Mind a ketten egyszerre riadtak fel. Kagome arca v�r�s �s verejt�kes volt, szenved�s t�kr�z�d�tt r�la. Inuyasha is hasonl�k�ppen n�zett ki, csak az � arc�n szenved�s helyett ink�bb f�lelem �s agg�d�s l�tszott. Ahogy egym�sra n�ztek, tudt�k, hogy mind a kett�j�k egyforma sz�rny�s�geket �lt �t �lm�ban.

-         Kagome, j�l vagy? Neked is r�m�lmod volt?

-         Igen, neked is?

-         Igen. Mit �lmodt�l?

-         Azt, hogy meghalt�l… �s Kikyo pr�b�lt vigasztalni. �s amikor odal�ptem a kopors�dhoz, l�ttam, hogy �letben vagy, �s azt mondtad, hogy a hal�llal nem �r v�get az �let, �s m�g tal�lkozunk. Sz�rny� volt, azt hittem, val�s�g.

-         Jesszus, �n is szinte ugyan ezt �lmodtam, csak te Sesshomaru kez�ben halt�l meg. De a t�bbi ugyan ez.

-         Nem akarlak elvesz�teni – zokogott a l�ny, Inuyasha nyak�ban.

-         Nem is fogsz, �r�kk� egy�tt maradunk. – pr�b�lta megnyugtatni szerelm�t, de bel�l � is pont ugyan�gy �rzett.

-         �lmos vagyok… jobb lenne aludni m�g egy kicsit. Ez csak egy �lom, nem �rdemes emiatt elrontani ezt a csod�s napot.

-         Igazad van Kagome, aludjunk. – mondta, majd k�zelebb h�zta mag�hoz a l�nyt �s elcsattant k�z�tt�k az els� cs�k. Lefek�dtek, �s ism�t elaludtak. Most m�r nem volt egyik�knek sem r�m�lma. Inuyasha kelt fel els�nek, a nap ut�n p�r perccel. A f� m�g harmatos volt, a leveg� leh�lt, a madarak �lmosan csicseregtek. Az �jszakai �llatk�k k�z�l n�h�nyan m�g a zs�km�nyukat kerest�k. A v�zben b�k�k kuruttyoltak, �s kiskacs�k pr�b�ltak sz�rnyra kapni. A f�lszellem nagyot sz�vott a friss leveg�b�l, fel�llt majd elkezdett �lelmet keresni. Fogott egy kis nyuszik�t, �s szedett mell� sok bogy�t. Mire Kagome felkelt, olyan �zletes reggelit k�sz�tett, hogy az ember mind a t�z ujj�t megnyalhatja ut�na. M�g gy�m�lcslevet is facsart szerelm�nek. Mikor meghallotta, hogy Kagome mozgol�dik, r�tette egy nagyobb fak�regre, amit el�z�leg v�gott ki, �s elindult menyasszonya fel�.

-         J� reggelt szerelmem, hoztam egy kis reggelitJ

-         Neked is j� reggelt- mosolygott – k�sz�n�m, ez nagyon kedves t�led. Nagyon kor�n kelhett�l, ha ezt mind te k�sz�tetted.

-         Napkeltekor keltem. De nem fontos, �rted b�rmit megtenn�k. Egy�l csak!

-         Nagyon finom az �tel. Te nem eszel?

-         Nem…

-         Baj van? Olyan furcsa vagy.

-         Valami furcsa szagot �rzek.

-         Furcsa szagot? Ezt hogy �rted?

-         Olyan, mintha Naraku, Sesshomaru, Kouga, Kikyo �s Ayame szaga keveredett volna egy szem�lybe.

-         Remek, sz�val az �sszes szellem�, aki meg akar �lni minket – sz�lt Kagome, majd folytatta a reggeliz�st.

-         T�ged ez nem is zavar? – k�rdezte inger�lten a hanyou – az �sszes szellem, akinek r�nk f�j a foga egy szem�lyben, �n agg�dn�k a helyedben.

