1. r�sz: A v�rva-v�rt (?) tal�lkoz�s

– Kiba! Kiba! ... Hol van m�r az a l�ny? Mindig elb�kl�szik! – morgott Shiwue nagy�r.

– Biztos mindj�rt felbukkan – nyugtatgatta hitvese, mire a f�rfi horkantott egyet:

– Bizony�ra... megint valami zs�km�nnyal... – s�hajtott halkan, majd folytatta. – De ha valaha is f�rjhez akar menni, nem viselkedhet �gy tov�bb!

– Ne agg�dj emiatt, majd �n besz�lek a l�nyunk fej�vel – �rintette meg a d�mon karj�t a n�.

Shiwue �les szemekkel n�zett r�:

– Ugye tudod, hogy holnap meg�rkezik �s p�r napon bel�l elveszi a l�nyunkat a r�gi meg�llapod�s szerint, amit m�g az apj�val k�t�tt�nk...?

– Tudom – b�lintott komolyan a feles�ge.

– Kiba nehezen fogja elt�rni...

– Megteszi. Besz�lek vele – biztos�totta Kakero asszony. – Neked csak arr�l kell gondoskodnod, hogy a vend�g�nk semmiben se szenvedjen hi�nyt.

A f�rj biccentett, gondolatban �jra v�gigmenve az elk�vetkez� napok esem�ny�n. Kiba l�nyuk m�g nem is tudta, mi v�r r�...

– HOGY MICSODA? – kelt ki mag�b�l a l�ny, mikor v�gre elmondt�k neki a h�rt.

– Kisl�nyom, tudtad, hogy el�g�rt�nk valakinek... – �rvelt volna �desanyja, �m Kiba k�zbev�gott:

– Persze, de milyen r�gen mondt�tok azt m�r! Azt hittem, el is felejtett�tek...!

– Egy meg�llapod�st nem lehet csak �gy elfelejteni – sz�rta k�zbe �desapja, Shiwue nagy�r.

A l�ny szikr�z� szemekkel n�zett r�; �les tekintet�vel szinte �td�fte az el�tte �ll� d�mont. Hogy besz�lhet az apja ilyen k�z�ny�sen err�l? Itt most az �, Kiba �let�r�l van sz�...!

M�lyen besz�vta a leveg�t, azt�n nyugalmat er�ltetve mag�ra, s visszaszor�tva tombol� d�h�t, halkan, behunyt szemmel megk�rdezte:

– M�g h�ny nap?

– Holnap j�n �s egy p�r na...

– Tess�k?! – pattantak ki azonnal a l�ny szemei, s �lesen tekintett r� v�laszol� �desanyj�ra. – Mi�rt csak most kell megtudnom? Az utols� pillanatban?!

– Kiba, nyugodj le... – l�pett hozz� k�zelebb az apja, de a l�ny elh�tr�lt el�le.

– Nem nyugodok le! Igaz�n sz�lhattatok volna el�tte!

– Hogy azt�n elrohanj...? – �rdekl�d�tt Shiwue nagy�r.

Kiba szemei szinte szikr�kat h�nytak, annyira felh�borodott apja szavain. Majd, miut�n m�rlegelte �ket, �gy d�nt�tt, v�laszra sem m�ltatja, s kiszalad a szob�b�l, fel a saj�tj�ba.

– Tudod, hogy nem tette volna meg – mondta csendesen Kakero asszony, ahogy felemelkedett �l�hely�r�l.

– Tudom – s�hajtott gondterhelten, fej�t lehorgasztva a f�rje. – T�l nagy a b�szkes�ge ahhoz, de... valamit csak kellett v�laszolnom!

A d�monn� halv�nyan elmosolyodott, ahogy ur�ra n�zett �s �t�lelte �t, aki hamarosan viszonozta is ezt.

– Minden rendben lesz – suttogta halkan a n�.

– Rem�lem – egy �jabb gondterhelt s�haj szakadt ki a f�rfib�l.

