1.    fejezet

A m�lt ostora

-         Hogy mer�szelted?- sziszegte Hayu. Ostora �jra Inutaisho oldal�ba csapott. A szellem m�gsem t�g�tott Izayoi el�l. A n� minden porcik�j�ban remegett. Mindk�t kez�t has�n pihentette, meg akarta v�deni a sz�ve alatt hordott gyermek�t. De Hayu d�h�s t�mad�sai ellen nem v�dekezhetett.

-         Krist�lytiszta szerelm�nket megm�rgezted! Megm�rgezted az egyik leger�sebb m�reggel. �s ahogy a m�reg el�rt hozz�m, fojtogat�s�b�l alig b�rtam szabadulni. De kiszabadultam, �s meg�rz�m becs�letemet. Meg�l�m �t, azt�n t�ged is, Inutaisho! – vicsorogta. �jra t�madott. Az ostor belev�gott Inutaisho h�s�ba.

-         Inutaisho!- suttogta k�ts�gbeesetten Izayoi. Hayu visszaeml�kezett az els� cs�kra, amelyre m�skor mindig szeretettel �s odaad�ssal gondolt, most gy�l�lettel eml�kezett. A cs�k egy f�gg�h�don esett meg, mikor a csata ut�n szemben �lltak egym�ssal, majd karjaik �sszefon�dtak.

-         Inutaisho!- mondta Hayu, erre a szellem �t�lelte, mag�hoz vonta. Ajkaik forr� cs�kban olvadtak �ssze, k�szek voltak az �r�kk�val�s�gig �gy maradni.

-         Szeretlek!- s�gta Hayu.

-         �n is szeretlek!- ism�telte Inutaisho. Ahogy elhagyt�k a f�gg�hidat, az �jszakai erd� csendj�ben lettek egym�s�i. Ott fogant Sesshomaru.

De Hayu megv�ltozott. A vasakarat�, m�gis gy�ny�r�, t�r�keny n�b�l j�gsz�v� asszony v�lt. Inutaisho pedig m�r nem tal�lta benne azt, ami�rt elvette. R� kellett j�nnie, Hayu mindig ilyen volt. A sz�ve kih�lt az asszony ir�ny�ba. �s akkor, tal�lkozott Izayoi-val. Elb�v�lte a fiatal l�ny n�dsz�l alakja, d�s keblei, selyemtapint�s� haja, finom kezecsk�i, porcel�nbab�hoz hasonl�t� l�nye �s gy�ngyh�zf�nyben csillog� gesztenyebarna szemei. Mosolya, amelyr�l a d�monnak a nap sug�rz�sa jutott esz�be. �szre sem vette, �s f�lig beleszeretett a n�be. Izayoi pedig �lvezte a t�rsas�g�t, ha Hayu nem hagyott neki b�kess�get, hozz� ment meg�rt�s�rt. �s Izayoi megadta. Egyszer Izayoi hossz� �tra indult, mikor bandit�k t�madtak r�juk. Inutaisho ott termett, �s megv�dte szerelm�t. Szerelm�ket cs�kkal koron�zt�k, majd egym�s�i lettek. A hajnal egy�tt tal�lt r�juk egy mez� sz�l�n, egy vir�gz� cseresznyefa t�v�ben. A gy�ny�r eme �jszak�j�n fogant Inuyasha.

-         Hayu! �n is elt�vozom, te is! Neveld a fiadat, �n nevelem az eny�met!- aj�nlotta Inutaisho.

-         Sesshomaru is a te fiad! K�pes lenn�l magadra v�llalni egy fatty�t?- g�nyol�dott az asszony.

-         A fiam nem lesz fatty�!- ugrott el�re Izayoi.

-         Ostoba fruska! Magad v�lasztottad ezt a hal�lt, �s m�g �vatlan is vagy! Csak a dolgomat k�nny�ted meg!- Hayu ostora r�tekeredett Izayoi test�re.

-         Izayoi!- ki�ltott k�ts�gbeesetten Inutaisho. Hayu mag�hoz r�ntotta a l�nyt, de Inutaisho el�r�ntotta karj�t �s kett�v�gta az ostort.

-         Te akartad!- mondta �s r�t�madt Hayu-ra. Legut�bb akkor csaptak �gy �ssze, mikor a f�gg�h�don �lltak. Szeg�ny f�gg�h�d majdnem leszakadt.

-         Ah!- Hayu hatalmasat esett h�tra. Test�n m�r megannyi sebhelyb�l v�rzett.

