M�snap kor�n indultak tov�bb. Eg�sz d�lel�tt mentek.

A nap m�r az �g teteje fel� j�rt, mikor hirtelen el�j�k l�pett az �reg banya, az erd� �rz�je…

- Gratul�lok - mondta – m�g mindig �ltek, ez�rt elmondom nektek, hogy ez az erd� a bej�rata az Angyalhercegn� szent�ly�nek. Van k�t pr�ba, az egyiket, m�r teljes�tett�tek tegnap. Az volt a b�tors�g, �s az ill�zi�n val� �tl�t�s pr�b�ja. A m�sodik a bizalom pr�b�ja. A felt�tel n�lk�li bizalom pr�bat�tele.

- �s m�gis ez mit jelent?- k�rdezte Kagome.

- Mindj�rt megl�tod…- mondta sejtelmesen, majd csettintett egyet, mire h�rtelen elt�nt Inuyasha, Sesshoumaru �s Miroku is.

- Hova t�ntetted �ket? – k�rdezt�k az ott maradtak.

- Mennyetek csak tov�bb az �sv�nyen, hamarosan tal�lkoztok vel�k. – mondta a banya �s � is elt�nt.

A h�rom fi� egy hatalmas szakad�k sz�l�n �llt. M�g�tt�k volt az erd� v�ge. Hirtelen mellett�k termett az erd� �rz�je.

- M�rt hozt�l ide minket? – k�rdezte gyanakodva Sess.

- �s hol vannak a t�bbiek? – idegeskedett Inuyasha.

- Nyugalom… – mondta a boszork�ny - mindj�rt itt lesznek. Most pedig elmondom a pr�b�t. A t�rsaitok k�z�l mindegyik�t�knek ki kell v�lasztani egyik�ket �s r�venni, hogy �ts�t�ljanak a szakad�kon.

- Hogyan???? – k�rdezte Miroku.

- Nem mondhatj�tok meg nekik, hogy az a pr�ba, hogy �tj�jjenek. – folytatta a banya – Ha vakon b�znak bennetek, akkor gond n�lk�l �ts�t�lnak a szakad�k felett, mintha f�v�n s�t�ln�nak. Ha viszont, egy pillanatra is megrebben a bizalom, akkor lezuhannak �s meghalnak.

�ppen ez�rt, j�l gondolj�tok meg, kit v�lasztotok. Nos?

- �n Rint. – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l Sesshoumaru.

- Kagom�t – mondta Inuyasha.

- �n Sangot. – v�laszolta Miroku.

- Rendben – mondta az erd� �re – �k egym�st nem fogj�k l�tni, csak titeket. Ja, �s b�ztass�tok �ket… - tan�csolta, majd elt�nt.

A kis �sv�ny v�g�n el�sz�r megjelent a szellemirt�. Odas�t�lt a szakad�k sz�l�hez.

- H�t te, hogy rep�lt�l �t? – k�rdezte a szakad�k m�sik oldal�n �ll� szerzetest.

-… ����… h�t… �n… iz�… - dadogta Miroku. Nem igaz�n tudta hogy, hogy kezdje el.

- Mindegy! – mondta a szellemirt�, l�tva Miroku nem �pp �rtelmes �br�zat�t – Megyek Kirar�val!! Kirara!!! – ki�ltotta �s k�rben�zett.

- Hova t�nt mindenki? – k�rdezte Mirokut�l.

- Sango, te b�zol bennem? – k�rdezte a szerzetes kis id� ut�n.

- Mi? – d�bbent meg egy kicsit Sango.

- B�zol te bennem? – ism�telte Miroku.

- H�t, azt hiszem – gondolkodott el a szellemirt� – igen, b�zom benned!- b�kte ki v�g�l hat�rozottan.

- Akkor s�t�lj ide, hozz�m. –mondta Miroku.

- Mi?? – k�rdezte.

- K�rlek Sango csak egyszer az �letben, b�zz bennem, �s gyere ide. Csak k�rlek, b�zz bennem… b�zz bennem… n�zz a szemembe… �s gyere… - k�rlelte Miroku.

-… j�lvan… - mondta Sango �s elindult a szerzetes fel�.

- Csak a szemembe n�zz �s b�zz bennem.. – suttogta Miroku.

Amit Sango el�g k�zel �rt hozz�, kiny�jtotta a karj�t a l�ny fel�. Az megfogta a kez�t. �szre sem vette �s �ts�t�lt a leveg�ben, a szakad�k m�sik oldal�ra, Mirokuhoz.

