4. A h�r

Hetek teltek el esem�nytelen�l. Ha csak azt nem vessz�k esem�nynek, hogy Mido nagyon megv�ltozott. Hallgatags�ga abba maradt, szinte m�r t�l sokat besz�lt. Sz�tsz�rt �s figyelmetlen lett. S�t n�ha el�g durv�n viselkedett bar�taival. Kagome is visszat�rt ebbe a vil�gba, �s semmif�le t�mad�s nem �rte az�ta sem. De imm�ron nem � volt a kiszemelt c�lpont.

A nap m�r melegen s�t�tt a cseresznyef�k r�gyei megdagadtak. M�r csak napok k�rd�se volt a szesz�lyes �prilisi id�ben, hogy mikor bontanak vir�got. D�lel�tt volt, mindenki a dolg�t v�gezte a faluban, ahol nagy volt a s�rg�sforg�s. Minden ember �r�lt a tavasznak �s v�rt�k a cseresznyefa vir�gz�s�t, hogy megtarthass�k legnagyobb �nnep�ket. Ezen a d�lel�tt�n v�ratlan l�togat� jelent meg a felbolydult faluban.

Egy sz�rnyas s�rk�nyl� jelent meg a nyugati �gbolton, majd ereszkedni kezdett. Midayoi vette �szre els�nek �s sz�ve hevesen vert Aun �rkez�s�t�l. A s�rk�nyl� �s utasa �ppen Kalde �s Mido h�za k�z�tt sz�llt le. Nyerg�b�l egy bukd�csol� b�kaszer� z�ld d�monocska sz�llt le.

-          Jaken-sama! – vis�tott fel a gy�lekez� t�megben Rin, majd a meglepett Jaken nyak�ba vetette mag�t.

-          Szia Rin. Bocs�ss meg, de most hivatalos �gyben j�ttem. – k�sz�r�lte meg a tork�t fontoskodva Jaken – Nos. H�rr�t teszem, hogy Nyugat ura visszat�rt, �s mivel ez a falu az � ter�let�n fekszik, maxim�lis h�s�get v�r el t�letek. Szeretn� megk�rni h� n�p�t, hogy a cseresznyefa vir�gz�s�nak �nnep�n rendezz�tek meg a szok�sos �nneps�geket, de a lehet� legnagyobb pomp�val. Az �nnep�ly �prilis 30-adik�ra essen. K�sz�n�m. – hajolt meg b�szk�n a z�ld kis d�mon majd �jra Aun nyerg�be pattant.

-          �llj�l csak meg! – kapta el Jaken kimon�j�nak gall�rj�t Mido – Mit jelentsen ez? �s hol van Sesshoumaru?

-          Sajn�lom Midayoi, de nem mondhatok semmit! – cs�v�lta meg Jaken a fej�t – Gyer�nk Aun, indul�s.

A s�rk�nyl� �jra a magasba emelkedett, majd elt�nt a f�nyes �gen. A falu n�pe zsongva t�rgyalta a h�rt, m�g nem Kalde oszolj-t nem intett nekik. Mido t�rsult az �reg miko mell�, �s k�v�ncsian v�rta a fel sem tett k�rd�sre a v�laszt.

- Nem tudok mit mondani l�nyom. Egy�ltal�n. Ami�ta az eszemet tudom semelyik tartom�nyhoz, sem tartoztunk, r�ad�sul a Nyugatnak m�r �vsz�zadok �ta nem volt vezet�je.

- �s egy�ltal�n mi k�ze ehhez Jakennek �s Aunnak? – t�n�d�tt Mido.

- L�tsz r� es�lyt, hogy elp�rtoltak Sesshoumarut�l? – k�rdezte Kalde.

- Ki van z�rva.

- Akkor egy biztos. � is benne van a dologban.

- Ugyan m�r, � valakinek is fejet hajtani? – kacagott fel Midayoi vid�man, de azt�n arca elkomorult. – Kalde any�! Te ismered a ter�letek legend�j�t? M�rmint a Kelet�t, a Nyugat�t, a D�l�t, �s a k�osz �rkez�s�t?

