4.) Bar�t, vagy ellens�g?

A kis csapat m�r j�ideje volt �ton, k�l�n�sebb kalandok n�lk�l. Hacsak Neila �s Sesshoumaru viszonya �nmag�ban nem sz�m�tott kalandnak.

A k�t �l ugyanis sohasem j�tt ki igaz�n a m�sikkal. S ennek legt�bbsz�r mindig Jaken itta meg a lev�t. A kis kobold �ppen ez�rt most �rdekl�dve figyelte az el�tte menetel� k�t alakot. Mik�zben Ah-un kant�rj�t fogta, elt�n�d�tt a helyzeten.

Maga sem �rtette, mi�rt is engedte meg az ura annak az idegen harcosnak, hogy vel�k tartson. � maga m�r �vsz�zadok �ta szolg�lta a szellemet, s m�gcsak egy j�t sz�t sem kapott cser�be. Az ut�bbi id�kben viszont megv�ltozni l�tszott az ura. „Az eg�sz a Tenseig�val kezd�d�tt. � k�sztette Sesshoumaru-samat arra, hogy megmentsen egy emberi l�nyt”- morfond�rozott mag�ban a z�ld szellem.

Persze, ha csak mag�nak is, de az�rt elismerte, � maga is megkedvelte az az�ta eltelt id�ben a l�nyk�t. Viszont a leg�jabb t�rsukkal, Neilaval kor�ntsem j�tt ki valami f�nyesen. T�bbsz�r is rendre kellett utas�tania a neveletlen �s t�zes viselked�se miatt. J�llehet, ilyen esetekben t�bbnyire csup�n n�h�ny p�ppal lett gazdagabb a feje b�bj�n.

Fels�hajtott.

Egyetlen egy el�nyt tudott csak mondani, ami�rt esetleg Sesshoumaru m�gis �gy gondolta, megengedi, hogy vel�k tarthasson a harcosn�. M�gpedig, miszerint a n� kiv�telesen j�l kij�tt Rinnel, amivel nem kev�s bajt�l mentette meg mind �t mag�t, mind az ur�t.

Ahogy a kis kobold eln�zte az el�tte menetel� n� szokny�j�nak sz�l�nek hull�mz�s�t, eg�szen elmer�lt a gondolataiba. �gy azt sem vette �szre, hogy Neila meg�llt, ez�rt azt�n egyenesen beles�t�lt a n� l�baiba, aki ezt egy rosszall� pillant�ssal jutalmazta.

A v�ratlan v�ltoz�s viszont Sesshoumaru figyelm�t is felkeltette. Meg�llt, s k�rd�n h�trapillantott. Neila �szrevette a tekintet�t.

- Egy szellem van a k�zelben – felelt a ki nem mondott k�rd�sre, mire a f�rfi enyh�n �sszeh�zta szemeit. � maga nem �rzett semmi, m�gis hitt a t�rs�nak. Ami�ta ugyanis vel�k volt, r�gen megtanulta, �j �tit�rsuknak k�l�nlegesen �les �rz�kei vannak, amelyekkel eg�szen messzir�l is k�pes �szleli a szellemeket. Az �ppen felt�mad� sz�lben viszont m�r � maga is �rezte a l�ny szag�t, �gy a megfelel� ir�nyba fordult. Karj�t a Toukijin markolat�ra tette, de megel�zt�k.

A harcosn� ugyanis ekkor megindult. T�rsait h�trahagyta, akik csak b�multak ut�na.

- Nah�t… Ezt m�gis hogy k�pzelte?! Komolyan, n�ha igaz�n nem �rtem ennek az ember n�nek a viselked�s�t – m�ltatlankodott Jaken. Ura csak �llt mellette, t�relmesen v�rakozva.

- M�r nem ez az els� eset, amikor csak �gy elt�nik – folytatta v�llat vonva a z�ld kobold. – Azt�n vagy visszat�r, vagy nem, vagy csak napok m�lva. K�zben Rin meg az �n nyakamon l�g. Komolyan nem �rtem, Sesshoumaru-sama, mi�rt engedtek, hogy vel�nk tartsunk. Semmi haszna sincsen, csak h�tr�ltat minket, r�ad�sul az illemr�l sem hallott semmit �s…

- Jaken…

A szellem elkerekedett szemekkel n�zett fel ur�ra.

