XXXX. K�l�n�s kar�csony   

Mido �s Rin, a t�li sz�net kezd�d�se ut�n p�r nappal Kagom�n�l te�ztak, a l�ny meleg �s otthonos szob�j�ban. N�m�n iszogatt�k a g�z�lg� italt, �s csak Midayoi hosszas �s m�ly s�hajt�sai t�rt�k meg a csendet.

-          Mond m�r ki! – sz�lt r� bar�tn�j�re Kagome.

-          Tess�k?

-          Merre j�rsz Mido? Hab�r ez buta k�rd�s volt, az arcodra van �rva…

-          Micsoda?

-          Mido, akkor�kat s�hajtasz, mint az elef�nt az �llatkertben! – v�laszolt Rin.

-          Csak elgondolkodtam. K�sik.

-          Mi k�sik? – �rtetlenkedtek a l�nyok.

-          H�t �. – s�hajtott �jabbat Mido.

-          Mido, melyik ”�”-re gondolsz? – h�zta �ssze a szemeit Kagome.

-          H�t Sesshoumaru. Azt mondta egy-k�t h�t. �s m�r mindj�rt kar�csony lesz.

-          Biztos valami k�zbej�tt neki! Vagy feltartja valami!

-          H�t pont ez az! F�ltem! – s�hajtott ism�t hatalmast Mido.

-          Figyelj, szerintem Sesshoumaru nagyurat nem kell f�lteni! – r�zta meg barna f�rtjeit Rin �rtetlen�l.

-          Nem �gy f�ltem. Tudom, hogy nincsen semmi baja, azt �rezn�m. Hanem hi�nyzik, �s f�lek, hogy nem fog j�nni!

-          Ugyan Mido, hogy mondhatsz ilyent? Sesshoumaru nagy�r, soha nem hagyna magunkra minket ok n�lk�l! – tette le az �res cs�sz�t Rin.

-          Csatlakozom. Te k�pzel�dsz! – b�logatott Kagome is.

-          De m�g is itt a kar�csony, m�r csak p�r nap �s… - d�nny�gte Mido, majd r�m�lten pattant fel – Te j� �g! �s m�g senkinek sem vettem aj�nd�kot!

-          Van benne valami! – v�laszolta Kagome, majd karon ragadta a l�nyt – Akkor, nincs m�s h�tra, gyer�nk shoppingolni!

-          Mit csin�ltok? – �llt fel Rin is a l�nyokhoz.

-          Kar�csonyi aj�nd�k v�s�r! A legnagyobb sz�rakoz�s! – vigyorgott boldogan Kagome.

A l�nyok lementek, kab�tot h�ztak �s elb�cs�ztak Kagome �desanyj�t�l. Azt�n sapk�t, s�lat k�t�ttek magukra �s a sz�ling�z� h�es�sben elindultak a 4 �rai cs�csforgalomban bev�s�rolni. Boltr�l boltra futkostak, �s mindent, ami megtetszett nekik megv�s�roltak. �gy, azt�n amikor elb�cs�ztak a metr� �llom�sn�l, Rin �s Mido hatalmas szatyrokkal �s t�sk�kkal megrakottan indultak haza. �t k�zben meg-meg�lltak, egym�st h�goly�val megdob�lni, de az�rt haza �rtek sikeresen.

A k�vetkez� 2 nap azzal telt, hogy becsomagolj�k az aj�nd�kokat, feld�sz�ts�k a h�zat, feny�f�t szerezzenek, �s ki takar�tsanak. Minden a takar�t�ssal kezd�d�tt, amihez persze a l�nyoknak nem nagyon f�l�tt a foga, de azt�n j� csapat munka eredm�nye k�nt, m�snap est�re ragyogott az eg�sz h�z. Midayoi �s Rin csak eg�sz �ll� nap t�r�lgettek, �s b�torokat tiszt�tottak. Midayoi �desanyja ablakot pucolt, akinek seg�ts�g�re volt Mido kis h�ga. A nagymama porsz�v�zott, �s a l�nyokat ir�ny�totta. Az eg�sz napos h�zimunka ut�n Mido �s Rin �gy d�ltek le aludni, mint akit fejbe vertek, �s �lmmentesen, m�lyen szund�tott�k �t az eg�sz �jszak�t.

