Anira lassan ment visszafel�, mert nagyon kif�radt  Sesshoumaru fel�leszt�s�ben.

Egyszercsak meg�rezte, hogy van m�g�tte valaki. Megfordult, �s nem kellet sok, hogy �sszeessen ijedt�ben, de m�gis megtartotta mag�t.

Az a d�mon �llt m�g�tte p�r m�terre, akit meggy�gy�tott. Sesshoumaru.

-         Te vagy Anira? – k�rdezte hidegen.

-         Igen. –v�laszolta zavartan a l�ny. A gondolatok csak �gy kergett�k egym�st a fej�ben. Tal�n meg akarja �lni???

Sesshoumaru k�zeledni kezdett hozz�, � meg sz�pen araszolt h�tra, el a d�mont�l. Egy p�r l�p�s ut�n meg�llt, mert ha meg akarja �lni, akkor �gy is- �gy is meg�li –gondolta a l�ny.

Sesshoumaru m�g mindig k�zeledett. Majd meg�llt t�le egy-k�t l�p�sre.

-         Mi vagy te?- k�rdezte gyanakv�an.

-         Ember vagyok. – mondta a l�ny �s mostm�r b�tran n�zett az aranys�rga szemp�rba.

Sesshoumaru nem mondott semmit csak v�gigm�rte a l�nyt tet�t�l-talpig.

-         Mit akarsz t�lem? –k�rdezte halkan.

-         Mi�rt seg�tett�l? – n�zett r� �that� tekintettel a d�mon. A l�ny �gy �rezte az az arany szemp�r, belel�t a fej�be.

-         Mert megk�rt r� Rin. – mondta Anira –Teh�t mit is akarsz t�lem? –tette fel a k�rd�st �jra. De v�laszt megint nem kapott. V�rt m�g egy kicsit.

-         Ha csak ennyi, akkor �n megyek. – mondta �s indulni akart, de a d�mon elkapta a karj�t �s mag�hoz r�ntotta.

-         Vel�nk j�ssz, am�g meg nem mentem az �letedet!- mondta Sess ellentmond�st nem t�r� hangon.

-         Nem kell megmentened az �letem, - mondta a l�ny halkan –�s nem megyek veletek!!!!- pr�b�lt szabadulni a f�rfi fog�s�b�l, kev�s sikerrel.

-         Lenn�l sz�ves elengedni?! – k�rdezte dacosan a l�ny.

-         Nem. – j�tt a v�lasz – Nincsen v�laszt�sod!

Sesshoumaru elengedte a l�nyt �s elindult, de meg is �llt, mert Anira nem k�vette. Visszafordult.

-         Nem kell, hogy megmentsd az �letem! – mondta a l�ny hat�rozottan, mire a d�mon �jra v�szesen k�zel l�pett hozz�.

-         Most vagy j�ssz magadt�l – mondta fenyeget�en – vagy t�lem kell megv�dened magad, mert… - nem kellett befejeznie, mert Anira t�k�letesen �rtette, hogy mire gondol. �jra elindult, de a l�ny most m�r k�vette egy darabig, majd mintha valami hirtelen az esz�be jutott volna, megtorpant. Sesshoumaru �jra fenyeget�en megfordult, de a l�ny szem�ben keser�s�get �s f�jdalmat l�tott, de nem miatta. Valami m�s, valami sz�rny� �s hatalmas miatt.

-         Nem mehetek! – suttogta Anira – Nem szabad!

-         Mi�rt? –k�rdezte Sess. De a l�ny nem v�laszolt, megfordult �s elfutott.

A d�mon p�r ugr�ssal utol�rte �s el��llt.

-         Mi�rt? –k�rdezte �jra.

-         Nem mehetek! – mondta remeg� hangon – Csak bajba sodorn�lak titeket, vagy miattam haln�tok meg! Nem lehetek senki k�zel�ben!!! – itt �jra tov�bbment volna, de Sesshoumaru megint nem engedte. Nem sz�lt semmit, csak m�lyen a l�ny szem�be n�zett.

-         Vagy engedj elmenni, - s�gta a l�ny – vagy �lj meg most azonnal!!!!!!!!!!!!

-         Velem j�ssz! –mondta ridegen �s maga mell� r�ntotta a l�nyt �s �gy indultak vissza Rin�khez.

Anira m�r nem akart �s nem is tudott ellenkezni. Belet�r�d�tt. M�g �gy is van ideje miel�tt…

     -    Szia, Anira! – futott oda boldogan Rin.

-         Szia, Rin! – er�ltettet mosolyt a l�ny.

