Az esti �r�khoz k�pest rengetegen m�szk�ltak itt, a sejtelmes, dereng� f�nyek k�zt, jobb�ra f�rfiak, de sok n� is akadt k�zt�k. Lenge kimon�ba b�jva er�sen sminkelt arccal siettek egyik h�zb�l a m�sikba. Ut�nuk parf�m �s p�der illat �szott, remekm� selyemruh�ik halkan susogtak, �gy k�s�rve tipeg� kecses l�pteiket.

 Mindenki arc�n fesz�lt izgatotts�g �lt, a szemek csillogtak a f�nyekben. A f�rfiak n�melyik h�z el�tt csoportosan v�rakoztak, �s az �rn�vel besz�lgettek. A madame nem egyed�l fogadta a kuncsaftjait a sz�p m�v� hatalmas, jellegzetes jap�n ajt�kban kisebb fajta test�rs�g �llt, vigy�zva, hogy a f�n�kasszonynak ne ess�k b�nt�d�sa.

Mikor azt�n a bord�lyok kit�rt�k kapuikat az izgatott emberek befel� �ramlottak… �s ez ma is �gy kezd�d�tt, m�g is ez a nap m�s lett m�s lett…

***

P�r �r�val ez el�tt, mikor m�g a nap magasan az �gbolton andalogott:

A f�v�rosban ny�zs�gtek az emberek. F�rfiak asszonyok �s gyerekek l�pkedtek siet�sen az utc�n, dolgaikat, �gyeiket int�zve. A piac tele volt, friss �ruk, halak z�lds�gek sorakoztak a standokon. A palota�rs�g j�r�r�z�tt, a v�roskapuk t�rva nyitva �lltak s h�vogat� sz�jk�nt tekintettek ki a v�ros k�r�l�lel� s�ks�gra.

Fent a palota legszebb pavilon kertj�ben, a d�lut�ni napf�nyben egy f�rfi sercegtette penn�j�t hevesen. Az irom�ny bizony�ra fontos lehetett hogy saj�t kez�vel �rta. Arca gondterhelt volt, ahogy a d�lut�n utols� f�nyei �rny�kot vetettek r�ncokkal bar�zd�lt b�r�re. N�ha meg meg�llt az �r�sban, elgondolkodott majd folytatta. T�le nem messze csel�dl�nyok, test�rs�g �s hivatali emberek v�rakoztak az �rny�kos teraszon, csendesen t�rsalogva. Nem zavarhatt�k a shougunt, ki �ppen levelet �rt Kyot�ba. A lev�ltitkos tartalm�t csak � ismerhette. Miut�n az id�s�d� f�rfi v�gzett, �tolvasta �r�s�t v�g�l az ecsetet a tusba m�rtotta, majd mindkett�t a f�ldre helyezte. K�szen volt. Enyhe el�gedetts�ggel arc�n intett az egyik v�rakoz� ember�nek mire az odal�pett �s �tvette a levelet. A shougun saj�t d�nt�s�n gondolkodott. Politikai vet�lyt�rsak voltak az ottani Sinjou vezet�vel, most m�g is sz�vets�gre l�ptek, mert most k�z�s c�l vez�relte �ket. �s ez a k�z�s c�l cs�b�tott a v�rosba m�g valakit.

A k�l�n�s f�rfi napnyugta el�tt �rkezett, hossz� f�ldig �r� k�penyt viselt, �s annak k�mzs�ja m�g� rejtette arc�t. K�s�ret�t meg j�val a v�ros el�tt elhagyta Az �r�k gyan�san, n�ztek ut�na, de nem volt bej�r�si tilalom, k�nytelen kelletlen szabadon �tengedt�k.

Az idegen energikus l�ptekkel haladt, nem n�zel�d�tt, hat�rozottan egy ir�nyba tartott. M�lt�s�gteljesen �ts�t�lt a Nininbashi-n (Edo h�res h�dja). Ugyan arc�t k�peny�nek k�mzs�ja fedte, m�gis mintha undorod� fintor l�tszott volna halv�nyan sz�ja sz�l�n. V�g�l elt�nt az �r�k szeme el�l egy sz�k mell�kutc�ban. Ahogy er�t sugall� sziluettje elmos�dott az ember�radatban, egy pillanatra ez�st f�nnyel villant ki valami a k�peny al�l, �m ahogy j�tt �gy m�r el is t�nt…

***

Egy n� bolyongott zavartan a s�t�t utc�kon. Pr�b�lt nem felt�nni senkinek, mik�zben t�j�koz�d�si pontokat keresett mag�nak. Egyszer� s�t�tlila kimon�t viselt vastag k�k �vvel. L�b�ra feh�r egy ujjas zoknival szand�lt h�zott. Fej�re kend�t ter�tett, hogy pal�stolja legnagyobb �rul�j�t. Der�kig �r�, aranysz�n haj�t felcsatolta, �m op�l k�k szemeit nem tudta elrejteni.

Azt�n ki�rt egy megvil�g�tott forgalmas �tra �s m�r tudta: a lehet� legrosszabb helyre t�vedt. A h�vogat� v�r�s f�ny megvillant elkeseredett arc�n. V�g�l nagy �csorg�sa felh�vta r� a figyelmet ez�rt gyors l�ptekkel elindult az utca egyik s�t�tebb sz�l�n, de az emberek ut�na n�ztek. �gy �rezte mindenki �t figyeli, ez a p�nik szer� �rz�s m�g jobban borzolta idegeit. Lassan fut�l�p�sre v�ltott �s befordult egy s�t�tebb sik�tor jelleg� k�zre. Egy pillanatra visszan�zett, hogy meggy�z�dj�n r�la senki sem k�veti, azt�n meg…

- Oh… - hagyta el ajkait a meglepet�s hangja, ahogy neki�tk�z�tt egy kem�ny dolognak.

