25. r�sz – Rin hat�sa

Reito csal�dott unokatestv�r�ben. Nem hitte volna, hogy a kegyetlen �s �rzelemmentes Sesshoumaru, aki gy�l�li m�g a saj�t �ccs�t is, egy haland� gyerekkel utazik. Yakent�l megtudta, hogy Sesshoumaru �letre keltette a l�nyt, �s az az�ta vel�k tart. „A Tensaiga lehet az oka mindennek. Az a kard… nincs j� hat�ssal r�. Az apja v�re l�m, benne is megmutatkozik, n�n�m hi�ba pr�b�lta ki�lni bel�le. H�t m�gis maradtak �rz�sei. B�r azt el kell ismerni, a l�ny tudja, milyen Sesshoumaru, m�gis nagyon ragaszkodik hozz�. K�l�n�s. Ez lenne a szeretet? Szeretet… egy emberi �rz�s. H�t a d�monokban is l�tezik Nevets�ges. Velem nem fog ilyesmi t�rt�nni.”

-         Reito! Reito! – hallotta meg Rin hangj�t.

Csod�lkozva n�zett a l�nyra.

-         Mit akarsz? – k�rdezte kem�nyen.

-         Te Sesshoumaru Nagy�r rokona vagy? Yaken azt mondta. Ti j�ban vagytok? Inuyasha Sesshoumaru Nagy�r testv�re, de �k nem szeretik egym�st. Folyton harcolnak. Te m�s vagy?

Reito nem �rtette Rint. „Mit akar ez itt? Nem f�l t�lem?”

-         Ne merj egy nyomorult f�ld�monhoz hasonl�tani engem, haland�.

-         Bocs�nat….

Reito egyre jobban csod�lkozott. „M�g csak nem is rezzent �ssze.”

-         Te nem f�lsz t�lem? – k�rdezte lassan.

A l�ny mosolyogva megr�zta a fej�t.

-         Nem – nevetett.

-         Mi�rt nem? B�rmikor meg�lhetlek t�ged.

-         �n tudom, hogy Sesshoumaru Nagy�r nem hagyn�, hogy b�nts – nevetett tov�bb – M�gha te a rokona is vagy, szembesz�llna veled – Rin ugrabugr�lva haladt tov�bb, hogy utol�rje Sesshoumarut.

Reito meg�llt. N�zte Sesshoumarut, amint k�z�ny�s arckifejez�ssel rend�letlen�l haladt ismeretlen c�lja fel�, a kis Rint, amint boldogan k�veti ak�rhov�, mindig engedelmeskedve neki, �s Yakent, amint lihegve fut ut�nuk. Egy pillanatra elgondolkozott. „Sesshoumaru k�t�dik hozz�juk, hi�ba nem ismeri be m�g mag�nak sem. Vajon az a l�ny, akit meg kell tal�lnom, hogyan gondolkodik err�l? �t is megfert�zte ez az �rz�s? Hiszen ember volt. Hogyan is v�lhatna bel�le igazi d�mon? Hogyan is lehetne a t�rsam? Egy volt ember…. Nevets�ges. Tal�n jobb, ha nem is tal�lom meg.” Sesshoumaru�k m�r messze j�rtak, �gyh�t � is elindult. Hamarosan utol is �rte �ket. Este let�boroztak Rin miatt. Yakent elk�ldt�k t�zif��rt. Mikor visszaj�tt, Rin megs�t�tte a halakat, amiket d�lut�n fogott. Sesshoumaru ism�t egy fa t�v�ben �lt le, Reito pedig a t�z mell� heveredett le.

-         Tess�k! – ny�jtott fel� Rin egy s�lt halat.

Reito nem tudta, hogyan viselkedjen vele. Nem f�lt Sesshoumarut�l mint Yaken, de a l�nyt m�r nem akarta b�ntani, �rdekelte. Kiny�jtotta a kez�t, �s elvette az �telt t�le.

-         Nem eszem emberi �telt – mondta.

-         Legal�bb k�stold meg! – k�rlelte Rin nagy szemekkel.

Reito lassan a sz�j�hoz emelte a halat, �s beleharapott. „Mi�rt teszem azt, amit k�rt?” – csod�lkozott mag�n.

-         Nem rossz – k�z�lte.

Rint ez nagyon boldogg� tette. �r�lt, hogy t�bben lettek, tetszett neki Reito. „Olyan, mint Sesshoumaru Nagy�r.” – gondolta mosolyogva.

Sesshoumaru n�m�n n�zte a jelenetet. „Rin… mindenkire ilyen hat�ssal van? Reito, aki legal�bb annyira gy�l�li az embereket, mint �n, most Rinnel egy�tt eszik.”

-         M�g mindig b�ntani akarsz? – k�rdezte a kisl�ny nagy komolyan Reit�t.

-         Nem – v�laszolta lassan.

-         Ennek �r�l�k! – mosolygott, majd odafutott Sesshoumaruhoz, �s lekuporodott mell�.

Reito n�zte �t, majd Sesshoumarura n�zett, aki csak a t�volba meredt.

-         Meg�rtelek – mondta.

Sesshoumaru r�n�zett, Reito folytatta.

-         Ez a l�ny… nem mindennapi jelens�g. Nem f�l t�l�nk, pedig d�monok vagyunk. B�zik benned. Szeret t�ged. Mellette nem k�nny� k�z�ny�snek maradni. M�g �n is megkedveltem �t.

Sesshoumaru tudta, hogy unokatestv�r�nek igaza van. „Igen. Rin k�l�nleges. Azt hiszem… fontos nekem..” A kisl�nyra n�zett, l�tta, hogy f�zik. K�zelebb ment hozz�, �s az �l�be vette, mire Rin abbahagyta a vacog�st.

Reito m�g mindig meglepve n�zte a jelenetet. Mi�ta ismerte Sesshoumarut, soha nem l�tott m�g ennyi gyeng�ds�get t�le, mint most.

-         Ennyire t�r�dsz vele? Mi�rt? – k�rdezte.

-         Nem tudom – felelte Sesshoumaru, de tudta, nem akarja, hogy b�rmi baja essen a l�nynak.

-         �n sem – mondta Reito – de �n ugyan�gy tenn�k vele. Nem kell tartanod t�lem, nem fogom b�ntani. Biztons�gban lesz mellettem.

Yaken teljesen led�bbent. L�tta a k�t nagyhatalm� d�mont, akiknek kegyetlens�ge mesze f�ld�n h�res volt, �s akik most egy haland� kisl�ny felett besz�lgettek arr�l, hogy megv�dik �t.