-         �n nem agg�dok. Te itt vagy, �s megv�desz, ha valami t�rt�nne. �s k�l�nben is, �lvezz�k ki ezt a csod�s helyet – mosolygott a l�ny, �s hozz�b�jt szerelm�hez – gyere, egy�l kicsit. Ne legy�l olyan morci! – mondta, majd elkezdte etetni szerelm�t. Inuyasha teljesen megfeledkezett a szagr�l, aminek tulajdonosa a t�volb�l figyelte �ket. Eg�sz nap csak lust�lkodtak �s nevettek. Kagome sokmindent mes�lt a fi�nak arr�l, hogy az � vil�g�ban milyen szok�sok vannak. Inuyasha is elmes�lt p�r dolgot a gyerekkor�r�l, amit eddig senkinek sem �rult el. A l�ny, b�r akaratlanul, de elaltatta a fi� �vatoss�g�t, �bers�g�t, szagl�s�t �s minden m�s �rz�kszerv�t, amivel �szlelni tudta volna a k�zelg� veszedelmet. A furcsa alak, aki leselkedett ut�nuk, gonosz tervet eszelt ki ellen�k. T�relmesen v�rt, m�g el nem j�tt a megfelel� id�. A szerelmes p�r egym�s karjai k�z� b�jva nyalt�k-falt�k egym�st. Mindkettej�ket el�nt�tte a boldogs�g. Inuyasha a l�nyegre t�rt. A h�t�ra d�nt�tte Kagom�t �s elkezdte simogatni szerelme has�t. A l�ny nagyon �lvezte ezt, de tudta, mire k�sz�l a hanyou. Egy kicsit f�lt, hisz m�g soha nem tett ilyent. Inuyasha lassan abbahagyta a cs�kolgat�st, �s lejjebb indult a fej�vel. El�sz�r az ifj� miko nyak�t vette c�lba, majd mikor azt m�r teljesen felt�rk�pezte, elindult a l�ny lapos hasa fel�. J�tszadozott rajta kicsit a nyelv�vel, majd kez�vel elindult szerelme domborulatai fel�. Felh�zta bl�z�t, �s elkezdte cs�kolgatni Kagome melleit. A l�ny apr� ny�g�sekkel jelezte �lvezet�t, majd v�gigsim�totta puha ujjaival a hanyou izmos h�t�t, �s levette r�la a kimon� fels�j�t. Kagome fels�teste m�r szinte �szott a f�lszellem ny�l�ban, ez�rt visszat�rtek egym�s sz�j�hoz.

-         Szeretlek – suttogta Inuyasha szerelme f�l�be. Kagome nem v�laszolt, csak r�mosolygott a hanyoura, �s ez�ttal � indult lefel� a fi� er�s test�n. � azonban nem �llt meg a sr�c has�n�l, hanem lejjebb vette az ir�nyt. Leh�zta szerelme nadr�gj�t �s elkezdte simogatni, majd nyalogatni a fi� f�rfiass�g�t. Inuyasha nagyon �lvezte, hogy �gy k�nyezteti �t a miko. Lassan felh�zta Kagom�t, �s letolta a szokny�j�t, majd az als�nem�j�t is. Gyorsan a l�nyegre t�rt. Kagome sz�j�t apr� ny�g�sek hagyt�k el. Inuyasha kez�vel �s nyelv�vel egyar�nt izgatta a l�ny legf�ltettebb testr�sz�t. Hamarosan szerepet cser�ltek. Gyorsan eltelt �gy az id�. Eg�sz estig elsz�rakoztak egym�ssal. Naplemente el�tt f�l �r�val mind a ketten kimer�lten fek�dtek a l�gy f�ben. Csak Inuyasha kimon�ja takarta el meztelen test�ket. A furcsa l�ny, pedig az eg�sz jelenetet v�gign�zte rejtekhely�r�l. Elb�v�lte Kagome sz�ps�ge, �gy kicsit elgondolkozott, hogy val�ban meg�lje-e, vagy ink�bb elvigye mag�val. V�g�l �gy d�nt�tt, mindenkinek jobb lesz, ha meghal a l�ny is.