- Ki ne ismern� Midayoi. De m�rt k�rded?

- A Nyugat�r�l, tudn�l nekem pontosan mes�lni? – k�rdezte Mido rem�nykedve.

- Nem sokat. �vezredekig egy nemzets�g uralkodott Nyugaton, a… - itt Kalde any� szava elakadt.

- A kutya d�monok nemzets�ge… - suttogta Mido.

A sz�ve m�ly�n m�r az Itshiri palot�ban szerzett tud�sa alapj�n hitt benne. Hiszen minden egybe v�gott.

- L�nyom, ez hihetetlen, de k�zen fekv�. Tal�n pont Inuyasha apj�val sz�nt meg a nemzets�g uralma p�r sz�z �vvel ezel�tt. Inuyasha �s Sesshoumaru egy ap�t�l sz�letett, �s Sesshoumaru a tisztav�r� id�sebb testv�r.

- Vagyis a Nyugati ter�letek jogos ura. – fejezte be Mido d�bbenten.

Legsz�vesebben le�lt volna. �lete nagy szerelme herceg, m�ghozz� tartom�ny �r�k�s. Nem tudta eld�nteni, hogy �r�lj�n-e a h�rnek vagy s�rjon, hiszen ez csak m�g jobban megnehez�ti a kapcsolatukat. Arc�ra gyorsan ki�ltek �rz�sei, amit Kalde �szre is vette.

-          Ugyan, Midayoi. Ezzel ne t�r�dj. Majd megbesz�litek! – pr�b�lta vigasztalni a l�nyt.

-          Ugyan mit? Kalde any�, ez t�k�letesen lehetetlen helyzet! – h�zta el a sz�j�t f�jdalmasan Mido �s gyors l�ptekkel elsietett az erd� fel�.

Nem akart senkivel sem besz�lni, ink�bb mag�ban akarta em�szteni a h�rt. A Szent F�ig meg sem �llt, ott felkapaszkodott a m�g csak r�gyez� �gakra �s eg�sz nap ott �lt. Mikor m�r a d�lut�n is kezdett elm�lni csak akkor m�szott le. Akkor is csak az �hs�g �zte le. Mag�ba fordulva s�t�lt vissza a faluba. �t k�zben l�tta, hogy az emberek �t n�zik, mik�zben a rizs�ltetv�nyeken dolgoznak. Ez csak m�g jobban lehangolta, �gy n�z ki m�r az eg�sz falu, tudja mi a b�nata. H�t mindenre volt sz�ks�ge csak sajn�lkoz� pillant�sokra nem. A n�z�s ahogy: „Szeg�ny l�ny, egy d�monnak adta a sz�v�t. R�ad�sul most milyen kegyetlen vele a sors, az a d�mon tartom�ny �r.”, „Szeg�ny, milyen sz�rny� lehet a tudat, hogy haland� n�k�nt, soha nem lehet a szellem feles�ge.”, „Szerencs�tlen, pedig milyen fiatal. �gy j�r az, aki nem a saj�t fajt�j�b�l v�logat” �s a t�bbi, �s a t�bbi.

Persze az emberek nagy r�sze nem �gy �llt a k�rd�shez, de � csak ezt tudta kin�zni a tekintet�kb�l. Mikor be�rt a faluba bar�tait is megpillantotta, de elb�jt el�l�k. Nem akart most senkivel sem besz�lgetni. �k is csak sajn�ln�k. Nem akart senkit sem l�tni.

Lassan elj�tt az alkony �s � megunta a bolyong�st �s a bujk�l�st. �gy gondolta haza megy, �s szemben�z az igazs�ggal. De persze ezt is k�nnyebb volt elhat�rozni, mint v�ghez vinni. Mikor el�rt Kalde any� h�z�ig meg�llt az ajt�ban. Nem akart hallgat�zni, de saj�t nev�nek eml�t�s�re megtorpant �s f�lelni kezdett.

