3. Egy �jabb t�rs

Sesshoumaru elgondolkozva b�multa a teliholdat. Egy sziklap�rk�ny sz�l�n �llt, alatta valahol m�lyen egy erd� h�z�dott. A j�t�kos sz�l meg-meglebbentette a bal v�ll�n hordott pr�m v�g�t, csak�gy, mint a hossz�, feh�r haj�t.

Ahogy ott �llt, egyszer csak k�l�n�s szag csapta meg az orr�t. Arany tekintete els�t�t�lt, ahogy felismerte annak az idegen n�nek a szag�t, akivel m�r k�tszer �sszeakadt. Az�t a n��t, aki a legels� tal�lkoz�sukkor legy�zte. „Engem, a nagy Sesshoumarut!”- villant �t az agy�n, mire �sszeh�zott szemekkel b�mult a val�s�ggal kacag� Holdra.

Ahogy pedig eln�zte az ez�st labd�t az �gen, elfintorodott �s elford�totta a tekintet�t. �gy �rezte, mintha az �gitest rajta nevetett volna. Az�ta is hihetetlennek gondolta azt a harcot. Sokat t�n�d�tt azon, hogyan is t�rt�nhetett mindez.

�m a v�laszt eddig m�g nem tal�lta meg.

R�ad�sul, ha mindez m�g nem lett volna el�g, a legut�bb Rint �s Jakent is a t�rsas�g�ban tal�lta, akik szemmel l�that�an eg�szen j�l �rezt�k magukat vele. Ez pedig kimondottan bosszantotta a szellemet.

Annak viszont �r�lt, az�ta sem l�tt�k, hab�r n�ha, az olyan alkalmakkor, mint amilyen a mostani is volt, ha gyeng�n is, de �rezte a szag�t annak a k�l�n�s idegennek. J�llehet, csup�n nagyon enyh�n, jelezv�n, maga a tulaj igencsak t�vol lehet t�l�k. Ezekben az esetekben pedig mindig elt�n�d�tt az ismeretlen felbukkan�s�n. K�rd�sek mer�ltek fel benne, melyekre nem tal�lt v�laszt. S ez igencsak felbosszantotta.

V�g�l �gy d�nt�tt, nem marad tov�bb a sziklap�rk�nyon. Elindult h�t, j�llehet, el�tte vetett egy pillant�st a t�le nem messze pihen� t�rsaira is. Miut�n megbizonyosodott a biztons�gukr�l, elindult.

Igaz, nem igaz�n tudta, merre kellene mennie. Csak bolyongott az erd�ben. Szeretett egyed�l lenni, gyakran is tett ilyen kis kiruccan�sokat. Valami�rt viszont mindig visszat�rt h� szolg�j�hoz, Jakenhez, �s az �ltala megmentett, s egy�ttal tulajdonk�ppen be is fogadott Rin ember l�nyhoz. Igaz, mindennek az ok�ra m�g nem igaz�n j�tt r�. M�gis, ha csak p�r nap m�lva is, de akkor is megkereste �ket, s egy�tt folytatt�k �tjukat.

Az effajta kis s�t�lgat�sai k�zben pedig n�ha �sszeakadt egy-k�t sz�rnnyel is, akiket term�szetesen nem hagyott elmenek�lni. No �s n�hanapj�n m�g a gy�l�lt �ccs�vel, Inuyash�val is �sszehozta a sors.

Ezeken t�n�d�tt, �s m�g sok m�s dolgon is, mik�zben s�t�lgatott. Az id� pedig csak telt. Lassan felkelt a Nap is, kiny�jtva s�rga t�nem�nyeit, melyekkel v�gigsim�tott�k a f�ldet. Azt�n t�ljutott a delel�j�n is, majd ism�t al�sz�llt a horizonton, csakhogy �tadja hely�t ez�st testv�r�nek, a Holdnak. A k�rforg�s pedig sosem �rt v�get. A Nap m�r ism�t felkel�ben volt, mikor Sesshoumaru meg�rezte a leveg�ben t�rsai szag�t. Csakhogy �rzett m�g valami m�st is… valami sokkal ideges�t�bbet…

Kil�pett a f�k k�z�l, mire minden szem fel� fordult. T�bbek k�z�tt egy arany tekintet is, melyben enyhe csod�lkoz�s csillant.

- Sesshoumaru-sama! – ki�ltotta boldogan Rin, aki �ppen egy kisebb, melegviz� tavacsk�ban �csorgott, s Neilat fr�csk�lte a v�zzel, am�g meg nem jelent a f�rfi.