– Igen...? – hallatszott a l�ny hosszan elny�jtott hangja, a p�rn�i k�z�l.

Az ajt� lassan kiny�lt, s szolg�l�l�nya l�pett be rajta. Kiba csup�n egy pillanatra tekintett fel, majd ism�t belef�rta fej�t a p�rn�ba, mikor l�tta, ki j�tt hozz�.

– M�r megint mit akar az ap�m?

Tora, a szolg�l�l�ny meglepetten pislogott egyet. Honnan tudta mindig az �rn�je, hogy mikor, mi�rt j�tt?

– Shiwue nagy�r �zent Neked, hercegn�.

– Hallgatom – s�hajtott Kiba, v�gre �l� helyzetbe torn�szva mag�t.

– Sz� szerint ezt mondta: „Mondd meg a l�nyomnak, hogy azt szeretn�m, ha hercegn�h�z m�lt�an viselkedne, nem pedig �gy, ahogy szokott.”

– M�gis mit jelentsen ez?! – horkant fel Kiba.

– �n nem tudom, hercegn�, sajn�lom, hercegn�, �n csak...

– Semmi baj – r�zta meg a fej�t �rn�je, bel�fojtva a sz�t. Tora mindig menteget�z�tt, akkor is, ha nem � volt a hib�s.

Kiba s�hajtott egy m�lyet, azzal fel�llt �s indulni k�sz�lt. Kint �pp cseperegni kezdett az es�.

– Hov� m�sz, hercegn�, ha szabad megk�rdeznem? – sz�l�totta meg b�tortalanul Tora.

– Csak egy s�t�ra... ki�lvezem val�di �letem utols� pillanatait... – felelte, mik�zben v�ll�ra kanyar�totta k�peny�t. – Egy�bk�nt is, ki kell szell�ztetnem a fejem.

Az es� egyre hevesebben vert, �m Kiba nem zavartatta mag�t. Mag�nyosan ballagott a szapora es�cseppek alatt, mik�zben �let�r�l gondolkozott. Eddig m�g szabad volt �s boldog. De tudta, az�ltal, hogy f�rjhez megy, fel kell adnia �nmaga egy r�sz�t is; meg kell v�ltoznia. Hogy mi�rt...? Mert elv�rj�k t�le.

Sz�lei elv�rj�k �s a nagyvil�g, hogy komoly legyen �s v�gre feln�ttk�nt, valamint feles�ghez m�lt�an viselkedjen. Kiba m�lyet s�hajtott. �gy �rezte, bele akarj�k k�nyszer�teni ezzel az engedelmes asszony szerep�be, amely egy�ltal�n nem illett hozz�. Mi�rt nem maradhat az, aki? Mi�rt nem csin�lhatja tov�bbra is �gy a dolgait, ahogy eddig? Mi�rt... mi�rt kell ezent�l egy aranykalitk�ban �lnie...?

Mert, abban biztos volt, hogy ez m�shov� nem vezethet. Egy �rdekh�zass�g ugyan mi m�sr�l sz�lna? De, ahogy sz�leit eln�zte... �k is �gy lettek egy p�r... �s most m�r, �vek m�lt�n szeretik egym�st... vagy, legal�bbis �gy t�nik. Kiba sosem akarta megtudni, val�j�ban mit �rezhetnek egym�s ir�nt; �gy gyan�totta ugyanis, hogy minden egy pazar el�ad�s tartoz�kai, nem a val�di �rz�seik, amiket mutatnak egym�s ir�nt.

M�g egy gondterhelt s�haj hagyta el ajkait, ahogy meg�llt egyik kedvenc barackf�ja alatt. Feltekintett a nedves levelekre, melyekr�l most sz�ntelen peregtek le a v�zcseppek Kiba nyitott tenyer�be. �res fejjel n�zte egy darabig az es� t�nc�t, azt�n esz�be jutott valami.