-         Most vel�nk maradsz? –k�rdezte a kisl�ny.

-         H�t, - mondta Anira �s Sesshoumarura pillantott – egy ideig biztosan.

�gy mentek tov�bb, m�r lassan egy hete…

Anira nagyon megkedvelte a kis csapatot. Pont ez az amit�l f�lt,nem szabadna k�zel ker�lnie hozz�juk.

A legt�bbet Sesshoumaruval besz�lgetett, amin mindenki nagyon meglep�d�tt.

�k nagyon megkedvelt�k egym�st. Persze ezt Sess pr�b�lta titkolni…

Egyik nap este, r�juk t�madt egy hatalmas medved�mon. Egy barlangba futott be Rin, Jaken �s Anira is pr�b�lt, de a sz�rny led�nt�tte a l�b�r�l, �s majdnem lecsapta a hatalmas, karmos mancsaival. De Sesshoumaru az utols� pillanatban megmentette, �s meg�lte a medved�mont.

Ez es� zuhogni kezdett… Anira �s Sesshoumaru csak �lltak egym�ssal szemben.

-         �n most elmegyek. – mondta Anira – �gy egyezt�nk meg…

Sesshoumaru n�m�n �llt. Mozdulatlanul, rezzen�stelen arccal n�zte v�gig, ahogy a l�ny elfut. Elment. �gy �rezte, f�j valami, ott legbel�l… a sz�ve…

Bement az es� el�l a barlangba, Rin �s Jaken mell�.

-         Elment? –k�rdezte Rin megt�rten.

Sesshoumaru r� se n�zett csak b�lintott.

Elment – v�zhangzott a sz� a fej�ben… elment … az akit szeret… igen … SZERETI!!!!

Hirtelen fel�llt.

-         Maradjatok itt, lehet, hogy csak egy-k�t nap m�lva j�v�k vissza! – mondta, majd elt�nt a kinti s�t�ts�gbe.

Anira m�g mindig futott. �s k�zben, mint a zuhog� es�, �gy z�poroztak a k�nnyei.

Sesshoumarunak nem jelentett gondot utol�rni. El�ugrott.

Lefogta a l�nyt. B�r ez ink�bb �lel�s volt. �tkarolta Anira derek�t �s �gy szor�totta mag�hoz.

A l�ny pr�b�lta ell�kni mag�t�l, de az er�s f�rfikarok ellen es�lye sem volt. Most m�r mindketten teljesen vizesek voltak.

-         Engedj el, k�ny�rg�m!!! – k�rlelte a d�mont.

-         Mi a baj?- k�rdezte szel�den Sess.

A l�ny nem v�laszolt csak zokogva a nyak�ba borult. Sesshoumaru az �l�be kapta a l�nyt �s gyorsan keresett egy m�sik barlangot, ahol nyugodtan besz�lhet vele.

Volt is egy a k�zelben. Bement �s a barlang fal�nak d�lve le�lt, �l�ben a m�g mindig zokog� l�nnyal. L�gyan simogatta a h�t�t, pr�b�lta megnyugtatni.  Lassan abbamaradt a s�r�s.

-         Mi a baj? - k�rdezte a szellem.

-         Az, hogy bel�d szerettem. – mondta a l�ny �s szemei �jra megteltek k�nnyel.

-         Az nem baj. –mondta Sess �s megcs�kolta Anir�t. Hosszan cs�kol�ztak, �lvezve minden egyes pillanat�t. Majd a l�nyt, mintha �lomb�l r�zt�k volna fel, kiugrott a f�rfi karjaib�l.

-         Nem lehet…- mondta ijedten.

-         Mi�rt- k�rdezte Sess �s � is fel�llt odas�t�lt a l�nyhoz.

-         Holnap holdfogyatkoz�s lesz… - mondta Anira- … �s holnap este nekem v�gem… - itt elcsuklott a hangja.

-         Hogy? – k�rdezte d�bbenten Sesshoumaru.