Az egyens�ly�t elvesztette �s a s�t�t semmibe kapott, ahol sz�vetszer�s�get tapintottak ujjai. V�g�l nekit�ntorodott az egyik h�z oldals� fal�nak.

Az idegen, aki el�tte �llt maga is meglep�d�tt a h�rtelen „t�mad�st�l”, a l�ny mozdulat�ra f�lre cs�szott az arc�t takar� k�mzsa. J�ghidegen villant meg a k�t borosty�n szem, ahogy a n�re tekintett. A l�ny l�legzete el�llt, sz�vver�se kihagyott. Kez�t remegve maga el� emelte, sz�lni akart de m�g sem tette. Az idegen bossz�san r�ntotta vissza �lc�j�t, mik�zben halk morg�s sz�r�d�tt ki a ajkai k�z�l.

Azt�n nem mozdultak nagyon sok�ig, �gy t�nt felm�rik a m�sik erej�t. V�g�l a n� kiegyenesedett �s az idegen arc�t takar� hom�lyba f�rta tekintet�t.

- Mit keresel itt, d�mon? – k�rdezte reszket� hangon.

Az idegen felkapta a fej�t, majd a k�peny al�l el�bukkant egy k�z �s torokon ragadta a l�nyt. Az h�r�gni kezdett, �s a fojt� k�z re tette kis feh�r ujjait.

- Baka onna! (Ostoba asszony) Jobb lett volna, ha sz� n�lk�l elfutsz… Most meg kell, hogy �ljelek… - sz�lalt meg az ismeretlen.

A l�ny egy pillanatra m�g a leveg�hi�nyt is elfelejtette. Ez a hang, ez az er�teljes f�rfihang szinte visszhangot vert elm�j�ben. B�re v�gig bord�zott. Azt�n utols� erej�vel k�t bizonytalan sz�t lehelt:

- V�rj… Tudom ki vagy… - csak rem�lni merte hogy ez bej�n.

A szor�t�st�l szikr�k pattogtak a szeme el�tt, ez�rt lehunyta �ket. �m abban a pillanatban kem�nyen t�rdeire esett. Az ismeretlen p�r l�p�st h�tr�lva figyelte. A n� k�h�g�tt �s fulladozott m�g percekig, v�g�l felemelte fej�t �s megsz�lalt:

- T�ged k�ld�tt a Nyugati ter�letek ura… A lev�l �rdekel! Tudom, hol keresd. – suttogta rekedten.

Szavaira semmilyen v�laszt sem kapott, az idegen nem mozdult �s nem is mondott semmit. Ez�rt �jra megsz�lalt:

- T�le sz�ktem… Ma d�lut�n meg�rta a levelet, �s �n tudtam nincs t�bb� itt helyem… Az �rn�m is �gy gondoln�…

- Kit szolg�lsz? – j�tt a rideg k�rd�s.

- �szak �rn�j�nek h�ga vagyok. – v�laszolta felszegett fejjel a l�ny.

E mozdulatra aranysz�n tincsei el�re hullottak ahogy lecs�szott fej�r�l kend�je.

- �rtem. De te nem vagy d�mon… Hogy lehetsz? – k�rdezte a f�rfi bizalmatlanul, mire a l�ny k�zbe v�gott.

- Ayashio-sama els� embere vagyok. �szak ura utas�tott hogy �p�ljek be a shougunhoz… nem vagyunk �des testv�rek csup�n �gy neveltek minket. �n voltam az egyetlen k�zeli… - v�dekezett a l�ny hevesen.

- Aya sosem besz�lt r�lad. – v�laszolt a f�rfi.

- Ismered a �t? H�t persze, hiszen te meg Nyugati k�m vagy…

- Nem vagyok k�m.

- Nekem �gy is j�. Mond elmehetek, vagy v�gzel velem? – k�rdezte a n� imm�r cseppet b�trabban – Nekem mindegy melyiket v�lasztod, csak gyorsan tedd, mert hamarosan ut�nam j�nnek!

- Nem �l�m meg a sz�vets�geseim embereit… M�g ha csak egy asszony is az…- j�tt a kim�rt v�lasz, majd az idegen sarkon fordult �s elt�nt a hom�lyban.

A l�ny m�g sok�ig �lt a hideg f�ld�n, mik�zben azon t�prengett honnan ismeri ennek a f�rfinek a hangj�t. Mert tudta hogy hallotta m�r valahol. V�g�l fel�llt, eligaz�totta kend�j�t �s tov�bb indult.

Az utc�cska kanyargott majd �jra f�ny sz�r�d�tt be a v�g�r�l. V�r�s f�ny. A l�ny s�hajtott �s siet�s l�ptekkel elindult, �m m�g miel�tt ki�rt volna egy feh�rre festett arc�, v�r�s ajk� k�z�pkor� n�be �tk�z�tt.  Az asszony nem volt egyed�l, n�gy f�rfi k�s�rte.

- No l�m csak… Micsoda szerencse… - b�gott fel az onna m�z�des hangj�n – Aranyom, csak nem elt�vedt�l?

- Nem, t�nyleg… Gomen... – hajolt meg a l�ny ijedten �s tov�bb akart indulni.

�m az asszony nem engedte, eserny�j�vel meg�lljt parancsolt neki.

- Ne siess �gy… �zletet aj�nlok neked! Sok p�nzt p�r �jszaka alatt!

- K�sz�n�m nem… nekem…

- �rtelek. H�t akkor – intett s�hajtva a n�gy f�rfinak – hozz�tok.

Folytat�s k�vetkezik...