-         Mire v�rsz? �lj meg �lj meg, te szerencs�tlen!- mosolygott.

-         Futni hagylak, mert egykor szerettelek, de sose l�ssalak!- sziszegte Inutaisho.

-         M�g hallasz r�lam- morogta Hayu Izayoi-nak. Azt�n egy vil�gosk�k f�stfelh�m, �s Hayu ut�n csak a v�rnyomok maradtak.

-         Mostm�r biztons�gban vagyunk, mindh�rman- Inutaisho visszacs�sztatta a kardj�t. A mindh�rman sz�t hangs�lyozta. Izayoi ebb�l meg�rtette, Inutaisho a leend� gyermekre is vigy�zni �hajt.

�s hogy mit t�rt�nt Hayu-val? Az ifj� Sesshomarunak, aki a hegyekben tanult egy nagyon szigor� szellemn�l tanulni. Csak akkor szerzett tudom�st a dolgok �ll�s�r�l, mikor visszaj�tt. Egy ideig nem is tudta, kit gy�l�lj�n. Az apj�t, az anyj�t, Izayoi-t vagy a testv�r�t. V�g�l a testv�r�n�l �s Izayoi-n�l maradt. Izayoi okozta a galib�t, a gyerek pedig csak rontott a helyzeten.

-         Osuwari!- kiab�lt Kagome. Inuyasha tompa puffan�ssal �rt f�ldet.

-         �h!- ny�gd�cselte �s felt�p�szkodott. Sango �br�ndosan s�hajtott.

-         Sose lesz v�ge!- mondta Miroku unottan.

-         Ezek nem v�ltoznak, meg- ingatta a fej�t Shippou.

-         �s, most k�rj bocs�natot!- mondta Kagome.

-         M�g csak az…- (Puff!) Kagome �jra Fekszik! –et parancsolt.

-         Bocs�nat! Kagome, nem h�lyes�g a k�nyved!- adta meg mag�t Inuyasha. Kagome el�gedetten b�lintott, le�lt a fa al�, �s tov�bb olvasta a Da Vinci-k�dot.

-         Te, szerinted, mikor hagyja abba?- s�gta Sango Mirokunak.

-         Nem tudom. De addig csin�ljunk valami m�st!- tan�csolta kaj�n mosollyal Miroku.

-         Akarsz egy pofont?- sz�lt a v�lasz. Miroku ink�bb h�tr�bb h�z�dott.

-         Ezek, se- r�zta meg ism�t a fej�t Shippou.

2.    fejezet

Csak a szok�sos

-         Rin, le!- utas�totta kurt�n Sesshomaru. A kisl�ny meglapult Ah Un h�t�ra, szinte nem is l�tszott. Teste hozz�simult a s�rk�nyhoz, mik�zben f�lelemt�l remegve szor�totta a kant�rsz�rakat kis kez�vel. De a k�v�ncsis�g gy�z�tt. �vatosan kipillantott h�tas �llata nyak mellett. Sesshomaru a s�rk�ny mellett �llt. Yaken a d�mon l�ba m�g�tt h�z�dott meg, �s reszketett, mint a ny�rfalev�l. El�l, t�l�k vagy 50 m�terre egy n� �llt. Sz�rke haj�t laza varkocsba k�t�tte, egy piros szalaggal. Vil�gosk�k, vir�gmint�s kimon�t viselt. Arc�n v�r�s cs�kok voltak. Homlok�n egy v�r�s f�lhold ragyogott. V�r�s szemeit Sesshomarun legeltette.

-         Nem v�ltozt�l- mondta az asszony.

-         Te sem- felelt Sesshomaru. Csak a sz�juk mozgott, arcuk, mozdulataik nem �rultak el semmi �rzelmet. A n� meglend�tette a kez�t, �s egy Sesshomaru�hoz hasonl� ostorral csapott a d�mon fel�. Sesshomaru a kardj�val kiv�dte.

-         �gyes!- dics�rte meg a n�, �s arc�ra visszat�rt a m�rs�kelt kifejez�s. A n� beleszagolt a leveg�be.

-         Emberszagot �rzek - jelentette ki. Vel�kig hatol� pillant�sa Rinre t�vedt. A kisl�ny megdermedt t�le.

-         Heh! A v�r csak nem v�lik v�zz�. �s a nevel�s sem tudja azz� tenni- emelte magasra a fej�t.

