XXXXIII. Kosimo

A l�nyok besz�ltak Rin �rt �s k�vett�k Sesshoumarut. Majd besiettek a szent�lybe, �s �tl�ptek az �tj�r�n. Kagom�nak nagyon tetszett az a megold�s, hogy nem kell k�tba beugr�lnia, meg ut�na onnan kim�sznia, amin a 3 l�ny j�t is nevetett. A t�loldalon m�r Aun �s Jaken is v�rta �ket. De a l�nyok bossz�t forraltak, a d�mon ellen, �s amikor az nem figyelt r�juk k�t nagy h�goly� sz�llt a szellem fel�. Sesshoumaru annyira meglep�d�tt, hogy v�dekezni is elfelejtett, �s a h�labd�k koppanva foszlottak sz�t a p�nc�lj�n. Persze ut�na a l�nyok vis�tva menek�ltek, de Sessh nem foglalkozott vel�k. Elindult az erd� fel�, kant�rsz�ron vezetve Aunt.

Id�k�zben Rin is dob�lni kezdte a szerencs�tlen Jakent, �s a l�nyok be�lltak a sor v�g�re. Mido duzzogva h�zta el a sz�j�t.

-          Ma nagyon mogorva.

-          Igaz�n �n azon lep�dtem volna meg, ha m�sk�pp viselkedne. – v�laszolta Kagome.

-          H�t, ja. Nem stimmel ebben a vil�gban valami, azt hallottam, de att�l m�g laz�thatna. – f�zte tov�bb Mido, de elm�lked�s�ket, a szellem hangja szak�totta f�lbe.

-          �ljetek fel Aunra! Innent�l kezdve rep�l�nk. K�vet valami minket.

Persze a l�nyoknak nem kellett k�tszer mondani. Mido �let el�l, az � �l�ben �lt Rin, k�peny�be bebugyol�lva. M�g�tt�k Kagome �s legh�tul Jaken. Aun felsz�llt, �s a f�k elsuhantak alattuk.

Elindul�si hely�kt�l p�r m�terre egy kis macska k�szk�d�tt a h�val pr�szk�lve. Teljesen ugyanolyan volt, mint Kosimo, csak �ppen �rdekes m�don k�t farka volt, �s hatalmas z�ld szemei. A cica megunva a harcot a h�val, megr�zta mag�t, majd narancss�rga l�ngok bor�tott�k be a test�t. Mire a f�ny el�lt, egy j�kora szellemmacska �llt a h�ban. �gy m�r jobban meg lehette figyelni. Homlok�n, mintha k�t egym�sra ford�tott fekete hold lett volna, f�lei hegy�t �s pof�j�t is fekete sz�r bor�totta. Am�gy m�g a farka v�ge is fekete volt, meg mintha l�baira fekete zoknikat h�ztak volna. P�r l�p�st futott majd a l�bain�l �g� kis t�zek fellobbantak �s a leveg�be emelkedett. Suhogva k�vette Sesshoumaru�k kis csapat�t.

Mido�kra hamar r�s�t�tedett, �gy k�nytelenek voltak meg�llni. Sessh egy barlangba vezette Aunt �s utasait. Ott Jaken t�zet gy�jtott, majd a l�nyok megvacsor�ztak a magukkal hozott �telekb�l. Sesshoumaru sok�ig a barlang el�tt �llt, �s l�tszott rajta hogy valami nyugtalan�tja. Mido �gy d�nt�tt ki megy hozz�, de mire a cselekv�s �tvette volna a gondolat hely�t a d�mon bej�tt. A l�nyok k�rty�ztak, �s csendben besz�lgettek, am�g lassan el nem �lmosodtak. M�r pont k�sz�ltek h�l�zs�kot bontani, amikor is iszonyatos ord�t�s r�zta meg a t�jat. Jaken kez�b�l m�g a bot is koppanva d�lt ki.

Az ord�t�s megism�tl�d�tt, �s kezdett �rthet�v� v�lni. Azt�n mintha m�r t�bb hang kiab�lt volna a s�t�ts�gben.

-          Mi ez? – dadogta Rin r�m�lten �s Kagome mell� kuporodott.

-          Ennek meg h�ny testv�re volt? – kelt fel halkan morogva Sesshoumaru.

-          Hova m�sz Sesshoumaru nagy�r? – k�rdezte vacogva Jaken, mik�zben �jabb ord�t�st hallottak:

-          Sessouhhmaruuuuu! Gyereee el���� te r�hesss kuuuutya!

-          Ez azt hiszem nekem sz�l! – ropogtatta meg a d�mon az �jait �s a barlang kij�rta fel� indult.