M�snap, Rin Mido mam�j�val bev�s�rolni ment, az �nnepi eb�dhez �s vacsor�hoz, a finom s�tem�nyekhez alapanyag�rt, �s friss pulyk��rt. Midayoi pedig �desanyj�val �s h�g�val a h�zat d�sz�tett�k, kirakt�k a kar�csonyi d�szeket, koszor�kat, gyerty�kat, k�peket, �g�kkel rakt�k k�rbe a h�z homlokzat�t, �s az udvaron �ll� feny�f�t. Est�re m�r d�szkivil�g�t�snak �rvendett az eg�sz h�z. M�r csak a szob�ba kellett feny�f�t szerezni�k. �m Mido nagyanyja bevall�sa szerint f�l Toki�t bej�rt�k, de m�r minden feny�fa elfogyott. Mido szomor�an �ld�g�lt a kanap�n, mik�zben a csal�d tv-t n�zett, �s azon gondolkozott, honnan szerezhetne kar�csonyf�t. Azt�n esz�be jutott.

Kiment az el�szob�ba, cip�t �s kab�tot h�zott, �s kil�pett a fagyos cs�ndes est�be. A h� ropogott a l�ba alatt, am�g els�t�lt a feld�sz�tett feny�fa fel�. Ott csendesen meg�llt, �s a f�nyes kis �g�ket n�zte. Azt�n h�rtelen valami furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba.

A hideg futkosott a gerinc�n, �s olyan l�nyt �rzett meg, aminek semmi helye nem lenne ebben a vil�gban. A l�ny gyomra �sszer�ndult. Igen, biztos volt benne, d�moni aur�t �rzett, m�ghozz� a szent�ly fel�l. Azt�n az �rz�s lassan halv�nyodott �s elm�lt. Mido nem tudta mit tegyen. Induljon el �s n�zze meg egyed�l? De addig a csal�dja t�nyleg v�dtelen lesz, �s mi van, ha a d�mon r�juk t�mad. De hogyan jutott �t, �s mi vagy ki az? – t�prengett a l�ny, �m egy valamiben biztos volt, ez nem Sesshoumaru. Azt�n d�nt�tt. Gyors l�ptekkel, bel�pett a h�zba, majd minden sz� n�lk�l kinyomta a tv-t.

-          Idefigyeljetek! Azt hiszem baj van! Z�rj�tok r�, az ajt�t, csukj�tok be az ablakokat, �s ne gyertek ki, b�rmit hallatok is! – hadarta.

-          Mir�l besz�lsz Mido? – k�rdezte �des anyja meglepetten.

-          Nem akarlak megr�m�teni titeket, de az �rz�keim m�g nem csaptak be, valami, ami d�moni energi�kat birtokol j�r odakint! – azzal elindult, vissza ki a s�t�tbe.

Igaz�b�l, ahogy ki�rt a s�t�ts�gbe, a fagyos t�li �g al� f�lni kezdett. De azt�n elhessegette mag�t�l ezt a gondolatot, �s elindult a gy�m�lcsf�k k�z�tt. �m amint megroppant m�g�tte a h�, vagy egy fa�g reccsent egyb�l �sszer�ndult a gyomra.

-          Fene vigyen el Midayoi! Igen elpuhult�l! – korholta mag�t, majd alakot v�ltott.

Furcsa �rz�s volt, 3 h�t ut�n �jra �rezni az �les szagokat, hallani, ahogy a madarak f�z�san �sszeb�jnak az �gak t�v�ben, �s l�tni a s�t�ts�gben. De m�g is csak k�nyelmesebb volt �gy. Halkan tudott j�rni a havon, l�b�nak lenyomata is alig l�tszott, de � l�tta az el�tte elhalad� nyomokat. Egy macska �s p�r mad�rka j�rhatott erre. Azt�n el�rt a szent�lyig. Hi�ba koncentr�l nem �rzett semmit sem. Majd elh�zta az ajt�t. Odabent s�t�t volt, csak a t�k�r villant meg f�nyesen az olt�ron. Mido oda l�pett �s bele n�zett. Az t�rt�nt, amit v�rt. A saj�t t�k�rk�pe elhom�lyosult, majd egy fekete teremt l�tott meg. Azt�n egy r�snyi vil�goss�g �s valami besurran, majd narancss�rga f�ny bor�totta el a termet. �gy m�r tiszt�n ki tudta venni, hogy ez a szent�lyben j�tsz�dik le az esem�ny. Majd megint minden els�t�t�l, de k�t z�lden �g� szem bele n�z a t�k�rbe, azt�n az �tj�r� f�nye fellobban, ahogy �tmegy rajta a l�ny.

-          Sz�val m�r nincs itt! De tudja a titkomat! – s�hajtott a l�ny �s az �tj�r� fel� n�zett – Meg kell tal�lnom! – azzal � is �tl�pett.

