A nap m�r magasan j�rt. Egy fiatal aranyhaj� l�ny s�rg�l�d�tt a konyh�ban. Rettent�en izgult. M�r mindenki volt az elm�lt hetekben „bevet�sen” a palot�ban (�rtsd: felszolg�lni a d�monok k�z�tt) �m � m�g csak most k�sz�lt a „t�zkereszts�gre”. A tea mind untalanul ki akart l�ttyeni a sz�p feh�r porcel�nkann�b�l, a cukor kiborult a kez�b�l. V�g�l Tomoe asszony megsajn�lta �s eleresztette mondv�n, majd � eltakar�tja a romokat csak mennyen m�r.

Seya �tv�gott a foly�s�n ki az el�csarnokba fel a l�pcs�n. Minden �gyess�g�t beleadta �s suhant a megadott szoba fel�. „234, 235 tov�bb… tov�bb… 243, 244 mindj�rt ott vagyok… ez az: 246” Lelass�tott, majd meg�llta az ajt� el�tt. Felid�zte maga el�tt a kis szerepj�t�kokat, amiket Nagamival gyakorolt, hogy mit �s hogyan fog mondani, ha v�gre szembeker�l a Nyugati nagy�rral. Nagy leveg�t vett �s bekopogott. Egy m�ly f�rfihang v�laszolt:

-         Gyere be!

� bel�pett �s k�rbetekintett az elf�gg�ny�z�tt helys�gben. Legnagyobb megr�k�ny�d�s�re a Ryohmarunak nevezett d�mon �lt a szob�ban egy �r�asztal m�g�tt. Egy pillanatig mindketten egym�st b�mult�k, v�g�l a szellem k�z�ny�sen visszapillantott a pap�rjaira. Erre Seya akarata ellen�re elpirult. Kiss� remeg� t�rdekkel a szob�ban �ll� kis asztalhoz vitte a t�lc�t, majd sz�pen mindent kipakolt. Mire v�gzett a f�rfi is felkelt az �r�asztal m�g�l.

- L�tom munk�ba �llt�l. – sz�lalt meg k�z�ny�sen, mik�zben egy cs�sz��rt hajolt.

- Igen, uram! – hajolt meg a l�ny.

- Megfogadtad amit mondtam… �r�l�k… - a d�mon a tej�rt ny�lt, Seyako seg�teni akart neki.

Ennek persze az lett a v�ge, hogy az ki�ml�tt, �s a l�ny feje teljesen l�ngba borult. Azt�n egyszerre ny�ltak hogy fel�ll�ts�k az ed�nyt �s a k�t k�z �ssze�rt. Ryohmaru �gy �rezte, mintha vill�m csapta volna meg. H�traugrott �s szikr�z� szemekkel n�zett a l�nyra. Seyako �rezte, el�rulta mag�t, csak azt nem tudta hogyan.

-         Ki vagy te? – sz�rte a fogai k�z�tt a k�rd�st a f�rfi.

-         De h�t… - az els� pillanatban nem is kellett tetetnie az �rtetlens�g�t.

-         Ki vagy te n�? – k�rdezte egyre �lesebb hangon a d�mon.

-         Senki… - j�tt a v�lasz - Senki olyan, aki �rtani akarna neked, vagy a Nyugatnak.

Percekig bizalmatlanul m�regett�k egym�st.  L�ny megpr�b�lta felvenni legesdekl�bb mosoly�t, v�g�l a szellem megenyh�lt.

-         �lj le!- utas�totta a l�nyt, �m az nem akart. �s f�leg nem akart mag�r�l besz�lni.

-         Sajn�lom… Mennem kell… - indult az ajt� fel� a l�ny.

A f�rfi megel�zte, k�zte �s a ki�t k�z�tt volt egy pillanat alatt.

- Iie. (nem) Nem �tlagos haland� vagy. Tudni akarom ki vagy!

- K�rem uram, annyi legyen el�g, hogy csak az �letemet szeretn�m �lni, nem fogok �rtani senkinek. Arr�l hogy ki vagyok… - kicsit habozott – Seyako. Ennyi el�g lesz.

Egy vill�mgyors mozdulattal elsuhanta f�rfi mellet, de az elkapta a kez�t:

-         Szereted a k�nyveket? – k�rdezte mik�zben bord�s-v�r�s szemeit a l�ny tekintet�be f�rta.

-         Igen. De h�t… - csod�lkozott Seya �m a f�rfi k�zbe v�gott.

-         Akkor p�nteken napnyugta el�tt egy �r�val gyere a k�nyv�r el�. – azzal finoman kil�kte a l�nyt az ajt�n, Seya meglepetten visszan�zett, majd beh�zta maga m�g�tt az ajt�t. Azt�n rohant a konyh�ig.

