XXXVIII. B�cs� az Itshiri palot�t�l (16)

-          Sesshoumaru nagy�r! – hallatszott Itshiri Harano hangja.

A szellem, �jra alakot �lt�tt, lerakta a l�nyt �s visszafordult.

- Nagyuram! Tudom, hogy nem �rt�nk tetted, de szeretn�m megk�sz�nni, hogy megmentett�l minket! �s Midayoi-sam�nak is szeretn�m megk�sz�nni a seg�ts�g�t, �s al�zatosan eln�z�st szeretn�k k�rni, az �t �rt s�relmek�rt! Szeretn�m megh�l�lni a seg�ts�geteket, ha lehets�ges lenne valahogy! – hajtott fejet Itshiri-sama.

Sesshoumaru nem v�laszolt, csak n�m�n n�zte az embert. Azt�n Midayoi hangja t�rte meg a csendet. K�zelebb l�pett a f�rfihez, �s mosolyogva megfogta annak kez�t.

-          Nem tartozol semmivel! �n k�sz�n�m az �pol�st! De l�tod Sesshoumaru indulni, akar, �gyhogy b�cs�zom! �s sok mindent tanultam t�led Harano! – n�zett a s�t�tk�k szemekbe a l�ny.

-          �r�l�k, hogy megismerhettelek Midayoi! – mosolyodott el a f�rfi is – De had tegyek �rtetek valamit! K�rlek! A h� nagyon neki kezdett �s �gy az �jszaka k�zep�n ne induljatok el a hegyekben. Ha Sesshoumaru nagy�rnak nem is jelentene gondot a hideg �s a h�, de gondoljon a kis l�nyra �s r�d! Szeretn�m, ha a vend�geim maradn�tok ezen az �jszak�n m�g! – k�rlelte �ket Itshiri-sama.

-          Sessh? – n�zett k�ny�rg�n a l�ny a d�monra, mivel neki sem volt kedve a szakad� h�ban odakint �jszak�zni, �s sz� mi sz�, rettent� f�radt volt.

-          Rin, �lmos vagy? – n�zett a szellem a mellett�k v�rakoz� kisl�nyra.

-          Annyira nem Sesshoumaru nagy�r! – v�laszolta, mik�zben egy hatalmas �s monument�lis �s�t�st akart elnyomni.

-          Akkor, ahogy akarj�tok. – ford�tott h�tat a szellem �s a kapun kifel� b�mult a s�t�tben.

A l�nyok elmosolyodtak, majd visszaindultak Harano k�s�rt�ben Midayoi szob�ja fel�. Sesshoumaru halkan l�pkedett a sor v�g�n. Aunt az ist�ll�ba vezett�k, hogy � se f�zzon. Ayuni �s Konchju boldogan seg�dkeztek mindenben. Az oldalajt�t megnyitott�k �gy k�t szob�sra b�v�lt Mido lakoszt�lya. A m�sik szob�ban is begy�jtottak, �s Harano parancs�ra a l�nyok �telt hoztak be. Azt�n az ajt�ban h�rtelen nem v�rt l�togat�k jelentek meg.

Sesshoumaru ugyan h�ttal �llt a nyitott pap�r ajt�nak, de �gy �rezte a hideg, futk�rozik a h�t�n. Halkan morogni kezdett, amire Mido figyelt fel el�sz�r. Az ajt�ban a f�pap �llt szerzetesei k�r�ben.

- Harano-san te meggyal�zod ap�d eml�k�t! – sz�lalt meg a szerzetesek vezet�je, amikor m�r mindenki �ket n�zte.

Rin Mido m�g� pr�b�lt h�tr�lni, de a n� �szrevette a kis l�ny riadalm�t, �s imm�r emberi k�lsej�ben felemelte �s mag�hoz �lelte. Jaken sem �rezte szemmel l�that�an j�l mag�t, �s ura m�g� somford�lt. Miut�n senki sem v�laszolt a pap folytatta.

-          Ap�d h�z�ban, embereket gyilkol� d�monokat l�tsz vend�g�l! Ilyen gyal�zatot! 

-          Ink�bb az a gyal�zat, ahogy te viselkedsz uram! �sszes embereddel halott lenn�l, ha �k nem seg�tenek rajtunk! – v�laszolta inger�lten Harano.

-          H�t akkor vedd tudom�sul, �n hagyom el e h�zat, �s nem t�rek vissza! Boldogulj magad, Buddha �tmutat�sa n�lk�l! – ford�tott h�tat a szerzetes �s elindult kifel�.