Oda�t a sz�l az arc�ba csapta a havat amint ki�rt. �s meg�rezte, ugyan azt a szagot, ami a szent�lyben volt. Mint egy macska szaga. Mido fej�ben megfordult a gondolat, hogy a p�rduc t�rzs akarna bossz�t �llni, de azt�n elvetette. Vil�gosan kivehet� nyomok voltak el�tte, a megolvadt h�ban. Valami megolvasztotta a l�bai el�tt a havat, sz�vak biztos, hogy d�mon. A nyomok alapj�n a titokzatos l�ny t�nyleg macska volt.

-          B�r csak itt lenne Sesshoumaru, � tudn�, hogy mit kellene tennem! – s�hajtott, majd beleszippantott a friss �jjeli leveg�be.

Legnagyobb �r�m�re megtal�lta benne, amit keresett. A f�rfi t�voli, de igen is intenz�v illat�t. M�r csak be kell hat�rolnia a honnan j�tt a szag. �jra szimatolni kezdett, de ekkor m�st is �szre vett. Nem csak a kutya d�mon szag�t hordozza a leveg�. Ellens�g szaga keringett benne. A l�nyfut�snak eredt sz�lir�nnyal szemben, valami nagyon nem tetszett neki. Ahogy el�rte az erd�t egyre jobban �rezte a szagokat, s�t m�r a d�monok t�voli jelenl�t�t is �rezte. Azt�n ki�rt egy tiszt�sra, ahol k�t alakot pillantott meg. Az egyikr�l egyb�l tudta ki, a m�sikat csak kis id� m�lva ismerte fel. Egy n� �s egy f�rfi �llt egym�ssal szemben, a vastag h�ban. Mind a kett� d�mon volt.

De m�g miel�tt meglep�dni lett volna ideje, a n� kez�ben kicsap�dott egy legyez� �s sz�lpeng�k sz�lltak a l�ny fel�. Mido reflexei kiv�l�an m�k�dtek, �s m�g id�ben kit�rt a t�mad�s el�l, �m ennyi nem volt neki el�g. Kipattintotta mutat� ujj�b�l a s�rga fonalat �s a k�t alak k�z� csapot, mire azok meglepetten rebbentek sz�t.

-          Bocs�nat, ha megzavartam valamit! – mosolygott a l�ny �rd�gien.

-          �n akkor megyek, rem�lem �szben tartod, amit mondtam Sesshoumaru! – legyintett Kagura, mik�zben a haj�ban l�v� tollak fel� ny�lt.

-          Nem m�sz sehova! – sziszegte a l�ny, �s kifesz�tett tenyer�vel a sz�lboszork�ny fel� mutatott, mire az eleg�nsan h�tra rep�lt �s puffanva �rt f�ldet a h�ban.

-          Midayoi, ezt fejezd be! – sz�lt r� meglepetten Sesshoumaru.

-          Tal�n neked is kell? – k�rdezte szikr�z� szemekkel a l�ny.

-          Idefigyelj Sesshoumaru, vagy te neveled meg, vagy �n leck�ztetem, meg de azt nem �li t�l! – kelt fel Kagura d�h�sen a h�b�l. 

-          Sz�ks�gtelen, menj�l! – v�laszolta a f�rfi.

-          Most nem te dikt�lsz! Avassatok be engem is, mir�l csevegtetek ilyen romantikus k�r�lm�nyek k�z�tt! – utas�totta �ket Mido, undorod� hangs�llyal.

-          Te f�lt�keny vagy? Sz�nalmas! – nevetett fel a Sz�lboszork�ny �s a l�ny fel� indult. – Te szerencs�tlen! Olyan j�t sz�rakozn�k ezen a besz�lget�sen, csak sajnos Naraku �szre venn�, hogy megl�ptem! �gyhogy indulok! – azzal kacagva el�h�zta a tollat a haj�b�l �s elrep�lt. 

-          Majd legk�zelebb megbesz�lj�k ki a sz�nalmas! – kiab�lta ut�na a l�ny, azzal sarkon fordult �s visszaindult a k�t fel�.

-          Meg v�rn�l? – l�pett mell� Sesshoumaru.

-          Ugyan minek? Nem �rdekel a magyar�zatod!

-          Midayoi! Kagura inform�ci�kat hozott! M�r egyszer felaj�nlotta nekem, hogy seg�t, csak puszt�tsam el Narakut! J�l j�n a sz�vets�ge! – l�pett a l�ny el� a f�rfi.

-          Gratul�lok, �rul�kkal sz�vetkezel! – harciaskodott tov�bb a l�ny.

