10. Fejezet

Ek�zben Rin Itoeval a k�zeli t�n�l volt ma is.

-         Itoe, Itoe! Ne k�sz�lj el, mert m�g felfalnak a szellemek! – intette �vatoss�gra Rin.

-         J�, mama – azzal Itoe a kis kosar�val elkezdte k�rbej�rni a tavat, h�tha tal�l valami �rdekes dolgot.

Ek�zben Rin nagymos�st tartott, a tegnapi bet�r�s k�vetkezt�ben �sszepiszkol�dott ruh�kat tisztogatta. K�t-h�rom �ra m�lva arra lett figyelmes, hogy Itoet egy darabja m�r nem l�tta. Elindult megkeresni a kisl�nyt. Amikor m�r m�sodj�ra j�rta k�rbe a tavat egyre k�ts�gbeesetten kiab�lta l�nya nev�t. De semmi. Itoe elt�nt. Rin a ruh�kat �sszeszedve rohant a faluba Sesshoumaru�rt. Miut�n elmondta, hogy mi t�rt�nt, Sesshoumaru is a l�nya keres�s�re indult. De nem tal�lta � sem a kisl�nyt, a szag�t sem �rezte, csak ugyanazt a port, amit a h�zukban is. Rin m�r a k�nnyeivel k�szk�d�tt, mikor Sesshoumaruval haza�rtek.

-         Hogy lehettem ennyire figyelmetlen?! Hogy?! – s�rt Rin. – A kisl�nyom… Itoe…

-         Megtal�ljuk, nyugodj meg – vigasztalta Sesshoumaru.

Reggel egy kisebb felder�t�csoportot szerveztek az erd� �s a hegyek �tkutat�s�ra. Sessh hi�ba marasztalta Rint, nem lehetett meg�ll�tani, �gy � az erdei kutat�csoporttal indult el, am�g Sesshoumaru a hegyekbe tartott. Est�re Sesshoumaru el�rt egy meredek sziklaszirtet. Ott �llt egy kisebb h�z. Mikor Sessh bekopogtatott, semmi v�lasz nem j�tt, �s a h�zban vil�goss�g sem volt. Gondolta, hogy bemegy, �jszak�ra megsz�ll itt. Amikor bel�pett, egy takarosan berendezett h�zban tal�lta mag�t. L�tszott, hogy laknak itt. A t�zhelyen a hamu m�g friss volt. Sesshoumaru az �jszaka k�zep�n halk duruzsol�sra riadt.

-         Csss! Ne mozogj, mert m�g elv�gom a torkodat! – suttogta az idegen.

Sessh �rezte a hideg peng�t a tork�n, �s tudta, hogy ez matt helyzet, nem tud kiker�lni ebb�l gy�ztesen.

-         M�gis ki vagy? Te raboltad el a l�nyomat? – Sesshoumarub�l �radt a tehetetlen d�h.

-         Naaa… Az�rt ne menj�nk �gy a dolgok el�be. Mit keresel itt?

-         Teh�t te volt�l. Azonnal add vissza a l�nyomat!

-         Nem vagy olyan helyzetben, hogy parancsolgass – kacagott az idegen – Most �n osztom a lapokat, �s neked nem jut m�s, csak a hal�l.

-         Persze, �gy k�nny�, h�tba t�madni a m�sikat. Gondolom szemt�l-szembe nem mern�l ki�llni velem – sz�lt h�v�sen Sesshoumaru, pr�b�lva csit�tani �rzelmeit. – �s Rinnel mit tett�l? M�r meg�lted?

-         Nem, nem �ltem meg. Hozz� �s a sors�hoz semmi k�z�m.

-         Mi�rt? Hozz�m mi k�z�d van?

���… Nyugodj meg Sesshoumaru, el�bb-ut�bb mindent �rteni fogsz – azzal egy darab k�b�t�folyad�kkal �titatott kend�t nyomott Sessh orr�hoz, aki ett�l r�gt�n eszm�let�t vesztette.