M�g azon az �jjelen �sszecsomagolt �sszes tan�tv�ny�val �s elhagyt�k az Itshiri palot�t.

-          Azt hiszem nem vesztettem sokat! – s�hajtott Harano, majd � is az ajt� fel� l�pett. – Ha m�g van valami k�v�ns�gotok, Ayuni �s Konchju teljes�ti. Most engedelmetekkel, m�g sok dolgom van! – hajolt meg Itshiri-sama �s � is kil�pett az ajt�n.

A l�nyok id�k�zben meghozt�k az �telt, Mido csak sz� n�lk�l enni kezdett. Azt�n amikor v�gzett a f�radtan �csorg� k�t tanoncra n�zett.

- Mindj�rt mehettek aludni! – mosolygott �s is f�radtan – Csak szeretn�k megf�r�dni. Rettent�en mocskos vagyok! – n�zett v�gig mag�n a l�ny.

- Rendben Mido! – v�laszolta Konchju.

P�r perc m�lva behozt�k a fa d�zs�t, amiben m�r el�z�leg egyszer f�rd�tt a l�ny, majd a t�z f�l� egy nagy kond�rt akasztottak. Azt�n k�t-h�rom f�le f�rd� olajat, �s leped�ket hoztak, meg tiszta ruh�kat. V�g�l meghajoltak �s �k is nyugov�ra t�rtek.

Rin hatalmasat �s�tott egy nagy ruha halom tetej�n. Jaken m�r nagyban h�zta a l�b�rt a m�sodik szob�ban. Sesshoumaru a falnak t�maszkodva csukott szemmel �lt. Mido a kisl�nyhoz l�pett �s felkapta.

-          Gyere Rin baba! Most megf�rdesz, hogy sz�p tiszta legy�l! – nevetett a kis l�nyra.

-          De Mido, m�r nagyon k�s� van! – �s�tott nagyot Rin.

-          Nem baj, sz�p tiszta ruh�t kapsz, egy kis langyos vizecske nem �rt meg! – azzal leh�mozta a kisl�ny szakadt rongyait, �s bele �ltette a k�dba, ahova el�z�leg hideg �s forr� vizet is �nt�tt.

Elh�zta a parav�nt, ami �gy elv�lasztotta a szob�t k�t r�szre, felt�rte saj�t ruh�j�nak ujjait �s mosni kezdte a gyermeket. Rin pr�szk�lve t�rte a mosdat�st, majd a v�g�n a t�r�lk�z�st. Azt�n Mido �gyba parancsolta a cs�pps�get, akinek nem kellet k�tszer mondani. A melegen ropog� t�z f�ny�ben a benti szob�ban, Jaken �temes hortyog�s�ra hamar �lomba mer�lt, imm�r j�val �jf�l ut�n.

Mido j� �jt puszit nyomott Rin homlok�ra, majd elh�zta a szoba ajtaj�t, �gy hogy csak egy kicsiny r�s maradjon. Azt�n �jra meleg vizet hordott a d�zs�ba, majd miel�tt bel�pett a parav�n m�g�, kez�ben egy m�csessel az egyhelyben �l� szellemre n�zett. Sesshoumaru n�m�n figyelte minden mozdulat�t. Mido halv�nyan a d�monra mosolygott, majd elt�nt a parav�n m�g�tt.

A m�csest a f�ldre �ll�totta, majd ledob�lta rongyokk� szakadt ruh�it �s bele�lt a finom meleg v�zbe. Az olajokb�l a v�zbe cs�p�gtetett, �s a haj�ra is. Hangos v�zcsobog�s mellett mosta meg koszos, poros �s v�re hossz� barna tincseit, led�rzs�lte arc�r�l �s kezeir�l a sok mocskot. Azt�n amikor m�r megfelel�en tiszt�nak tal�lta mag�t h�trad�lt �s a plafonon t�ncol� gyertyaf�nyt n�zte. �rezte, egyre jobban el�lmosodik, �gyhogy �gy gondolta hamarosan kisz�ll a v�zb�l.

- Sesshoumaru? – sz�lt ki halkan.

- H�m?

- K�rlek, rakj a t�zre! – sz�lt ki a l�ny, majd �jra h�tra d�lt �s lehunyta a szemeit.

N�m�n gondolataiba mer�lt, �s �szre sem vette, hogy k�zben elb�biskol. Mikor fel�bredt, a v�z m�r csak langyos volt. De m�g is �gy �rezte nem erre �bredt fel. A d�mon mellette �llt, kicsit tal�n ny�zottan, pr�m, p�nc�l �s fegyverek n�lk�l, tal�n � is aludt eddig, de az�rt rosszall�an megr�zta a fej�t.

