Pokoli Vil�g

Gy�ny�r� naps�t�ses d�lel�tt volt.  Sesshoumaru �s kis csapata egy gy�ny�r� kis tiszt�son haladt kereszt�l. Kicsit messzebb egy falu volt l�that�, de ez �ket nem �rintette. A kis Rin �s Jaken nem tudt�k hova mennek. Biztosan haladtak az el�l lev� hatalmas szellem ut�n. Sesshoumaru egyszercsak megtorpant, majd h�trasz�lt kis k�vet�inek:

-         Jaken, vidd Rint fedez�kbe, ez Naraku szaga! –hangzott a parancs. A gn�m haboz�s n�lk�l elb�jt a kisl�nnyal , a mened�k�l szolg�l� bokrok m�g�.

Szinte azonnal megjelent egy p�vi�nbund�s f�rfi, nyom�ban egy rak�s sz�rnnyel �s mellette egy k�l�n�s szellemmel. Hossz� fekete haja �s fekete szeme volt. M�lyk�k kimon�t viselt.

Sesshoumaru �rezte a k�r�l�tte lev� aur�b�l �rad� hatalm�t.

-         R�gen tal�lkoztunk Sesshoumaru! – mondta Naraku. Sess csak „p�kerarccal” b�mult r�, de szem�ben l�tni lehetett n�mi megvet�st �s gy�l�letet.

-         �me leg�jabb inkarn�ci�m – b�k�tt fej�vel a mellette �ll� f�rfira- megl�tjuk, meg tudod- e �lni! – itt pokolian nevetni kezdett majd elt�nt a sz�rnyekkel egy�tt.

Csak Sess �s az inkarn�ci� maradt a kis tiszt�son. Egym�ssal szemben �lltak. Majd egym�snak estek. Kardjaik szikr�zva csap�dtak egym�shoz. Mindketten meg tudt�k sebezni a m�sikat. V�res �s hossz� csata volt. A k�t f�l nem nagyon b�rt egym�ssal.  Egy �vatlan pillanatban Sesshoumaru az inkarn�ci� m�g� ker�lt, �s akkor�t �t�tt r�, hogy az m�terekkel arr�bb �rt f�ldet. Azonnal f�lugrott, de nem t�madta meg. Elrakta a kardj�t, �s el�vett egy kis fiol�t, majd Sesshoumarura n�zett.

-         Ha most feladod, - mondta – gyors �s nem t�l f�jdalmas hal�lod lesz!

Sesshoumaru nem felelt r� semmit, ink�bb �jra t�mad�sba lend�lt volna, de az inkarn�ci� a l�ba el� haj�totta a fiol�t, ami kett�t�rt. Egy pillanatra hatalmas f�nyess�g t�madt. Amint elm�lt, Sesshoumaru m�g mindig ugyan�gy �llt, de valami megv�ltozott.

A h�tsz�l meglibbentette hajsz�lait, melyek ez�ttal fekete sz�nben pomp�ztak. Lepillantott kez�re. A karmok hely�n, k�rm�k voltak. M�lyebb leveg�t vett, de nem �rezte a szagokat. Ember lett. Feln�zett ellenfele g�nyos, el�gedett tekintet�be.

- Miel�tt megk�rdezn�d, hogy mit csin�ltam – mondta az – ember lett�l, gyenge �s sz�nalmas. Egy egyszer� haland�. Most viszont meg�llek.

�s t�mad�sba lend�lt.  Sesshoumarunak emberk�nt es�lye sem volt. Rengeteg sebet szerzett, m�g v�g�l m�r nem tudott v�dekezni.

-         �n mondtam, hogy ink�bb add fel az elej�n!! –nevetett g�nyosan �s �tsz�rta Sesshoumaru mellkas�n kardj�t. Majd lassan kih�zta bel�le.

Sess �sszeesett.

-         Most elmegyek! – mondta az inkarn�ci� – Nem k�nny�tem meg a hal�lod. Szenvedj csak, mert max m�g 1-2 �r�ig h�zod! – megfordult �s elment.

