5.) B�kek�t�s

A t�rsak tov�bb barangoltak, Naraku nyom�t kutatva, �m nem tal�ltak semmit. Mintha csak a f�ld nyelte volna el. Tal�n ez is lehetett az igazs�g. Mindenesetre, �tjuk k�zben nem egy kalandba keveredtek.

Neila �s Sesshoumaru eg�szen j�l megt�rt�k egym�st az ut�bbi id�ben. Kor�ntsem volt m�r olyan fesz�lt a l�gk�r k�z�tt�k, mint a kezdetekben. S ez term�szetesen Jakennek is felt�nt, mivel az ut�bbi id�ben kevesebb p�p n�tt a fej�n… M�g Neila is eg�sz�ben v�ve b�k�sen viselkedett vele szemben, s kiv�telesen � maga is egyre kevesebbszer sz�lt r� t�zesv�r� t�rs�ra.

S�t, mint azt n�h�ny r�videbb harcban be is bizony�tott�k, a k�t f�l t�k�letes p�rost alkotott csata k�zben. Val�s�ggal kieg�sz�tett�k egym�st, ami komoly el�nyt jelentett a sz�mukra. Mindketten megv�ltoztak, ahogy �tjuk k�zben k�nyszer�s�gb�l m�giscsak megismert�k a m�sikat valamelyest.

„Mintha egyfajta b�k�t k�t�ttek volna egym�ssal”- v�lte Jaken, a helyzeten morfond�rozva. Ism�t a harcosn� m�g�tt bandukolt. S mint eddig mindig, megintcsak a hossz� szokny�j�nak v�g�t b�multa, mely �gy hull�mzott, ak�r egy tenger. Ez a l�gy hull�mz�s pedig val�s�ggal megbabon�zta a szolg�t. Ilyen esetekben pedig mindig a fenn�ll� helyzeten kezdett el t�n�dni. S mint eddig mindig, most is nekiment a n� l�bainak, mikor az v�ratlanul meg�llt. S ahogy eddig, ez�ttal is ki�rdemelte az arany tekintet rosszall� pillant�s�t, minek l�tt�n a z�ld kobold beh�zott nyakkal l�pett h�tr�bb.

- Mi t�rt�nt, Neila? – k�rdezte Rin, aki, mint �ltal�ban, most is a harcosn� mellett baktatott. Sesshoumaru is h�trapillantott.

- Megint egy szellem? – k�rdezte kiss� unottan, mire t�rsa b�lintott. Erre egy halk s�hajjal el�h�zta a Toukijint. Neila is mell� l�pett, a Shirojinnel a kez�ben.

A n�mas�g csaknem k�zzel foghat�v� v�lt. Egyetlen neszt sem lehetett hallani. M�g a r�ten kor�bban zizeg� bogarak is eln�multak, jelezv�n, val�ban vesz�ly k�zeledik.

T�relmesen v�rakoztak egy ideig, �m nem t�rt�nt semmi. Valami�rt m�gis egyre nyugtalanabbak lettek. Nagyon is �rezt�k, a szellem m�r nincs messze t�l�k. S�t… a t�zes tekintet�t is �rezt�k magukon, ahogy valahonnan �ket szeml�lte. S �gy t�nt, imm�ron kiszemelte az �ldozat�t.

Ekkor ugyanis v�ratlanul egy hatalmas im�dkoz� s�ska bukkant el� a semmib�l. Gyorsan mozgott, �gy ellenfelei m�gcsak fel sem fogt�k, pontosan mi is t�rt�nt, de � m�r a leveg�ben rep�lt, er�s r�g�i k�z�tt a seg�ts�g�rt ki�lt� Rinnel.

- �tkozott! – suttogta Sesshoumaru, s a sz�rny ut�n iramodott. Egy ugr�ssal utol is �rte �s m�g ugyanazzal a lend�lettel lev�gta a l�ny sz�rnyait. Erre az felord�tott, elengedve Rint. A f�rfi azonban hi�ba akarta elkapni, t�l messze volt t�le, s m�g az im�dkoz� s�ska is k�zt�k volt. M�r-m�r azt hitte, lezuhan a l�ny, mikor egy t�zes villan�s vonta mag�ra a figyelm�t.