- Te…? – suttogta a szellem, kor�ntsem bar�ts�gosan, mire a harcos t�rd�re t�masztotta egyik karj�t, mik�zben v�rakoz�n felh�zta egyik sz�p�v� szem�ld�k�t.

- Ne agg�dj, �ppen menni k�sz�ltem – jelentette ki fagyosan Neila, mire Rin r�n�zett.

- Mi�rt? Ne menj m�g! Olyan j�l j�tszottunk! Jaken-samaval sosem tudtam ilyen j�l j�tszani. Maradj! – k�rlelte a kisl�ny �s megragadta a karj�t az �ppen fel�llni k�sz�l� n�nek. Neila csod�lkozva pillantott r�, csak�gy, mint Sesshoumaru. A f�rfi szemei azonban hamar els�t�t�ltek.

- Rin… - mondta, mire a gyermek r�n�zett. Laz�tott a szor�t�s�n, �gy a harcos ki tudta szabad�tani mag�t. Neila h�tat ford�tott �s menni k�sz�lt. Rin b�natosan �llt a v�zben.

- Mi�rt vagy te itt? – sz�lalt meg v�ratlanul a szellem, mire a n� f�lig visszafordult. Kiss� meglep�d�tten n�zett r�, de mikor kital�lta, mire gondolt, �sszesz�k�lt szemekkel v�laszolt.

- Nem �n tal�ltam r�juk, hanem �k r�m. T�bbnyire nem szoktam a k�zeletekben lenni, ha m�g nem j�tt�l volna r� - csattant fel enyh�n s�rt�d�tten �s elt�nt a s�r�ben.

Sesshoumaru k�v�ncsian n�zett ut�na.

- K�r, hogy elment. Jaken-sama, folytassuk a j�t�kot – t�rte meg a pillanatnyi csendet Rin, mik�zben a kobold fel� k�zel�tett. Ism�t kezd�d�tt h�t a fog�cska. Sesshoumaru viszont tov�bbra is csak b�mult, m�g az sem zavarta, hogy t�rsai m�r az � l�ba k�r�l szaladg�ltak.

- Rin. Fejezd be – sz�lt r�juk, amikor menni k�sz�lt, mire a l�ny azonnal meg�llt. Azt�n k�vette v�delmez�j�t, a kobolddal a nyom�ban, aki a k�tfej� s�rk�nyt vezette.

Arra mentek, amerre Neila is elindult. Valami�rt nem hagyta nyugodni a k�l�n�s n� a f�rfit. A gondolatai k�r�l�tte j�rtak. M�g �rezte a jelenl�t�t a leveg�ben. Egyszer viszont elvesztette a nyomot. Mintha egyszer�en csak elt�nt volna. Meg�llt, s �rdekl�dve n�zett k�rbe. Az erd� f�i �rk�nt vett�k k�rbe. K�v�ncsi volt, hov� t�nhetett el ilyen v�ratlanul. Azt�n feln�zett a kiss� felh�s �gre. �sszevonta a szem�ld�k�t.

T�rsai ekkor �rt�k be, �gy tov�bb indultak.

K�zben Rin szavain t�n�d�tt. Igaza volt h�t, mikor �gy gondolta, a gyerek megkedvelte. L�that�an val�ban j�ban voltak. Pedig azt m�r � is �szrevette, Rin mennyire bizalmatlan �gy �ltal�ban az emberekkel szemben. Nem akart sohasem egy faluba bemenni, pedig nem egyszer k�rdezte, nem szeretne-e ottmaradni.

Az m�g a Napn�l is vil�gosabb volt, miszerint nem lenne rossz egy olyan t�rs, aki k�pes megv�deni �t, s egy�ttal helyettes�teni is valamik�pp egy bar�tot. Vagy �ppen sz�l�t… Mert, hi�ba b�zta r� mindig Jakenre, s hi�ba t�rt�k meg egym�st, l�that�an a kobold szolg�ja nem igaz�n rajongott a gyerekfel�gyel� szerep�rt.

Ezzel ellent�tben � maga nem igaz�n szerette volna, ha m�g egy l�ny van a k�zel�ben, aki nyaggatni tudja. F�leg nem egy olyan makacs szem�lyis�g, aki minden tisztelet n�lk�l, tulajdonk�ppen egyenrang� f�lk�nt kezeli. Aki val�sz�n�leg n�ha v�laszokat akar majd egyes dolgokkal kapcsolatban.