-         Kagome, gyere velem kicsit… - sz�lt Inuyasha kipirult arccal – de el�tte �lt�zz fel – mosolygott, majd � is mag�ra h�zta ruh�it.

-         Hova megy�nk?

-         Keres�nk valami �lelmet. �s megn�zz�k a naplement�t – v�laszolt kedvesen, majd megcs�kolta bar�tn�j�t. Hirtelen felkapta, �s elkezdett rohanni vele a szikla tetej�re.

-         H�j, lassabban Inuyasha!

-         Ok�, de n�zd, innen milyen sz�p a naplemente – mutatott ujj�val az �gre. �s val�ban, a lemen� nap korongja narancss�rg�ra festette a k�k eget. Ahol pedig a k�t sz�n tal�lkozott egym�ssal, lil�v� v�ltozott az �gbolt.

-         Ez t�nyleg nagyon gy�ny�r�. Soha nem l�ttam m�g ilyen sz�pnek a naplement�t. Szeretlek.

-         �n is szeretlek. De, Kagome, hiszen te reszketsz.

-         Ahogy r�n�ztem a lemen� napra, hirtelen az ugrott be el�ttem, hogy ez lesz az utols� naplemenete, amit l�tok.

-         Ne besz�lj �r�lts�get. Eml�kszel, azt mondtad, ha velem vagy, nem f�lsz semmit�l, mert �n megv�delek. Akkor t�nyleg ne f�lj.

-         Igazad van – mosolygott.

-         Gyere, keress�nk valami �telt – kezdett bele a mondand�j�ba Inuyasha, mikor �jra meg�rezte azt a furcsa szagot. Azonban mire �szbekapott, m�r k�s� volt. Megjelent a d�mon. Nem volt k�l�n�sebben sz�rny teste, s�t, egy j�k�p� fi�nak t�nt els� r�n�z�sre, de m�gis ijeszt� aur�t bocs�tott ki. A d�mont Kout�nak h�vt�k. Hossz�, �benfekete haja f�nylett a r�s�t� nap sugarait�l. Smaragdz�ld kimon�t viselt, melynek oldal�n ott volt a megszokottn�l kicsit nagyobb fegyvert�r: Sesshomaru kardja, a Tokiyin; Kikyo �ja �s ny�lvessz�i; �s egy smaragd marokalt� t�r, melyet Naraku adott neki, �s rengeteg gonoszs�g van benne. A d�mon tengerk�k szeme felcsillant, mikor v�gre szembe tal�lta mag�t Inuyash�val. B�r alig lehetett t�bb 16 �vesn�l, f�lelem m�gsem t�kr�z�d�tt az arc�r�l. Elsz�ntnak �s b�tornak t�nt, mint aki biztos abban, hogy ma csat�t nyer. L�baiban ott csillogtak a Koug�t�l kapott �kk�vek, karj�n, pedig Ayame penge�les levelei d�szlettek.

-         Te meg ki vagy? – k�rdezte Kagome ijedten, �s Inuyasha h�ta m�g� l�pett.

-         �s mi�rt van olyan szagod, mint Narakunak, Kikyonak, Koug�nak, Sesshomarunak �s Ayam�nak?

-         H�t, ez egyszer�… Naraku az ap�m.

-         Az ap�d? �s van any�d is, vagy te is csak egy �jabb inkarn�ci� vagy?

-         M�g sz�p, hogy van any�m… hisz val�di szerelemgyerek vagyok. Az any�m Kikyo- mosolyog a l�ny. Inuyash�t nagyon feld�h�ti ez a h�r.