Csod�lkozva n�zte, ahogy Neila a t�zsz�rnyait haszn�lva minden neh�zs�g n�lk�l elkapta a l�ny, aki az ijeds�gt�l el�jult. Majd a harcos ellenfel�k fel� fordult. D�h l�ngolt arany szemeiben. Ism�t a leveg�be emelkedett, s egy suhint�ssal t�ztenger vette k�rbe a l�nyt. �m a sz�rny er�sebb volt, mint amire sz�m�tottak �s egy ugr�ssal kimenek�lt a katlanb�l. Ezut�n Sesshoumaru t�madta. Szemt�l szemben �lltak.

Csakhogy a l�ny kor�ntsem volt olyan lass�, vagy ostoba, mint amilyennek l�tszott. Amint a f�rfi felugrott, egy csaknem szemmel k�vethetetlen mozdulattal az egyik hatalmas fog�karj�ba z�rta ellenfel�t. A szellem eleinte k�ptelen volt megmozdulni a d�bbenett�l, miszerint ez egy�ltal�n el�fordulhatott vele. Azt�n, egyetlen csap�ssal lev�gta t�mad�ja karj�t, majd a v�ratlanul megjelen� t�ztenger el�l f�lreugorva figyelte, ahogyan ellenfel�k a f�ldre zuhant.

- Megs�r�lt�l? – k�rdezte Neila, aki az egyik karj�ban Rinnel lesz�llt mell�. A f�rfi len�zett a v�g�sra, amelyb�l v�kony patakban csurdog�lt v�gig a v�r a karj�n.

- Csak egy karcol�s – felelte, s elt�ve kardj�t elindult. A harcos k�vette, b�r el�tte a tekintet�vel megkereste Jakent, aki eddig Ah-un m�g� h�z�dva figyelte az esem�nyeket.

Folytatt�k h�t �tjukat. Igaz, a Nap m�r lemen�ben volt. Egy patak mellett �t�ttek t�bort a k�zeli erd�ben, ahov� eddig tartottak.

A nyugalom ism�t k�rbevette �ket. A f�k levelei nyugtat� dalt zengtek. Az �gak k�z�tt n�hol kisebb �llatok ugr�ltak ide-oda, a f�ld�n pedig bogarak zizegtek. A kis patak l�gy hull�mai halk dallamot susogtak, mely t�k�letesen kieg�sz�tette az �jszakai erd� szimf�ni�j�t. A v�kony Holdsarl� pedig az �gen figyelte a t�rt�n�seket, ak�r egy f�radhatatlan �rszem.

Miut�n a kis csapat valamelyest megnyugodott a t�rt�ntek ut�n, visszaz�kkentek a r�gi ker�kv�g�sba. Neila egy �ltala l�trehozott rongyot benedves�tett a patak h�s viz�be, s megt�r�lte vele a m�g mindig eszm�letlen Rin homlok�t. A kisl�ny nem sokkal k�s�bb kinyitotta a szemeit. Majd, miut�n k�nyelmesen bef�szkelte mag�t Ah-un mell�, pihentet� �lomba zuhant. Nem sokkal mellette Jaken is r�gen az igazak �lm�t aludta.

A harcosn� �gy ism�t benedves�tette a rongyot, azt�n Sesshoumaruhoz l�pett, aki egy f�nak t�maszkodva, lehunyt szemekkel �cs�rg�tt. B�r, mikor meghallotta a k�zeled�s�t, r�n�zett.

- Engedd, hogy ell�ssam a karod – k�rte kedvesen a harcos, mik�zben let�rdelt mell�.

- Nincs sz�ks�gem �pol�sra – k�z�lte h�v�sen a f�rfi �s ism�t lehunyta a szemeit. Neila erre felvonta az egyik szem�ld�k�t. Len�zett a f�ldre, ahol t�rsa karj�t nyugtatta. M�g mindig folyt a sebeib�l a v�r, mely apr� t�cs�ban gy�lt �ssze a f�ld�n. Megcs�v�lta a fej�t. Majd, mit sem t�r�dve a szellem kijelent�s�vel, megfogta a karj�t, felh�zta a kimon�j�t �s elkezdte kitiszt�tani a sebeit.

Sesshoumaru elkerekedett szemekkel b�mult a n�re. Eleinte fogalma sem volt, mit tegyen, annyira megd�bbent a mer�szs�g�n. Szinte sz�hoz sem jutott. V�g�l, nyugalmat er�ltetve mag�ra, m�giscsak engedte t�rs�nak a sebek bek�t�s�t. Ism�t lehunyta a szemeit.