-          V�rj! Veled megyek! – futott ut�na Mido.

-          Nem. Vigy�zz a t�bbiekre!

-          De Sesshoumaru, ezek t�bben vannak!

-          Tudom, az el�z� 5-�t is �n �ltem meg.

-          �s m�rt? – h�zta el a sz�j�t a l�ny.

-          Hossz� lenne. Egyet meg�ltem, most j�n az eg�sz rokons�g bossz�t �llni. Rem�lem ezek az utols�k.

-          De mik ezek?

-          S�pred�k nagydarab d�g�k. Csak nem t�l j�, csup�n f�raszt�ak! Maradjatok itt! – azzal leugrott a barlang alatt elter�l� puha h�ba, majd egy villan�ssal m�r az erd�ben j�rt.

-          Te tudod! – s�t�lt vissza vacogva a l�ny.

-          Hova ment? – k�rdezte Jaken f�l�sen.

-          Vajon? Egy kis esti testmozg�s. Szerinte. De nekem ez nem tetszik. – vont v�llat a l�ny.

Egy darabig csendben �ltek, majd �jabb ord�t�s r�zta meg a vid�ket.

-          Nekem ez �gy t�nt, mintha fel�nk j�nne! –suttogta Kagome, mik�zben rem�nytelen�l keresgette �j�t �s nyilait – Kalde any�n�l hagytam! – s�hajtott.

-          Menjetek h�tra! �n megv�delek titeket! – �llt fel a z�ld k�s gn�m remegve – K�l�nben Sesshoumaru pici darabokra t�p… - fejezte be halkan.

-          Igaza van! Gyer�nk, befel�! – kezdett szedel�zk�dni Mido.

A l�nyok k�vett�k a p�ld�j�t, �s �tk�lt�ztek a barlang m�ly�re, �s Aunt is beljebb vitt�k.

- Ennyire nem gondoltam komolyan! – vis�totta r�m�lten Jaken – Egyed�l maradtam!

R�m�let�t fokozta az egyre er�sebben hallhat� �b�gat�s.

-          Gyere el� te r�hes kutya! �rzem a szagodat! – hallatszott kintr�l.

A k�vetkez� pillanatban pedig egy kicsiny �rny jelent meg a bej�ratn�l, majd f�rg�n beszaladt a barlangba. Jaken r�m�lten felord�tott, mire Mido el�j�tt.

- Mi van? – k�rdezte sz�nakoz�an.

De k�vette a kis d�mon p�ld�j�t �s akkor�t sik�tott amekkora a tork�n kif�rt. Ugyanis egy sz�r�s puha �s dorombol� valami a l�b�hoz d�rg�l�zk�d�tt. A sikoly ut�n be�llt csendben, csak �temes berreg� dorombol�s maradt a s�t�tben, mert id�k�zben a t�zet is kioltott�k.

-          Kosimo? – tette fel a k�rd�st meglepett Mido.

Csak kedves, halk mi�kol�s volt r� a v�lasz. A l�ny lehajolt �s felvette a cic�t.

-          Jaken, meg tenn�d, hogy egy picit, �hm, vil�g�tasz? – k�rdezte.

A s�t�tben hallani lehetett, ahogy a k�tfej� bot kiny�lik, �s l�ngok k�sznak a magasba, ami f�nnyel t�lt�tte meg a barlangot.

- Te meg hogy ker�lsz ide? – k�rdezte Mido bec�zgetve a cic�t�l – J�! �s mi�ta van k�t farkad, �s mi ez a jel a homlokodon?

Kosimo csak kedvesen dorombolt a l�ny karj�ban. A barlang s�t�tebb r�sz�b�l Rin �s Kagome csak meglepetten pislogott kifel�.

-          Ismered? – k�rdezte Kagome.

-          � a mi �reg cic�nk, Kosimo!

Mido a l�ny fel� n�zett, akinek a k�vetkez� pillanatban r�m�lten kikerekedtek a szemei. Lassan felemelte a kez�t �s Mido h�ta m�g� mutatott. � r�m�lten p�rd�lt meg a tengelye k�r�l. A barlang bej�rat�n�l, egy behem�t, sz�r�s h�romszem� monstrum �llt. Jaken �gy �rezte sz�vrohamot, kap, Mido m�g �tv�ltozni is elfelejtett a d�bbenett�l. Rin �s Kagome pedig csak r�m�lten lapult egy szikla m�g�. Csak Kosimo f�jt m�rgesen �s ugrott le a l�ny karj�r�l. P�r l�p�st el�re futott, majd s�rga �s piros l�ngok �lelt�k k�rbe a cs�ppnyi macska testet. Mire a f�ny el�lt egy l� nagys�g�, agyarakkal rendelkez�, morg� d�monmacska �llt el�tt�k.