-          Elaludtam. – �s�tott nagyot a l�ny.

-          �szre vettem.

-          Akarsz f�rdeni?

-          Nem k�l�n�sebben.

-          �rtem. Ide adn�d a t�r�lk�z�t? – mutatott a ruha halomra Mido.

Sessh n�m�n lehajolt �s felvette. �m meglep�d�tt, hogy a l�ny m�r el�tte �ll, teljesen meztelen�l �s vizesen, amikor felpillantott. N�m�n n�ztek egym�s szem�be. Azt�n a d�mon t�rte meg a csendet.

-          Megr�m�tett igaz? – k�rdezte, de nem adta �t a l�nynak a t�r�lk�z�t.

-          Mire gondolsz? – k�rdezte Mido, mik�zben haj�b�l csavart egy j� adag vizet vissza a k�dba.

-          Amit ma l�tt�l.

-          Csak egy kicsit… - hazudta a l�ny.

-          Sz�val? – l�pett k�zelebb Sesshoumaru.

-          Mi sz�val?

-          Mit �rzel most, hogy l�tt�l egy r�szletet abb�l a Sesshoumarub�l amelyik, kegyetlen…

-          �n nem l�ttalak kegyetlennek…

A szellem felh�zta szem�ld�keit.

- �n nem l�ttalak kegyetlennek! – ism�telte meg Midayoi.

- De h�t…

- �n csak azt l�ttam, hogy emberi �letek �r�n mentett�l meg emberi �leteket.

- De iszonyodt�l, �reztem…

- H�t nem volt valami sz�p l�tv�ny.

- Pedig hozz�m, hozz�m tartoznak, az ilyen nem t�l sz�p l�tv�nyok!

- Ugyan m�r! – l�pett k�zelebb a n� �s a d�mon sz�p ez�sthajsz�lait a hegyes f�l m�g� t�rte – Amikor m�lt �jjel azt mondtam, hogy szeretlek, az �gy vonatkozott r�d, amilyen vagy. D�mon vagy, ezen nem v�ltoztathatok, de nem is akarok… 

- Ennek �r�l�k! – h�zta mag�hoz a l�nyt a f�rfi, mik�zben a t�r�lk�z� vissza hullott a f�ldre. 

- �n is! – s�gta a l�ny, mik�zben fej�t a szellem mellkas�ra hajtotta.

N�m�n �lltak m�g egy darabig, egym�s karjaiban. Azt�n Mido bontakozott ki az �lel�sb�l.

-          �n azt hiszem vissza, �l�k m�g egy kicsit. Rettent�en f�j minden porcik�m. �s a melegv�z ellaz�t. – d�nny�gte, mik�zben a v�d�rb�l �jabb adag, g�z�lg� vizet �nt�tt a d�zs�ba.

-          Te �rzed! – v�laszolta a szellem, mik�zben kimon�j�t n�zte, amib�l cs�p�g�tt a v�z.

-          Ak�r meg is f�r�dhetn�l m�r! – pillantotta a k�d fel� a l�ny.

-          �gy �rted veled? – k�rdezett vissza a f�rfi.

-          Mintha �jdons�g lenne! – s�hajtott Mido tetetett szomor�s�ggal a hangj�ban, de k�zbe mag�ra csavart egy t�r�lk�z�t. – Mindj�rt j�v�k, csak ben�zek Rin�khez. Meg megint ki akar aludni a t�z! – azzal kil�pett a parav�n m�g�l.

Halkan beosont a m�sik szob�ba, betakargatta az alv� kisl�nyt, majd mind k�t helys�gben rakott a par�zsl� t�zre. „Lassan hajnalodni fog.” – gondolta �s visszal�pett a pap�r parav�n m�g�.

Sesshoumaru m�r a v�zben �lt. Ruh�i a k�d mellett fek�dtek, amit a l�ny felemelt �s gondosan a t�zh�z vitt. Azt�n visszament. A d�mon lehunyt szemmel �lt a g�z�lg� v�zben. Mido lecs�sztatta mag�r�l a t�r�lk�z�t, ami finoman siklott v�gig a n� b�r�n. Erre a kicsiny neszre nyitotta csak ki a szemeit a szellem. Mido belel�pett a v�zbe, h�ttal a f�rfinak, leguggolt, majd le�lt �s k�nyelmesen h�tra d�lt.