Eg�sznap sz�tlan volt, csak este besz�lt Nagamival.

-         M�r az els� nap lebuktam! Tudj�k, hogy nem ide tartozom! T�l sokat �ltem �szakon! „T�l sokat �ltem d�monok k�z�tt egyenrang�k�nt!” – p�f�lte cs�ggedten a l�ny a p�rn�j�t.

-         �s persze annak a Sesshoumarunak a k�zel�be sem jutott�l, �s… - nem tudta folytatni, Tomoe asszony l�pett be az ajt�n.

-         Galambjaim, ti m�g �bren vagytok? De nem is baj. Csak hogy tudj�tok, p�nteken este �nneps�g lesz a palot�ban, majd kiv�lasztjuk kik fognak seg�teni nekem… Na, most m�r alv�s legyen l�nyok! – mosolygott r�juk huncutul �s kil�pett a szob�b�l.

-         Hogy a fene… - k�romkodott Seya m�rgesen.

-         Mi van? – k�rdezte Nagami �rtetlen�l.

-         P�nteken tal�lkoznom k�ne Ryohmaruval.

-         Kivel? – h�zta el a sz�j�t Naga.

-         A fick�, aki enni adott az �ton, a k�khaj� d�mon. Ma tal�lkoztam vele. Igaz�b�l neki vittem a te�t, � buktatott le. Azt�n megk�rdezte hogy szeretem-e a k�nyveket, �s megh�vott p�nteken napnyugta el�tt a k�nyvt�rba. – s�hajtott nagyot a l�ny, mik�zben arany tincseit h�tra dobta.

-         Megoldjuk, dr�g�m, meg oldjuk… - �s�tott hatalmast a bar�tn�je majd eld�lt az �gy�n.

-         Csak hogyan… - d�rm�gte vissza Seya, de m�r � is eld�lt �s szuszogva lehunyta a szemeit.

A napok j�ttek mentek, gyorsan k�zeledett a p�ntek. A l�nyok f�ztek, mostak, takar�tottak, lassan kiismert�k magukat a papolt�ban. Minden nap szorgalmas munk�val telt el f�leg Tomoe asszony egyik reggeli kis bevezet�je ut�n, mi szerint k�z�lte a l�nyokkal felt�teleit arra vonatkoz�lag, ki vehet r�szt a p�nteki �nneps�gen felszolg�l�k�nt. A k�vetelm�ny nagy volt, akik a legjobb form�jukat ny�jtj�k, azok jelen lehetnek a lakom�n, de csak m�g egy k�l�n „kik�pz�s” ut�n, mivel hogy nem k�z�ns�ges emberek lesznek aznap a palot�ba.

Seyako �rezte elj�tt a nagy alkalom, most ha t�rik, ha szakad, megtudja ki az a Sesshoumaru �s m�g este besz�l vele. Sz�vesen volt itt a l�nyok k�z�tt, nem tartotta a munk�j�t sem olyan rossznak, a k�rnyezet eg�szen t�k�letes volt, de az � helye Aya �rn� mellett volt. �s az ut�bbi id�ben egyre t�bbet gondolt r�, s�t sokszor �lmaiban is el�j�tt a n� k�ts�gbeesett k�ny�rg� k�pe, �rezte hogy valami nem stimmel.

�m nappal annyira kem�nyen dolgozott, hogy az � �ltal takar�tott szob�k legyenek a legcsillog�bbak, hogy � k�sz�tse a legfinomabb fog�st, hogy � mossa ki legtiszt�bbra a ruh�kat, hogy k�ptelen volt ezen r�g�dni eg�sz nap. Nagami sem vette �szre, hogy gondjai lehetnek, �s tov�bbra is egy�tt tervezgett�k a Sesshoumaru-akci�t.

V�g�l a napok elmaradtak m�g�tt�k �s imm�r a cs�t�rt�ki eb�d rotyogott a t�z�n, amikor is a konyh�ban ser�nyked� h�t l�ny k�z� bel�pett Tomoe asszony �s a g�z �s illatfelh�k�n �tkiab�lva odasz�lt nekik:

-         Mondj�tok meg a t�bbi kis galambnak, hogy az eb�d ut�n mindenkit v�rok a csel�dszob�kn�l… - azzal m�r el is t�nt.

Az eb�did� iszonyat lassan akart eltelni, Seyako �gy �rezte, meg�r�l. �jra visszavette r�gi szok�s�t �s egy kis tincset r�gcs�lt a haj�b�l, amire Nagami olyan ideges lett, hogy �ssze is vesztek. V�g�l csak elj�tt a nagy pillanat.

