�r�mmel vette �szre, hogy siker�lt. Egy piciny r�zsasz�n f�nnyel t�nd�kl�, hegyes kis krist�ly darabot tartott. Azt�n tov�bb olvasott. A sz�vegnek megfelel�en, p�r sz�lat lev�gott hossz� tincseib�l, �s a krist�lyka k�r� tekerte. V�g�l k�t ujja k�z� fogta, �gy hogy annyira belenyom�djon a h�s�ba, hogy egy csepp v�r r�csorduljon. Ezzel is v�gzett. Azt�n a szekr�nyekben, valami tart� ut�n kezdett keresg�lni. V�g�l megtal�lta. Feh�r f�mb�l k�sz�lt, hossz� nyakl�nc, aminek a k�zep�n kicsiny foglalat volt. A krist�ly t�k�letesen beleillet. Mido rettent� boldog volt, hogy siker�lt elk�sz�tenie. Ahogy az ujjai k�z�tt fogta a krist�ly r�zsasz�nen derengett. Kintr�l hangok sz�r�dtek be hozz�. Rin hangja:

- Mido? Mido! Hol vagy?

A l�ny sietve rendet rakott, nyak�ba rejtette a krist�lyt �s kil�pett az udvarra.

- M�r mindenhol kerest�nk!

- Bocsi, csak dolgom volt!

- M�r este 7 van! K�sz a vacsora! Ami igen finomnak n�z ki! – csevegett vid�man a kisl�ny.

- M�g, j�! Hiszen �n k�sz�tettem! Na, j� csak nagyr�szt!

- Olyan j� veletek lenni. De tudod, hi�nyzik Jaken, meg Aun. Meg Sesshoumaru nagy�r. – �llt meg az ajt�ban Rin.

- Nekem is hidd el! Csak legyen v�ge a t�lnek! – s�hajtott Mido �s bel�ptek a meleg lak�sba.

Oda bent geszteny�s s�ltpulyka finom illata sz�ling�zott, h�vogat�an a konyha fel�l. A l�nyok gyorsan ter�ttettek, kirakt�k a poharakat �s ev�eszk�z�ket, majd vacsor�hoz �lt a csal�d. N�m�n ettek, de nem is akartak sokat besz�lni. Az �nycsikland� fog�sok nagyon is lek�t�tt�k �ket. Azt�n persze a gyerekek egyb�l a fa k�r� gy�ltek �s bontogatt�k az aj�nd�kaikat. Nagyon nagy volt az �r�m, mindenki megkapta, amire v�gyott. Mido �desanyja egy �j habver� k�szletet, a nagymama egy vastag b�rk�t�ses k�nyvet, amibe egyb�l el is m�lyedt. A kis l�nyok ruh�kat, bab�kat, j�t�kokat kaptak. Mido egy sz�p l�mp�t, egy p�r f�lbeval�t, �s ruh�kat. Azt�n az este t�bbi r�sz�n, m�r mindenki lek�t�tte mag�t a saj�t aj�nd�kaival, csak Midayoi t�nt szomor�nak. Ezt �desanyja vette �szre el�sz�r, �s kih�vta a konyh�ba.

-          Mi baj? – k�rdezte, mik�zben teavizet tett fel forrni.

-          Csak rem�ltem hogy elj�n.

-          �sszevesztetek.

-          H�t, egy kicsit.

-          Ne add fel a rem�nyt! – mosolygott az asszony, majd kab�tot vett �s kifel� indult, kez�ben egy t�l s�tem�nnyel – Meg�g�rtem a szomsz�d n�ninek hogy viszek �t egy kis s�tem�nyt, szeg�nynek r�g meghalt a csal�dja, gondoltam ne egyed�l kar�csonyozzon.

-          J� �tlet anya! �n is megyek! �th�vhatn�nk! – javasolta a l�ny.

A k�t n� melegen fel�lt�z�tt, �s kil�pett a holdf�nyes �jszak�ba. Meg�lltak a kinti fa mellet �s megcsod�lt�k, majd a kapu fel� vett�k az ir�nyt. �m Midayoi megtorpant. Tiszt�n �rezte, hogy valaki �ll m�g�tt�k a gy�m�lcsf�k alatt.

XXXXI. Aj�nd�kok

Meglepetten p�rd�lt meg a tengelye k�r�l. �s nem t�vedett. Ez�st�s dereng�s csillogott a f�k k�z�tt. A l�ny hitetlenkedve b�mult a jelens�gre. �desanyja k�vette a tekintet�t, majd megk�sz�r�lte a tork�t.