-          Kosimo? – dadogta Mido �rtetlen�l.

A t�volb�l ekkor t�bbf�le hangot sodort fel�j�k, a sz�l. B�mb�l�st, zuhog�st, �s mintha egy kutya f�jdalmas sz�k�l� vony�t�s�t.

 - Nagyuram? – nyelt nagyot Jaken a l�ny h�ta m�g�l.

- Most meg van! – vihogott fel but�n az orm�tlan behem�t a barlang bej�rata el�tt – 10 testv�rem k�z�l m�r meg�lt 6-ot. Most elj�tt�nk mindannyian. A t�bbiek �r�lni fognak, ha viszek vacsor�t! – azzal bem�szott a barlangba.

Vagy ink�bb csak m�szott volna. Kosimo, elr�gta mag�t a talajt�l, �s a behem�ttal egy�tt kiburult a h�ba. Mido erre t�rt �szhez, gyorsan alakot v�ltott, �s Jakenre parancsolt.

-          Ha m�g egy j�nne, s�sd meg sz� n�lk�l! Vacsor�ra! – tette hozz�, majd kiszaladt a bej�raton.

A barlang el�tti kis havas tiszt�son �d�z harc folyt a nagymacska �s a behem�t k�z�tt. Mido egy eleg�ns mozdulattal a d�mon nyaka k�r� pattintotta a kez�b�l kicsap�d� s�rga fonalat, mire az elengedte a macsk�t. �m a behem�t egyszer�en elkapta a fonalat �s megr�ntotta a l�nyt. Mido el�re bukott, �s a szellem l�b�ig rep�lt, ahol eleg�ns hasassal landolt a h�ban.

- Nem is tudtam, hogy a kuty�nak vannak t�rsai! – sz�lat meg a behem�t, saj�tos orrhangj�n.

- A kuty�nak neve is van, �s gyorsan megtanulod, ha �lni akarsz! – pattant fel a l�ny �s elr�gta mag�t a talajt�l.

A leveg�ben a d�mon f�l� sz�llt, egy pillanatra meg�llt �s megropogtatta az ujjait. �gy, mint ahogy Sesshoumaru szokta, �s tal�n m�g a hal�loszt� mosoly az arc�n is hasonl�tott a f�rfi�ra. De legnagyobb meglepet�s�re a behem�t k�dd� v�lt alatta, majd m�r csak az �les f�jdalmat �rezte az oldal�n. Lefel� kezdett zuhanni, szinte meg�ll�thatatlanul. De Kosimo megmentette. A l�ny al� ugrott, �s felkapta a leveg�be. Midayoi vis�tva kapaszkodott a selymes bund�ba. Kosimo j�val a d�mon feje felett meg�llt �s a leveg�ben lebegett.

- Huh! Ez meleg volt! – s�hajtotta a l�ny – K�sz�n�m hogy megmentett�l!

A cica csak egy halk morg�ssal v�laszolt.

- �n is �gy gondolom! Fejezz�k be a j�t�kot! – javasolta a l�ny.

Legs�rget�bb t�nynek viszont azt tal�lta, hogy nem is olyan t�volr�l, hallotta Sesshoumaru csat�j�nak hangjait. �s el�g rossz �rz�ssel t�lt�tte el az is, hogy tudta, a f�rfi r�k�nyszer�lt, hogy felvegye igazi alakj�t. Aur�ja szinte �gette a leveg�ben. �m m�g is a legr�m�t�bb a terjeng� t�m�ny szellemv�rszag volt, amib�l nem tudta meg�llap�tani ki� is lehet.

K�zben a szellem karmos kez�vel fel�j�k hadon�szott, de Kosimo rendre ki t�rt el�le.

-          Menj, k�rlek feljebb! –utas�totta a l�ny.

A macska, igenl�en morgott �s feljebb sz�llt. Mido leakasztotta �j�t, �s egy ny�lt illesztett a h�rra.

- Vicces vagy! Egy ny�lvessz�vel akarsz meg�lni! – nevetett a behem�t.

- Menj a testv�reid ut�n! – v�laszolta a l�ny �s ell�tte a vessz�t.

Az amint elhagyta az �jat, vak�t� k�k f�nnyel suhant a leveg�ben, �s m�g el sem �rte a szellemet, az m�r sz�tporladt.

-          Kosimo! Keress�k meg Sesshoumarut!

