6.) A m�lt �rnyai

Neila ism�t egyed�l bolyongott. M�r vagy k�t napja elhagyta t�rsait, s mint eddig mindig, sz� n�lk�l. Igaz, most m�r visszafel� tartott. Viszonylag nyugodt utaz�st tudhatott a h�ta m�g�tt, csup�n egyetlen szellemmel akadt �ssze, aki term�szetesen nem jelentett kih�v�st a sz�m�ra.

Ahogy bandukolt az �sv�nyen, feln�zett az el�tte m�g messze magasod�, �m egyre k�zeled� hegyre, ami valami�rt igencsak furcs�nak t�nt a szem�ben. � maga ugyan nem volt rosszul, �m ahogyan jobban is odafigyelt, �rezte, valami m�gsincs rendj�n. A t�j kiss� t�ls�gosan is leny�g�z� volt, s csaknem teljesen szellemmentes.

Ahogy azt egy v�lgyben l�v� faluban megtudta, a k�l�n�s hegyet Hakureizannak h�vt�k, s igen er�s szent er�vel b�rt. A harcos, miut�n megtudta, amit akart, tov�bb indult. Kiss� borzongatta a k�rny�k t�lzott tisztas�ga, ahogyan megjegyezte mag�ban. R�ad�sul, az �rz�kei sem eg�szen �gy m�k�dtek, mint ahogyan annak rendje �s m�dja szerint kellene.

Ekkor valami�rt igencsak kellemetlen �rz�s ker�tette a hatalm�ba, ez�rt felsz�llt. A leveg�ben szeml�lve pr�b�lta kider�teni, mi�rt gy�t�rte az a k�l�n�s er�. Ahogyan a hegy fel� k�zeledett, egyszer csak meg�rezte Sesshoumaru jelenl�t�t, ez�rt ir�nyt v�ltott. Igencsak meglep�d�tt, mikor �t is, nem sokkal a f�ld felett lebegve tal�lta, ahogyan sz�lsebesen rep�lt egy ir�nyba. S ahogyan eln�zte, egyenesen a megszentelt hegy fel�. Csatlakozott h�t hozz�. A f�ri csup�n egy pillant�ssal k�sz�nt�tte.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Neila �dv�zl�s helyett. K�zben vetett egy pillant�st a szellem pr�mj�be kapaszkod� Jakenre, aki csaknem leesett.

- Azok az �tkozottak elvitt�k Rint.

- Kik?

- Sichinintaiok.

A harcosn� csaknem meg�llt a leveg�ben megd�bben�s�ben. Elkerekedett szemekkel b�mult t�rs�ra, arc�b�l minden sz�n kiment. Sesshoumaru erre �rdekl�dve n�zett r�.

- Tal�n ismered �ket? – �rdekl�d�tt k�l�n�s hangs�llyal. �m a n� v�lasz helyett csak gyors�tott az iramon. Ha eg�szen megac�lozta az akarat�t, s megpr�b�lta kisz�rni a hegy tiszt�t� erej�t, halv�nyan ugyan, de felfedezhetett az egykori emberek erej�hez hasonl� �rz�st.

Ez vezette �ket eg�szen a hegy l�b�hoz, ahol egy kisebb, teraszos r�szen ketten v�rtak r�juk. Az egyiknek a kez�ben volt Rin, a m�sik kivont kardj�t a v�ll�n pihentette. Neila �s Sesshoumaru szemt�l szemben �lltak meg vel�k.

- Hey! Neila! – ki�ltott az egyik, s boldogan meglengette szabad kez�t a leveg�ben �dv�zl�s k�ppen. A harcosn� erre nem tudta eld�nteni, mit reag�ljon. A szeme sark�b�l t�rs�ra pillantott, aki k�rd�n n�zett r�.

- Nicsak! – sz�lt a m�sik. – Ez t�nyleg �. R�g nem tal�lkoztunk, nemde?

- Suikotsu… Jakotsu… Hogyan…? – dadogta a harcos kiss� bizonytalanul.

- H��t, ez val�ban egy j� k�rd�s. Fel�bresztettek minket. H�t nem nagyszer�? Mint a r�gi sz�p id�kben – villant meg Jakotu szeme, ahogyan Sesshoumarura n�zett.

- Hol van… - kezdte Neila, �m Suikotsu f�lbeszak�totta.

- Bankotsu? A s�runkn�l. Mukotsu �s Kyokotsu ism�t meghaltak, h�t elment, hogy tisztelet�t tegye – vont v�llat, mellette Jakotsu ked�lyesen mosolygott.