-         Mi? Hogy lehet neked Kikyo az any�d? Nem tudom elk�pzelni Kikyot Narakuval.

-         Inuyasha, nyugodj le, k�rlek – sz�lt Kagome a fi�ra, hisz l�tta rajta, mennyire zavarja, amit Kikyo tett.

-         Mi van te korcs? Tal�n m�g mindig szereted az any�mat?

-         Mib�l gondolod ezt?

-         Abb�l, ahogy viselkedsz, amikor meghallottad, hogy kik a sz�leim, szinte felrobbant�l a d�ht�l. Szerintem, ha any�mat szereted, nem kellene ezt a kisl�nyt �lltatnod – mondja vigyorogva, �s Kagom�hoz l�p. Mag�hoz h�zza, �s megcir�gatja az arc�t.

-         Ilyen sz�ps�ggel nem illik j�tszadozni.

-         Ne �rj hozz�m – mondta Kagome, akin l�tszott, hogy szenved. Szem�b�l patakk�nt folytak a k�nnyek.

-         Hagyd �t b�k�n, �s ink�bb magyar�zd el, hogy mi�rt �rzem benned a b�ty�m, �s annak a r�hes farkasnak meg a bar�tn�j�nek a szag�t is.

-         Egyszer�. Mind v�gezni akartak veled, �s sz�vetkeztek Narakuval. De mivel nem tudt�k eld�nteni, ki v�gezzen veled, mindenki bel�madta az erej�t, �s �gy most sokkal er�sebb vagyok, mint ak�rmelyik m�sik szellem.

-         Ceh, ezt a t�bbiekr�l el is tudom k�pzelni, de a b�ty�mr�l nem, � t�l b�szke ahhoz, hogy sz�vetkezzen veletek.

-         T�vedsz-, mosolygott, �s nem is t�tlenkedett sok�ig. Kih�zta a „fegyvert�rb�l” a smaragdz�ld markolat� t�rt, �s Kagome bord�i k�z� sz�rta. A l�ny f�jdalmasan felsik�tott, szem�t ellept�k a k�nnyek, melyek folyamk�nt z�dultak arc�ra. L�ba elkezdett remegni, �s lassan �sszeesett. Inuyasha, aki eddig Kout�val szembe �llt, most nagyon begurult. A d�h �s gy�l�let mellett megjelent szemeiben az aggodalom �s f�lelem.

-         Hagyd b�k�n �t. Hisz azt mondtad, Kikyo�k engem akarnak, akkor mi�rt Kagom�t b�ntod? Neki semmi k�ze ehhez, szinte m�g gyerek, neki m�g nem j�tt el az ideje a hal�lhoz.

-         Ezeket �n is j�l tudom. T�nyleg csod�s kisl�ny – felemelte a l�nyt �s maga fel� ford�totta. Belen�zett a szem�be, majd k�zelebb h�zta �s megcs�kolta. Inuyash�t el�nt�tte a d�h, de nem tett semmit. Nem akarta, hogy m�g t�bb f�jdalmat okozzon Kagom�nak a d�mon. A miko azonban nem volt ilyen el�retekint�, �s f�lrer�ntotta a fej�t �s szembek�pte. Kouta ennek term�szetesen nem �r�lt, �s b�ntet�sk�nt f�lrehaj�totta a l�nyt, egyenesen egy szikl�nak. Inuyasha r�gt�n hozz�rohant. Let�rdelt hozz�, �s elkezdte nyugtatni a l�nyt

-         Ne f�lj, nem lesz baj, meg�l�m ezt a mocskot – k�zbe a fej�t simogatta.

-         Sajn�lom Inuyasha, de nekem itt a v�g. Gy�ny�r� volt ez a p�r nap, amit veled t�lthettem. Szeretlek, �s mindent k�sz�n�k.

-         Ne mondj ilyeneket – pr�b�lt mosolyogni a fi�, de csak annyit �rt el, hogy az � szem�b�l is elkezdtek folyni a k�nnycseppek.

