31. r�sz – A szerelem igazi bizony�t�ka

Miut�n Kagura „megsz�k�tt”, Naoki�k megnyitott�k az id�port�lt, �s �k is elmentek. Inuyash��k �gy d�nt�ttek, �k addig keresik az �kk�szil�nkokat, ezzel is a terv szerint cselekedve.

Mikor Kagome �s az ikrek kil�ptek az id�port�lb�l, Naoki�k lak�s�ban tal�lt�k magukat.

-         Ajjajj… – ny�gte Natsuki – Vend�geink vannak….

Ahogy ezt kimondta, egy d�h�s l�ny rontott be a szob�ba.

-         M�gis hogy k�pzeled ezt, Naoki? – t�madt egyb�l a fi�nak.

-         �n is �r�l�k, hogy l�tlak, Natsume – felelte egy k�nos mosollyal az arc�n Naoki.

-         Natsume? – k�rdezte Kagome.

-         � az unokatestv�r�nk. Szint�n d�mon – magyar�zta Natsuki – Ugyanaz a neve, mint az �s�nknek, mert ugyanazokat a k�pess�geket birtokolja.

-         Egy egyszer� haland�val �lt�l �ssze! Kiteregetted neki az �sszes titkunkat! M�gis kinek k�pzeled magad?! Az ilyesmi tilos a csal�dunkban! – folytatta Natsume – Nem �rdekel, hogy ti vagytok a kiv�lasztottak, ezt nem t�rhetem! Hogy k�pzeled ezt? Egy haland�? M�gha csak sz�rakozni akarn�l vele! De nem, te egy h�t ut�n eljegyzed! Ez m�g egy d�mon l�nnyal sem megengedett!

Kagome elh�lve n�zte a rokont, aki most kifejezetten eml�keztetett egy tombol� ciklonra.

-         Nem gondoltam volna, hogy ekkora hangja van. Olyan t�r�kenynek t�nik – s�gta Natsukinak.

-         Ne hidd! Natsume igazi kem�ny csaj. L�zad� t�pus, de tiszteli a csal�di hagyom�nyokat.

Kagome elszomorodott.

-         �s a csal�dotok ennyire ellenzi az emberekkel val� kapcsolatot?

-         H�t… nos… igen, de… - hangj�t elnyomta egy hatalmas robban�s.

A k�t l�ny oda n�zett, ahol az el�bb m�g Natsume �s Naoki vitatkozott. Csak egy hatalmas porfelh�t lehetett l�tni.

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte k�h�cselve Kagome.

-         Bocs�ssatok meg a h�gomnak – hallatszott egy j�ghideg n�i hang.

Kagome h�t�n v�gigfutott t�le a hideg. A porfelh� m�g�l kil�pett egy r�vid fekete haj�, eleg�ns fiatal n�. Kez�ben egy furcsa, holdsarl�-szer� halv�nyk�kes-ez�st sz�n� fegyver volt, amib�l v�kony, selyemfinoms�g�, de rendk�v�l er�s sz�lak j�ttek ki, �s tekeredtek Natsume k�r�, a l�ny h�s�ba v�gva.

-         Kicsit elragadtatta mag�t, ugye h�gi? – n�zett Natsum�ra, majd �ssz�bb szor�totta a fonalakat a l�ny k�r�l.

-         Hagyd abba! Ez f�j! – k�rlelte.

-         Meg�rdemled. Csak �gy let�madni szeg�ny rokonainkat! Ezt nem engedheted meg magadnak.

-         Ki ez? – k�rdezte Kagome.

-         Oh, bocs�ss meg, kedves – ahogy ezt a sz�t kimondta, elengedve h�g�t, Kagome el�tt termett.

A k�t l�ny arca csak p�r centire volt egym�st�l, Kagome szem�ben f�lelem t�kr�z�d�tt, mely el�gedetts�ggel t�lt�tte el a n�t.

-         A nevem Naname, Natsume n�v�re vagyok. Rettent�en �r�l�k, hogy megismerhetlek – szem�ben �r�lt f�ny villant – Te vagy Kagome, igaz? A l�ny, aki elcsavarta a mi Naokink fej�t. Mit tudsz te?