Ekkor pontosan el�tt�k egy szellem t�rt el� a s�r�b�l, aki vadul hadakozott a h�t�n �l� Neilaval. A leveg�ben kavarg� sz�rnyeteg csaknem letarolta Jakent �s Ah-unt. A z�ld szolga m�g �gy is j�p�rat bukfencezett, mire egy fa v�gre meg�ll�totta, mivel a t�mad� szellem fell�kte. Rin is sikoltva h�z�dott Sesshoumaru m�g�, aki �r�k higgadts�ggal szeml�lte a t�rt�n�seket.

Neila k�zben a sz�rnnyel k�zd�tt. A l�ny s�r�ny�be kapaszkodott, s pr�b�lt fennmaradni a h�t�n, ami igencsak nehez�re esett. Jobbj�ban kardj�t tartotta, s val�sz�n�leg csak a szerencs�nek k�sz�nhette, hogy m�g nem ejtette el.

A szellem mindent megpr�b�lt, csakhogy ideges�t� utas�t levesse a h�t�r�l, �m az er�sen kapaszkodott. K�zben ide-oda repkedett a leveg�ben, �pphogy csak kiker�lve a f�kat. Egyszer viszont Sesshoumaru fel� k�zeledett, aki kecsesen arr�bb sz�kkent, b�r el�bb m�g Rint a f�ldh�z lap�totta. A kisl�ny ijedten lapult a f�ldh�z, �m a t�mad� szellem mit sem t�r�d�tt vele.

- Nem akarsz seg�teni neki, Sesshoumaru-sama? – k�rdezte Jaken, aki ura mell� t�ntorgott.

- Ez nem az �n harcom – felelte a f�rfi fagyosan, mire a szolga a harc fel� ford�totta a fej�t.

Neila m�g mindig a szellem h�t�n kapaszkodott, �m tudta, �gy sosem jutnak d�l�re. Ez�rt azt�n egyszer elengedte h�tas�t, mire annak lend�lete azonnal levetette a h�t�r�l. A n� sz�m�tott erre, s egy fa t�rzs�r�l elrugaszkodva, ism�t t�mad�sba lend�lt. A Shirojin egyetlen csap�s�val v�gzett ellendel�vel, aki elter�lt a f�ld�n, ism�t feld�ntve Jakent.

Neila el�gedetten n�zte �ldozat�t. K�ld�tt egy diadalittas pillant�st Sesshoumaru fel�, aki csak horkantott v�laszk�pp. A harcos erre ked�lyesen mosolyogva megvonta a v�ll�t �s mintha mi sem t�rt�nt volna, folytatta �tj�t. Rin ut�naszaladt, lelkesen �radozva. Sesshoumaru is elindult. Jaken, aki m�g mindig egy f�nak d�lve fek�dt, pr�b�lva el�zni a szeme el�tt t�ncol� csillagokat, mag�ban m�g egy el�nyt adott a harcos jelenl�t�nek…

A nap tov�bbi r�sze esem�nytelen�l telt el. Az id� meleg volt, az �g felh�tlen. Csup�n az �j hozott enyh�l�st az utaz�k sz�m�ra. Az ez�st Hold ism�t megkezdte �tj�t a s�t�t �gbolton. Hideg sugaraival szint�n v�gigp�szt�zta a f�ldet, meg�rintve mindent. Mindenr�l tudom�st szerzett, ami az � uralkod�s�nak ideje alatt t�rt�nt.

Neila �ppen ezeken t�n�d�tt, mivel n�ha szeretett elkalandozni a val�s�g talaj�t�l, amikor a csod�s Holdat n�zte. Gyakran szeml�lte a csillagos �gboltot, mivel csup�n akkor tal�lt igazi nyugalmat. Ilyenkor a gondolatai szabadon sz�rnyalhattak.