-         Ne s�rj, k�rlek!

-         Nem fogsz meghalni szerelmem – de amint ezt kimondta, hatalmas f�jdalmat �rzett a has�ban �s h�t�ban egyar�nt. Kouta �llt m�g�tte, kez�ben a Tokiyinnel. R�gt�n ezut�n Ayame pengeleveleihez ny�lt, �s a szerelmesek fel� sz�rta. Inuyasha a f�jdalomt�l egyenesen Kagom�ra zuhant.

-         Megv�delek – ny�gte a hanyou �s a Tetsuaiga ut�n ny�lt. A d�mon azonban Kouga �kk�veinek k�sz�nhet�en gyorsabb volt, �s kitekerte a fi� kez�t, amib�l kiesett a kard. Kouta felvette �s eltette.

-         Ezt a b�ty�dnak �g�rtem – nevetett vid�man. Kagome fel� vette az ir�nyt. Lehajolt, �s kivette a nyak�b�l az �kk�vet.

-         Ez, pedig apu�k�. �s most, j�het a j�t�k.

-         Nem sz�rakozt�l m�g eleget, te mocsok – pr�selte ki mag�b�l Kagome, akinek m�r szinte eg�sz test�t v�r bor�totta. �s nem csak a saj�tja, Inuyasha v�re is.

-         Ne foglalkozz vele Kagome, semmit nem tehet ellen�nk, eml�kezz az �lmunkra. Most m�r tudom, mi�rt t�rt�nt minden. Ne feledd szerelmem, a hal�llal nem �r v�get az �let.

-         Igazad van Inuyasha. K�sz�n�m, hogy eml�keztett�l erre. M�r �n is �rtem az �lmot – mosolygott, �s megcs�kolta a hanyout. Ez volt �let�k legszebb cs�kja.

-         Inuyasha, el kell mondanom valamit.

-         Mit?

-         Kisbab�t v�rok. A te bab�dat. A mi bab�nkat – mosolygott, �s ezzel kilehelte a lelk�t.

-         Mii?  - csod�lkozott a fi�, azonban amikor megl�tta, hogy szerelme meghalt, �szbe kapott. Megpr�b�lt felkelni. Kouta sem t�tlenkedett, felemelte az utols� fegyver�t. Kikyo ny�lvessz�it.

-         Kikyo �gy akarta, hogy az � nyilai legyenek a veszted. Annak a n�nek a fegyvere �lj�n meg, akit te a vil�gon a legjobban szerett�l. Haha! Milyen ironikus.

-         Te… l�gy �tkozott. Nyugodtan megmondhatod any�dnak, hogy m�r r�g nem szeretem �t. � m�r nem az a n�, akit �n annak idej�n szerettem, csak egy ostoba m�solata. Kagome az, akit szeretek… mindenn�l jobban. De te elvetted t�lem, �s nem csak �t, hanem a sz�letend� kisbab�nkat is meg�lted. De sajnos nem siker�lt a terved, nem tudsz minket elv�lasztani. Hisz a hal�llal nem �r v�get az �let.

-         Ostoba kis korcs. Az �leteddel fizetsz a szemtelens�ged�rt – nevetett Kouta, kifesz�tette az �jat �s ebben a pillanatban megjelent az �sszes ellens�g. Sz�pen felsorakoztak a fi� m�g�tt, �s kaj�n mosollyal az arcukon v�gign�zt�k, ahogy a fi� kifesz�ti az �jat, �s l�tt. A ny�lvessz� egyenesen Inuyasha sz�v�be f�r�dott. Szemei �vegesek lettek �s sz�p lassan, mintha lelassult volna k�r�l�tte az id�, elkezdett Kagom�ra zuhanni. Mikor arcuk tal�lkozott, a fi� feleszm�lt. Lelke elhagyta a test�t, �s egy csod�s, �mulatba ejt�, var�zslatos helyen tal�lta mag�t. Minden csupa kellemes sz�nben t�kr�z�tt k�r�l�tte, a madarak csicseregtek a Sakura f�k �gain. Kedves b�r�nyfelh�k repkedtek az �gen. A f� csod�latosan z�ld volt. Inuyasha szeme egy k�zeli dombra t�vedt. Egy cseresznyefa �llt a dombtetej�n, alatta, pedig egy fiatal l�ny �lt.