„Mi�rt ne �lvezhetn�m ki szabads�gom utols� pillanatait? Holnapt�l m�r �gysem tehetek semmi ilyet...!” a gondolat kicsit elszomor�totta, de eld�nt�tte, nem hagyja, hogy elrontsa utols� napj�t az �letben – abban, amely r�gen az �v� volt.

Egy pillanat m�lva m�r az es�ben t�ncolt �s forgol�dott, �lvezte, ahogy a v�zcseppek simogatj�k az arc�t �s a frissess�g illata sz�t�rad t�dej�ben minden alkalommal, mikor m�lyet sz�v a leveg�b�l. Minden egy�tt t�ncolt vele �s az es�vel; a term�szet, a felh�k, a v�zcseppek, a meg-meghajl� f�sz�lak... �r�kig tudta �lvezni ezt a csod�latos �rz�st, mely olyan volt, mintha eggy� v�lna mag�val az anyaterm�szettel.

A hakam�k �s haorik, melyeket az edz�seken vagy vad�szaton haszn�lt, elker�ltek a szekr�ny legalj�ra �s el�t�rbe nyomakodtak a n�ies kimon�k, amiket – hab�r leny�g�z�en n�ztek ki a l�nyon – Kiba ut�lt viselni. Nem szerette, ha � �llt a figyelem k�z�ppontj�ban, de tudta, az elk�vetkez� napokban minden val�sz�n�s�g szerint el kell viselnie.

M�lyet s�hajtott, mikor k�t eleg�ns kontyba t�zte fel haj�t. Imm�ron szok�s�v� v�lt, hogy minden �t�dik percben s�hajt egy hatalmasat. K�ptelen volt el�zni rossz �rz�s�t, mely a menyegz�vel kapcsolatban ker�lgette �t.

�rdekh�zass�g. M�g a sz�t�l is majd’ felfordult a gyomra. De le kellett k�zdenie h�nyinger�t. „Hogy az az ostoba b�szkes�gem! Ha nem lenne, elmenek�ltem volna �s m�r r�ges-r�gen �rkon-bokron t�l j�rn�k. De nem, nekem emelt f�vel kell mindent elt�rn�m!” szitkoz�dott egy alkalommal mag�ban, mikor m�r nagyon nem b�rta a fesz�lt l�gk�rt, amit � maga alak�tott ki szob�j�ban.

– Hercegn� – hallatszott egy kopog�s k�s�ret�ben Tora hangja.

– Tess�k – felelte s�hajtva Kiba, mik�zben elv�gezte az utols� sim�t�sokat arcfest�k�n, azzal megfordult a sz�ken, ami a t�k�r el�tt �llt, hogy szemben�zzen szolg�l�l�ny�val.

– Oh... gy�ny�r�, hercegn�, ha szabad ilyet mondanom! – ujjongott Tora, de, mikor �szrevette Kiba tekintet�t, gyorsan t�m�t v�ltott, s elmondta, mi�rt j�tt. – J�vend�belid perceken bel�l meg�rkezik, s sz�leid szeretn�k, hercegn�, ha Te is ott lenn�l, mikor bel�p a nagykapun.

Kiba b�lintott egyet, azt�n kitess�kelte az ajt�n Tor�t, hogy m�g egyszer ellen�rizze, minden rendben van-e �lt�z�k�vel, sminkj�vel.

„M�g valami hi�nyzik...” h�zta �ssze szemeit a nagy koncentr�ci�ban, azt�n felvillant tekintete, mikor esz�be jutott, mi. Odament az �jjeliszekr�ny�hez �s egy csodasz�p legyez�t var�zsolt el� bel�le. Egy apr� csukl�mozdulattal sz�tnyitotta, majd arca el� tartotta. Csak ekkor d�nt�tt �gy, hogy k�szen van �s elindult, hogy tal�lkozzon a f�rfival, aki napokon bel�l m�r az ura lesz.

Kim�rten vonult v�gig a kast�ly hossz� folyos�j�n, majd pedig le, a l�pcs�n, hogy az el�csarnokban v�rakoz� sz�leihez csatlakozzon.