Rin �s Jaken r�m�lten futottak oda urukhoz.

-         Jaj, Nagyuram ember lett�l!!!- botr�nkozott a kis gn�m.

-         Jaken, gyorsan hozd ide a Tessaig�t, mert Sesshoumaru- sama nagyon gyenge!- ki�ltotta Rin, de m�r � maga akarta kih�zni a kardot a h�vely�b�l, de Sesshoumaru megfogta kis kezeit.

-         Rin, itt az m�r nem seg�t. – ny�gte er�tlen�l – Nem vagyok d�mon, ez�rt nem tud seg�teni.

-         Az nem lehet!!! – s�rta el mag�t a kisl�ny.

Sesshoumaru lehunyta a szemeit.

-         �, Nagyuram mi lett veled! – kiab�lta Jaken- Itt hagytad h� szolg�dat az �l�k k�z�tt, te meg elt�vozt�l t�l�nk…

-         Jaken gyorsan! – pattant fel Rin –M�g nem halt meg. Most ember, teh�t emberi seg�ts�g kell! Ott volt az a falu nem messze! Maradj itt a Nagy�rral, �n hozok seg�ts�get!

A kis gn�m csak b�logatott, de Rin m�r szaladt is.

Amilyen gyorsan csak tudott, meg sem �llt a faluig. A faluban nyugodtan zajlott az �let, az utc�n emberek.

-         B�csi k�rem!!! – szaladt oda a legk�zelebbl�v�h�z, egy �regemberhez.

-         Mi baj kisl�nyom! – k�rdezte a m�g mindig s�r� Rint�l.

-         Van itt olyan ember, aki tud gy�gy�tani, mert egy embert, a Nagyuramat magt�madta egy d�mon. �s meg fog halni, ha nem seg�t�nk rajta…

-         Sz�ljatok gyorsan Anir�nak! – ki�ltott �t az �reg, az �t m�sik oldal�n lev� asszonyoknak – Ne agg�dj, neki m�gikus ereje van, mindenkit meg tud gy�gy�tani.

-         Itt vagyok! – futott oda hozz�juk egy kb. 16-17 �ves l�ny, hossz� ez�st�s haja �s ugyanolyan ez�stsz�n� szeme volt. Rinnek egy pillanatra m�g a sz�ja is t�tva maradt. Biztos volt benne, hogy m�g sose l�tott enn�l a l�nyn�l szebb embert.

-         Mi baj kisl�ny? – k�rdezte kedvesen, l�tva Rin k�nnyeit.

Rin megragadta a kez�t �s elkezdte kifel� vonszolni a falub�l.

-         Majd �tk�zben elmondom, de most nagyon kell sietn�nk, mert Sesshoumaru- sama meghal!!- mondta Rin.

El�gg� gyorsan oda�rtek, k�zben Rin annyit mondott, hogy egy gonosz d�mon megt�madta a Nagyur�t.

Oda�rve sz�rny� l�tv�ny t�rult a szem�k el�. Sesshoumaru m�r halott volt. Hossz� fekete tincseibe itt-ott belekapott a sz�l, de � m�r nem mozdult…

Rin odafutott �s zokogva elvesztett „p�tapuk�ja” mell� borult.

Anira odament mell�j�k, �s az �lettelen test mell� t�rdelt.

- �letre tudom kelteni!- mondta halkan.

-         T�nyleg???- csillant fel Rin szeme.

-         Igen, csak mennyetek h�tr�bb. – mondta. Rin �s Jaken h�tr�bb l�pkedtek.

Anira a legs�lyosabb seb f�l� tartott a kez�t, amib�l f�ny �radt, legal�bb f�l perig. A vak�t� f�nyt�l Rinnek �s Jakennek el kellett ford�tani a tekintet�ket. Mire elm�lt visszan�ztek. Alig hittel a szem�knek. Sesshoumaruba visszat�rt az �let. Az �sszes sebe elt�nt, a mellkas�n a kard �td�f�se teljesen begy�gyult.