-         Kagome… igen, ez � lesz – suttogta maga el�. Elkezdett a domb fel� futni. Mikor fel�rt a tetej�re, megpillantotta szerelm�t. A miko visszan�zett r�, fel�llt, �s a hanyou fel� kezdett rohanni.

-         Inuyasha… l�tod milyen csod�s hely ez. Itt sokkal jobb lesz nek�nk, mint abban a piszkos, szennyes vil�gban – nevetett Kagome, mik�zben a fi� nyak�ban csimpaszkodott.

-         Szeretlek Kagome, igazad van. Ez a hely t�nyleg sokkal jobb, mint az a m�sik. De Kagome, te �s �n is itt vagyunk… �s a baba?

-         � is. N�zd – mondta a l�ny, majd megfogta a hanyou kez�t, �s a has�ra tette. A kis j�vev�ny �pp ekkor r�gott egy er�set anyja has�ba.

-         �s ez nem f�j neked? M�rmint amikor rugdal.

-         Nem. T�l boldog vagyok ahhoz, hogy f�jjon. K�l�nben is, itt semmi nem f�jhat, hisz ez a boldogs�g f�ldje.

-         Nem hittem volna, hogy egyszer ilyet fogok mondani, de boldog vagyok, hogy meghaltunk – nevetett Inuyasha, �s lassan Kagome is vele mulatott.

-         K�pzeld, nem csak mi vagyunk ezen a vil�gon. Tal�lkoztam egy csom� kedves p�rral.

-         Ennek nagyon �r�l�k, legal�bb mag�nyosak se lesz�nk.

-         Igen.

Eltelt p�r h�nap:

Kagome �pp a baba sz�let�s�re k�sz�lt. Kicsit furcsa volt sz�m�ra, hisz f�jdalmat is csak keveset �rzett. De az a f�jdalom se olyan volt, mint a F�ld�n, hanem „boldog f�jdalom”.

Inuyasha v�gig k�r�l�tte s�rg�l�d�tt, �s a sok bar�tjuk is, akit ez id� alatt szereztek.

Mikor Kagome �gy �rezte, itt az id�, a bar�tokat kik�ldte, hogy kettesbe lehessen szerelm�vel. Nagyon boldogok voltak, �r�mmel v�rt�k a kis csemet�t.

A baba sikeresen a vil�gra j�tt.

- Kisl�ny – ki�ltott Inuyasha

-         Jaj, de �r�l�k…

-         �s mi lesz a neve? – mosolygott a hanyou

-         H�t… Lucy, vagy esetleg Nana?

-         V�lassz, melyiket akarod, nekem mindkett� tetszik.

-         Akkor, legyen Lucy.

-         Rendben – mondta Inuyasha, �s mag�hoz �lelte a k�t h�lgyem�nyt. Minden perc�k boldogan, vid�man, bajok n�lk�l telt, abban a term�szetfeletti vil�gban, ahol nem l�tezik a gonosz, a j� �s a szeretet uralkodik, �s ahol minden ember �gy �l �let�t, ahogy neki tetszik. Mindenki szereti �s meg�rti egym�st, �s term�szetesen seg�tenek is egym�snak, ha kell. Inuyasha, Kagome �s Lucy titokban minden este h�l�t adtak Kout�nak, hogy eljuttatta �ket erre a helyre, b�r tudt�k, hogy �t csak a rossz�nd�k vez�relte.

          The end

By: Bettina