A l�nyok felsorakoztak sz�ll�suk terasz�n �s remegve, izgulva v�rt�k a d�nt�st. Persze nem volt k�ts�ges hogy azok adj�k majd a csapat z�m�t, akik m�r r�gebb �ta itt vannak, �m tudt�k, �k egy ekkora lakom�hoz kevesen lenn�nek. Azt�n Tomoe asszony neki �llt v�logatni. Nagami keresztbe rakott ujjakkal szurkolt bar�tn�j�nek, m�g Seya lehunyt szemmel koncentr�lt. Csak egyetlen sz�ra, a saj�t nev�re.

Neveket nevek k�vettek, a l�tsz�m n�tt �s egyszer csak a felsorol�snak v�ge lett. Tomoe vid�man dics�rte meg a kiv�lasztott l�nyokat, akik k�z�l Naga k�ts�gbeesett pillant�sokat k�ld�tt bar�tn�je fel�. Seyako �gy �rezte mindennek v�ge, m�r k�zel j�rt hozz� a s�r�s, amikor is Tomoe asszony v�ratlanul folytatta.

-         Valakit sz�nt sz�nd�kkal a v�g�re hagytam, valakit aki a h�ten szinte er�n fel�l teljes�tett. Ha az inform�ci�im nem csalnak leped�mos�sban egy�ni cs�csot �ll�tott fel… - hunyorgott cinkos mosollyal sz�ja szeglet�ben az asszony – Ez a kis t�lbuzg� le�nyka becs�l�sem jel��l k�l�nleges feladatot kap…

„Nagami 13-at, Anikama 11-et, Yisohu 14-et, �n… �n…” Seya m�r oda sem figyelt.  H�ten mosott leped�ket sz�molta �m a v�rva v�rt sz� kiz�kkentette a sz�mok k�z�l.

-         �s h�t Seyako annyira igyekezett, hogy azt hiszem, meg�rdemeli, hogy � legyen, aki a Nyugati uraknak szolg�lja majd fel az �telt! (Ez �m az elismer�s szolga k�rben:)

A k�p elhom�lyosult, a hangok elmos�dtak, valaki er�sen megl�kte a l�nyt, majd m�r Nagamival a nyak�ban ugr�lt a szob�j�ban. „Siker�lt, siker�l, holnapt�l szabad vagyok… Aya… Aya megyek m�r!” Legsz�vesebben �r�mk�nnyeket hullatott volna, de mivel �gy is gyan�t kelttett a k�t l�ny nagy �r�me gyorsan visszavettek az �nnepl�sb�l.

A nap mintha csak elsz�llt volna, este m�r a kis k�l�n tan�cskoz�son �ltek, ahol is Tomoe asszony tov�bb k�pezte �ket. Seya fej�be alig jutott el p�r sz�, csak foszl�nyokra eml�kezett:… maradjatok a h�tt�rben… soha ne b�mulj�tok �ket… legyetek megal�zkod�k �s ker�lj�tek a felt�n�st… �s ne csod�lkozzatok, hogy nem fognak m�g csak r�tok sem pillantani…

Azt�n a k�vetkez� dolog m�r az volt, hogy �szrevette, hogy bel�p alv�szob�jukba. Levetk�z�tt majd �gyba b�jt �s m�r majdnem el is aludt, amikor is esz�be jutott valami. Mintha csak valaki a fej�ben besz�lt volna: „Akkor p�nteken napnyugta el�tt egy �r�val gyere a k�nyv�r el�!” Fel�lt.

A t�bbieket m�r elnyomta a buzg�s�g.

- Ryohmaru… - suttogta, majd felid�zte maga el�tt a f�rfit.

Azt�n m�r nem tudta z�rva tartani szemeit. A mennyezetet b�multa, ahogy a hold vet�tette �rny�kok j�tszottak rajta. A f�rfi k�r�l forgott minden gondolta. Hitetlenkedve pislogott p�rat, de a bord� szemek s�t�t szembogaraikkal mind untalanul ott lebegtek el�tte. Egy darabig k�zd�tt a gondolatok ellen, azt�n mosolyogva id�zte f�l milyen is volt a d�mon, amikor megr�m�lt t�le. Azt�n lassan �lmosodni kezdett �m m�g eml�kezett r�, hogy az utols� dolog, amit l�tott egy csod�latos ez�stbe vont dereng�st. Ahogy a nap aranysugarai �tf�rj�k magukat ez�stfeh�r hajsz�lak k�z�tt…

Folytat�s k�vetkezik…