-         Hogy?… - Kagome nem �rtette. „Lehordta a h�g�t, mert nek�nk t�madt, de � sem k�l�nb. S�t, ahogy � csin�lja, sokkal rosszabb….”

-         Naname, most m�r el�g!. Hagyd b�k�n Kagom�t! Mindkett�nket hagyjatok b�k�n! Szeretj�k egym�st, �s ezen semmi sem v�ltoztathat! Nem �rdekel, hogy ember, vele akarom t�lteni �letem h�tral�v� r�sz�t!

Naname ell�pett Kagom�t�l, �s m�lyen Naoki szem�be n�zett.

-         Val�ban �gy gondolod? Mert ha igen, �s semmi sem t�ntor�that el, tudod, mit kell tenn�nk – Naname most teljesen j�zan �s komoly volt.

-         Igen, tudom, de….

-         Micsoda?! – v�gott k�zbe Natsume – Csak nem azt akarod, hogy….

-         De igen – felelte komolyan a n�v�re.

-         De h�t! Nem lehet! M�g akkor sem lesz el�g j�! Legbel�l akkor is haland� marad!

-         Ezt pont te mondod, mikor az ap�d is….?

-         Ezt ne keverd bele! Apa teljesen m�s eset! �… �….

-         � is ember volt, ne feledd. Ez�rt lehetnek ugyanazok a k�pess�geid, mint az els�nek k�z�l�nk.

Natsume lehajtotta a fej�t. Tudta, hogy n�v�r�nek igaza van. Az � apja is ember volt, � m�gis szerette. „Hiszen mostm�r d�mon. Nem olyan, mint egy ember… �s any�nk… any�nk nagyon szereti �t. Naname is szereti a maga m�dj�n. Lehet, hogy ez a Kagome sem lenne rossz d�mon?”

Natsuki tudta, hogy mi k�vetkezik, ha Kagome beleegyezik a d�monn� v�l�sba. „Az eg�sz csal�d �sszegy�lik. Ism�t el kell viselnem a rosszall� tekintet�ket. De… nem k�v�nhatom Naoki �s Kagome boldogtalans�g�t, csak az�rt, mert egyszer hib�ztam….”

Gondolataib�l Kagome k�rd�se r�ngatta vissza a val�s�gba.

-         Mir�l besz�lnek? Nem �rtek semmit…

-         Nos, az a helyzet, hogy Natsume �s Naname f�ltestv�rek. Naname apja j�gd�mon volt…

-         Ez megmagyar�zza a fagyoss�g�t…

-         Igen. Natsume apja viszont r�gen haland� volt.

-         Ezek szerint � csak f�lig d�mon?

-         Nem, dehogy. A csal�dunk k�pes arra, hogy az egyszer� haland�kat d�monn� v�ltoztassa, �gy meg�rizhetj�k a tiszta v�rvonalat.

-         Micsoda? – Kagome nem hitt a f�l�nek – Lehets�ges ilyesmi? De h�t…

-         Csak nagyon ritk�n haszn�ljuk. Ez�rt nem szereti a csal�d, hogy haland�kkal van kapcsolatunk. Ez egy nagyon nagy odafigyel�st ig�nyl� szertart�s. Nem v�ltoztathatunk minden j�ttmentet d�monn�. Gondolj csak bele, mi t�rt�nne, ha egy arra alkalmatlannak adn�nk d�moni er�ket….

-         Igen… �rtem….

-         Kagome, ha t�nyleg a b�ty�mmal akarsz �lni, neked is d�monn� kell majd v�lnod. Ugye sejted?

-         Igen, de… m�g mindig nem tudom elhinni… - Kagome mindezid�ig �gy gondolta, szerencs�s, hogy ember lehet. B�r tudta, nem minden d�mon gonosz, hisz itt van ez a d�moncsal�d is, m�gis idegenkedett a d�monn� v�l�st�l.

A l�ny egy id� ut�n arra lett figyelmes, hogy az id�k�zben be�llt s�ri csendben minden szem �r� tapad. Megszeppenve n�zett k�r�l, Naokit keresve. A fi� szomor�an n�zett r�, majd odas�t�lt hozz�, �s megfogta a kez�t.