- Bizony felkereshetn�d. Biztosan �r�lne neked. Az�rt abban nem v�ltozott, hidd el nekem, csak az ereje lett nagyobb – jegyezte meg Jakotsu, s kac�ran kacsintott egyet.

Sesshoumaru mindezt n�m�n hallgatta, csup�n n�ha k�ld�tt egy-egy k�v�ncsi pillant�st a mellette �ll� Neilara. A harcosn� l�that�an kem�ny harcot v�vott mag�val, mit is tegyen. Azt�n d�nt�tt. Feln�zett a f�rfire, aki szint�n r�n�zett. Nem sz�ltak egy sz�t sem, m�gis meg�rtett�k egym�st.

A n� v�g�l elrep�lt, otthagyva a k�ts�gbeesetten ki�ltoz� Rint �s az enyh�n d�bbent Sesshoumarut Suikotsu �s a mindentud�n mosolyg� Jakotsu t�rsas�g�ban.

A harcosn� nem igaz�n tudta meg�llni, hogy m�g egyszer ne l�ssa Bankotsut. Nem is kellet t�l sokat rep�lnie, hiszen nagyon is j�l tudta, hol volt a sichinintai s�r. S val�ban, ahogy k�zeledett fel�, meg is tal�lta Bankotsut, aki �ppen akkor Kikyouval t�rsalgott. Ez�rt �gy d�nt�tt, bev�rja a f�rfit kiss� lejjebb az �ton, amelyen haladt.

�gy is tett. Az �t mellett sorakoz� f�k egyik�nek d�lve v�rakozott. Nem kellett sok�ig. Nem sokkal k�s�bb Bankotsu t�nt fel az �sv�nyen, hatalmas fegyver�t hanyagul v�ll�nak t�masztva. Amikor megl�tta a harcosn�t, meg�llt.

- Hey! T�nyleg te vagy az? – k�rdezte, azt�n felnevetett.

- R�g nem l�ttuk egym�st! Na, mit sz�lsz, hogy �jra �lek?

- Narakuval sz�vetkezt�l? – k�rdezte a n� teket�ri�z�s n�lk�l.

- Naa mi van? Nem is �r�lsz, hogy l�tsz? Egy�bk�nt, igen. � adta nek�nk az �kk�szil�nkokat, amivel ism�t �lhet�nk. S nem is rosszul.

Ekkor Bankotsu k�v�ncsian pillantott a harcosn� h�ta m�g�, akinek nem kellett megfordulnia, hogy tudja, Sesshoumaru �llt ott. Karba tett k�zzel �llt a k�t f�rfi k�z�tt. A szellem m�g�tte kardja markolt�ra tette karj�t, s l�pett egyet el�re. Erre Bankotsu gonoszul elmosolyodott.

- Csak nem harcolni akarsz? – �rdekl�d�tt.

- Nem – v�laszolt a szellem helyett Neila, mire mindketten �rdekl�dve n�ztek r�.

- � nem Naraku ellens�ge, ne t�r�dj vele – folytatta a n� v�llat vonva, mire az ember kiss� csal�dottan pillantott Sesshoumarura, majd ism�t r�. Azt�n � is v�llat vont.

- No �s te? �ppen vele vagy? – k�rdezte. A harcosn� enyh�n elpirult. � t�k�letesen �rtette, mi�rt k�rdezte ezt.

- Nem err�l van sz�.

- Akkor, ism�t csatlakozol hozz�nk? Mint a r�gi sz�p id�kben… - eml�kezett vissza Bankotsu.

- Nem. B�k�sebb utat v�lasztottam.

- Nem tudod, mit hagysz ki. Nos h�t… m�g tal�lkozunk – intett hanyagul b�cs�t Bankotsu �s tov�bb s�t�lt.

Neila sok�ig n�zett ut�na. Csak akkor eszm�lt fel gondolataib�l, mikor Sesshoumaru mell� l�pett. A f�rfi tekintet�ben k�rd�sek csillogtak, mire a harcos fels�hajtott. Megfordult �s elindult az �ton, az ellenkez� ir�nyba. M�g�tte a szellem f�rk�sz� tekintettel l�pdelt.

- Hol van Rin �s Jaken?

- Biztos helyen.

S val�ban. Ahogy megtal�lt�k �ket, Neila val�ban elismerte, el�g t�vol voltak a dolgok s�r�j�t�l. Csakhogy ezzel m�g kor�ntsem volt v�ge. Sesshoumaru ugyanis, Jakennel a nyom�ban elindultak felkutatni Narakut, aki biztosan ott rejt�z�tt valahol. Neila pedig Rinnel �s Ah-unnal v�rakoztak r�juk nem messze a Hakureizant�l, b�r az�rt biztos t�vols�gban t�le.