-          Mondtam hogy j�! – suttogta mik�zben a szellem v�ll�ra, hajtotta a fej�t.

-          Az! – j�tt a t�m�r v�lasz, a f�rfi karjait a l�ny derek�ra fonta.

Sok�ig csak n�m�n �ltek, �lvezt�k a m�sik k�zels�g�t �s a kellemes f�rd�z�st. Azt�n Sessh sz�lalt meg sok id� m�lva.

-          Tudod, ma f�ltem… Megint…

-          Te? – k�rdezte Mido d�bbenten, mik�zben oldalra hajtotta a fej�t, hogy l�ssa a d�mon arc�t.

-          Igen.

-          De h�t, mit�l? �n azt hittem te soha…

-          M�r igen. F�ltem, hogy megint nem tudlak megv�deni!

-          Te most magadat v�dolod, az�rt ami a Hakureizann�l t�rt�nt? – d�bbent meg a l�ny.

-          Sajnos, el�g sok k�z�m van hozz�. Ha nem hagyom, hogy egyed�l indulj el!

-          Ugyan Sesshoumaru, ne besz�lj bolonds�gokat! Hiszen neked k�sz�nhetem hogy �lek! A saj�t v�redb�l adt�l! Ezerszer megmenttett�l m�r! �s azt a csod�latos m�lt �jjelt is t�led kaptam… - pirult bele a mondatba Mido.

A szellem arc�n egy mosoly futott �t, tal�n az elm�lt �jszaka eml�ke miatt, �s simogatni kezdte a l�ny karj�t.

- Akkor este, azt mondtam, hogy szeretlek, �s azt hiszem ez soha nem fog megv�ltozni! – �lelte �t a n�t.

- �n lenn�k a legboldogabb t�le! – f�rta Mido az arc�t a szellem nyak�hoz.

Azt�n Sesshoumaru is kicsit oldalra d�lt, �gy m�r egym�s szem�be n�ztek. P�r pillanatig n�zt�k egy m�st, majd lassan megcs�kolta a n�t. �vatosan, keresg�lve. A l�ny viszonozta az apr� cs�kokat. Hi�ba is akart, nem tudott ellen �llni neki. Szorosan �lelt�k egym�st, mik�zben a feh�r habok k�z�tt szenved�lyesen cs�kol�zni kezdtek. Azt�n m�r megint nem tudtak meg�llj parancsolni �szt�neiknek. A d�mon kiemelte a l�ny a k�db�l �s az �gyhoz vitte. Midayoi csak csendesen hagyta, hogy a f�rfi lefektesse, majd n�m�n engedte, hogy f�l� fek�dj�n. Felh�zta t�rdeit, �s �jra �t�lt�k mindketten a tegnap esti gy�ny�r�ket. A l�ny csak halkan, mert leveg�ket venni, nehogy a m�sik szob�ban b�k�sen alv� Rint �s Jakent fel �bressz�k, �m a f�rfi cs�kjai, simogat�sa �s �lel�se mellett, alig b�rt felt�r� v�gyaival. Hosszan �s elny�jtva �lvezt�k ki a szeretkez�s minden pillanat�t, �s m�g a gy�ny�r beteljesed�se ut�n sem akart�k elengedi egym�st.

Azt�n az elm�lt nap f�radalmai ut�n, �lomba mer�ltek egym�s karjai k�z�tt. Utols� �jszak�jukon az Itshiri palot�ban.

K�s� d�lel�tt �bredtek csak fel, a nap m�r majdnem delel�j�n j�rt. Sesshoumaru �bredt el�sz�r. Olyan �rz�s ker�tette hatalm�ba, mintha hi�ny �rzete lenne. A mellette b�k�sen �bredez� n�re n�zett, majd a leveg�be szagolt. Azt�n r�j�tt, a k�zelben nem �rzi Jaken vagy Rin jelenl�t�t. Mido ek�zben lassan kinyitotta pici �s �lmos szemeit �s megpillantotta maga mellett a d�mont.

-          J� reggelt! – suttogta.

-          Ink�bb delet Mido! – v�laszolta a szellem �s mag�hoz h�zta a n�t.

-          H�, na! –ny�sz�rg�tt a l�ny �s pislogva t�maszkodott fel k�ny�keire. 

-          Csak nem ny�g�s vagy? – ny�jt�zkodott nagyot a szellem, �gy hogy m�g a csontjai is ropogtak.

-          Nem ny�g�s csak f�radt! – ny�sz�r�gte Mido f�jdalmasan.