-          Nyugodj m�r meg! Sok dolgot mes�lt!

-          Persze, ink�bb nem akarom tudni! �n bolond meg v�rtalak! – dohogott a l�ny �s tov�bb gyalogolt.

-          Menni akartam csak feltartottak!

-          L�tom mennyire!

-          Mido, nyugodj m�r le! – kapta el a l�ny kez�t a d�mon, majd egy mozdulattal mag�hoz r�ntotta �s �t�lelte.

Midayoi tiltakozott, de az er�viszonyok gy�ztek, �gy megadta mag�t.

-          F�lre �rtetted! Engem egy�ltal�n nem �rdekel Kagura! Az�rt nem mentem, mert itt furcsa dolgok t�rt�ntek. Naraku elt�nt, senki sem tudja merre, a Csontok K�tj�t pedig elnyelte a h�, m�g Inuyasha sem tudta kiszagolni a sok r�teg alatt. �s a d�monok t�madnak. �jabb h�bor� van kit�r�ben, �s �n m�g mindig nem jutottam el od�ig hogy tudjak tenni ellene!

-          Ezt hogy �rted? – tolta el mag�t�l a l�ny a szellemet.

-          Hagyjuk, majd egyszer besz�l�nk r�la!

-          Itt a t�k�letes alaklom! – tette cs�p�re a kezeit Mido.

-          Midayoi, esk�sz�m, elmondom, ha elj�n az id�! De most – �s kapkodva a leveg�be szagolt a kutya szellem – Most menny vissza!

-          Szerinted az�rt j�ttem? – h�borodott fel a l�ny.

De a d�mon sz� n�lk�l megragadta, �s csak az �tj�r� el�tt rakta le. M�r a l�ny is �rezte, valami nincsen rendben, ebben a vil�gban.

-          Menj, k�rlek! – n�zett az �tj�r�ra Sesshoumaru.

-          Nem, v�rj egy percet! – v�laszolta a l�ny, �s a f�rfi hal�nt�k�ra tette a kez�t – Tudni akarom, mi folyik itt!

-          De… - tiltakozott volna Sessh, �m a k�vetkez� pillanatban sz�d�lni kezdett �s eml�kk�pek jelentek meg a szeme el�tt, a saj�t eml�kei�.

Mido ugyan azokat a k�peket l�tta, egy k�ly�k kutyaszellemet. Koncentr�lt �s p�rgetni kezdete a k�peket. Csak ott �llt meg, amikor is elv�lltak 3 hete ugyan ezen a helyen. Azt�n l�tta Inuyash�t, Sangot �s Mirokut, ahogy k�ts�gbeesetten pr�b�lj�k elt�ntetni a havat a k�tr�l, de m�g a Kazaana ereje sem volt el�g, a h�viharban. Azt�n l�tta, ahogy Sesshoumaru furcsa hatalmas d�monokat �l. Azt�n Kalde any�t, majd �jra Inu�k kis csapat�t, �ket is harc k�zben. Az esem�nyek gyorsulni kezdtek, Kagura t�nt fel a k�peken, azt�n �jabb harc a Sz�lboszork�ny oldal�n. V�g�l megpillantotta saj�t mag�t, �s megsz�ntette az �rint�st.

-          Mit csin�lt�l? – k�rdezte lihegve a d�mon, er�sen emelt hang nemben, mik�zben sajg� hal�nt�k�t tapogatta.

-          Olvasgattam az eml�keid k�z�tt. Bocsi hogy rajtad teszteltem, de Kikyou mondta, hogy bele tudunk l�tni a lelkekbe! 

-          L�gy sz�ves legk�zelebb sz�lj, miel�tt az eml�keimben akarsz turk�lni! – morogta a szellem, m�g mindig t�l er�s hangon.

-          J�l van, nem kell ordib�lnod! – s�rt�d�tt meg a l�ny – Csak tudni akartam mi folyik itt!

-          Akkor sem! El is tudtam volna mondani! K�pzeld nem t�l j� �rz�s, ha a fejedben kotor�sznak! – kiab�lt tov�bb a mag�b�l kikelt d�mon.

-          Nyugodj m�r le! Csak azt n�ztem, meg ami �rdekelt!

-          Most azt�n megnyugodtam!

-          Sesshoumaru, olyan gyerekes vagy!

-          Hogy mi csoda? – a szellem t�nyleg led�bbent, ha nem tartotta volna rangj�n alulinak, tal�n dob egy h�tas a h�ba, de ink�bb nem tette.