Nem kellett sokat v�rakozniuk. Alig egy napon bel�l mindketten visszat�rtek. A l�nyka lelkesen �dv�z�lte mindkett�j�ket, majd folytatt�k �tjukat. Ez�ttal d�l fel�, mivel eddig, a kor�bban hallott �tbaigaz�t�st k�vetve �szak fel� meneteltek.

�jszak�ra egy kis r�ten �t�ttek t�bort, melyet erd� vett k�rbe. A vacsora ut�n Rin �s Jaken hamar �lomba mer�ltek. Az �ket szeml�l� Sesshoumarunak ekkor t�nt fel a harcos hi�nya. Mivel �rezte a leveg�ben a szag�t, elindult ut�na. Nem messze t�l�k meg is tal�lta a keresett szem�lyt, aki elm�ly�lten szeml�lte a csillagokat.

Nem sz�lt, m�gcsak meg sem fordult, mikor m�g� �rt. Csup�n �llt, karba tett k�zzel �s b�mult a s�t�t �gre, mintha csak a csillagokt�l �s a Holdt�l v�rn� a v�laszt.

- Ismerted �ket… - t�rte meg a csendet Sesshoumaru, mire a n� enyh�n �sszerezzent.

- Igen…

- Csatlakozt�l hozz�juk.

A szellem hangja ridegen csengett, m�gis ott bujk�lt benne az �gyesen leplezett k�v�ncsis�g, elkeveredve a d�bbenettel.

- Mint azt kor�bban is mondtam, az er�mh�z h�ven a term�szetem is t�zes. Mindig is szerettem k�l�nb�z� bonyodalmakba keveredni – vont v�llat Neila.

- Ezek k�z�ns�ges emberek. Akik kedv�k szerint �ltek.

- Azt�n, mit t�r�dsz te vel�k? Igen, emberek… De nem k�z�ns�ges emberek.

- �s Bankotsu…

Neila ezt hallva ism�t �sszerezzent. Volt valami a f�rfi hangj�ban, ami miatt kir�zta a hideg. Valami, amire m�g k�s�bb is sokat gondolt, �m sohasem tudta igaz�n meghat�rozni.

A csend fojtogat�an �lelte k�rbe �ket.

- Sz�rakoztunk – vetette oda kiss� rekedt hangon a harcos, minek hat�s�ra csaknem felny�rsalta az arany tekintet.

- Mi�rt nem engedted, hogy meg�ljem?

- Mert kor�ntsem ment volna olyan k�nnyen, mint azt gondoltad.

- Ember…

- Ember… de nem k�z�ns�ges ember – jav�totta ki t�rs�t Neila, aki erre megvet�en horkantott. Egy�rtelm�en kifejezte, mennyire nem tudja elhinni ezt.

- Ne felejtsd el, kivel �llt�l szemben. Bankotsu nem v�letlen�l lett a sichinintaiok vez�re. A kegyetlens�ge vetekszik egy szellem�vel, � val�ban sz�rakoz�sb�l �lt. R�ad�sul, most m�g �kk�szil�nkok is voltak a test�ben, szerintem nem is egy. Azt�n, ott van m�g a Banryuu is, ami ak�r egy szellemfegyver is lehetne. Nem lett volna k�nny� dolgod.

- Akkor is legy�ztem volna.

- Ugyan! Te szajk�zod mindig, hogy nem akarsz feleslegesen harcolni. Inuyasha �gyis elint�zte – vont v�llat Neila.

Ism�t csend k�vetkezett. Mindketten sz�tlanul n�zt�k a s�t�t �gboltot. V�g�l m�giscsak Sesshoumaru t�rte meg a n�mas�got.

- Mi�rt nem csatlakozt�l hozz�juk?

- B�k�sebb utakon szeretn�k j�rni – suttogta halkan Neila, s lehajtotta a fej�t. – T�l sok s�t�t dolog rejt�zik m�r a m�ltamban, amit, ha kit�r�lni nem is tudok, legal�bb nem akarom ism�t elk�vetni �ket.

Ekkor l�gy �rint�st �rzett, mintha valami finoman v�gigsim�totta volna a haj�t. Csod�lkozva n�zett fel. Sesshoumaru ugyan m�r elindult, m�gis… tudta, hogy � volt. Ezt nem lehetett egy enyhe szell�nek gondolni.

Neila �rdekl�dve n�zett ut�na egy ideig, majd ism�t az eget szeml�lte.