M�gis…

Ahogy �gy sz�v�gette a gondolatait, mik�zben haladt, minden bizonnyal meg sem fordult a fej�ben, miszerint az a bizonyos szem�ly nincs is olyan messze, mint azt gondoln�.

Neila szint�n Sesshoumarun gondolkozott. J�llehet, ink�bb azon, vajon mi�rt is van vele Rin. � maga is megkedvelte a l�nyt. Szeretett vele lenni, pedig eddig nem sok id�t t�lt�ttek egy�tt. M�gis… a gyermek vid�m mosolya valami�rt �t is j�kedvre der�tette.

A harcos fels�hajtott. Azzal is t�k�letesen tiszt�ban volt, szinte csak akkor tal�lkozhatnak, amikor a v�letlen �sszehozza �ket. Nem gondolta ugyanis, hogy Sesshoumarut k�pes lenne megt�rni a k�zel�ben. �s persze ford�tva.

A n� megr�zta a fej�t, kiverve haszontalan gondolatai a fej�b�l. Majd eln�zett a messzes�gbe, valamif�le nyom ut�n kutatva, ami arra utal, egy falu h�z�dhat a k�zelben. Egy magasabb fa �g�n �cs�rg�tt eddig, �lvezve az enyhe szell� keltette szabads�g �rz�s�t.

Ahogy a t�jat f�rk�szte, egy helyen bizony �ltetv�nyt vett �szre. El�g messze volt, az igaz, tal�n csak s�t�ted�sre fog oda�rni, m�gis �gy gondolta, meg�ri. Egy gondolat�ra t�zsz�rnyak jelentek meg a h�t�n, melyekkel lesz�llt a f�ldre. Azt�n elindult abba az ir�nyba, amerre az �ltev�nyeket l�tta.

Mindig is jobban szeretett gyalogolni, ez�rt azt�n ink�bb s�t�lt. B�r, �gy val�ban csak j�val s�t�ted�s ut�n �rte el a f�ldeket, melyek t�rt�netesen dinnye�ltetv�nyek voltak. M�r a h�zakat is megpillanthatta, mikor v�ratlanul egy szellem jelenl�t�re lett figyelmes.

Kardja markolat�ra tette a kez�t, s a t�jat f�rk�szte. Az �rz�se viszont gyeng�lni kezdett, ami azt jelentette, az illet� t�volodik. M�ghozz� gyorsan. Ahogy a k�rnyezet�t szeml�lte, egyszer az �gre t�vedt a tekintete. Akkor vette �szre a t�volod� kis pontot, ami hamarosan el is t�nt a messzes�gben.

Neila elt�n�d�tt, ut�na eredjen-e, vagy ink�bb pr�b�ljon szerencs�t a faluban, h�tha kap sz�ll�st. Egy kis id�nyi t�preng�s ut�n v�g�l �gy d�nt�tt, ink�bb kider�ti, mi folyik itt. A t�zsz�rnyainak seg�ts�g�vel a k�l�n�s valami ut�n rep�lt. Lassan haladt, mivel k�zben az alatta h�z�d� f�ldeket is szem�gyre vette, h�tha tal�l valami gyan�sat.

Fel is figyelt egy k�l�n�s nyomra, �gy lesz�llt a f�ldre. Egy r�gen elhagyott szellemlakra bukkant egy nagyobb odvas f�ban. A harcos elh�zta a sz�j�t, ami�rt hagyta mag�t f�lrevezetni. Le�lt egy fat�nkre, mivel akkor �gy gondolta, veszett fejsze nyele az eg�sz dolog. M�r-m�r visszaindult a faluban, mikor meg�rezte a szellemet. Beh�z�dott a fa m�g�, s v�rt.

Egy barna, k�gy�test� sz�rny k�zeledett lassan a leveg�ben. Neila nem t�tov�zott, amint megfelel� k�zels�gbe �rt, egyetlen csap�ssal meg�lte. Elgondolkodva n�zett abba az ir�nyba, ahonnan a l�ny j�tt. Elindult arrafel�.

Ekkor �rezte meg Rin jelenl�t�t, illetve Sesshoumaru�t. Ez �nmag�ban nem zavarta volna, �m nem voltak egyed�l. Neila �gy meggyors�totta l�pteit. Mikor pedig ki�rt a f�ves r�tre, megd�bbenve tal�lta szemben mag�t Inuyash�val �s a t�rsaival.

A k�t fiv�r egym�ssal szemben �llt, Inuyasha m�g�tt nem sokkal egy fi� �llt. A m�sik ir�nyban pedig Kagome fogta Rint, aki l�that�an �jult volt.

