rogyott.

-          Menjetek haza! – n�zett a megrettent katon�kra a szellem �s visszaindult a palot�ba.

Midayoi lesz�delgett a falr�l, �s m�g mindig �melyg� gyomr�t szor�totta, mik�zben falfeh�r arccal pr�b�lt nagy leveg�ket venni. Homlok�n izzads�g cseppek folytak le. T�volr�l hallotta, ahogy odakint a katon�k t�vozni k�sz�lnek, �s hogy Harano kinyitatja a kapukat. A ny�l� kapu k�z�tt a l�ny hom�lyosan megpillantotta a k�zeled� szellemet. Sesshoumaru alakja mintha vil�g�tott volna a s�t�t holdtalan �jszak�ban. A d�mon ez�st haj�ba a viharos, h�pelyheket sz�ll�t� �szaki sz�l bele-belekapott. Mido h�nyingere kezdett csillapodni. Tiszt�n l�tta hogy a szellem ruh�j�n, p�nc�lzat�n vagy kezein egy csepp v�r sincsen. Pedig p�r perce m�sz�rolt le egy hadseregnyi embert.

A l�ny g�rnyedten meg�llt a sarokra t�rt ajt�ban, �s hom�lyos tekintet�vel k�vette a k�zeled� szellem l�pteit. �m a d�mon m�g�tt a f�lkez�, hal�lra sz�nt Asano, egy �p kardot kapott fel balj�ba, majd n�m�n rohanni kezdett a d�mon ut�n. Sesshoumaru m�r majdnem a kapuban �lt, amikor Asano bukd�csolva utol�rte. Az esem�nyek felgyorsultak: A d�mon lehunyja sz�p szemit, mintha semmit nem �szlelne a m�g�tte zajl� dolgokb�l. Mido meglepetten nyitja n�ma szavakra ajakit, de a meglepet�st�l nem jut sz�hoz. Sessh lust�n �s lassan maga el� emeli jobbj�t, m�g mindig csukott szemmel. Asano szinte m�r csak p�r l�p�sre van t�le, amikor a szellem 5 ujja s�rg�s f�nnyel megvillant, �gy fens�ges vil�g�t�st adnak a nemes arcnak. Mido oldalra d�nt�tt fejjel, n�m�n mozg� ajkakkal figyelte mi k�vetkezik ez ut�n. Szemei egy pillanatra elid�ztek a d�mon arc�n, a bord� szemh�jakon, a 4 szab�lyos m�regcs�kon, a lila f�lholdon, a lehunyt sz�pill�kon, a szab�lyos, v�kony �ves szem�ld�k�n. Nem tudott semmi kegyetlens�get vagy gonoszs�got �szrevenni a nemes von�sok k�z�tt. Azt�n a szikr�z� s�rga szemek felpattantak, a d�mon kez�b�l kicsapott a s�rga f�ny, ami az energia ostor el�pattan�s�t szokta jelezni. Sessh180�-os fordulatot tett balra, ujjait b�cs�z�ul megropogtatta a leveg�ben, �s a t�mad� f�rfi el�tt a leveg�be csapott. Ahol a m�rges, s�rg�s-z�lden �g� karmok a leveg�be has�tottak, 5 s�rga cs�k jelent meg. Mindenki meglepetten n�zte a jelentet, azt�n a f�nycs�kok, mintha a sz�l f�jn� el �ket, felragyogtak a meglepett szamur�j fel� sz�lltak �s sz�tt�pt�k azt.

Sesshoumaru nem n�zte v�gig saj�t m�v�t, h�tat ford�tott �s tov�bb indult. Az emberek a kapuban pisszeni, sem tudtak, csak Midayoi t�ntorodott meg. A szellem meg�llt mellette, mik�zben a l�ny verejt�kez�, d�bbent arc�t figyelte egy pillanatig. A d�bbent, kikerekedett gesztenyebarna szemek a f�ldet b�mult�k.

-          Most m�r l�ttad a val�di �nem egy t�red�k�t… - sz�lalt meg a szellem �s b�szke tar�s�val tov�bb l�pkedett. 

Az udvaron �r�mteli ki�lt�sok s�p�rtek v�gig.

-          Sesshoumaru nagy�r! – ki�ltotta boldogan Rin �s a f�rfihoz szaladt, majd meg�llt el�tte.

-          Nagyuram! – vis�totta Jaken is �s � is ura fel� rohant.

Aun kedvesen morgott p�rat, mikor megl�tta gazd�j�t. A d�mon mosolyogva sim�totta v�gig a kis Rin k�cos fej�t, ahogy az hozz� futott. Azt�n a z�ld d�monocsk�ra n�zett.

-          Jaken, m�g sz�molunk! – v�ltott fagyosra Sessh n�z�se.

-          Bocs�ss meg nagyuram, �n Jaken megpr�b�ltam helyre hozni hib�mat… - dadogta a r�m�lt szolga ura el� borulva.

-          Ne b�ntsd Sesshoumaru-sama k�rlek Jaken-sam�t! � nem tehet r�la, aludt, amikor elindultam �telt keresni, mert m�r nagyon �hes voltam! – suttogta, a kis l�nya r�m�lt Jaken v�delm�re kelve.

A szellem m�r nem v�laszolt, megfordult �s ism�t a kapu fel� indult. Mido m�g ugyan ott �llt ahol az el�bb. Sessh mell� l�pett.

- J�l vagy? – k�rdezte.

Mido csak halov�nyan biccentett egyet, erre a szellem sz� n�lk�l felkapta. Midayoi f�radt szemeit Sesshre emelte, aki k�zben indulni k�sz�lt. Alakja felragyogott �s m�r k�sz�lt elrep�lni, amikor egy hang meg�ll�totta.