- Huh… - s�hajtotta megk�nnyebb�lten a szellemirt� – Mi volt ez??

- Gyere, megmagyar�zom. – h�zta el Miroku a szakad�kt�l kicsit messzebb, �s mindet elmondott neki…..

A szakad�k egyik sz�l�n Kagome, szemben vele Inuyasha �llt.

- Hogy men… - k�rdezte volna Kagome, de Inuyasha k�zbev�gott.

- B�zol bennem, Kagome?- k�rdezte.

- Persze, hogy b�zok. – mondta egy mosoly k�s�ret�ben.

- Akkor s�t�lj ide. – mondta a f�lv�r.

- De itt a szakad�k… - h�ledezett Kagome.

- Gyere! – mondta Inuyasha, �s kit�rta kezeit – b�zz bennem, �s gyere ide… ne n�zz le, csak engem n�zz…

Kagome m�g egy hossz� percig �llt, majd lassan elindult a kutyaf�l� fel�. Tekintet�t nem vette le r�la. Am�g a szakad�k f�l�tt l�pkedett, �gy remegett, mint egy ny�rfalev�l. Mikor v�gre �jra szil�rd talajt �rzett a l�ba alatt, szinte beleugrott Inuyasha t�rt karjaiban.

- Gyere, menny�nk ki ebb�l a sz�rny� erd�b�l, - mondta a l�nynak – Sango �s Miroku m�r v�rnak, a t�bbiek pedig m�r �tj�ttek Kirar�n. A b�ty�m �s Rin is mindj�rt j�nnek.

Kis�t�ltak az erd� sz�l�hez, �s Inuyasha elmondta Kagom�nak, hogy mi is volt a m�sodik pr�ba…

A kis Rin boldogan futott Sesshoumaru fel�, �m hirtelen megtorpant.

Ott �llt a szakad�k sz�l�t�l p�r m�terre. K�rben�zett, hogy hol vannak a t�bbiek, �s hogy �k hogyan mennek �t. De nem l�tott senkit. K�rd�en pillantott Ur�ra, aki nem mozdult.

- Gyere ide Rin. –mondta, de a kisl�ny nem mozdult.

- Ne f�lj, - b�ztatta a d�mon l�gyan – nem lesz semmi baj, b�zz bennem �s gyere… b�zz bennem…gyere…

Amint v�gigmondta, Rin elmosolyodott �s odarohant hozz�. �gy futott �t a szakad�kon, mintha az ott sem lett volna. Egyenesen a d�bbent szellem el� rohant �s meg�lelte.

- Ez gyors volt. – mondta Sesshoumaru �s megsimogatta a kisl�ny buksij�t – �gyes vagy, Rin!

- Tudtam, hogy nem hagyod, hogy bajom legyen – motyogta Rin – �s mindenkin�l jobban b�zom benned, Nagyuram…

Az eg�sz csapat egy�tt l�pett ki a V�gzet erdej�b�l. �jra megjelent a banya.

- Hm… l�tom, m�g mind megvagytok – m�rte v�gig a t�rsas�got – nagyon helyes. Az angyalok hercegn�j�t, m�r sokan megpr�b�lt�k �letre kelteni, de eddig senki sem �lte t�l a barlangba vezet�, els� �t l�p�se sem.

- H�t ez nem t�l j� ar�ny! – s�hajtott Miroku.

- Tariva m�r t�bb ezer �ve az �lom fogs�g�ban van. – folytatta a boszork�ny – Csak a kiv�lasztott keltheti fel. Csak azt a l�nyt engedi be a szent�ly, akinek a birtok�ba van egy bizonyos kard. � a kiv�lasztott. Azt aj�nlom, hogy j�l gondolj�tok meg, hogy ki megy be. J�rjatok szerencs�vel! – mondta, majd elt�nt.

- Az a kard, biztos a Tensaiga. – vonta le a k�vetkeztet�seket Kagome – Akkor Sesshoumaru, te vagy a kiv�lasztott, neked kell bemenned…

Alig mondta v�gig, a szellem m�r be is l�pett a barlangba, �s p�r pillanat m�lva elnyelte alakj�t a s�t�ts�g.

- Akkor szerintem itt most t�borozzunk le! – mondta Inuyasha.

- Minek? – k�rdezte Kagome –Hiszen m�g csak d�lut�n van.

- Szerinted, csak �gy bemegy, megr�zza az angyalka v�ll�t, az meg fel�bred? – g�nyol�dott a f�lv�r – Nem megy az olyan gyorsan…

- J�l van – mondta Kagome s�rt�d�tten – Nem kell leharapni a fejemet, honnan kellene tudnom meddig tar az ilyesmi?!