-          Hagyjuk! – azzal a d�monn� trappolva az �tj�r� fel� indult.

Azt�n m�g visszan�zett, de m�r senkit nem l�tott a h�ta m�g�tt. Idegesen �tl�pett a m�sik vil�gba, �s ahogy csak sz�kincs�b�l tellett, szidta a szellemet. Teljesen el is felejtette m�rt indult el. Cs�rtetve robbant be a lak�sba, ahol az eg�sz csal�d r�m�lten kuporgott. Mindenki meglepetten pislogott csak r�.

-          Meg j�ttem! – d�rm�gte.

-          Azt l�tjuk. – pislogott Rin.

-          De mi t�rt�nt? – k�rdezte �desanyja.

-          Tal�lkoztam azzal az arrog�ns, bek�pzelt, nagyk�p� bunk� szellemmel, aki azt hiszi, hogy � itt a mindenhat�, a t�k�letes l�ny! – kiab�lta l�ny azzal beviharzott a szob�j�ba.

-          M�rt �rzem �gy hogy most Sesshoumarur�l besz�lt? – t�rte meg a be�ll� csendet a nagymama.

-          Mert t�nyleg r�la besz�lt! – v�laszolt az �desanya.

Lassan oszolni kezdtek, mindenki ment a dolg�ra. Lefek�dni, filmet n�zni vagy �ppen mosogatni. Mido m�g egy darabig d�h�sen csapkodott a szob�j�ban, azt�n � is lefek�dt �s a plafont meg a baldachint b�multa. Azon t�prengett, vajon t�nyleg ennyire rossz lehetett a szellemnek, hogy ennyire kikelt mag�b�l. Azt�n lassan elaludt. Mikor m�r mindenki elcsendesedett, odakint a szent�ly ajt� elh�z�dott, majd egy cica futott ki rajta. Pr�szk�lve szedte pici l�bait a h�ban, majd befutott a sz�m�ra fent tartott macska ajt�n. Mikor m�r bent volt a lak�sban, Mido szob�ja fel� vette az ir�nyt, �s befurakodott a r�snyire hagyott ajt�n. Majd szuszogva a l�ny �gya mell� fek�dt.

M�snap reggel Mido dorombol�sra �bredt. Nem nyitotta ki szemeit, csak pr�b�lta kital�lni, hogy mi lehet az. „Tal�n a cica. De � hogy ker�lne ide. Meg macsk�val nem szoktam egy�tt aludni, a kuty�k meg nem tudnak dorombolni. Sesshoumaru.” – jutott az esz�be a szellem – „Hogy a fene esne bele abba a bunk�form�dba!” – gondolta �s fel�lt.

Kosimo, a cica dorombolt az �gy�n, nagy s�rg�sz�ld szemivel a l�nyt figyelve.

-          Te vagy az, Kosi? Mi van v�n l�k�t�, ilyen sz�p �breszt�st kapok kar�csonykor! –fel�lt �s nagyot ny�jt�zkodott – T�nyleg, te j� �g, hiszen nincs is m�g f�nk! – azzal kipattant az �gyb�l.

Odakint, m�r ter�tett asztal v�rta a l�nyokat, �s egy�tt reggelizek meg. Mido anyuk�ja nagyon sop�nkodott, hogy nem tudja, honnan szerezzenek f�t, amikor is a l�ny fel�llt �s mosolyogva kiment.

P�r perc m�lva, egy kis feny� gallyal t�rt vissza �s �desanyj�ra n�zett.

-          K�rhetn�k egy nagy cserepet? – k�rdezte.

-          Persze de minek?

-          A kar�csonyfa el��llt! – n�zett az apr�cska gallyra.

Nan�, hogy mindenki �gy n�zett r�, mintha hi�nyozna p�r kereke, de az�rt az asszony egy sz�p nagy friss f�ldel teli cserepet tett el�. Mido let�rdelt mell�, a k�zep�be t�zte a gallyacsk�t, �s im�dkozni kezdett. A kis �g k�k f�nnyel felragyogott, majd gy�keret eresztett �s n�ni kezdett. A l�ny im�ja, egyre csak n�velte, m�g nem sz�p, tereb�lyes ez�stfeny� lett bel�le.

-          Megfelel? – k�rdezte f�radt mosollyal a l�ny.

-          Ez csod�latos! – h�ledezett �desanyja.

-          Mido, ezt tan�tsd meg nekem is! – k�ny�rg�tt kis h�ga.

-          Gratul�lok Midayoi! L�tom, uralod az er�det! – mosolygott nagyanyja is.

-          H�t nagyr�szt.