-         Kagome. Sajn�lom, ami t�rt�nt. Nem akartam, hogy �gy tudd meg. �n akartam neked elmondani ezt a lehet�s�get. Tudom, hogy nem k�rhetem t�led, hogy l�gy d�mon, hogy ekkora �ldozatot hozz. A d�moni l�tnek nemcsak el�nyei, h�tr�nyai is vannak. �s igaz�b�l sokkal vesz�lyesebb, mint embernek lenni. �n… Csak azt akarom, hogy tudd, szeretlek. �s ha te ezt nem akarod, �n meg�rtem…

Kagome szem�ben �r�mk�nnyek gy�ltek, mosolyogva n�zte a fi�t.

-         K�sz�n�m – mondta f�tyolos hangon – K�sz�n�m, hogy ennyire szeretsz, hogy meg�rtesz.

-         Kagome, �n… - kezdte Naoki.

-         De – v�gott k�zbe a l�ny – Nincs sz�ks�g �ldozatra. Veled akarok lenni. Nem �rdekel, ha ez�rt d�monn� kell v�lnom. Szeretlek. �s csak ez sz�m�t – az utols� szavakat m�r s�rva mondta ki.

Naoki boldogan �lelte mag�hoz Kagom�t.

„Nagyon sok minden t�rt�nt oly r�vid id� alatt. Nem is olyan r�g m�g Inuyasha volt az, aki�rt mindent megtettem volna… Nem tudom, hogyan felejthettem el �t ilyen hirtelen, de �rzem, Naoki az, akivel boldog lehetek. �rzem, hogy szeret, �s �n is szeretem �t. Ez a legfontosabb. Ha emiatt nem lehetek t�bb� ember… tudom, neh�z lesz… de biztos vagyok benne, hogy ezt szeretn�m.”

32. r�sz – A k�zdelem

Ek�zben nem is olyan nagyon messze, de egy eg�szen m�s korban nem volt �ppen ilyen r�zs�s a helyzet. K�t er�s d�mon k�zd�tt. Egy f�rfi �s egy n�. A f�rfi fekete energiaostor�val t�madta a n�t, akinek nagyon er�sen kellett koncentr�lnia m�g ahhoz is, hogy kiv�dje a csap�sokat, de nem adta fel. K�t kard volt a kez�ben, de a f�rfi nem engedte, hogy haszn�lja �ket.

-         Sz�nalmas vagy! Nem �rdemled meg, hogy d�monnak nevezzenek! – kiab�lta gy�l�lettel a hangj�ban Reito, majd ostor�val kil�kte a l�ny kez�b�l a kardjait.

Natsume k�ts�gbeesetten pr�b�lta visszaszerezni �ket, nem sok sikerrel.

„A fen�be! Reito t�l er�s. Es�lyem sincs ellene!” – gondolta Natsume.

M�g folyt a komoly k�zdelem, kicsit t�volabb Rin �h�tattal n�zte a k�t harcol� felet.

-         Mondd, Yaken. Szerinted melyik�k fog gy�zni? – k�rdezte a mellette �l� kis d�mont.

-         Hogy k�rdezhetsz ilyen butas�got, Rin? – torkollta le amaz – Term�szetesen Reito. Csak�gy, mint az elm�lt 52 alkalommal.

-         De Natsume mostm�r sokkal jobb.

-         Igaz, hogy a l�ny sokat fejl�d�tt, se m�g a nyom�ba sem �r Reitonak, aki csaknem olyan j� harcos, mint Sesshoumaru Nagy�r.

-         M�g mindig nem tudod magadn�l tartani a fegyvereidet! Nevets�ges vagy! M�g a d�moni er�idet sem tudod haszn�lni. Nem is tudom, hogy gondolhatta az �regasszony, hogy alkalmas vagy erre!

Reito technik�ja hatott, Natsume szem�ben megvillant a m�r j�l ismert fekete szikra.

-         Hogy mer�szelsz s�rtegetni, te felfuvalkodott h�lyag? Majd �n megmutatom neked! – azzal �jult er�vel rontott Reit�ra, aki k�nnyed�n kit�rt el�le.