- Azt hiszem egyed�l is boldogulok! – b�k�tt a f�ny fel� fej�vel.

- De… - Mido nem tudott m�st mondani.

- Ugyan, menj m�r!

Nem kellett k�tszer mondania. Mido gyors l�ptekkel a f�k fel� indult. Az egyik k�rtefa alatt Sesshoumaru �llt, szinte vil�g�tott feh�r kimon�ja a hold f�ny�ben. Mikor a l�ny oda�rt, lassan megmozdult, majd megfogta annak kez�t.

-          Gyere! – mondta �s elindult a s�t�tben.

Mido b�tortalanul k�vette. Azt�n bementek a szent�lybe, �t a k�z�pkorba. Ott a szellem, egy pillanatra meg�llt a holdf�nybe, majd karj�ba emelte a l�nyt �s f�nyes szellemg�mb� v�ltozott.

-          Hov� viszel? – k�rdezte vacogva a l�ny mik�zben a d�mon nyak�ba kapaszkodott.

-          Majd megl�tod. F�zol? – k�rdezte.

-          H�t, csak egy picit.

-          Vedd le! – b�k�tt a pr�m fel�.

Mido levette a meleg puha bund�t, majd mag�ra csavarta, amennyire tudta rep�l�s k�zben. Azt�n lassan lesz�lltak. Egy szikla p�rk�nyon �rtek talajt, alattuk egy befagyott t� csillogott. A t�volban hegyek �s erd�k emelkedtek, �s minden ez�st�sen ragyogott a hold f�ny�ben.

-          Ez nagyon sz�p! – n�zett k�rbe d�bbenten a l�ny.

-          Figyelj Mido! – l�pett mell� a szellem – Csak azt akarom mondani. Sz�val azt akarom mondani, hogy ne haragudj, ami�rt tegnap kiab�ltam veled.

-          Hagyjad, meg�rdemeltem. Nem kellett volna az eml�keid k�z�tt kutatnom!

-          Nekem meg nem kellett volna �gy besz�lnem veled.

Miut�n m�r nem tudtak t�bbet mondani a t�m�r�l, csak n�m�n n�zt�k a t�jat. V�g�l Midayoi sz�lalt meg.

-          Tudod, ma kar�csony els� est�je van. Ilyenkor az �n vil�gomban az emberek megaj�nd�kozz�k egym�st. �s �n hoztam neked valamit! – emelte ki a nyak�b�l a kis krist�ly.

Picit l�bujjhegyre kellett �llnia, hogy Sesshoumaru nyak�ba tudja akasztani a l�ncot, majd folytatta:

-          Ez krist�lyos miko er�. Megv�dheti az �leted. Tudom, hogy t�ged senki nem gy�zhet le, de m�g egyszer r�gen, mondtad, hogy a tiszt�t� vessz�. Na, sz�val ez egy cs�pp az �n er�mb�l, ami egyetlen egyszer megmentheti az �leted. Nem kardcsap�st�l vagy ilyesmit�l! Ha olyan erej� szerzetes vagy papn� akarna meg�lni, ez megv�dene. Ez az �n kar�csonyi aj�nd�kom! – mosolygott a n� f�l�nken.

-          K�sz�n�m! – n�zett az imm�r feh�r kis krist�lyra, �s a kimon�ja al� rejtette.

-          Nincs mit! – fordult el a l�ny, hogy ism�t a t�jban gy�ny�rk�dj�n.

-          Mido!

-          Igen? – fordult vissza.

-          �n is hoztam valamit neked. – azzal felemelte a l�ny kez�t, valamit bele rakott, majd �sszez�rta az ujjakat. Az csilingel� hangot hallatott.

A l�ny meglepetten nyitotta sz�t a tenyer�t. Egy h�feh�r, csill�ml� kagyl�kb�l f�z�tt kark�t�t tartott a kez�ben. A holdvil�gn�l, gy�ngyh�z f�nyben csillogtak a feh�r kis kagyl�k. Mido �vatosan felh�zta a csukl�j�ra. Az �kszer csilingelve simult a l�ny karj�hoz.

- Ez gy�ny�r�! – ugrott a d�mon nyak�ba a l�ny, mik�zben szorosan �t�lelte – K�sz�n�m sz�pen!

Sok�ig �lltak �gy a holdf�nyben, azt�n a l�ny engedett a szor�t�son, �s a szellem szem�be n�zett.