-         Mindj�rt mag�hoz t�r. –mondta Anira f�radtan, majd kicsit sik�tva ijedt�be, legal�bb 2m�tert ugrott h�tra. M�r nem egy embert l�tott, hanem egy f�lelmetes d�mont. A homlok�n egy f�lhold, test�n m�regcs�kok. M�g �gy, �jultan is hatalmasnak �s ijeszt�nek t�nt.

-         ���������! De sziszem ez egy d�mon!! – kiab�lta a l�ny.

-         M�gpedig nem is ak�rmilyen! – oktatta ki Jaken- � a Hatalmas Kutyaszellem, Sesshoumaru Nagy�r!

-         De � egy rendes �s kedves szellem. – mondta Rin, �s k�zben oldalba b�kte Jakent, jelezve neki, hogy tal�n ez nem a legmegnyugtat�bb sz�veg volt.

-         Na j�, abba most ne menny�nk, hogy milyen. Egy d�mon, ezen nem v�ltoztat semmi. – mondta Anira – �n most megyek. Mindj�rt mag�hoz t�r, �s semmi baja se lesz. Viszl�t!!

�s elindult. Rin odafutott hozz�.

-         K�sz�n�m sz�pen!!!! – �lelte meg a l�nyt.

-         Sz�vesen, de hogy is h�vnak??- k�rdezte Anira.

-         Ja, igen. A nevem Rin �s � pedig Jaken! – mondta a kisl�ny. K�zben Jaken is odament Anir�hoz.

-         J�l figyelj haland�, mert nem s�r�n mondom ezt: K�sz�n�m. – ny�gte ki nagy nehezen a kis gn�m.

-         …�����… Sz�vesen. –mondta Anira �s m�r ment is.

Egy-k�t perc m�lva Sesshoumaru kinyitotta a szem�t, �s fel�lt.

-         Sesshoumaru-sama, h�t j�l vagy!?- ugrott a nyak�ba Rin. Sess l�gyan megsimogatta a kisl�ny buksij�t.

-         Jaj, Nagyuram �r�l�k, hogy j�l vagy! – ment oda Jaken is.

Sesshoumaru nem sz�lt semmit csak a mellkas�ra n�zett, ahol nyoma se volt a sebnek. Megk�nnyebb�lten vette �szre, hogy �jra szellem. Teljesen j�l, �s teljesen er�snek �rezte mag�t. Egy ismeretlen haland�, nagyon j� illata csapta meg az orr�t.

-         Mi t�rt�nt? Hogy-hogy �lek �s ki j�rt itt?- k�rdezte.

-         Elmentem faluba seg�ts�g�rt, - magyar�zta Rin –�s onnan j�tt Anira, de mire ide�rt�nk te m�r meghalt�l, de � azt monda �letre kelt, �s �gy is lett…

-         Aha. –j�tt a t�m�r v�lasz Sesst�l.

-         J� �g!!! – habogott Jaken.

-         Mi a baj Jaken-sama? –k�rdezte a kisl�ny.

-         Nagyuram… -  ny�k�gte -…  aa… n�zd... a karod!!!

Sesshoumaru r�pillantott a karj�ra, majd d�bbenten vette �szre, hogy a bal karja, amit Inuyasha lev�gott, �jra a hely�n van, t�k�letesen mozog, mintha le sem v�gt�k volna.

-         Ez biztos Anira volt! – mondta boldogan Rin.

-        �s most hol van?- k�rdezte Sesshoumaru Anir�ra utalva.

-        H�t, elment, mert megijedt, amikor megl�tta, hogy d�mon vagy. –mondta Rin.

-        Maradjatok itt. - mondta Sess �s elt�nt abba az ir�nyba, amerre Anira.

-        Hova ment a Nagy�r, Jaken? – k�rdezte Rin a kis gn�mot.

-        Biztos visszahozza azt a haland�t, hogy addig vel�nk kell j�nnie, ameddig Sesshoumaru meg nem menti az �let�t, mert � is megmentette a Nagy�r �let�t. – v�laszolta Jaken.