A f�rfi ajkai g�nyos mosolyra h�z�dtak.

-         Mit is mutatsz meg, kicsik�m?

Natsume egyre jobban bed�h�d�tt. „Hogy mer �gy h�vni engem? Nem t�bb egy egyszer� fajank�n�l! Er�s vagyok. Le kell gy�zn�m!” Becsukta a szem�t, pr�b�lt lehiggadni. „Nem szabad hagynom, hogy feld�h�tsen, azzal nem �rek el semmit. Meg kell tanulnom haszn�lni az er�m.” Kinyitotta a szemeit, melyekben elsz�nts�g t�kr�z�d�tt, �s egyenesen Reit�ra n�zett. Kardjai elt�ntek a f�ldr�l, �s fekete foltokban megjelentek a kez�ben. Egyik l�b�t el�r�bb tette, kiss� el�re hajolt. Karjait keresztbe tette mellkasa el�tt, majd k�t ellent�tes ir�ny� k�rt �rt le vel�k. A k�t kard k�z�tt v�kony energiak�r keletkezett. Natsume el�rel�kte a kezeit, mire a k�r hatalmas er�vel �s sebess�ggel Reito fel� indult. A fi� arc�ra ki�lt a d�bbenet, ugyanakkor szemeiben elismer�s t�kr�z�d�tt. „H�t m�gis tanult valamit.” – gondolta, de m�r nem volt ideje kit�rni, �gy a csap�s telibe tal�lta. A fekete k�r, amint el�rte, hatalmass� n�tt, bebor�totta az eg�sz test�t, majd hirtelen �sszezsugorodott, szor�tva Reit�t, aki alig tudott mozogni. Natsume �szint�n meglep�d�tt. Ez volt az els� alkalom, hogy harck�ptelenn� tudta tenni a f�rfit. Habozott. Nem tudta, mit tegyen, v�g�l Reito sz�lalt meg.

-         Ennyi? B�rmikor kiszabadulhatok ebb�l a k�t�sb�l. Mire v�rsz? T�madj meg!

-         �n…

-         Gyer�nk! T�madj meg, te mihaszna! Nem �rsz ezzel a t�mad�ssal semmit, ha nem vagy elsz�nt!

-         De h�t… nem tudsz v�dekezni…

-         A fen�be ezzel! – Reito m�rges volt a l�nyra – H�t m�gsem tanult�l semmit? D�mon vagy, te szerencs�tlen! – ki�ltotta, mik�zben kit�pte mag�t az energiak�r szor�t�s�b�l – Nem k�ne, hogy �rdekeljen a harck�ptelens�gem! Sz�nalmas vagy! A d�monok sz�gyene! Pedig m�r kezdtem azt hinni, hogy m�gis j� vagy valamire, de nem! Csup�n egy buta kisl�ny vagy, nagy hatalommal! Sose leszel m�lt� ellenf�l egy igaz d�mon sz�m�ra! M�g egy f�ld�mon is jobb n�lad! – hordta le a l�nyt.

Natsume lehajtott fejjel, egyre d�h�sebben hallgatta Reito szidalmait. Szinte vill�mlott k�r�l�tte a leveg�. �s csakugyan. Natsume k�r�l meg- megf�nylett egy-egy fekete vill�m, majd a l�ny feje f�l� �sszpontosultak egy t�m�r fekete energiag�mbb�. Natsume felkapta a fej�t, mire a g�mbb�l egy hatalmas fekete vill�m f�nylett az �g fel�. N�h�ny pillanatig minden hal�losan nyugodt �s csendes volt, majd a m�sodperc t�red�ke alatt egy �ri�si fekete vill�m csapott le az �gb�l, egyenesen Reito fel�, aki d�bbenten figyelte a l�nyt. Natsume maga is meglep�d�tt a dolgon, haragja azonnal elsz�llt, amint a rettenetes vill�m eltal�lta Reit�t. Semmit sem lehetett l�tni, a s�t�ts�g mindent bebor�tott, �s mikor el�lt, hatalmas porfelh� volt l�that�. Az esem�ny felkeltette az eddig csendben �l� Sesshoumaru figyelm�t is. �rdekl�dve fordult a k�t harcol� f�l fel�, majd sz�ja sarka enyh�n felfel� g�rb�lt. Natsume is �tv�ltott a csod�lkoz�sb�l, �s tiszt�n, csilingel�en kacagni kezdett. Reito m�rgesen, felh�zott szem�ld�kkel n�zte a l�nyt. Eg�sz test�n �jfekete korom bor�totta, hossz� haja �gnek �llt.