-          Hi�nyozt�l! – s�gta.

-          Te is nekem!

Arcuk egyre k�zelebb �rt a m�sik�hoz, majd forr� cs�kban olvadtak �ssze. Csak kis id� m�lva v�ltak sz�t.

-          Visszaviszlek, mert megf�zol! – kapta ism�t �lbe a l�nyt a d�mon.

-          Rendben!

�jra suhantak a holdf�nyben, de most m�r vissza az �tj�r� fel�. Ott a d�mon letette a l�nyt �s k�rd�n r�n�zett.

-          �tj�ssz? – k�rdezte rem�nykedve Mido.

-          Ha akarod.

Mindketten bel�ptek az �tj�r�ba, majd k�z a k�zben s�t�ltak el a h�zig. Ott a l�ny el�re, ment. M�g mindenki �bren volt, �s az aj�nd�kainak �r�lt. Mido m�g�tt Sesshoumaru is bel�pett a nappaliba. Rin meglepetten kapta fel a fej�t:

-          Sesshoumaru nagy�r! – ki�ltotta, �s a szellem fel� szaladt.

A d�mona lehajolt, �s hagyta, hogy a kisl�ny a nyak�ba ugorjon.

- J�l vagy Rin? – k�rdezte halkan.

- Igen! Mido csal�dja nagyon kedves volt velem! De m�r nagyon hi�nyozt�l Sesshoumaru nagy�r!

- Te is hi�nyozt�l, meg Jaken �s Aun is szomor� ami�ta nem vagy vel�k!

Rin m�g jobban a szellemhez b�jt. Olyan boldog lett ezekt�l, a szavakt�l. „Sesshoumaru nagy�r azt mondta, hogy hi�nyoztam neki! Akkor � is gondolt r�m, nem csak �n � r�! Most olyan kedves! Ami�ta Mido vel�nk van, megv�ltozott! De j� lenne, ha t�nyleg � lenne az apuk�m!” – gondolta.

Azt�n Mido �desanyj�nak hangja t�rte meg a csendet.

-          Gyerekek! K�s� van, ir�ny a f�rd�s �s az �gy! – terelte a k�t kis l�nyt a szob�k fel�.

-          De… - ellenkezett Rin.

-          Sesshoumaru nagy�r holnap is itt lesz! �s ma, ha nem haragszol, nem Midoval alszol! – azzal elt�ntek a h�l�szob�k fel� vezet� foly�s�n a gyerk�c�kkel.

-          De anya! – dadogta meglepetten Mido.

-          Azt hiszem �n is, elteszem magam holnapra! – kelt fel �s�tva Mido nagyanyja is – J� �jszak�t! – azzal � is elt�nt a foly�s�n.

-          Ez, ez aljas tervszer� �rul�s! Ezek sz�vetkeztek! – motyogta a l�ny meglepetten.

-          Nem kicsim, csak szerintem, van el�g megbesz�lni val�tok. Gondolom, nem sz�ks�ges a vend�gszob�t felaj�nlom Sesshoumarunak. – j�tt vissza Mido anyuk�ja villanyt oltani – J� �jszak�t! – �s � is nyugov�ra t�rt.

Mido �s Sessh bes�t�ltak a l�ny szob�j�ba, a l�ny lehuppant az �gyra, ahonnan Kosimo r�m�lten t�vozott, s�rt�d�tt mi�kol�ssal.

-          Szerinted ez az �n any�m volt? Meg az �n csal�dom? – k�rdezte a d�mont t�prengve.

-          �n �gy l�ttam! – vont v�llat Sessh mik�zben kifel� b�mult az ablakon.

-          Teljess�ggel �rthetetlen! Eddig m�g az is ellenezt�k, hogy egy�ltal�n a k�zelemben vagy! – s�t�lt a szellem mell� a l�ny – De ezeket – megkocogtatta a p�nc�lt – levehetn�d! �rezd magad otthon!

-          M�rt vegyem le? – fordult meg mosolyogva a f�rfi.

-          Nagyon vicces vagy! – fonta a karjait a szellem nyak�ba a n� – De �n most lemosakszom, �s lefekszem!

-          �s ha nem engedlek el! – k�rdezte a szellem, mik�zben lehajolt a n�h�z.

-          Akkor er�vel kell megsz�kn�m! – mosolygott a l�ny.

