Pofon

-         Sango, nem tudom felfogni, mi�rt nem- k�ny�rg�tt Miroku. Sango egyr�szt forrongott a d�ht�l, m�sr�szt pedig majdnem b�g�tt.

-         Hagyj engem b�k�n, j�! Nem tudod felfogni, hogy �n nem vagyok OLYAN l�ny?- kiab�lta. Megfordult �s elviharzott.

-         Szerintem ne menj ut�na! – mondta Kagome. Miroku b�lintott �s le�lt mell�j�k. Sango felment egy dombra. A domb tetej�n egy mag�nyos cseresznyefa �llt. Kirara alig gy�z�tt ut�na futni. Sango le�lt �s a fa t�rzs�nek t�maszkodott. A nap m�r lement, �tadta hely�t a sz�rk�letnek. Sango lehunyta a szem�t. A l�gy, tavaszi szell� megsimogatta az arc�t. S�hajtott egyet. Nem is �rtette, mi�rt nem ment hozz� a herceghez, aki annyira odavolt �rte. Nemcsak a Naraku elleni harc befoly�solta a d�nt�s�t.

-         Sango, vacsora!- kiab�lta Kagome, ezzel megzavarva bar�tn�je gondolatmenet�t. Sango fel�llt �s elindult vacsor�zni. Kagome m�r meggy�jtotta a t�zet. Sango le�lt �s szedett mag�nak a rizsb�l, azt�n elpirult �s felpofozta Mirokut.

-         Perverz!- csattant fel.

K�zben a sz�rk�letben Hayu �llt egy k�zeli dombon. Szemben vele Sesshomaru. Nem l�tt�k tiszt�n egym�st, ez n�mileg kihozta Sesshomarub�l azt a f�lelemmel vegyes tiszteletet, amit anyja ir�nt �rzett.

-         Sesshomaru, tudtam, elj�n az id�. Ez a pillanat- kezdte.

-         K�rlek t�rj a l�nyegre!

-         J�l van. Te is gy�l�l�d Inuyash�t, �s �n is. Tudom, hogyan gyeng�thetn�nk meg �ket. Neked pedig csak le kell csapnod - magyar�zta Hayu. Kez�t �k�lbe szor�totta.

-         El akarod rabolni Kagom�t? Nem fog bev�lni. Csak felhergeled vele- ingatta a fej�t a fi�.

-         Nem! Ostoba! – suhintott fia fel� az anya. Sesshomaru arc�n pofon csattant. Hossz� ujjaival v�gigsim�totta a hely�t.

-         Akkor mi a terved? – k�rdezte. Hayu elkapta a kez�t.

-         Gyenge vagy! Gyenge vagy fiam! Egy pofont�l megrend�lsz! Gyenge!- s�v�tette d�ht�l kipirulva.

-         Mi a terved?- ism�telte Sesshomaru.

-         Az legyen az �n titkom!- Hayu megfordult �s elment.

4.    fejezet

Sango csillaga

Sango �jra le�lt a n�h�ny cseresznyefa al� Az �gen megannyi csillag ragyogott. A cseresznyefa vir�gai kiss� visszavert�k a hold s�padt f�ny�t. Kagome �jra beleb�jt a k�nyvbe Inuyasha pedig elb�biskolt. Sango a csillagokat n�zte. Miroku odas�t�lt hozz�.

-         Ide�lhetek?- suttogta. Kirara Sango mellett aludt. A l�ny megvonta a v�ll�t. Miroku le�lt.

-         Gy�ny�r�ek ma a csillagok- jegyezte meg.

-         Kiskoromban sokat b�multam. Apuk�mmal is, meg miut�n meghalt, egyed�l- folytatta, mert Sango nem v�laszolt.

-         �n is. Az emberek szeretik n�zni a csillagokat. Mintha a v�laszok benn�k rejlen�nek - s�gta v�g�l a l�ny, n�h�ny perces hallgat�s ut�n.

-         Tal�n nem?

-         Az ember k�zben gondolkozik, �s r�j�n a v�laszra. A csillagok csak inspir�lnak.

-         V�laszokra? Hogy mindig a helyes utat v�lasszuk?

-         Igen.

-         �s ha k�zben valaki k�rd�st tesz fel?- Sango emiatt �rtetlen�l n�zett r�. Miroku meg se mukkant. A l�ny visszaemelte tekintet�t az �gre.

-         Nem tudom. �ltal�ban egyed�l szoktam vizslatni az eget.

-         Sango, lenn�l a gyermekeim anyja? Most komolyan k�rdezem. Lehet, hogy minden l�nyt�l megk�rdezem, de csak neked gondolom komolyan. Szeretlek, �s szeretn�m veled le�lni az �letemet- mondta. Sango szembefordult vele �s �rtetlen�l n�zett r�.

-         Nos?

-         H�t… �…

-         Mi a v�laszod- Sango v�lasz helyett azonban megcs�kolta.