B�r f�jtak neki a s�ska �ltal okozott v�g�sok, mindezt elnyomta a harcos meleg �rint�se. Kiss� t�ls�gosan is meleg �rint�se, ahogyan a f�rfi megjegyezte mag�ban. Tulajdonk�ppen m�g �lvezte is a helyzetet. Elv�gre is, kiszolg�lt�k.

Mikor Neila v�gzett a k�t�ssel, fel�llt. Sesshumaru erre feln�zett r�.

- Te… j�l vagy? – k�rdezte, mire a n� meg�llt. F�lig h�trafordult.

- Igen, k�sz�n�m – felelte mosolyogva.

Azt�n ivott egy p�r kortyot a tisztaviz� patakb�l. Majd, meg�rezv�n mag�n a szellem �t mustr�l� tekintet�t, �rdekl�dve visszament hozz�. Le�lt mell�. K�nyelmesen elhelyezkedett, s lehunyta szemeit. M�r-m�r elaludt, mikor t�rsa szavai felriasztott�k.

- Rin szerencs�s volt, hogy a k�zel�ben volt�l – t�rte meg a csendet Sesshoumaru, mik�zben eln�zte a f�k leveleinek t�nc�t az enyhe sz�lben. Mellette Neila csod�lkozva fordult fel�.

- �rdekes er�vel b�rsz. Hatalmad van a t�z f�l�tt – folytatta monol�gj�t a f�rfi, s a harcosra pillantott a szeme sark�b�l.

„Vajon hov� akar kilyukadni?”- t�n�d�tt mag�ban Neila. M�g mindig nem sz�lt.

- Felt�telezem, nem sokan tudj�k ezt r�lad. Tal�n m�g Inuyash��k sem.

- Mib�l gondolod, hogy �n annyit lenn�k vel�k ?

- N�ha �rzem a szagukat rajtad. Ebb�l gondoltam, id�nk�nt �sszetal�lkozol vel�k.

- �s ez zavar?

R�vid sz�net k�vetkezett. Neila k�v�ncsian n�zte az eget b�mul� f�rfit. Fogalma sem volt, mi�rt akart besz�lgetni. Eddig nemigen v�ltottak sz�t egym�ssal, csak ha valami�rt kellett. Most pedig… most pedig besz�lgetni kezdtek… Ezt igencsak k�l�n�snek tartotta a harcosn�.

- R�ad�sul, l�that�an t�k�letesen uralod az er�det. Ezt nem lehetett annyi id� alatt megtanulni, amennyi egy haland� embernek a rendelkez�s�re �ll. K�v�ncsi lenn�k, m�gis ki tan�thatott.

- Az ap�d.

Sesshoumaru erre elkerekedett szemekkel n�zett r�. Nem akart hinni a f�l�nek. Neila r�n�zett. Arany szemei ak�r egy t� t�kre, csillogtak, �m ahogy a f�rfi m�lyen belen�zett, sz�mtalan titkot v�lt felfedezni a m�ly�n. V�g�l, mikor kiss� �sszeszedte mag�t, a szellem tov�bb �rdekl�d�tt.

- Honnan ismerted? Egy�ltal�n hogyan…

- …hogyan �lhettem m�r akkor is? – fejezte be a k�rd�st t�rsa helyett a n� egy keser� f�lmosollyal az ajk�n. Mellette Sesshoumaru �l�nken figyelt. Kezdte egyre jobban �rdekelni a dolog. Arra m�r hamar r�j�tt, val�ban nem egy k�z�ns�ges �tit�rssal hozta �ssze a sors, �m erre m�g � sem gondolt.

- Amint megl�ttalak, azonnal tudtam, te csakis Inu no Taishou fia lehetsz. Sokban hasonl�tasz r� – mosolyodott el a harcosn�. A f�rfi nem �llta a tekintet�t. Ink�bb a f�ldet kezdte el f�rk�szni. B�r, val�j�ban nem l�tott semmit. Csak a t�rt�netre figyelt. Neila egy halk, f�jdalmas s�hajjal folytatta. A szellemnek viszont felt�nt, val�j�ban milyen m�ly f�jdalom lakozott a n� hangj�ban. Feln�zett, s t�rsa arckifejez�s�t kezdte f�rk�szni.

B�r a harcos l�tsz�lag k�z�mb�sen besz�lt, tekintete �s a hangja nem err�l tan�skodott. Az arany t�, mely eddig t�k�rsimak�nt h�z�dott a szem�ben, most els�t�t�lt, felkavarodott. Hangja is szokatlanul komolyan csengett.