-          �s ha azt sem tudsz? – k�rdezte a szellem, de m�r olyan k�zelr�l, hogy Mido �rezte, ahogy ajkai a szavakat form�lj�k.

M�r nem v�laszolt, csak feljebb billentette a fej�t, �s megcs�kolta a szelemet. Mikor �jra sz�tv�ltak a f�rfi elmosolyodott.

-          Olyan sz�p vagy, ha mosolyogsz! – sim�totta v�gig a nemes arcot a n�. 

-          Te pedig mindenhogyan gy�ny�r� vagy! – v�laszolta a szellem majd ism�t ajkaik l�gy j�t�kba kezdtek.

V�g�l Mido kiv�lt az �lel�sb�l �s elt�nt a f�rd�ben. V�zcsobog�s, �s �lt�zk�d�s hangjai ut�n j�tt csak el�. H�l�ingben �s k�nt�sben volt m�r. A d�mon megint az ablakon b�mult kifel�. A l�ny mell� s�t�lt, majd elvette t�le fegyvereit, �s levette a v�ll�t�l a pr�met.

-          �gy nem lenne k�nyelmes aludni! – mosolygott, majd ledobta a k�nt�st �s le�lt a puha �s nagy baldachinos �gyra.

Sessh megad�an s�hajtott �s ledobta a p�nc�lt is. Mido ek�zben felkelt �s bez�rta az ajt�t:

-          Biztos, ami biztos. Nem szeretn�k m�r megint vis�t�sra kelni! – magyar�zta, mik�zben visszal�pkedett m�r az �gyon fekv� d�monhoz.

� is lefek�dt, nyakig betakar�zott, majd a plafont n�zte a csendben. Sessh egy id� m�lva a l�ny fel fordul �s f�l� hajolt, majd megcs�kolta.

- Sesshoumaru, most ne! – fordult el Mido.

De a d�mon nem hagyta. �vatosan leh�zta a takar�t a n� test�r�l, majd a h�l�ing p�ntj�t is letolta, vigy�zva, hogy �les karmaival, nehogy fels�rtse a b�rsonyos b�rt.

-          K�rlek, most ne! – suttogta l�ny, �m test�t kir�zta a hideg.

A f�rfi nem v�laszolt, csak elt�rte a n� haj�t, �s v�gigcs�kolta a kecses nyakat, mik�zben egyik keze a takar� al� cs�szott, �s a h�l�ing alatt simogatta a l�nyt.

- K�ny�rg�m, ne tedd! – s�hajtott nagyot a l�ny.

- M�rt? – k�rdezte a szellem Mido f�l�be suttogva, de k�zben szorosan mag�hoz �lelte a n�t – Olyan finom az illatod! Olyan, mint akkor, ott a h�vforr�sn�l! Meg�rj�t!

- Pont ez�rt nem lehet! – v�laszolta szomor�an Mido.

- De m�rt nem? – firtatta Sessh mik�zben keze m�r a form�s mellekn�l j�rt a ruha alatt.

- �rtsd meg, most nem lehet! – csattant fel a l�ny – Ha most egy�tt lenn�nk… - de nem fejezte be a mondatot.

Fel�lt �s elfordult. Nem igaz�totta meg a ruh�j�t, az f�lrecs�szva l�tni engedte a meztelen h�tat. Sesshoumaru is fel�lt, maga fel� ford�totta Mido arc�t.

-          Ha most egy�tt lenn�nek…? Mi lenne akkor?

-          Akkor, akkor sz�val �n teherbe esn�k. �s azt m�g nem lehet! –dadogta teljes zavarban a l�ny.

-          Tess�k? – n�zett vissza nagy szemekkel a meglepett szellem.

-          Az�rt �rzed annyira vonz�nak az illatom, mert most pont j� lenn�k, arra! – fordult el ism�t a l�ny.

-          De h�t… - Sesshoumaru nem jutott tov�bb, ink�bb elhallgatott, majd halkan visszad�lt az �gyra.

-          K�ny�rg�m, �rtsd meg! Ez m�g t�l korai lenne! Ott van Naraku, az �kk�, meg minden! Nekem nem a gyerekkel lenne bajom, csak az id�z�t�ssel! – fakadt ki a l�ny.

A d�mon kiny�jtotta a kez�t, �s mag�hoz h�zta �t:

- Engem m�r nem �rdekel Naraku, vagy az �kk�! Csak te �rdekelsz! Veled akarok �lni! P�r h�nap alatt megv�ltoztattad az eg�sz �letem! Nem tudom, hogyan volt�l k�pes r�, de olyan �rz�seket adt�l, amiket eddig nem ismertem…

- Sesshoumaru! – fakadt s�rva Mido �s a d�mon nyak�hoz nyomta a fej�t.