Natsume egy pillanatra abbahagyta a nevet�st, �s megk�rdezte:

-         Ez meg mi volt?

-         Azt… �n… is… szeretn�m…. Tudni – felelt a vill�ms�jtotta d�mon.

Hangja fenyeget� volt, de Natsume nem b�rta meg�llni, �s �jra r�kezdte.

-         �gy n�zel ki, mint akibe vill�m csapott! – mutatott Reit�ra, �s m�r szinte k�tr�t g�rnyedt a nevet�st�l.

Reito megel�gelte a dolgot, �s vill�mgyorsan a l�nyn�l termett. Majd ujjait Natsume nyaka k�r� fonta.

-         Hogy mer�szelsz kinevetni, re szemtelen fruska?! – k�rdezte a mostm�r nemcsak a nevet�st�l fuldokl� l�nyt.

Natsume egyszer�en nem tudta komolyan venni �t, noha igencsak �rezte a f�rfi szor�t�s�t, m�g mindig kacagott.

-         Viccesnek tal�lod? – k�rdezte egyre m�rgesebben a b�szkes�g�n csorb�t szenvedett d�mon, �s m�g jobban szor�totta ellenfel�t.

A l�ny mostm�r nem nevetett, kezeit a f�rfi csukl�j�ra tette, pr�b�lt laz�tani a szor�t�son. „Ez m�r cseppet sem vicces. M�g k�pes, �s meg�l, nem t�r�dve az egyezs�ggel.”

-         Reito…. – ny�gte – en.. engedj… el!

A f�rfi ajkai g�nyos mosolyra h�z�dtak.

-         El�g volt? K�ny�r�gj!

Natsum�ban ism�t felment a pumpa. Egy hatalmas r�nt�ssal kit�pte mag�t az id�k�zben eredeti form�j�t visszanyert Reito karmai k�z�l, �s kiss� h�traugrott. Zih�lva n�zett a d�monra, egyik kez�vel a nyak�t m�regette, hossz� haja kibomlott az azt eddig �sszetart� fonatb�l, �s eltakarta szinte az eg�sz arc�t. Halkan, szinte sziszegve sz�lalt meg.

-         Azt hiszed, k�ny�r�gni fogok neked?

Szabad kez�t kiny�jtva felemelte. „Siker�lnie kell! Most nem vesz�thetek ellene! Teljesen magamn�l vagyok, ez�ttal nem a d�h�m fog ir�ny�tani.” Behunyta a szem�t, �s koncentr�lt.

Reit�t meglepte a l�ny akaratereje. „R�vid id� alatt el�g sokat fejl�d�tt. P�r nappal ezel�tt m�r r�g feladta volna.”

-         �s most mi lesz? Nem tudsz semmit tenni ellenem – g�nyol�dott tov�bb.

Natsume k�rmei vil�g�tani kezdtek, �s hatalmasra n�ttek. Hihetetlen sebess�ggel odafutott Reitohoz, �s az igencsak meglep�d�tt d�monhoz simult. Arcaik csak millim�terekre voltak egym�st�l. Natsume felemelte a kez�t, k�rmeivel v�gigsim�totta a f�rfi arc�t, majd hirtelen belev�jta �ket. Mik�zben Reito d�bbent arc�n v�r csordog�lt, halkan a f�l�be suttogta:

-         J�l jegyezd meg: soha, ism�tlem, SOHA nem fogok k�ny�r�gni senkinek, f�leg nem neked! – azzal lenyalt egy v�rcseppet Reito arc�r�l, higgadtan cs�kot nyomott az ajk�ra, �s els�t�lt.

Reito m�g sok�ig �llt ott megr�k�ny�d�tt arccal, k�v� dermedve