A harcos nem igaz�n �rtette a helyzetet. Ez�rt �vatosan a di�kl�ny fel� oldalazott, aki, �szrev�ve �t, csod�lkozva b�mult r�.

- Kagome! M�r j�ideje nem tal�lkoztunk. Mi folyik itt? – �rdekl�d�tt Neila, mikor oda�rt a l�ny mell�. El�tte az�rt vetett egy agg�d� pillant�st az �jult Rin fel�, de mikor l�tta, nem komoly az �gy, a szemben �ll� felek fel� fordult.

- Kohaku meg akarta �lni Rint, amit Sesshoumaru megakad�lyozott. � viszont nem hagyn� ez�rt �letben Kohakut, ezt akarjuk megakad�lyozni. B�r, nem tudom, hogy Inuyasha mit sz�nd�kozik tenni a b�tyja ellen.

- Inuyasha �s Sesshoumaru… - kerekedett el Neila szeme. Kagome b�lintott.

V�g�l Kohaku elmenek�lt, mivel Sesshoumaru nem �lte meg. Ekkor Rin is �bredezni kezdett. Mikor kinyitotta a szemeit, s megl�tta a szellemet, azonnal fel�llt.

- Sesshoumaru-sama! - ki�ltotta, s m�r indult is volna ut�na, b�r az�rt visszafordult Kagome fel�.

- Oh… �s Neila! – jegyezte meg meglep�d�tten, m�gis l�that�an boldogan. Azt�n, megk�sz�nve Kagome seg�ts�g�t, k�zen fogva a harcosn�t az id�sebb testv�r ut�n indult volna, aki mindezt �rdekl�dve szeml�lte.

A n�, �szrev�ve ezt, kiszabad�totta mag�t a gyermek fog�s�b�l.

- Menj – intett neki, aki elszomorodva ugyan, de b�lintott, s a v�delmez�je ut�n szaladt, aki k�zben elindult. Igaz, mikor meg�rezte, a harcosn� nem k�veti, meg�llt. F�lig visszafordulva sz�lt.

- Neila. Igyekezz! – jelentette ki hidegen, mire mindenki, de k�l�n�sen a harcos, d�bbenten b�mult r�. Sesshoumaru, mint akit mit sem �rdekel mindez, �jra elindult.

Kagome �s Inuyasha k�rd� pillant�st v�ltottak egym�ssal. Neila egy p�r pillanatig mozdulni sem b�rt a meglepet�st�l. Azt�n �rdekl�dve elindult.

- Sziasztok! Rem�lem, m�g tal�lkozunk – intett b�cs�t a t�rsakt�l �s megszapor�zta l�pteit, csakhogy utol�rje Seshoumarut �s Rint. K�zben azon t�n�d�tt, vajon mi�rt akarta a f�rfi, hogy vel�k tartson.

Beletelt egy kis id�be, m�g v�gre utol�rte �ket, s akkor m�r Jaken �s Ah-un is ott volt. A harcosn� �rdekl�dve l�pett ki a f�k k�z�l, mire a z�ld kobold akkor�ra nyitotta a szemeit, hogy szinte elt�nt a feje.

- Menj�nk – sz�lalt meg Sesshoumaru, s elindult egy �ltala kiv�lasztott ir�nyba.

- De… de… Sesshoumaru-sama… - dadogta Jaken, aki pr�b�lt nem elbotlani a botj�ban, mik�zben igyekezett l�p�st is tartani ur�val. Persze mindez nem siker�lt, �gy ism�t orra bukott.

- T�r�dj bele Jaken-sama! Neila is vel�nk j�n – lelkendezett Rin a f�ld�n hasal� koboldnak, akib�l elkeseredett s�haj szakadt fel.

Mindezt maga a harcosn� �l�nk �rdekl�d�ssel figyelte. Majd tekintete a t�volod� f�rfire esett. V�g�l �gy d�nt�tt, mag�t�l az indokot �gysem tal�lja ki. Ha valaha is megtudja, mi�rt is lehet vel�k, azt csakis Sesshoumaru �ltal lehet, �gy �gy gondolta, meg�r egy pr�b�t a dolog. K�l�nben is nehezen hitte el, miszerint a szellemnek b�rmif�le kapcsolata lenne Inuyash�val.

Neila v�g�l fejcs�v�lva, karba tett k�zzel a f�rfi ut�n indult, a mellette v�gan csacsog� Rin t�rsas�g�ban, aki Ah-unt is vezette. Nem sokkal m�g�tt�k pedig Jaken botladozott, pr�b�lva l�p�st tartani vel�k.