-          Nem tudom mi baja, van Midonak. Ah�nyszor megl�tott minket a faluban elb�jt. – s�hajtott nagyot Sango.

-          H�t nem �rted, Sango? – k�rdezte Miroku szokatlan kedvesen a l�nyt.

-          A pletyk�k? – k�rdezett az vissza.

-          Pontosan. Csak az a f�j�, hogy nem csak pletyka. – v�laszolta Kalde.

-          De az m�rt baj, hogy Sesshoumaru nagy�rnak saj�t birtoka van? – k�rdezte Rin �rtetlenkedve.

-          Nem azzal van a baj. Azzal, hogy ez a b�rtok nem m�s, mint a Nyugat. �s a t�rv�nyt m�g � sem tudja megv�ltoztatni. – v�laszolta a szerzetes.

-          A Nyugat t�rv�nye szerint csak tisztav�r� d�mon �llhat a vezet�s �l�n, �s csak �s kiz�r�lag teljes r�szt, szellem n�t vehet el. Ezt mindenki tudja. – kotyogott bele Shippou.

-          De h�t Sesshoumaru nagy�r szereti Midot! � nem fog elvenni m�st.

-          Att�l nekik nem lesz jobb.

-          De h�t az apja is haland� n�t vett el! – fakadt ki Sango.

-          De el�tte, hogy is mondjam, gondoskodott a megfelel� �r�k�sr�l. – kereste vigyorogva a megfelel� szavakat Miroku, majd a l�ny fenek�re tette a kez�t – Sango, seg�ten�l az �n �r�k�seim l�trehoz�s�ban? – k�rdezte.

Erre er�teljes csattan�s, puffan�s �s ord�t�s lett a v�lasz:

-          Te semmire kell�, perverz szerzetes! H�t soha nem tudod hol a hat�r?

-          Fejezz�tek be. – sz�lt r�juk fedd�n Kalde.

-          Pontosan, most sokkal nagyobb probl�ma Mido �gye! – szolt k�zbe Rin is.

-          Ezen mi nem tudunk v�ltoztatni. Mido r�szben haland� �s ez �gy is marad, �r�kk�. – s�hajtott Sango.

-          De ez m�rt baj? – k�rdezte egyre szomor�bban Rin.

-          Mert nem k�pes tisztav�r� �r�k�s�ket sz�lni. – v�laszolta Miroku.

-          Szerzetes el�g lesz, mert megkapod a p�rj�t! – fenyeget�z�tt Sango.

-          De ez az igazs�g. Mido nem k�pes Sesshoumaru ut�n megfelel� �r�k�st adni, �gy nem lehet a feles�ge… - jelentette be dacosan a f�rfi.

Midoban tal�n ekkor tudatosult legjobban a f�j� igazs�g. Odakint sz�l t�madt �s f�lre hajtotta a bambuszf�gg�nyt, mire a bent �l�k megpillantott�k az ajt�ban �ll� dermedt l�nyt. Szemei szinte �resnek hatottak, csak a sarkaiban f�nyl� k�nnycseppek csillantak meg a naplement�ben. Odabent is n�ma cs�nd lett. Sango fel�llt �s megpr�b�lt a l�nyhoz indulni, de m�g miel�tt el�rte volna Mido sarkon fordult �s elrohant. Bar�tai nem tudt�k mit�v�k legyenek.

-          Vajon mi�ta hallgatott minket? – fakadt s�rva Rin.

-          Ne but�skodj. Mido tudta az igazat. – �lelte �t a szellemirt� l�ny.

-          De l�ttad mennyire f�jt neki. – szipogta a kisl�ny.

-          Ne s�rj Rin. Ez nem a mi dolgunk, b�rmennyire is szeretj�k �t! – vigasztalta Shippou is a l�nyk�t.

-          Er�s l�ny. �s ha igaz�n szeretik egym�st, �s az �rz�sei nem egyoldal�ak megtal�lj�k a m�dj�t! – z�rta le a besz�lget�st Kalde any�.