- K�ny�rg�m, fejezz�tek m�r be! – s�hajtott egy nagyot Miroku.

- De h�t nem �n kezdtem – kiab�lta Inuyasha ……..

Nagyon s�t�t volt, de Sesshoumaru �gy is j�l l�tott, �s mivel kutyaszellem volt, �rz�kei kit�n�ek voltak, nem esett nehez�re t�j�koz�dni.

Hossz� folyos�kon ment �t. Egyre beljebb, a hegy belsej�ben.

V�g�l el�rt a szent�lyhez, mely �rz�kei szerint, pont a hegy k�zep�n helyezkedett el. A falra valami �rva volt, de a d�mon nem tudta elolvasni, mert ezt �gy v�st�k a szikl�ba, hogy csak az angyal tudja meg�rteni, ha valaha fel�bred…

A terem k�zep�n egy olt�r volt. Ott fek�dt az utols� angyal. A d�mon k�zelebb ment, �s j�l szem�gyre vette. Gy�ny�r� volt. Ez�st-k�kes haja legal�bb derek�ig �rhet. Ugyan ilyen sz�n� sz�rnyai voltak. Csod�latos arc�n l�that� volt az angyalok szent jele, amellyel csak a kir�lyok �s hercegek sz�letnek. Ez a jelk�p bal oldalt az arc�n, a v�ll�n, eg�szen a mellkas�ig tartott. Vil�gosk�k kimon�t viselt.

Sesshoumaru hosszasan n�zte. Ahogy a vil�g legm�lyebb �lm�t alussza, �gy is sug�rzik bel�le valami f�ld�nt�li, valami le�rhatatlan.

Olyan t�r�kenynek t�nik. Val�ban, � lehetett az �sszes angyal k�z�tt a legjobb.

A szellem m�g egy ideig csak n�zte, majd el�vette a Tensaig�t, ami m�r l�ktetett is a kez�ben. Egy pillanatra elgondolkozott, hogy mit is k�ne tennie. Nem halott, teh�t nem az alvil�g k�ld�tteit kell elint�znie.

Egy hirtelen j�tt gondolatt�l, lerakta Tariva mell� a kardot.

Egy pillanatra, mintha az id� is megakadt volna. Majd hatalmas f�nyess�g vette k�r�l az olt�rt, �s valami f�ld�nt�li er�. Sesshoumarunak h�tr�bb kellett l�pnie.

Kis id� m�lva a f�nyess�g elm�lt. Az olt�ron ugyan�gy fek�dt az angyalok hercegn�je, mint t�bb ezer �ven �t. A Tensaiga is ugyan�gy volt mellette. L�tszatra �gy t�nt, hogy semmi sem t�rt�nt.

De a szellem halotta Tariva sz�v�nek dobban�sait, ahogy felgyorsulta.

Siker�lt. Az utols� angyal fel�bredt �lm�b�l…

Magamhoz t�rtem. Nem nagyon tudok mozogni, a testembe csak lassan t�r vissza az er�. Nem eml�kszem semmire. Mintha m�r hossz� ideje aludtam volna. Lassan kinyitottam a szemem. Csak felfel� n�ztem. Valami barlangszer�s�gben vagyok – gondoltam – Ujjaimat kicsit megmozgattam, hogy �rezzem, min is fekszem. Egy kem�ny kis k��p�tm�nyen, amit selyemmel takartak le. – �llap�tottam meg magamban.

 M�gis mi t�rt�nt, �s hogy ker�ltem ide? Nem eml�kszem semmire. Lassan fel k�ne kelnem - gondoltam. Vettem egy m�ly leveg�t, �s sz�rnyaim seg�ts�g�vel �l� helyzetbe tolom magam. K�rben�zek. Egy teremben voltam, valamif�le hegy belsej�ben. Egy olt�ron fek�dtem, b�r fogalmam sincsen, hogy mi�rt…

Lassan lem�szom, �s nagy nehezen talpon maradok. �rezem, hogy egyre t�bb er�m lesz.

P�r m�terre mellettem, egy d�mon �llt. Hossz� feh�r haja volt, �s aranys�rga szemei, ak�rcsak nekem. Arc�n m�regcs�kok, homlok�n pedig egy f�lhold volt. Feh�r, piros mint�s kimon�t viselt, �s p�nc�lt.

-         Ki vagy te? – k�rdeztem.