-         Igen- s�gta mosolyogva. A karjaikat egym�s k�r� font�k, ajkaik a szerelemt�l forr�n �ssze�rt. Test�k egym�shoz simult. A f�ldet bebor�tott�k a cseresznyefavir�gok. Miroku v�letlen beler�gott a f�ba. Az rezzent egyet, �s szirmokkal bor�totta be a p�rt. Miroku belet�rt a l�ny haj�ba. Megfogta a l�ny kimon�j�t, �s �vatosan kezdte leh�zni. Sango karjait a szerzetes nyaka k�r� fonta �s cs�kokkal �rasztotta el.

-         M�g j�, hogy a t�bbiek alszanak- mosolygott Miroku. Sango felkuncogott.

-         Bolond!- mondta.

-         Egy nagyon mozg�kony bolond- mondta Miroku �s ezt be is bizony�totta. �jf�l k�r�l Sango fel�llt �s a k�zeli t� fel� s�t�lt. A ruh�ja lecs�szott a v�ll�ra �s a tenyere k�zep�ig. Miroku, szerzetesi csuh�j�t mag�val r�ngatva k�vette. Sango ledobta a k�re �lt�z�k�t. Buja pillant�st vetett a f�rfire. Gy�ny�r� test�n szinte megcs�szott a halv�ny esti f�ny, amely most a v�zr�l is t�kr�z�d�tt. Selymes haja titokzatosan omlott a h�t�ra. El�sz�r a l�b�t tette a v�zbe. Le�lt a partra �s h�tn�zett. Miroku t�tott sz�jjal b�mult. �gy ismerte meg a szellemirt�t, mint aki ap�c�hoz hasonl�an �l. Sango belecsusszant a h�v�s t�ba. N�h�ny karcsap�ssal beljebb �szott. A t� eddig zavartalan vize most felfodroz�dott. Miroku levetette csuh�j�t �s beugrott mell�. Vizes fej�t kutya m�dj�ra r�zta meg. Ekkor a v�zben is egym�s�i lettek. Miroku m�snap reggel a parton, n�h�ny szikla takar�s�ban �bredt. A nap sugarai �bresztett�k. Kez�vel t�masztotta ki mag�t. Sango m�g aludt. Mellkasa a l�gz�se ritmus�ra fel-le mozgott. Csendesen szuszogott. A r�zsasz�n kimon� alig n�h�ny helyen fedte a test�t. Kinyitotta gesztenyebarna szemeit. Pillant�suk tal�lkozott. Egy sz� n�lk�l fel�lltak, megmosakodtak �s fel�lt�ztek. Miroku �l�be kapta mennyasszony�t �s �gy vitte a t�borhely�kre. Ezen mindenki csod�lkozott. Gratul�ltak, azt�n megreggeliztek.

-         Mi volt?- k�v�ncsiskodott Kagome. Sango �rz�kien elmes�lte az eg�szet.

-         Ez olyan romantikus! �s csak a hold meg a csillagok voltak a tan�i!- s�hajtott Kagome. De ezt csak �k gondolt�k. Az igazs�g az, hogy egy�ltal�n nem voltak egyed�l…

5.    fejezet

Az �j ellens�g

Sango �s Miroku eg�sz h�ten a szerelem m�mor�ban �szott, r�zsasz�n felh�k�n ugr�lt �s cs�kol�zott. Az �jszak�ik �rz�kis�gben teltek el, m�g elengedt�k egym�st, hogy leveg�h�z jussanak, �s kipihentess�k a gy�ny�rt�l f�radt izmaikat.

De egy nap minden megv�ltozott. Mad�rdalos reggel volt. Minden f�ny�rban �szott. Inuyash��k egy hegys�gben s�t�ltak a szikl�s �ton. Inuyasha �ppen azt ecsetelte lelkesen, hogy a „gerlic�k” t�bbet turb�kolnak, mint a galambok. �s hogy �r� sosem figyel senki. De rossz helyre l�pett, megcs�szott. Miroku azonban elkapta a kez�t.

-         K�sz!- ny�gte Inuyasha �s megpr�b�lta felk�zdeni mag�t a k�veken, de minduntalan kics�sztak a l�ba al�l.

-         Te j� �g!- suttogta Kagome r�m�lten. Sango b�ztat�lag r�mosolygott �s a v�ll�ra tette a kez�t. Azt�n hirtelen Sango arc�b�l kifutott a v�r. Kicsit megingott, lehunyta szem�t majd liszteszs�k m�dj�ra el�red�lt. Miroku felkapta fej�t. Inuyasha �rezte, ahogy a szerzetes keze remeg. De Miroku nem engedte el a hanyou-t. Nagyot r�ntott Inuyash�n, ezzel felh�zta.

-         Sango!- kiab�lt Kagome. Egy f�l�tt�k magasod� szikl�n Hayu t�nt fel.

-         Rem�lem ki�lvezted az �letet, kis szellemirt�l�ny! Mert mostm�r nem fogod!- arc�ra kaj�n mosoly �lt, sz�j�t g�nyos kacag�s hagyta el. Ostor�t az eszm�letlen Sango k�r� fonta, majd felemelte �s mag�val vitte. Miroku k�ts�gbeesetten kapott szerelme ut�n, de nem siker�lt el�rnie. Szeme megtelt k�nnyel. Hayu azonban elt�nt, �s csak g�nyos kacag�sa maradt ut�na, amely visszhangzott a hegyek k�z�tt.

