1.     fejezet: Az els� �t egy m�svil�gba

  Mikor haza�rtem, m�r annyira f�radt voltam, hogy nem volt kedvem tanulni, �gy elmentem f�r�dni. F�rd�s ut�n el�sz�r j� �jszak�t k�v�ntam a csal�domnak, majd elmentem lefek�dni. Egyb�l elaludtam, b�r ez nem volt csoda azok ut�n, ami a nap folyam�n t�rt�nt.

#

 �jjel egy k�l�n�s zajra �bredtem. A nyakl�ncom vil�g�tott �s mozgott az asztalomon. Felkeltem, de ekkor az a leveg�be emelkedett majd a kezembe rep�lt. Felvettem a ruh�imat �s elindultam amerre a k� vezetett, de csak az udvarig jutottam el. Csal�dott voltam, mert abban rem�nykedtem, tal�n �n is eljuthatok oda, ahol Kagome volt.

-          �n sosem fogom tudni, milyen az a vil�g,- s�rva fakadtam �s egy k�nnycsepp a krist�lyra esett �s ekkor egy kapu t�rult el�m.

Nem tudom, hogy t�rt�nt, �s ami azt illeti nem is �rdekelt. Nem �rdekeltek a vesz�lyek, �gy �tl�ptem a kapun. Egy pillanat alatt egy csatat�ren voltam. Rengeteg szellem vett k�r�l, �s ekkor egy ismer�s hang �t�tte meg a f�lemet.

-          �n vagyok az ellens�getek, nem pedig �!- ki�ltotta Inuyasha, aki a kardj�t el� is h�zta. Egy csod�latos kard volt. M�g nem l�ttam hozz� foghat�t.

-          Vigy�zz Karin!- ki�ltotta Kagome, l�ttam az arc�n a csod�lkoz�s jeleit.

Egy pillanat alatt v�ge lett a harcnak. Inuyasha �s csapata k�l�n�sen n�ztek r�m, nem tudt�k, hogy ker�lhettem ide, b�r �n se igaz�n �rtettem.

�ppen be akarta engem mutatni Kagome a bar�tait, de �n f�lbeszak�tottam, �nk�nytelen�l.

-          Egy szellem k�zeledik!- sz�laltam meg rejt�lyesen.

-          Mi, az lehetetlen,- sz�lalt meg Inuyasha,- nem �rzem egy szellem szag�t se!

-          De itt van k�zel, �rzem!- biztos voltam benne.

Be�llt a csend. Senki se tudta mit mondjon erre, de hamarosan meg�rkezett a v�lasz. K�r�lbel�l sz�z szellem vett k�r�l benn�nket.

-          Na, m�g mindig nem hisztek nekem?- k�rdeztem, de term�szetesen �n is meglep�dtem.

-          Szerintem el�bb int�zz�k el �ket, ut�na mindent megbesz�lhet�nk!- aj�nlotta fel Miroku, akit a szellemek valahogy jobban izgatt�k.

A harcot �n a h�tt�rb�l n�ztem v�gig, sajn�ltam, hogy nem seg�thettem nekik. A harcnak r�vid id�n bel�l v�ge lett. Apr�bb s�r�l�sekkel, de meg�szt�k.

-          Naraku k�ldte �ket!- sz�laltam meg ism�t, de minek.

Mindenki �gy n�zett r�m, mint egy nem is tudom mire, tal�n, mint egy szellemre.

-          Honnan tudod ezt?- k�rdezte meg id�ben Sango, ugyanis Inuyasha majdnem d�hrohamot kapott. Nem b�zott bennem.

-          Neki dolgozol?- k�rdezte mogorv�n Inuyasha, -vagy honnan tudod?

-          Nem tudom, honnan tudom! Tudom fur�n hangzik, de vannak dolgok, amiket meg�rzek!

-          Mint p�ld�ul a szellemeket?- k�rdezte Kagome mosolyogva.

�gy azt�n el kellett mes�lnem, hogy hogyan jutottam ide, �s hogy honnan tudok ennyi mindent err�l a helyr�l. Mikor befejeztem a t�rt�netemet, mindenki �gy megd�bbent, hogy m�g megsz�lalni sem tudtak. A csendet Inuyasha t�rte meg:

-          Nem maradhatsz itt!

A t�bbiek arc�n l�ttam, hogy egyet�rtenek Inuyash�val.

-          T�l vesz�lyes lenne sz�modra!- magyar�zkodott Kagome, de m�r nem tudtam Kagome szavaira hallgatni, valami m�s vonta el a figyelmemet.

Fel�lltam �s elindultam egyenesen az erd� ir�ny�ba. Miroku el�m �llt �s figyelmeztetett, hogy vesz�lyes ez az erd�, de engem ez nem �rdekelt. A szemem pirosan kezdett el izzani, �s Mirokut egy gondolattal els�p�rtem az utamb�l. Elindultam, hogy �tv�gjak az erd�n. A szellemek, akik az erd�ben �ltek megpr�b�ltak az utamba �llni, de mikor t�madni k�sz�ltek mind megh�tr�ltak. Inuyasha �s bar�tai k�vettek.  Az erd� m�sik v�g�n egy tiszt�sra �rtem. Egy hatalmas �s csod�latos t� �s v�zes�s t�rult a szemeink el�. A t� felett, a v�zes�s el�tt egy f�nyes alak jelent meg. Nem szellem volt. Valami m�s, melegs�get �s nyugalmat sug�rzott. Mikor r�mn�zett el�sz�r mosolygott, majd a mosoly elt�nt az arc�r�l �s elindult fel�m. Nem tudtam megmozdulni, vagy ink�bb nem akartam. Egy pillanat alatt el�ttem �llt, kez�t a fejemre tette, megsimogatott, azt�n el�jultam �s � is elt�nt.