Nem volt a t�rsaival, ink�bb f�lreh�z�dott. S nemcsak Sesshoumaru miatt. B�r nem szeretett t�lzottan a szellem k�zel�ben lenni, m�gis megt�rte. Gyan�totta, ez az �rz�s k�lcs�n�s lehetett. �gy azt�n egyfajta rivaliz�l�s alakult ki k�z�tt�k, hab�r sosem ker�lt sor semmif�le �ssze�tk�z�sre kett�j�k k�z�tt. M�gis, � maga teljesen egyenrang�k�nt kezelte a f�rfit, akinek ez biztosan nem volt az �ny�re, s igencsak szerette volna bebizony�tani az ellenkez�j�t. Hogy egy�rtelm�s�tse, mennyivel is magasabban �ll egy ember f�l�tt.

„Csakhogy �n nem vagyok ember”- f�zte tov�bb a gondolatait. Erre szomor�an fels�hajtott. N�ha bizony igencsak elege lett m�r mind Jaken �lland� v�daskod�s�b�l, rendreutas�t�s�b�l, mind Sesshoumaru hideg tekintet�b�l, melyb�l leplezetlen ellenszenv sug�rzott. De n�ha m�g Rin sz�ntelen csacsog�s�b�l is. �ppen ez�rt n�hanapj�n bizony elment t�l�k. Mindig is szabadnak tartotta mag�t, teh�t �gy v�lte, ha a szellem elt�nhet a saj�t dolgait int�zni, akkor � is megteheti. „Elv�gre is, ugyan mivel akad�lyozna meg?”- t�n�d�tt mag�ban.

Most is annyira t�volodott el t�rsait�l, amennyire csak lehetett. M�g �ppen �rezte a jelenl�t�ket. De megzavarni, vagy megtal�lni m�r nem tudn�k, ha � maga nem akarn�. Legal�bb is, �gy hitte. Csakhogy olyannyira elmer�lt a gondolataiba, hogy k�s�n vette �szre, valaki m�r ott j�rt k�zvetlen�l m�g�tte. Mag�ban f�st�l�gve pillantott fel a mellette �ll� f�rfire, aki szint�n a Holdat n�zte az �gen.

Egy ideig nem sz�ltak egym�shoz. Neila n�ha-n�ha a szellemre pillantott, mivel fogalma sem volt, minek k�sz�nhette a l�togat�s�t. Egyre k�nyelmetlenebb�l �rezte mag�t. Szeretett volna elmenni, m�gis k�v�ncsi volt, mi�rt kereste fel. Felt�masztotta az egyik t�rd�t a hatalmas fat�rzs�n, ahol �ld�g�lt, s karj�t k�nyelmesen r�tette.

- Ki vagy te? – t�rte meg v�ratlanul a csendet Sesshoumaru, mire Neila csod�lkozva n�zett r�. Ha b�rmire is sz�m�tott, h�t az biztosan nem ez volt.

- Akinek gondolsz – felelte ugyan�gy, ahogy legel�sz�r. A f�rfi horkantott.

- Nem vagy ember… De szellem sem… �s f�lszellem sem.

A szellem t�rs�ra n�zett, aki viszont a f�ldet b�multa.

- �s halott sem…

A csend hossz�ra ny�lt. A harcosn� nem akart v�laszolni. Nem is igaz�n tudott volna mit. Mellette a szellem pedig nem akarta megt�rni a n�mas�got, melyet � maga is annyira szeretett.

V�g�l Neila fel�llt. Indulni k�sz�lt.

- Hov� akarsz menni? – �rdekl�d�tt Sesshoumaru, mire t�rsa f�lig h�trafordult.

- Mi�rt �rdekel? Nem mindegy az neked?

- Rin hi�nyolt.

- Nekem is lehet szabads�gom, nem? – vont v�llat a n�. – Ha azt hiszed, egy ember gyerekkel le tudsz l�ncolni, nagyon t�vedsz.

A f�rfinek megvillantak a szemei a fagyos hang hallat�n.

- Ha megveted az embereket, mi�rt maradt�l vel�nk?

„Ez egy j� k�rd�s” – s�hajtott fel mag�ban Neila. A v�laszt pedig � maga sem tudta. Val�ban megkedvelte Rint. Tal�n kiss� jobban is, mint ami a sz�m�ra eg�szs�ges lett volna.