-         Ki volt ez?- hebegte Inuyasha. � t�rt mag�hoz legkor�bban. Kagome, Miroku, Shippou �s Kirara j�form�n fel sem fogt�k, ami t�rt�nt. Sango el�jult, azt�n a semmib�l, v�ratlanul egy is, ismeretlen d�mon ugrott el�.

-         Ki volt ez?- ism�telte, mert v�laszt nem kapott k�rd�s�re.

-         Sesshomaru nagy�r anyucija!- felelt egy csilingel�, vid�m hang. Mind h�trafordultak, Rin ugr�lt m�g�tt�k.

-         Hogy mersz �gy besz�lni Hayu nagyasszonyr�l?- pattogott Yaken �s a botj�t a f�ldh�z csapkodta. Sesshomaru meg�llt.

-         A te m�ved!- morgott Miroku, szem�ben d�h�s t�z lobbant. Kagome �s Miroku azonban megragadt�k a karj�t is visszafogt�k.

-         Mi az �n m�vem?- k�rdezte Sesshomaru �rtetlen�l.

-         Te m�rgezted meg �s vitted el Sangot! – vicsorgott Inuyasha.

-         Az any�m volt- felelt higgadtan Sesshomaru �s v�gigsim�totta a pofon hely�t. Ha ugyan nem f�jt neki annyira testileg, ann�l jobban f�jt szellemileg. Anyja megannyiszor felpofozta m�r. Mikor v�gre elszakadt t�le, �s a maga �tj�t kezdte j�rni, hatalmas k�veket �rzett leesni a sz�v�r�l. De r� kellett j�nnie, hogy Hayu �lete v�gig k�nozni fogja, s a n�h�z �ktelen harag is t�rsult.

-         Teh�t ez volt a terve. �n nem tudtam r�la-, hajtotta le a fej�t.

Micsoda? Sesshomaru al�zatos? Csod�lkozott Inuyasha gondolatban. De �rz�sei arc�ra is ki�ltek: az acsarg� fogakat, a t�zet �s szikr�kat, h�ny� pillant�st most t�tott sz�j �s �rtetlen szemek v�ltott�k fel.

-         Tudod, hol van a b�v�helye?- susogta.

-         Igen- s�hajtott Sesshomaru.

-         Neked csak annyi lesz a dolgod, hogy elcsalod �ket a barlangomba. �rted?- parancsolta Hayu aznap hajnalban. Rin dideregve szuszogott a d�mon h�t m�g�tt. Sesshomaru-t meglepte az anyja felbukkan�sa. Azt hitte, m�r r�g elment.

-         Anya, �n enn�l t�bbre is k�pes…

-         Sesshomaru! Nem t�r�k ellenvet�st! Ap�d fia vagy te is, ugyanolyan egy�gy�. Pr�b�ltam kinevelni bel�led, de nem siker�lt. Ez az �n bossz�m, te t�kkel�t�tt! Te csak jelent�ktelen seg�ts�g vagy benne, apr� cinkos. Tudom, hogy tal�lkozt�l r�gen ap�ddal. �n mindent tudok. Nem ismertem e minden titkodat gyerekkorod �ta? Nem l�tok e a lelkedbe, a szellemedbe, minden pillanatban? Dehogynem! �s el ne merj �rulni, mert akkor te is a b�n�s�kkel lakolsz, meg- mondta Hayu. V�r�s szeme szikr�zott.

-         Anya…- erre Hayu �jra felpofozta, majd elment.

-         Igen, ismerem any�m rejtekhely�t. Elvezethetlek hozz� titeket- mondta halkan Sesshomaru.

-         Keh! Mi�rt seg�ten�l nek�nk?- Inuyasha gyanakv�an n�zett a b�tyj�ra.

-         Mert, any�m, sosem volt olyan igazi anya. Mint a tied, Inuyasha- a hanyou h�trah�k�lt.

-         De a pofon, amit egy hete kaptam, az utols� csepp volt a poh�rban. Nem vagyok hajland� t�rni tov�bb a zsarnokoskod�s�t!- a szellem hirtelen felkapta a fej�t, eg�sz test�ben remegett a d�ht�l, szem�t v�r�s f�ny futotta �t. Ujjait beg�rb�tette, mint a sasok, mikor zs�km�nyt markolnak.

Ez meggy�z�tt. Nem is tudtam, de ha ilyen d�hkit�r�se van egy pofon miatt, azt hiszem, meg�rtem, gondolta Inuyasha.

-         J�l van, most megb�zom benned. Vezess!- b�lintott Inuyasha. Sesshomaru megfordult �s elindult Hayu barlangja fel�. Ha ugyan az eg�sz csak sz�nj�t�k volt, a d�hkit�r�s a sz�v�b�l j�tt. De sosem merne anyja ellen fordulni, soha. Sesshomaru egyetlen l�nyt�l f�lt a f�ld�n: Hayut�l.