-         Mire c�lzol? – k�rdezte Sesshomaru.

-         Ap�d is szerette a haland�kat, te is szereted. �s b�rhogy k�zdesz ellene, ez �gy van. Mindent megtettem, hogy kineveljem bel�led, de nem siker�lt- magyar�zta a n�.

-         De, any�m…

-         Semmi de, Sesshomaru! Ki ez a l�ny?- biccentett Rin fel�.

-         Rin, kelj fel!- utas�totta Sesshomaru. Rin k�tked�en a szellemre n�zett, de Sesshomaru szemei ezt mondt�k: Ne f�lj, �n itt vagyok! Hayu k�zelebb l�pett a kisl�nyhoz. Finoman megfogta Rin �ll�t �s felemelte. Elford�totta jobbra, azt�n balra.

-         Hm. Sz�p kisl�ny- sz�gezte le. Rin elmosolyodott. � m�g nem tudta, hogy ennek az asszonynak a sz�v�be tal�n sosem lopja be mag�t. Rin v�gigsim�totta Hayu kimon�j�t.

-         Jaj, de finom anyag!- ki�ltott fel. Hayu alig l�that�an felemelte a kez�t. Sesshomaru szigor� �s ellenszenves pillant�st vetett anyj�ra. Hayu visszah�zta a kez�t.

-         K�sz�n�m- mondta. Megfordult �s elindult. A talaj elnyelte l�ptei zaj�t. Hangtalanul t�nt el az erd� �rny�k�ban.

-         Ki volt ez, Sesshomaru nagy�r?- k�rdezte Rin.

-         Az any�m, Hayu - felelt Sesshomaru b�rmi �rzelem n�lk�l.

-         Nagyon kem�ny asszony. Az �n mam�m mindig mosolygott �s nevetett. �s kedves volt- mes�lte Rin. Szeme megtelt k�nnyel. Sesshomaru a v�ll�ra tette a kez�t.

-         Az �n any�m nem olyan. M�g eg�szen kisfi� koromban elk�ld�tt, hogy tanuljak a hegyekben. De ez m�r ler�gott csont- ezzel a szellem elindult. Rin �rtetlen�l n�zett ut�na.

-         Hova megy�nk nagyuram?- k�rdezte Yaken.

-         Megl�togatjuk Inuyash�t- felelt Sesshomaru.

Meddig fogja m�g olvasni, gondolta Sango. Feltekintett a r�zsasz�nes, �s narancss�rg�s �gboltra. A nap korog m�r csak f�lig mutatkozott a nyugati l�t�hat�ron, mintha a g�r�ngy�s f�ldfelsz�n f�lbev�gta volna. Az Inuyash��k el�tt vezet� �t mintha a napba ment volna. �s ezen az �ton most egy alak t�nt f�l: Sesshomaru. Inuyasha beleszagolt a leveg�be �s felkapta a fej�t, Kirara pedig morgott. Miroku �s Sango fel�lltak �s fegyvereik ut�n kapkodtak.

-         Nah�t, nah�t! Az �n arrog�ns b�ty�m!- mondta Inuyasha g�nyosan.

-         Gyer�nk �csi, ha �ngyilkos leszel, vagy ideadod a kardodat, akkor hagylak- mondta Sesshomaru �s meg�llt.

-         Ne is �lmodj r�la! Sz�lborda!- Inuyasha t�mad�sba lend�lt.

-         Hiraikotsu!- vis�totta Sango.

-         Nem tudn�tok csendesebben, mert…- kezdte Kagome. Ahogy el�b�jt a k�nyv takar�s�b�l, �szrevette, hogy a bar�tai �ppen harcolnak.

-         V�rjatok meg!- ugrott fel �s m�ris felajzott egy nyilat. Sesshomaru el�r�ntotta ostor�t. Sango a Hiraikotsu seg�ts�g�vel v�dte meg mag�t.

-         Szeretn�m v�gigolvasni ezt a fejezetet, �gyhogy t�nj el!- �v�lt�tt Kagome. Egyik nyila Sesshomaru karj�ba f�r�dott. A szellem feljajdult. Sango hatalmas csap�st m�rt r�. Sesshomaru h�trah�k�lt.

-         M�g l�ttok!- mondta �s elt�nt. K�zben, m�g Sesshomaru sem sejtette, de egy n� figyelt a bokrok s�t�tj�b�l. V�r�s szem�t �sszeh�zta.

-         Inuyasha! R�gen l�ttalak!- mondta.