-         A nevem Sesshumaru. – v�laszolta – te meg gondolom Tariva vagy.

Csak n�m�n b�lintottam. M�r �ppen nyitottam is volna a sz�m a k�vetkez� k�rd�sre, ami az lett volna hogy ,hogy ker�ltem �n ide. �tn�ztem a v�lla felett, �s megakadt a szemem a k�ben l�v� �r�son. Az angyalok nyelv�n v�st�k a falba. Az volt r��rva: Itt fekszik Tariva hercegn�, az utols� angyal a vil�gon.

Mi? Ez hogy lehet? Mi folyik itt?  Odamegyek az �r�shoz, mit sem t�r�dve a mellettem �ll� szellemmel. Meg�rintem a falat �s behunyom a szemeimet…

Az eml�kk�pek csak �gy z�poroztak…

… az �rd�g�k megt�madtak… bet�rtek az orsz�gunkba… mindenki meghalt… csak mi nem… az �rd�g�k kir�ly lesz�rja a kedvesem… �n meg meg�l�m… a fiait a pokolba z�rom… de �t m�r nem tudom megmenteni, a karjaimban van, �s…

Hirtelen elkapom a kezeimet a falt�l, �s leveg��rt kapkodva elh�tr�lok. M�r mindenre eml�kszek. H�t �ltem. �s �tkot sz�rtam. Meghalt, a karjaiban, de abban a pillanatban bennem is meghalt minden, minden ami addig az �letemben sz�p �s j� volt.

�lomba mer�ltem, itt fek�dtem m�r t�bb mint

- kilencezer �ve vagyok itt  –suttogtam – Nekem is meg kellet volna halnom. H�t �gy b�ntet a sors a v�tkeim�rt… mi�rt… mi�rt keltett�l fel, az �r�k k�rhozatb�l? – n�ztem a d�monra. Szemeimben t�kr�z�d�tt, kilencezer �vi f�jdalom…

-         A seg�ts�ged kell. – mondta a szellem – Az �rd�g fiai kiszabadultak a pokolb�l, �s csak te tudod meg�lni �ket. Az egyik, a legkisebb m�r meghalt, de a leger�sebbet neked kell meg�ln�d…

Nem v�laszoltam semmit, csak n�m�n n�ztem magam el�. Nem akartam elhinni. A gondolatok egym�st kergett�k a fejemben.

-         Gyere – sz�lalt meg v�g�l a szellem – A t�bbiek kint v�rnak!

Lassan mell�l�ptem �s elindultunk kifel�. Fogalmam sem volt, hogy m�gis ki �. Nem tudtam, hogy kik v�rnak kint. De valami megmagyar�zhatatlan bels� hang, azt s�gta, b�zhatok ebben a kutyaszellemben. Na meg persze az er�m is seg�tett. Hiszen egy angyal minden l�ny lelk�be belel�t…

Hossz� �s s�t�t folyos�kon ment�nk kifel� a hatalmas hegyb�l. Nem nagyon sz�ltunk egym�shoz.

Elgondolkodtam, hogy mit is kezdjek most. Otthonom m�r nincsen, ha �n vagyok az utols� angyal, a Mennyek Orsz�ga m�r nem l�tezik. Akkor a sz�rnyaimra sincsen m�r sz�ks�g. Kis f�nyess�g �radt a h�tamb�l �s elt�ntek a sz�rnyaim. Beleolvadtak a testembe.

A mellettem halad� d�mon, k�rd�n n�zett r�m.

- Nincsen r�juk sz�ks�gem – v�laszoltam a fel sem tett k�rd�sre – Nincs m�r hova hazasz�llnom.

Ki�rt�nk a hegyb�l. A nap m�r kezdett lebukni az �gr�l.

Egy kis csapat t�borozott h�ttal nek�nk. Egy furcsa ruh�j� l�ny �s egy f�lszellem veszekedett. Volt m�g vel�k egy szerzetes, egy szellemirt�, egy r�kak�ly�k, egy szellemmacska, egy haland� kisl�ny, �s egy z�ld kis d�mon, meg egy s�rk�nyl�.

Nem vettek �szre minket, mindenki a veszeked�ket figyelte.

-         Inuyasha, hogy lehetsz ennyire egy bunk�?! – kiab�lta a fura l�ny, akiben miko er�t �rezek.

-         M�g hogy bunk�? – kiab�lta vissza a f�lv�r – Elegem van, hogy egy ilyen hisztis frusk�val kell �lland�an veszekednem!