A macska futni kezdett a leveg�ben, �s hamarosan meg is pillantott�k, �ket. A feh�r szellem kutya �s a behem�t testv�rei, akik kik�p�tt m�sai voltak m�r az erd� fel�t letarolt�k. Az egyik, m�r v�resen a f�ld�n fek�dt, mik�zben a m�sik kett� a kuty�t t�madta. De valami lehetetlen m�don, k�pesek voltak egyszer�en elt�nni a szem el�l, �s teljesen m�s helyen felbukkanni. A d�mon kutya m�r nagyon ki lehetett akadva, mert vakt�ban �ssze-visszat�madt.

- Ez nem t�l f�nyes! – s�hajtott a l�ny - Kosimo, egyet bev�llalsz a h�romb�l? – k�rdezte.

A macska b�ztat�an morgott, �s lejebb sz�llt. Mido �tvetette a ball l�b�t a Kosimo h�ta felett, �s jobb oldalra eleg�nsan lecsusszant, �s t�k�letes a h�rom ellenf�l k�z� pottyant.

- Bocs fi�k a k�s�s�rt, csak az a ronda behem�t b�ty�tok feltartott, de most hozz�j�rulok, hogy csatlakozzatok hozz�! – mosolygott vid�man �s term�szetesen a n�.

Majd teljesen nyugodtan h�t�tford�tott a behem�toknak. Cs�p�re tette a kez�t �s a szellemkuty�ra vigyorgott:

-          Neked meg nem meg mondtam, hogy ne j�tssz az �tellel! – fedte meg j�t�kosan.

-          Ezek meg akarnak enni minket? – k�rdezte az egyik orm�tlan sz�rny buta orrhangon. 

Na erre m�r eldurrant a behem�tok agya. Ord�tva vetett�k volna magukat a l�nyra, de az egy halk s�haj ut�n felh�zta a v�d�pajzs�t, mire a d�monok indul� lend�let�k k�tszeres�vel csap�dtak vissza a f�ldbe.

-          Kosimo? – n�zett a magasban v�rakoz� macsk�ra a l�ny, majd hanyag mozdulattal, kikapta a kardjait, �s a fel� legk�zelebb es� d�mon fel� indult.

Hat�rozott mozdulattal a leveg�be lend�lt, �s a j�l ismert p�rg� mozdulattal fel akarta darabolni a d�mont. De legnagyobb meglepet�s�re mintha �letlen fabottal pr�b�lkozna. D�bbenten huppant vissza a f�ldre, �s nagy szemekkel, az unottan fekv�, �s vakar�z� kutya fel� n�zett. De rossz d�nt�s volt, mert a behem�tok t�madtak. A szellemkutya, mint akit pusk�b�l l�ttek ki pattant fel. Midonak megijedni sem volt ideje, mikor m�r Sesshoumaru �tugrott felette �s leter�tette az egyik mamlaszt.

Kosimo m�r percek �ta birk�zott az egyik d�monnal. De viszont sehol nem l�tta a harmadikat. H�t persze hogy a h�ta m�g�tt bukkant fel. A l�ny elsz�kkent, de k�zben karmaib�l kisz�lltak a kis s�rga peng�k. Ez persze meg sem kottyant ellenfel�nek, aki egyszer� megold�ssal r� akart l�pni. Mido ijedten fogta meg a f�l� tornyosul� l�bat, �s lihegve tartotta a szellem s�ly�t.

-          Mi a man�? �gy ki er�s�dtem? – k�rdezte s�r�n pislogva.

-          Te meg mit csin�lsz? – k�rdezte a szellem kutya.

Midonak id�be tellett mire a furcsa mormog�sb�l, �sszeszedte az �rthet� szavakat, de nem volt meglepve, elv�gre egyik behem�t izmos nyak�val a sz�j�ban, el�g nehezen is tudott volna �rthet�bben besz�lni a d�mon. 

-          �ppen gy�rok! – v�laszolta humorosan a l�ny, de l�bai m�r j� 5 centit s�llyedtek a f�ldben – Te meg ne vegy�l minden szutykot a sz�dba! – v�gott vissza.

Azt�n igen csak megunta az er�lk�d�st. Koncentr�lt �s teljes erej�b�l elektroniz�lta a d�mont. Azt mintha vill�m csapta volna meg ter�lt el f�st�l�gve.

-          Sessy! A miko er� m�k�dik! – vigyorgott el�gedetten a l�ny.

-          De vicces vagy! – mormogta a kutya.

Mido el�kapta �j�t, c�lz�s n�lk�l a szellembe k�ldte a vessz�t, ami �les f�nnyel semmiv� lett. Azt�n Kosimot �s Sesshoumarut figyelte. A macska elkapott egy igen csak er�teljes csap�st �s elsodorva p�r f�t elter�lt a h�ban. Mido r�m�lten futott mell�:

-          Kosimo! J�l vagy? – k�rdezte, mire az csak megemelte a fej�t, majd vissza is d�lt.