- Nem �n akartam csatlakozni hozz�tok. Ha j�l eml�kszem, te magad h�vt�l, Sesshoumaru.

- Val�ban.

A harcosn� szembefordult a szellemmel, aki h�v�s tekintettel n�zett r�. Karba tett k�zzel v�rt. „Ez a semmitmond� besz�lget�s nem vezet semmire. M�gis minek j�tt akkor ide?”

- Ha esetleg befejezted a besz�lget�st, akkor tal�n el is menn�k. De ha m�giscsak besz�lgetni szeretn�l, keresd fel az �cs�det, Inuyash�t. Vele t�bbre menn�l – vetette oda idegesen a n�, mire a m�sik tekintete d�h�sen villant.

- Ne mer�szeld annak a fatty�nak a nev�t m�g egyszer kimondani el�ttem!

- Ooo… teh�t ugyanannyira len�zed a f�lszellemeket is, mint az embereket. M�gis, az egyik �ppen a te �cs�d. Kellemetlen – mosolyodott el g�nyosan a harcosn�.

- Te sem vagy k�l�nb n�luk.

Neila mosolya m�g sz�lesebb lett. Nagyon is j�l tudta, mennyire nem kedveli a f�rfi. Az � �rz�sei sem voltak k�l�nbek.

- Az�rt k�v�ncsi lenn�k, mivel tartod t�bbre magadat n�lam. Elv�gre is, legy�ztelek.

Ez tal�lt. A f�rfi tekintete eg�szen els�t�t�lt. Minden bizonnyal ez egy �r�k sz�gyenfolt lesz a b�szkes�g�n.

A n�mas�g szinte k�zzel foghat�v� v�lt. A fesz�lts�g csaknem �letre kelt a szemben�ll� felek k�z�tt. V�g�l Sesshoumaru h�tat ford�tott �s elment. Neila pedig fels�hajtott. Majd szint�n elindult, de az ellenkez� ir�nyba. Nem is mutatkozott h�rom teljes napig.

- Sesshoumaru-sama – sz�lalt meg Rin, a harmadik nap este. A f�rfi h�ttal �llt neki, semmi jel�t nem mutatta, hogy figyelne. Egy kisebb dombon �t�ttek t�bort, s a f�rfi a messzes�get f�rk�szte. A sz�l fel�le f�jt.

- Hol van Neila? – k�rdezte a kisl�ny. – Mikor j�n vissza? Ennyi id�re m�g nem ment el.

- Ugyan! Kinek hi�nyzik? – morogta Jaken, aki karba tett mancsokkal gubbasztott a t�z mellett.

- Nekem… nekem hi�nyzik – suttogta a gyermek gy�moltalanul, mire a szolga rosszall�an n�zett r�.

- Ne l�gy nevets�ges. Amennyire ismerem, minden bizonnyal megint csak harcol. �lland�an csat�zik! Ilyen harcias embert m�g nem l�ttam. Az is lehet, hogy m�r meg�lte egy szellem. Nem csod�lkozn�k rajta. Ha mondjuk �sszeakadt volna egy s�rk�nnyal…

- Ne mondj ilyeneket Jaken-sama! K�rlek! – ki�ltotta Rin, s megr�zta a koboldot.

- J�l van, j�l van, csak engedj el, te l�ny! – tiltakozott a szellem, mire a gyermek elengedte. Felh�zta a t�rdeit, �tkarolta, s �ll�t a t�rdein nyugtatta. Szomor�an n�zte a l�ngokat. Mellette Jaken eleinte mag�ban f�st�l�gve �lt, de mikor l�tta, mennyire elszontyolodott a l�ny, megenyh�lt a sz�ve.

- Na… nem kell ennyire let�rni. Er�s… egy emberhez k�pest tal�n t�ls�gosan is – d�nny�gte b�k�t�en Rinnek, aki enyh�n b�lintott.