-          Ugyan mit�l? A tegnap esti kis testmozg�st�l vagy tal�n… - k�rdezte vigyorogva Sesshoumaru, �m nem tudta befejezni, mert h�rtelen minden karny�jt�snyira l�v� kisebb t�rgy fel� kezdett rep�lni �s potyogni.

Midayoi �s�tozva kik�sz�l�dott az �gyb�l, hanyagul mag�ra csavart egy leped�szer� valamit �s pr�b�lta behat�rolni vajon hol l�tta utolj�ra a ruh�it. �m a k�vetkez� pillanatban elh�z�dott az ajt�, �s Ayuni meg Konchju l�pett be rajta vid�man mosolyogva j� reggelt k�v�n�sok k�zben. Azt�n ott is maradtak ahova �rkeztek. T�gra meredt szemekkel b�mult�k a szoba k�zep�n, k�cosan egy sz�l leped�be �lldog�l� Midayoit, a helys�gben uralkod� hatalmas kupler�jt �s k�oszt, a kit�rt m�sik szoba ajtaj�t, az eld�lt parav�nt, majd szinte egyszerre pillantottak az �gyban meglepetten �l� (legjobb esetben is csak) f�l meztelen d�monra. Sesshoumaru csak �rtetlen�l pislogott s�rga szemeivel a k�t l�nyra. Mido r�m�lten h�zta el a sz�j�t:

-          K�ny�rg�m, ugye nem fogtok sik�tani! – motyogta f�lhangosan.

Azt�n vel�tr�z� sikoly r�zta meg a h�zat, �s a k�t l�ny pr�b�lt min�l gyorsabban t�vozni, mik�zben szavaikb�l olyas fajta, motyog�sokat lehetett kivenni, hogy: Erre utalt az a z�ld kis d�mon, hogy ne menj�nk be! Eln�z�st! Meg nem akartunk megzavarni semmit sem! Azt�n az ajt�ban belefutottak, a frissen �s kipihenten �rkez� Rinbe, �m amint �szrevett�k a kisl�nyt r�m�lten kapta fel Konchju �s Ayuni befogta Rin szem�t.

-          H�, l�nyok, ez most milyen j�t�k? �n csak sz�lni akartam, hogy Sesshoumaru nagy�r �s Mido m�g alszik! – kalimp�lt kis kezeivel a meglepett Rin.

-          Rin-chan ez nem neked val� l�tv�ny lenne! –azzal a kisl�nnyal egy�tt elt�ntek az ajt�n �s beh�zt�k azt.

A szob�ban m�g percekig n�ma csend uralkodott, majd a d�mon sz�lalt meg el�sz�r.

- Au. - ny�gte a sikoltoz�sra vissza t�rve. 

- Bocsi, Sessh! Azt hiszem, �lt�zz�nk fel, miel�tt m�g Harano is r�nk ront, a f�l sereg�vel, a nagy vis�toz�s miatt.

- J�l indul ez a nap! – v�laszolta Sesshoumaru morcosan, majd egyszer�en mag�hoz h�vta szellem v�rtjeit �s mire a ragyog�s el�lt �s � �jra testet �lt�tt, imm�r talpig ruh�ban. – Indulhatunk? – k�rdezte.

- Nagyon vicces vagy ma! – h�zta �ssze mag�n a leped�t durc�san a l�ny �s csattogva a led�nt�tt parav�n m�g� l�pkedett, majd �lt�zk�dni kezdett.

Azt�n meg r�sz�nta mag�t a rendrak�sra. �ppen az ajt�nak h�ttal, a ruh�kat �s takar�kat hajtogatta, mikor ism�t kiny�lt az ajt�.

-          Nem tudom ki vagy, de nem merj sik�tani! – fordult meg.

-          Mido, �n nem szoktam sik�tani! – hallatszott Rin v�kony hangja.

-          Te vagy az Rin baba! Bocsi, csak ny�g�sen indult ez a nap! – s�hajtott a l�ny.

-          Pedig Jaken is elmondta nekik, hogy m�g ne menjenek be. De �k azt hajtogatt�k, hogy az el�bb m�r hallott�k a hangotokat. – csevegett a kis l�ny.

-          �rtem. Te m�r r�g�ta fent vagy? – k�rdezte meg Mido k�nl�dva.

-          M�r lassan 3 �r�ja. De ti m�g aludtatok. �gyhogy kij�ttem, fel�lt�ztem, �s Jaken-sam�val elmentem h� csat�zni! De � most megs�rt�d�tt, mert Aun nekem seg�tett! – vont v�llat �desen Rin.