A szellem, akivel eddig a szellemmacska harcolt most fel�j�k tartott.

- Takarodsz innen! – sz�lt r� a l�ny er�lyesen �s felh�zta a v�d�pajzsot – Te meg Sesshoumaru meddig sz�rakozol m�g?

A kutya nyugodtan �lt a h�ban, az agyari k�z�tt ott verg�d�tt az egyik szerencs�tlen behem�t. A k�rdezett csak nagyot s�hajtott, �s morogva v�laszolt, amib�l a l�ny alig tudta kih�mozni a l�nyeget.

- Am�g meg nem fullad. Ez t�rt�nt a t�bbivel is.

- Akkor m�r tudom, m�rt nem tudt�l el�bb j�nni �rtem! Na v�rj, kicsit siethetn�nk, mert m�r nem �rzem magam valami j�l! – azzal a l�ny nyilat illesztett az �ja h�rj�ra.

- Ne, ne, meg ne pr�b�ld! – sz�k�lt a szellem kutya.

- Nyugi, egy pecs�tgy�r�t eltal�lok ilyen k�zelr�l!

- �n kicsit nagyobb vagyok egy pecs�tgy�r�n�l!

- Ne mozogj! – v�laszolta �s magabiztosan ell�tte a vessz�t.

Az kil�tte a kutya fogai k�z�l �ldozat�t, �gy Sesshoumaru er�teljesen r�harapott a semmire. Csak hogy a l�ny elfelejtette, hogy egyszerre mindent nem tud csin�lni, �s a v�d� pajzsa feloszlott. Az utols� v�rszemet kapott behem�t, pedig r�juk t�madt. B�mb�lve rontott a meglepett l�ny fel�. Mido ledermedt a f�lelemt�l, Sesshoumaru pedig nem �rhetett oda id�ben. Kosimo felkapta a fej�t, f�jdalmasan talpra �llt, felkapta a l�nyt �s felsz�llt a leveg�be.

-          K�sz�n�m Kosimo! Ez ma m�r a m�sodik! – h�l�lkodott a l�ny.

Sessh id�k�zben a behem�tnak ugrott, rendesen meggyep�lta, majd a szok�sos m�don le�lt, �s er�s �llkapcsai k�z�tt a szerencs�tlennel v�rta hogy az kilehelje a lelk�t. Midot k�zben levitte a f�ldre a szellemmacska, majd �rv�nyl� t�z k�zepette visszav�ltozott, �s f�jdalmasan ny�vogott, mik�zben egyik sebes�lt mells� l�b�t nyalogatta.

-          Ha nem b�nod seg�tek! – ajzotta fel a nyil�t a f�ld�n a l�ny.

Sessh csak megad�an s�hajtott, majd miut�n a szellem elt�nt ism�t a nyelv�be harapott. Mido elrakta az �jat, �s visszav�ltozott. Felvette a sebes�lt cic�t a f�ldr�l, �s simogatni kezdte. K�zben keze felragyogott, �s a macska sebei elt�ntek. Erre persze m�r vid�m mi�kol�s volt a v�lasz.

A nagy kutya r�juk n�zett piros szemeivel, majd el�re indult. Mido k�vette, de el�g nehezen siker�lt csak l�p�st tartania vele.

- H�, Sesshoumaru, nem akarsz visszav�ltozni? Tudod kissebs�gi komplexusom lesz �gy t�led! – �lltak meg a barlang el�tt.

H�t igen, Mido tal�n a szellem l�bainak a fel�ig �rt. �s f�jt a nyaka is, ha bele akart n�zni a piros szemekbe. K�zben Jaken szaladt ki, hogy vis�tva �dv�z�lje ur�t. Nem sok�ra Kagome �s Rin is megjelent a barlang bej�rat�ban.

-          Ugyan minek. �gy is egy fejjel kisebb vagy n�lam. – v�laszolta a szellemkutya, mik�zben elhemperedett a h�ban, hogy bund�j�r�l lemossa a csatakot �s a v�rt.

-          Te tudod, de �n most lefekszem. – v�laszolta Mido.

V�gre h�l�zs�kot bonthatott, �s nyugov�ra t�rhetett. Sesshoumaru eg�sz �jjel nem j�tt vissza hozz�juk, kint fek�dt a h�ban a csillagok alatt. De � nem �rezte a hideget, vastag t�m�tt bund�j�ban, kimondottan kellemes volt, a m�nusz p�r fokban aludni.