– Kiba... – kezdte volna �desapja, s a l�ny m�r biztos volt benne, hogy valami ostoba tan�csot vagy k�r�st ad el�, �gy nagyon meg�r�lt, mikor az ajt�k kiny�ltak �s Shiwue nagy�r �gy k�nytelen volt befejezetlen�l hagyni mondat�t.

„T�k�letes id�z�t�s.” gondolta keserny�s-boldogan Kiba, ahogy �sszevonta szemeit, hogy a hirtelen be�rad� napf�nyt�l megv�dje �ket. Mikor azt�n a s�lyos ajt�k ism�t visszacsuk�dtak, s a f�lhom�ly �jb�l uralkodni l�tszott az el�csarnokban, a l�ny szemei is hozz�szoktak a f�nyviszonyokhoz, �gy v�gre megpillanthatta j�vend�belij�t.

Pr�b�lt k�z�ny�s maradni, �m a szem�ben a k�v�ncsis�g csillog�s�t k�ptelen volt teljesen elnyomni. A f�rfinek hossz�, ez�st sz�n� haja volt, ami eleg�nsan borult sz�les v�llaira; arc�n k�t-k�t bord� m�regcs�k h�z�dott, s olyan keretezte fel�l a szemh�j�t is. V�g�l, a k�p teljess� t�tel�r�l a homlok�t �kes�t� s�t�tk�k f�lhold gondoskodott.

A d�mon teljes harci d�szben �llt el�tte – bizony hossz� �s vesz�lyes volt az �t a Nyugati f�ldekt�l �szak borong�s vid�keiig. A v�ll�n l�v� pr�mpal�st pedig egy�rtelm�en jelezte nemesi sz�rmaz�s�t. Kiba, miut�n v�gigm�rte j�vend�belij�t, s ism�t felpillantott arc�ra, r� kellett j�nnie, hogy a f�rfi arany tekintete is �t figyeli. A l�ny kicsit jobban elb�jt legyez�je m�g�tt, mikor �rezte, hogy pirulni kezd.

„Na sz�p. Pirulok, pedig � az, akihez hozz� akarnak k�nyszer�teni! T�rj m�r magadhoz, Kiba!” sz�lt r� mag�ra gondolatban, �m az az arany tekintet csak nem akarta, hogy ilyen k�nnyen elfelejts�k.

Sesshoumaru komoran tekintett maga el�, mikor betette l�b�t a kast�lykertbe. Nyomaszt� hangulat�t meg�rezt�k a k�zel�ben l�v� �llatok, s gyorsan sz�trebbentek el�le. Biztos volt benne, hogy m�r megint egy unalmas, nyafog�s hercegn�vel hozza �ssze a sors, aki folyton-folyv�st a karj�n fog l�gni, neki pedig meg kell �t majd mentenie m�g a leg�rtatlanabb rovart�l is. M�lyet s�hajtott.

„A t�bbit m�g le tudtam vakarni, hivatkozva arra, hogy van mennyasszonyom, de �... � pont az, akivel eljegyeztek...!” r�ncolta �ssze homlok�t. „De chichi-ue... az � k�r�s�t tiszteletben kell tartanom...”

Ak�rmilyen lassan is haladt, nemsok�ra el�rte a nagykaput – az � v�lem�nye szerint tal�n t�ls�gosan is hamar –, ami azonnal kiny�lt �rkez�s�re. Sz�m�tottak r�.

Pillanatokon bel�l m�r a h�rom d�monnal szemben �llt; szeme hamar hozz�szokott a f�lhom�lyhoz. El�sz�r a sz�l�kre esett pillant�sa, akiknek izgatotts�guk szinte tapinthat� volt a leveg�ben. Azt�n meg�rezte, hogy valaki m�g figyeli, s arra ford�totta fej�t. J�vend�belije �pp akkor n�zett fel szemeibe az � s�t�tlila tekintet�vel. Egy pillanatra �sszekapcsol�dtak, majd a l�ny elb�jt legyez�je m�g�tt, s kicsit elfordult t�le.