-         Inuyasha, - kezdte hirtelen nyugodtan a l�ny – Fekszik, fekszik, fekszik!!!!  - erre a f�ldbe v�g�dott a fi�.

-         Jaj k�ny�rg�m – kezdte a szerzetes - hagyj�tok m�r abba… - ekkor a mellettem �ll� Sesshoumaru kicsit megk�sz�r�lte a tork�t, megunva a veszeked�st, �s jelezve, hogy figyeljenek r�nk.

Mindenki r�m n�zett. Hal�los csend �llt be. D�bbenten b�multak r�m, egyesek m�g a sz�jukat is nyitva felejtett�k.

K�zben alaposan v�gigm�rtem �ket. Fura kis t�rsas�g volt, de mindenkiben �gett valami t�z, ami �sszek�t�tte �ket…

Legel�sz�r a furcsa ruh�s l�ny t�rt mag�hoz.

-         Szia! – j�tt k�zelebb kedves mosollyal az arc�n – az �n nevem Kagome, � itt Sango, Miroku, Rin ………  ja �s az ott a f�ld�n Inuyasha. – mutatta be a t�bbieket.

-         Dr�ga angyal, - t�rdelt el�m a szerzetes, Miroku – a vil�g leggy�ny�r�bb teremt�nye, lenn�l a gyerekeim anyja?

-         Tess�k? – k�rdeztem kiss� �sszezavarodva, nem voltam biztos, hogy j�l �rtettem, de miel�tt b�rmit is sz�lhatott volna, a szellemirt� l�ny felpofozta. K�rd�n n�ztem a mellettem �ll� Kagom�ra.

-         � mindig ezt csin�lja. –mondta nevetve.

Kis csend k�vetkezett, majd le�lt�nk a t�bort�z mell� �s besz�lgetni kezdt�nk. Vagyis ink�bb �k besz�ltek, �n csak hallgattam.

Mes�ltek Narakur�l, a Szent �kk�r�l, �s az �rd�g�kr�l. Az �letemr�l nem k�rdeztek semmit. L�ttam a szem�kben az egy�tt�rz�st.

Hamar elj�tt az �jszaka �s aludni mentek. �n nem is pr�b�ltam aludni, tudtam, hogy �gysem menne. Fel�lltam �s elindultam az erd� ir�ny�ba.

-         Hova m�sz?- k�rdezte a m�g �bren lev� Inuyasha �s Kagome.

-         S�t�lni… - v�laszoltam �s elt�ntem a s�t�ts�gben.

-         H�t nem lenn�k a hely�ben – mondta Kagome a f�lv�rnek– Kilencezer �v ut�n fel�bredni, de neki minden olyan mintha csak tegnap �lt�k volna meg a t�rsait…

-         Nem lehet k�nny�… - suttogta Inuyasha…

Lassan mentem, �t az erd�n, m�g egy kis tiszt�sra �rtem. Ott meg�lltam, �s a csillagokat n�ztem az �gen. Ahol egykor az otthonom volt. A csal�dom, a bar�taim, a szerelmem. Minden, ami valaha fontos volt az �letemben.

A nyakamban m�g ott l�gott egy krist�ly form�j� kis med�l. Ez minden angyaln�l volt. Az �sszetart�st �s a tisztas�got szimboliz�lta.  Nekem m�r egyik sincsen. Nincs kivel �sszetartanom, az utols� vagyok a fajt�mb�l, �s v�r tapad a kezemhez. A legs�lyosabb b�nt k�vettem el, amit csak meg lehetett tenni. �letem! �s most arra k�rnek, hogy �jra megtegyem.

De nem biztos, hogy k�pes vagyok m�g egyszer megtenni…

Let�ptem a med�lt, �s a nyitott tenyeremet, az �g fel� tartottam. A kis krist�ly f�nyes l�nggal hamuv� v�lt, amit lassan elf�jt a sz�l.

M�g egyszer utolj�ra feln�ztem az �gre.

-         �g veletek! – suttogtam, halott t�rsaimra eml�kezve. Behunytam a szemem, egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arcomr�l.

Visszaindultam a t�borhely fel�. Egy furcsa �rz�sem volt mindv�gig. Mire vissza�rtem r�j�ttem, hogy mi volt az. Sesshoumaru. V�gig k�vetett. Nem tudom mi�rt, de igaz�b�l nem is nagyon �rdekel…

A t�bbiek m�r aludtak. Le�ltem egy f�nak d�lve, �s hajnal fel� aludtam p�r �r�csk�t.

Folytat�s k�vetkezik…