Sesshoumaru elt�n�d�tt mindezen. � is gyan�snak tartotta, ami�rt Neila m�g nem t�rt vissza. „Lehet, hogy v�gleg elment?” – k�rdezte mag�t�l. Ha tudta volna, hogy a keresett szem�ly �ppen akkor Inuyasha t�rsas�g�ban �cs�rg�tt a t�z mellett, tal�n nem gondolkozott volna t�bbet a dolgon.

Neila is kiv�telesen sz�tlannak bizonyult, ahogy Kagome mellett �ld�g�lt. Ez pedig a di�kl�nynak is felt�nt. Kor�bban ugyanis mindig j�kedv�en besz�lgettek, j�t nevettek azon, amikor Mirokut rendreutas�totta. A kac�r szerzetes ugyanis n�la is szerencs�t pr�b�lt, �m a szokatlanul er�teljes pofon ut�n �s Sango d�h�s tekintet�nek keresztt�z�ben ink�bb �gy gondolta, Neilat kihagyja a sz�r�sb�l…

- Minden rendben? – k�rdezte Kagome, mire a harcosn� r�n�zett.

- Persze… Csak azon t�n�dtem, tal�n ideje lenne mennem.

- Mi�rt? Legal�bb az �jszaka maradj m�g vel�nk.

- Ink�bb nem. Szeretek a s�t�tben s�t�lni.

Ezzel fel�llt, s elindult. A t�bbiek csod�lkozva n�ztek r�.

Neila viszont nem t�r�d�tt a k�rd� tekintetekkel. El�g messze ker�lt Rint�l, s gyan�totta, a kisl�ny m�r minden bizonnyal hal�lra agg�dta mag�t �rte. � maga is nyugtalan volt miattuk. Keresett egy magas, vastagt�rzs� f�t, melynek az egyik �g�t kin�zve mag�nak, letelepedett �s megv�rta a Napkelt�t.

Az id� gyorsan telt, mik�zben � a gondolatai �tveszt�iben bolyongott. Mikor pedig kivil�gosodott, ism�t �trakelt. Valami�rt viszont megszapor�zta l�pteit. �rezte, t�rt�nt valami, am�g � t�vol volt a t�rsait�l.

Tov�bb ment h�t, a kellemetlen �rz�s�t�l gy�t�rten. S nem is kellett t�vednie. Nem sokkal maga felett ugyanis k�l�n�s darazsakat vett �szre. Lassan rep�ltek, tal�n s�r�ltek is lehettek. �ld�z�be vette h�t �ket. �m egy z�ld r�ten egyszer�en lehullottak. �rdekl�dve szeml�lte meg a rovarokat. P�r pillanattal k�s�bb Inuyasha �s csapata bukkant fel. M�r �ppen sz�l�sra nyitotta volna a sz�j�t, mikor egy f�nyes g�mb k�p�ben Sesshoumaru is meg�rkezett.

A f�rfi metsz� tekintete m�g a szokottn�l is ellens�gesebb volt. Neila ebb�l tudta, val�ban t�rt�nhetett valami. „Tal�n megint az a Naraku, vagy ki lehet a dolgok m�g�tt”- villant �t a harcosn� agy�n, felid�zve a kor�bban Jaken �ltal elmondottakat. Eszerint a szellemet egy alkalommal ez a szem�ly csaknem mag�ba olvasztotta. Csak Inuyash�val egy�tt tudt�k legy�zni, b�r az illet�nek siker�lt elmenek�lnie. S most, hogy ezen gondolkozott, az is felr�mlett neki, mintha a szolga eml�tette volna ezeket a rovarokat is.

- Inuyasha. Te �lted meg a saimyoushoukat? – k�rdezte Sesshoumaru.

- Saimyousou? – �rdekl�d�tt a fiatalabb testv�r. – Teh�t �gy h�vj�k ezeket a rovarokat?

- Nem � �lte meg. Magukt�l hulltak a f�ldre – sz�lt k�zbe Kagome is, �m Sesshoumaru kardot r�ntott.

- Inuyasha. Nem vagyok j� hangulatban – jelentette ki, mire az �ccse is fegyvert fogott.

Ism�t egym�snak estek h�t, minek l�tt�n Neila elgy�t�rten, a fej�t cs�v�lva s�t�lt oda a di�kl�nyhoz.

