29. r�sz – Natsuki t�rt�nete

A csapat mag�val vitte Kagur�t egy barlangba. T�zet raktak, majd lefektett�k a n�t. Kagome ell�tta a s�r�l�seit, Sango seg�tett neki.

-         Ha mag�hoz t�r, a k�telek nem fogj�k visszatartani – jegyezte meg, mik�zben odaadta a nedves rongyot Kagom�nak.

-         Ez igaz. Adni k�ne neki valamit, amit�l k�ba lesz – javasolta Miroku.

-         Nem ismersz valami gy�gyf�vet ilyen esetekre, Kagome?

-         Gy�gyf�vet? Azt nem… de…. – l�zasan kutatott a t�sk�j�ban – itt van ez! – mutatott fel egy gy�gyszeres dobozt.

-         H�t persze! A nyugtat�! – csapott a homlok�ra Naoki.

-         Nyugtat�? – n�ztek tan�cstalanul a t�bbiek.

-         Igen. Ez egy gy�gyszer. K�ba lesz t�le az ember – magyar�zta Natsuki – A d�monokn�l kisebb a hat�sa, t�bbet kell neki adnunk.

-         De vajon mennyit? T�l sokat sem adhatunk neki – m�l�zott Kagome.

Naoki sokatmond�an Natsukira n�zett, majd megsz�lalt.

-         3 el�g lesz. Akkor pont olyan k�bult lesz, hogy nem tud mozogni, de besz�lni m�g igen.

-         Honnan tudod? – k�rdezte Kagome, sejtve, hogy Naoki nem v�letlen�l tudja ezt ilyen pontosan.

Naoki nem v�laszolt.

„Natsuki, legal�bb neki elmondhatn�nk.”

„Rendben… dee… m�gis hogy akarod?”

„Megpr�b�lom telepatikusan elmondani neki.”

„De h�t.. � nem lehet k�pes ilyesmire!”

„Ne feledd, egy papn� reinkarn�ci�ja.”

„Az igaz… akkor… pr�b�ld meg!”

Naoki m�lyen Kagome szem�be n�zett.

„Kagome!” – hallotta meg hirtelen a l�ny.

„Naoki? Mi ez? Mi�rt hallom a hangod?” – lep�d�tt meg.

„Telepatikusan besz�l�nk. Natsuki �s �n is �gy szoktunk. Ez az egyik k�pess�g�nk. Olvasunk egym�s gondolataiban.”

„Azt tudom, de velem hogy tudsz besz�lni?”

„Egy papn� reinkarn�ci�ja vagy, de ez m�g �nmag�ban nem lenne el�g. A k�zt�nk l�v� szoros kapcsolat teszi lehet�v�.”

„�rtem” – mosolyodott el Kagome.

-         Kagome? Mi olyan vicces? – k�rdezte Inuyasha.

-         Hogy mi? – n�zett r� Kagome.

-         Azt k�rdeztem, mi�rt mosolyogsz. Komoly dolgokr�l van sz�.

-         Semmi… semmi….

„A k�rd�sedre v�laszolva… ezt nem akartam a t�bbiek el�tt mondani….”

„Hallgatlak”

„Mikor Natsuki Kagur�val harcolt… elvesztette az �nuralm�t…. Ez akkor t�rt�nik, ha nagyon feld�h�tik. Ilyenkor nehezen lehet �t visszar�ngatni �nmag�hoz. Ilyenkor szoktam neki nyugtat�t adni.”

„�rtem… Sajn�lom… K�sz�n�m, hogy elmondtad.”

„Ez m�g nem minden. Ezek a d�hkit�r�sek nem voltak mindig. Natsukinak volt egy fi�ja, �gy k�t �vvel ezel�tt. Nagyon szerette �t, �s �gy t�nt, a fi� is �gy �rez ir�nta. A h�gom annyira megb�zott benne, hogy el�rulta neki a titkunkat, hogy d�monok vagyunk. �gy t�nt, a fi�t ez nem zavarja, Natsuki nagyon boldog volt. De azt�n hirtelen a fi� – aki mint kider�lt, d�moni er�kkel rendelkezett, de nem volt d�mon – ellene fordult. El�rulta �t, igaz�b�l nem is szerette, csak a bizalm�ba akart f�rk�zni. Mikor Natsuki erre r�j�tt, a sz�ve szakadt meg. A fi� kig�nyolta �t, mire � feld�h�d�tt, �s elvesztette az �nuralm�t. Majdnem meg�lte a fi�t. �n m�g nem tudtam, mi t�rt�nt, ez�rt meg�ll�tottam �t. Mostm�r b�nom, hogy nem v�geztem vele �n akkor. Tal�n Natsuki most jobban lenne. M�g mindig nem tette t�l mag�t a dolgon. Gy�l�li a fi�t, de a lelke m�ly�n m�g mindig szereti. Nagyon neh�z neki…”

„Nem is tudom, mit mondjak. Nagyon szomor� t�rt�net ez…. Szeretn�k seg�teni Natsukinak.”

„K�sz�n�m.” Naoki elmosolyodott, majd odal�pett Kagome mell�, �s �t�lelte.

A t�bbiek, akik m�g mindig v�rtak Naoki v�lasz�ra, nem �rtett�k, mi�rt nem mond semmit, �s hogy Mi�rt megy oda Kagom�hoz. Mikor ezt v�gre Naoki is �szrevette, csak ennyit mondott:

-         Tudom �s k�sz. Adjuk be Kagur�nak a nyugtat�kat, hamarosan mag�hoz t�r.

-         Majd �n beadom neki – aj�nlkozott Miroku.

-         Azt m�r nem! Majd ink�bb �n – verte fejbe Sango, azzal elvette Kagom�t�l a tablett�kat, �s lenyomta �ket Kagura tork�n.