- Igen, sokban hasonl�tasz r�. S hogy honnan ismerem? Nagyon r�gen t�rt�n m�r, amikor mi tal�lkoztunk. �n akkor m�g el�g fiatal voltam, csup�n k�tsz�z �ves. �s persze, igencsak tapasztalatlan. M�r akkoriban is szerettem mindenf�le harcba �s kalamajk�ba keveredni, csakhogy azid�t�jt m�g kor�ntsem uraltam az er�met. Csup�n annak t�red�k�t fedeztem m�g fel. Egyszer pedig kiss� nagyobb f�ba v�gtam a fejsz�m, mint kellett volna. A szellem, amelyikkel harcoltam, j�val er�sebbnek bizonyult n�lam. Bizony nem sokon m�lott, hogy nem v�gzett velem. Inu no Taishou az utols� pillanatban l�pett k�zbe �s �lte meg a szellemet.

Neila itt elhallgatott egy p�r pillanatig. Tekintete elhom�lyosult, hangja elhalkult. Szinte csak mag�nak mes�lt. Minden bizonnyal �jb�l �t�lte az akkor t�rt�nteket.

- Sokat tanultam t�le. Egy id�re hozz� szeg�dtem, egy�tt barangoltunk a k�rny�ken. � tan�tott meg harcolni, az � seg�ts�g�vel fedeztem fel a bennem rejl� teljes er�t �s hajtottam az uralmam al�. Nem is tudom, mennyi ideig voltunk egy�tt. Nemsok, legal�bb is, az �n �s a t�bbi szellem szem�ben. Mindenesetre, el�g szoros bar�ts�g alakult ki k�z�tt�nk, noha �n j�val fiatalabb voltam n�la. M�gis, sokat mes�lt nekem. Rengeteg t�rt�netet hallottam t�le. T�bbek k�z�tt a kardjair�l, illetve a csal�dj�r�l is. Mondanom sem kell, igencsak elszomorodtam, amikor meghallottam a hal�lh�r�t. �s annak a k�r�lm�nyeit…

Neila ekkorra m�r visszat�rt a jelenbe. Titokzatos, mindent tud� tekintettel n�zett Sesshoumarura, aki mindaddig figyelmesen hallgatott.

- Ezek szerint eg�szen j�rtas vagy a m�ltamban is – jegyezte meg kiss� s�rt�d�tten a f�rfi.

- Az�rt nem eg�szen – mosolyodott el a harcosn�. – P�ld�nak ok��rt, fogalmam sincs, mit csin�lt�l abban az id�szakban, amit t�le t�vol t�lt�tt�l.

- Er�t gy�jt�ttem… - suttogta alig hallhat�an a szellem, minek hallat�ra t�rsa �rdekl�dve fordult fel�.

- Az ap�m… � volt a leger�sebb szellem, akit valaha is ismertem. �s � lett volna a leger�sebb, akit legy�zhettem volna…

Neila enn�l a pontn�l teljesen led�bbent.

- S akkor megkaphattam volna a jogos �r�ks�gem. A Sou’ung�t �s a Tetsusaig�t… Nem pedig ezt a haszn�lhatatlan Tenseig�t. Amivel m�gcsak �lni sem lehet.

Sesshoumaru tekintete eg�szen felizzott. Kez�t �k�lbe szor�totta.

- De az az �tkozott szuka �s az a fatty� Inuyasha mindent t�nkretettek! A hatalmas Tetsusaig�t kapta az a semmirekell� korcs. Aki forgatni sem tudja! �n pedig a hasznavehetetlen kacatot. M�ig sem �rtem, mi�rt �gy d�nt�tt az ap�nk.

- Pedig el�g egy�rtelm� – vetette k�zbe Neila, mire a szellem r�pillantott. Szemeiben ott csillogott a k�rd�s, �m a harcosn� nem volt hajland� v�laszolni r�.

- Magadnak kell r�j�nn�d a megold�sra. K�l�nben mit sem �rt az eg�sz – vonta meg kecses v�llait, minek hallat�ra d�h villant a f�rfi tekintet�be. A m�sik h�v�s szemeit l�tva viszont lecsillapodott.

- Tal�n… - suttogta Sesshoumaru.

T�bbet nem besz�ltek. Neila kimer�lten d�lt neki ism�t a fa t�rzs�nek, s nem sokkal k�s�bb m�r aludt is. Arc�n b�kess�g t�rk�z�d�tt, amin nem egyszer elid�z�tt a mellette �beren vigy�z� f�rfi tekintete. Igaz, a gondolatai messze j�rtak…