-         Elmondom, amit m�g soha senkinek – kezdett bele a l�ny – A S�t�n minden k�tsz�z �vben egyszer felj�n a vil�gra. Volt k�t gyereke, egy fi� �s egy l�ny. A l�ny j�s�gos volt, ez�rt meg�lte. A fi� viszont olyan volt, mint �. Gonosz �s kegyetlen. Megengedte a fi�nak, hogy itt maradjon a vil�gon, �s ne csak 200 �vente j�jj�n az �l�k k�z�. Ezzel a vil�got �r�k pusztul�sra �s k�rhozatra �t�lve. A d�dnagyany�m, azzal az er�vel b�rt, mint �n. Vagyis holtakat is �letre tudott kelteni. Fel�lesztette a S�t�n le�ny�t, mert csak � tudta elpuszt�tani a testv�r�t. �s �gy is lett. A l�ny meg�lte a testv�r�t. �s akkor a S�t�n meg�tkozta a d�dnagyany�mat, hogy k�tsz�z �v m�lva, mikor �jra felj�n a vil�gra, meg�lt az ut�dj�t. Vagyis engem. A k�tsz�z �v holnap telik le, �s holnap holdfogyatkoz�s lesz. Ekkor j�n el a S�t�n… - itt a hangja elcsuklott.

-         Cssss – mondta Sesshoumaru �s mag�hoz �lelte Anir�t. – Nem hagyom, hogy b�ntson.

-         De �t nem lehet legy�zni - mondta a l�ny -�s �n…

Sesshoumaru a mutat�ujj�t a l�ny ajkaira rakta, hogy ne mondjon t�bbet…

-         Szeretlek! – s�gta a szellem.

-         �n is!!! – �jra cs�kol�zni kezdtek. Egyre hevesebben, majd Sess elkezdte levenni a l�nyr�l a kimon�j�t. M�r nem tudtak parancsolni test�knek, csak egy dolgot akartak. V�gre �rezni egym�st. Miut�n cs�csra �rtek, f�radtan aludtak el egym�sba gabalyodva.

M�snap egym�s karjaiban �bredtek. �gy d�nt�ttek, hogy ma m�r nem mennek vissza Rin�khez. Eg�sz nap egy�tt voltak, besz�lgettek az elm�lt id�r�l, v�rt�k az est�t.

Az este elj�tt. �jszaka �jf�l ut�n, megremegett a f�ld, vill�mlott �s d�rd�tt az �g.

A S�t�n elj�tt a Vil�gra.

Megny�lt a f�ld �s kil�pett az alvil�gb�l a S�t�n.

Fej�n k�t hatalmas szarv volt, a szem�ben ott �gett a pokol �sszes t�ze.

Elmosolyodott, mikor megl�tta maga el�tt Anir�t �s Sesshoumarut.

T�madott. El�sz�r Sesshoumarura. Ez nem volt harc. Nem b�rtak ketten szembesz�llni, a Pokol �sszes hatalm�val.

Sesshoumaru f�ldre ker�lt egy hatalmas csap�s alkalm�val, �s �rezte, hogy itt a v�g, amikor a S�t�n fel� csapott, de nem �rte el a hal�l. Kellett mindenkinek egy-k�t pillanat mire felfogt�k, hogy mi t�rt�nt. Anira szerelme el� ugrott. �t �rte el a csap�s.

�sszeesett. A S�t�n gonoszan felkacagott.

-         Az �tok beteljesedett. –morogta �s elt�nt a f�ld al� �jabb 200 �vig.

Anira �sszeeset Sesshoumaru mell�, aki elkapta. A sz�v�n�l hal�los v�g�s. Mindketten j�l tudt�k, itt mitsem �r Sesshoumaru kardja…

-         Mi�rt ugrott�l el�m? – k�rdezte a d�mon, b�r tudta a v�laszt.

-         Mert nem neked kell meghalnod, hanem nekem…

-         Nem, nem… - mondta volna Sesshoumaru.

-         Nem kellett volna tal�lkoznunk. –v�gott k�zbe a l�ny.

-         Mi�rt? –suttogta a d�mon.

-         Most f�jdalommal hagylak itt, - ny�gte a l�ny – sajn�lom!

-         Megmutattad nekem egy �let �rtelm�t. Szeretlek.

-         �r�kk� szeretni foglak! – s�gta a l�ny, �s utols� erej�b�l megemelte a fej�t �s megcs�kolta a d�mont.

Ezut�n �r�kre lehunyta a szemeit. Teste semmiv� foszlott.

Sesshoumaru �gy �rezte j�gg� fagyott abban a pillanatban a sz�ve, mikor szerelme meghalt a karjaiban. Ezt a j�gg� fagyott sz�vet innent�l kezdve csak egy aranyos kisl�ny, Rin tudta melegs�ggel megt�lteni…

Anira lelke minden holdfogyatkoz�skor a vil�gon bolyong, keresi elvesztett �let�t �s boldogs�g�t…

200 �vente, ha a S�t�n felj�n a Vil�gra,            �s feln�z az �gre b�szkes�g t�lti el…