- Ezek mindig ilyenek? – d�nny�gte, mire a tanul� b�lintott. A kibontakoz� harc viszont t�ls�gosan is lek�t�tte a figyelm�ket, �gy Neila sem vette �szre, mikor a k�tfej� s�rk�ny, h�t�n Rinnel elrep�lt felett�k a t�voli hegyek fel�.

- Tulajdonk�ppen mi�rt ut�lj�k egym�st ennyire? – tette fel a k�rd�st a harcosn�, mire Kagome �s Miroku felv�zolt�k a t�rt�netet.

K�zben Sesshoumaru a f�ldre k�ldte Inuyash�t, minek l�tt�n Kagome k�zbel�pett, Neilaval a nyom�ban.

- Sesshoumaru, ne �ld meg! Azt akarod tudni, hol van Naraku? – rohant oda a di�k, mit sem t�r�dve a f�ld�n fekv� Inuyasha ellenkez�s�vel. – Azt hallottuk, valahol �szakon tany�zik.

- �szakot mondt�l? – mondta az id�sebbik testv�r, s eltette kardj�t. Azt�n, Neilara pillantva megfordult �s sz� n�lk�l elment. A harcosn� tisztes t�volb�l k�vette.

- V�rj, Sesshoumaru! – ki�ltotta ut�nuk Inuyasha. – Mi�rt �ld�z�d Narakut?

- Sosem bocs�tom meg neki! – vetette oda a testv�re, aki m�gcsak le sem lass�tott. Neila viszont be�rte, s mellette ment tov�bb.

- Hol volt�l? – vonta k�rd�re a f�rfi, mikor mell� �rt. Kiv�telesen a t�rsa �gy gondolta, jobb nem veszekedni. S�t, valami�rt akkor �gy d�nt�tt, tal�n megpr�b�l vele kib�k�lni. „Felt�ve, ha � is haland� lesz r�” – v�lte mag�ban. �sszefonta karjait a mellkasa el�tt.

- Sz�ks�gem volt egy kis egyed�ll�tre – vonta meg a v�llait, mire a f�rfi r�pillantott a szeme sark�b�l.

- Te viszont sz�lhatt�l volna, amikor Naraku ellen harcolt�l – jegyezte meg halkan egy r�vid sz�net ut�n, elford�tva a fej�t. A szellem azonnal �szrevette a v�ltoz�st, amit el�gg� furcs�llt is. Nem eg�szen erre sz�m�tott.

- Csak nem �rdekel a dolog? – vonta fel az egyik szem�ld�k�t. A n� r�n�zett. Arany szemeib�l semmit sem lehetett kiolvasni.

- Hi�ba �rdekel, �gysem mondasz el nekem semmit. Pedig… n�ha tal�n elkelne a seg�ts�g, vagy tal�n nem?

Sesshoumaru m�r-m�r sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, azt�n m�gis lenyelte durva szavait. Megv�ltozott a l�gk�r k�r�l�tt�k. Imm�ron kor�ntsem volt olyan fesz�lt, mint eddig. T�rsai szavaib�l sem a megvet�st, sem a k�rd�re von�st nem hallotta ki.

- Igyekezz�nk – mondta v�g�l, s egy ez�st g�mbk�nt a t�voli hegyek fel� vette az ir�nyt. Neila csak b�mult ut�na. Nem volt kedve felfedni el�tte az erej�t, ez�rt futva k�vette t�rs�t.

Ahogy pedig ut�bb kider�lt, nem hi�ba volt ez a nagy siets�g. Rint ugyanis csak �ppen hogy el tudta kapni a f�rfi, amikor egy n�v�ny�rt ny�lva egyszer csak leszakadt alatta a sziklap�rk�ny �s lezuhant.

V�g�l Ah-unnal egy�tt megkerest�k Jakent, akinek az �let�t mentette meg az a n�v�ny.

A t�zn�l �ld�g�lve, az alv� Rinnel az �l�ben Neila ism�t az aznapon t�n�d�tt. Tekintete pedig a neki h�ttal �ll� Sesshoumarura t�vedt.

Elmosolyodott.