Sesshoumaru csak most n�zte meg igaz�n �t; a nagy, ez�stsz�n kontyok a feje k�t oldal�n arr�l tan�skodtak, hogy hossz� haja volt; csukl�it egy-egy m�lyv�r�s m�regcs�k d�sz�tette, s a f�rfi sejtette, hogy a l�ny arc�n ehhez hasonlatosak tal�lhat�ak. Egy sz�p n�i kimon�t viselt, de semmi k�l�nleges dekor�ci� nem volt rajta. V�gre elszak�totta tekintet�t jegyes�r�l, s a l�ny sz�leihez fordult.

– R�g tal�lkoztunk, Shiwue-sama – hajolt meg enyh�n, de a nagy�r megr�zta a fej�t.

– Ha megengeded, szerintem hagyjuk a formas�gokat, Sesshoumaru, hiszen hamarosan m�r egy csal�d lesz�nk.

A megsz�l�tott biccentett egy apr�t, mire a kast�ly ura folytatta:

– Feles�gemet, Kaker�t m�r ismered – tekintett r� asszony�ra, mire � enyh�n meghajolt, ak�rcsak Sesshoumaru –, de hadd mutassam be Neked a l�nyom – intett Kiba fel�, aki egy-k�t apr� l�p�ssel mellett�k termett; hi�ba, a kimon� sosem tartozott a legk�nyelmesebb viseletei k�z�.

A hercegn� meghajolt, s mikor felegyenesedett, j�vend�belije is megengedett mag�nak egy hasonl� apr� gesztust. Tekintet�k �jb�l �sszekapcsol�dott egy hossz� pillanatra, m�gnem a l�ny ism�t csak elfordult, hogy apj�ra n�zzen.

– � itt Kiba – tette m�g hozz� Shiwue nagy�r – L�nyom, � itt Sesshoumaru nagy�r – fejezte be v�gre a bemutat�st.

Alig �szrevehet�en biccentett a l�ny, azt�n m�g jobban beb�jt legyez�je m�g�, mik�zben �jb�l jegyes�re pillantott �rtatlan tekintet�vel:

– Rem�lem, biztons�gos volt az utad.

�s ekkor Sesshoumaru v�gre meghallhatta a l�ny �desen cseng� hangj�t, mely m�r most zene volt f�leinek; s legnagyobb meglepet�s�re hamarosan azt is el kellett k�nyvelnie, hogy Kiba nem volt nyafog�s – ennek k�l�n�sen �r�lt.

A hercegn� �rezte, hogy valamit k�ne mondania, ez�rt l�zasan kutatott elm�j�ben valami sablon-mondat ut�n, �s csakhamar meg is tal�lta az �pp odaill�t:

– Rem�lem, biztons�gos volt az utad.

„Pf�j, hogy �n hogy ut�lom ezeket a formalit�sokat! Meg udvarias sz�vegeket...! De, ahogy ap�m mondan�, hercegn�h�z ill�en kell viselkednem, ami a sz�t�r�ban egyet jelent ezzel.” mormogott mag�ban Kiba.

– Az utat nem mondan�m annak, viszont szerencs�re egyetlen olyan ostoba d�mon sem akadt, aki keresztezni merte volna az utamat – v�laszolt Sesshoumaru, zeng�, m�ly hangj�n.

„Jaj... gondoltam, hogy nagy az EGO-ja, de musz�j ekkor�nak lennie...?” s�hajtott gondolatban a l�ny, mik�zben udvariasan b�lintott, s a legyez� ellen�re sem engedte, hogy arc�ra ki�ljenek gondolatai. „Hajlamos vagyok beletiporni a f�rfi-EGO-kba, vigy�znom kell majd... viszont, m�r most im�dom hallgatni a hangj�t...!” ism�t elpirult legyez�je m�g�tt, de m�g idej�ben lenyugtatta mag�t, miel�tt m�g b�rki �szrevehette volna ezt.

Folytat�sa k�vetkezik...