-         Az�rt nem ennyire durv�n kellett volna…. – jegyezte meg Kagome.

Mikor Kagura mag�hoz t�rt, nem tudott megmozdulni. K�r�ln�zett, �s megl�tta a k�r�l�tte csoportosul� Inuyash��kat. Mikor Natsukira n�zett, szem�ben harag �s f�lelem villant. Natsuki �szrevette, �s lehajtotta a fej�t. „�n… nem akartam ennyire megf�leml�teni….”

Naoki h�g�ra n�zett, majd Kagom�ra, kaki ekkor �t�lelte Natsukit. A l�ny h�l�san mosolygott r�, j�l esett neki.

-         Ti �tkozottak! Mit tettetek velem? Nem tudok mozogni!

-         Nyugodj meg – felelte Naoki, majd a t�bbiek fel� fordult – M�g nem hat teljesen.

-         Mir�l besz�lsz, te…. Te… Mi t�rt�nt? Hirtelen… olyan nyugodt lettem. Mit csin�lt�l velem? – n�zett k�b�n Naokira.

-         Csak egy kis tr�kk, hogy ne menek�lj el – vigyorgott a fi� – �s most, sz�pen elmondod nek�nk, mi�rt t�madt�l meg minket. Mi Naraku terve?

Kagura g�nyosan elmosolyodott.

-         Csak nem k�pzeled, hogy b�rmit is elmondok nektek? Bolondabbak vagytok, mint hittem.

-         Pedig jobban tenn�d, ha megosztan�l vel�nk egy-k�t dolgot, Kagura.

-         Hi�ba pr�b�lkozol, �gyse… - kezdte a sz�lboszork�ny, de Natsuki f�lbeszak�totta.

-         Tudjuk j�l, hogy nem vagy oda Naraku�rt, nem kell megj�tszanod magad. Mi….

-         ….seg�thet�nk neked – fejezte be Naoki.

Kagura nem felelt azonnal. „Tal�n igazuk van. A l�ny nagyon er�s… �s a fi� sem t�nik gyeng�nek. Mindketten eg�szen d�monok. Tal�n van es�ly�k Narakuval szemben…. De…”

-         Ne l�gy nevets�ges. Rajtam senki sem seg�thet. Naraku… - nem folytatta, mert megl�tott egy darazsat a barlang k�r�l �l�lkodni.

Szem�ben f�lelem villant, mire mindenki abba az ir�nyba n�zett, amerre �.

-         Ne agg�dj, Naraku nem tal�lhat itt meg – mondta sejtelmesen Naoki.

Kagura k�rd�n n�zett r�.

-         De h�t…

-         V�d�pajzsot hoztunk l�tre a barlang k�r�l – k�z�lte Natsuki – Ezen semmi nem hatolhat �t. Sem Naraku, sem a darazsai nem l�tj�k ezt a helyet.

-         Itt nyugodtan besz�lhetsz – tette hozz� Kagome.

Kagura r�n�zett a l�nyra, aki mik�zben besz�lt, Naokihoz s�t�lt, �s a fi� �t�lelte �t. „Mi folyik itt? Kik ezek a d�monok?”

-         H�t rendben van. Megegyezhet�nk. Ha seg�tetek nekem, �n is seg�tek nektek.

-         Ez a besz�d.

-         Mit akartok tudni? – k�rdezte mostm�r valamennyire seg�t�k�szen Kagura.

-         Micsoda k�rd�s! M�g sz�p, hogy azt, hogy hol van Naraku! – Inuyasha m�r nem b�rta tov�bb sz�tlanul n�zni a dolgot.

-         Na de Inuyasha! – ki�ltott r� a f�ld�monra Kagome – Csak sz�p sorj�ban. Ne rohand �gy le Kagur�t!

-         Mi az, hogy sz�p sorj�ban? Egyszer�en csak v�gezz�nk vele, miut�n kiszedt�k bel�le, hogy hol van Naraku kast�lya!

-         Fekszik! Inuyasha! Hogy mondhatsz ilyet?

-         Kagome. Az�rt az t�ny, hogy Kagura az ellens�g�nk, �s sokszor keresztbe tett m�r nek�nk – pr�b�lta menteni a helyzetet Miroku.

-         Igaza van. Honnan tudjuk, b�zhatunk-e benne?

-         N�zz�tek. Tudom, hogy nem k�nny�, de pr�b�ljatok hinni neki.

-         Kagura ugyan�gy gy�l�li Narakut, mint mi.

-         Igen, ha nem jobban.

-         De mi�rt? Mi�rt gy�l�li �t? – fakadt ki Inuyasha.

-         Hogy mi�rt? – Kagura nagy nehezen fel�lt – Hogy m�gis mi�rt? Az a nyomorult f�reg a kez�ben tartja az �letemet! Nem tehetek semmit an�lk�l, hogy ne figyelne. Egy rab vagyok! H�t nem �rtitek? �n vagyok a sz�l! Szabadnak k�ne lennem! Ehelyett annak az idi�t�nak a parancsait kell v�grehajtanom, k�l�nben egyszer�en fogja mag�t, �s �sszeroppantja a…. – Kagura hirtelen �szbekapott – Nem �rdekes, hagyjuk ezt…

A t�bbiek d�bbenten n�zt�k a n� im�nti kirohan�s�t.

-         Nem sejtettem, hogy ennyire gy�l�li Narakut – s�gta Miroku Sang�nak.

-         �n sem. Hiszen mindig olyan nagy �r�mmel t�madt r�nk – s�gta vissza a l�ny.

A be�llt csend kezdett k�nos lenni, �gyh�t Naoki folytatta.

 - Nos, minthogy ezt m�r tudjuk, ideje lenne r�t�rni a l�nyegre.