9. Fejezet

Eltelt 4 �v, Rin �s Sesshoumaru boldogan �ltek Itoevel a kutyad�monok faluj�ban, ahol annak idej�n letelepedtek �s �sszeh�zasodtak.

Egy gy�ny�r� ny�ri nap hajnal�n, Rin �lmatlanul forgol�dott az �gyban. M�r napok �ta rosszul aludt, „Tal�n a meleg miatt” gondolta. Felkelt, bekukkantott Itoehoz, hogy alszik-e. Ugyanis � is rosszul viselte a nagy h�s�get. Miut�n megbizonyosodott r�la, hogy minden rendben van, ki�lt a kertben l�v� nagy fa alatti padra. N�zte, ahogy a nap els� sugarait sz�rja a t�jra �s hallgatta a madarak l�gy dallam�t. �szre sem vette, hogy Sesshoumaru is felkelt �s kiment hozz�.

-         J� reggelt! Mi�ta �lsz itt? – k�rdezte a szellem, mik�zben le�lt feles�ge mell�.

-         J� reggelt neked is! Nem tudom, nem b�rtam aludni, olyan fullaszt� meleg van bent. Azt�n kij�ttem, olyan kellemes ilyenkor reggel az id�.

-         �rtem, Itoeval minden rendben? � nem kelt fel?

-         Megn�ztem �s b�k�sen aludt.

-         Akkor rendben. Majd j�v�k – fel�llt, adott egy cs�kot Rinnek, majd elt�nt a h�zban.

Rin is bement kid id� m�lva, elk�sz�teni Itoe �s Sessh reggelij�t. Ezut�n felkeltette Itoet, aki kiv�telesen nem volt ny�g�s emiatt. A mai napra azt tervezt�k, hogy elmennek a k�zeli t�hoz, �s ott t�ltik az eg�sz napot.

Csak est�re �rtek haza. Amikor bel�ptek a h�zba borzalmas l�tv�ny fogadta �ket. Minden felbor�tva �llt, a ruh�k szanasz�t hevertek a f�ld�n, �s a falra valaki felfestett egy nagy agyart.

-         Ez meg mi?! – k�rdezte hitetlenkedve Rin.

-         M�g nem tudom – v�laszolta Sesshoumaru, mik�zben beleszagolt a leveg�be. – Nem �rzek semmit, valami port sz�rhattak sz�t a szob�ban, ami elnyomja a bet�r� szag�t. Az lesz a legjobb, ha megyek �s sz�lok Taikinek. K�rlek, ne ny�lj semmihez! – azzal Sessh elment a vezet�h�z.

Miut�n visszat�rtek Taiki sem �rzett semmit, viszont a falra festett agyar nagyon eml�keztette valamire, de nem jutott az esz�be, hogy mire. Ezut�n Rin �sszepakolta a sz�tdob�lt holmikat, am�g Sesshoumaru ellen�rizte, nem vittek-e el valamit a bet�r�k.

-         Minden megvan – mondta Sesshoumaru – semmi sem hi�nyzik.

M�snap reggel a vezet� beh�vatta Sesshoumarut.

-         Igen, mi�rt parancsoltad, hogy halad�ktalanul jelenjek meg el�tted? – k�rdezte a szellem.

-         M�r tudom, hogy hol l�ttam ezt a jelet. �lmomban siker�lt felid�znem – mondta Taiki.

-         Teh�t?

-         Sesshoumaru… ez a jel, Michiyo jele. A nagy h�bor�ban ez volt a serege z�szlaj�n is.

-         Micsoda? Michiyo�?

-         Igen, ahogy mondom. Nem tudom, ki akar tr�f�t �zni veled, de el�gg� ismer t�ged.

-         �rtem. K�sz�n�m. Most m�r elmehetek? Szeretn�m min�l el�bb megtal�lni ezt az illet�t, aki felforgatta a h�zamat – Sesshoumaru meghajolt, majd t�vozott.