Hagyta, hogy k�nnycseppjei v�gig folyjanak a f�rfi nyak�n. Az elm�lt id�k, hagyta fesz�lts�ge old�dott a s�s cseppekkel ki lelk�b�l. A szellem szorosan mag�hoz �lelte, �s csit�tani pr�b�lta.

-          Ne s�rj! Mido, megmutattad nekem, hogy 500 �v ut�n is lehet m�g �rtelmet tal�lni az �letben! Elfogadom a d�nt�seid, �s nem �ll sz�nd�komban olyan tenni veled, amit nem akarsz!

-          �n is akarn�m! – h�pp�gte sz�gyenl�sen a l�ny – De most, most f�lek! �n is veled akarok maradni, addig, am�g meg nem halok! Meg minden! Csak ez olyan gyors! F�l �ve egy �tlagos di�kl�ny voltam, most meg m�r tudom, hogy egy m�sik korhoz tartozom, f�lv�r vagyok, egy papn� reinkarn�ci�ja, megismertelek t�ged, bel�d szerettem, majdnem meghaltam, azt�n az, az �jszaka, ott az Itshiri palot�ban. M�g nagykor� sem vagyok! Annyi minden t�rt�nt velem kis id�n bel�l! Nem tudom, hogy b�rni fogom-e!

-          S�rj�l, ha att�l jobb lesz! – v�laszolta a szellem, m�g jobban mag�hoz �lelte a l�nyt �s lehunyta a szemeit.

Sok�ig fek�dtek �gy, Mido h�pp�g�se is elhalt. Majd mocorogni kezdett a l�ny. Erre Sesshoumaru is felpillantott:

-          Mido?

-          H�m?

-          Figyelj, �n el akarok mondani valamit. Sz�val, azt tudod, hogy ir�ntad hogyan �rzek. De sz�val att�l m�g d�mon maradok. Azt hiszem, m�r nem vetem meg annyira az embereket, de szeretni csak kett�t tudok. �s, azt hiszem abban a vil�gban ahol �lek, ott gyakran hideg �s durva vagyok. De ezen nem tudok v�ltoztatni, �s m�g mindig �gy gondolom, hogy kett�nk�n k�v�l, m�soknak nem k�ne tudni arr�l, hogy mi van k�zt�nk. 

-          B�kd ki, amit akarsz! – sz�lt r� a l�ny.

-          Abban a vil�gban ugyan olyan leszek, mint eddig. Lehet, hogy hozz�d is h�v�sebb leszek. �gyhogy k�rlek, ne s�rt�dj majd meg, meg mindenen. �rted, ugye?

-          �gy �rted, hogy �gy fogsz viselkedni, mint egy tisztav�r� bek�pzelt szellem, aki csak sunyiba j�n oda hozz�m �jszaka, ha m�r nagyon mag�nyos? – nevetett fel Mido.

-          Valami olyan, de a bek�pzeltet �s a sunyiban-t kik�rem magamnak! – morogta s�rt�d�tten a kutya szellem.

-          J�l van, �rtelek. �n olyannak szerettelek meg! B�szk�nek, h�v�snek �s csod�latosnak! Nem fog zavarni!

-          Akkor j�. De visszat�rve, m�g mindig nagyon j� az illatod! –s�hajtott nagyot a d�mon.

-          F�rfib�l vagy! – v�laszolta a l�ny �s ism�t h�tat ford�tott a szellemnek.

-          �r�l�k hogy �szre vetted! – �lelte �t ism�t h�tulr�l Sesshoumaru a l�nyt.

-          K�pzeld, m�r akkor felt�nt, amikor el�sz�r megl�ttalak azon a r�ten!

-          �n csak akkor n�ztelek meg jobban, amikor Rinnel elaludtatok annak a t�nak a partj�n.

-          Te perverz! De �n akkor meztelen voltam! – vis�tott fel halkan a l�ny.

-          �n is �szre vettem! Meg azt is, hogy milyen sz�p vagy! – simogatta a l�ny karj�t a szellem.

-          �n akkor szerettem bel�d, azt hiszem, amikor elkapt�l ann�l a szikl�n�l a h�vforr�shoz menet. Vagy csak akkor vallottam be magamnak.